agyalapi irigy - Utolsó kommentek
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://shalamoon.blog.hu/2009/06/29/gyarfas_endre_verse/full_commentlist/1#c28324878
Válasz erre: Gyárfás Endre verse
2015-10-12T06:37:39+02:00
2015-10-12T06:37:39+02:00
Péter Hantos
http://blog.hu/user/1048832
Gyönyörű vers.Sajnos aktuális.Iskolai tankönyvekben a helye!!!
https://shalamoon.blog.hu/2009/07/02/vegre_valami_jo_hir_1/full_commentlist/1#c6454171
Válasz erre: Magyar Gárda : KONYEC!
2009-07-10T20:45:18+02:00
2009-07-10T20:45:18+02:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Tudom, hogy ettől nem tünnek el, de eddig az un. igazságszolgáltatás mindig a fasiszták mellé állt. Most nem! Ez fontos lépés, ha nem is győzelem még.
https://shalamoon.blog.hu/2009/07/02/vegre_valami_jo_hir_1/full_commentlist/1#c6373473
Válasz erre: Magyar Gárda : KONYEC!
2009-07-02T15:36:58+02:00
2009-07-02T15:36:58+02:00
xanax
http://blog.hu/user/16988
változik valami? semmi.<br />
az egyesület feloszlik, majd lesz másik. :)
https://shalamoon.blog.hu/2009/04/27/ez_olyan_jo_hogy_csak_bemasolom_1/full_commentlist/1#c5680500
Válasz erre: Ez olyan jó, hogy csak bemásolom:
2009-04-27T20:18:22+02:00
2009-04-27T20:18:22+02:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
@Kötöttségek nélkül: ezért másoltam, mert jobban nem tudom kifejezni: "Szijjártó Péter a gyászban is hiéna, a halandzsa szégyentelen nagymestere ismét sikeresen becstelenített."
https://shalamoon.blog.hu/2009/03/13/az_istenadta_nep/full_commentlist/1#c5203189
Válasz erre: Az istenadta nép...
2009-03-15T12:47:54+01:00
2009-03-15T12:47:54+01:00
Reckl_Amál
http://blog.hu/user/92765
Azért az utóbbira ne vegyen mérget! Amerikai barátaink kétszer is megválasztották Busht, pedig háborús agresszor, a Kyotói Egyezmény megakadáylozója, az USA csődbe kergetője. (Ma már tudjuk, a viláválság az ő lelkén is szárad.) A választók intelligenciája appellálni szép és önmagában logikus gondolat, csak sajnos naiv. Hiába vannak okos emberek, sajnos együttesen általában nem azok. Ez nem magyar sajátosság.<br />
<br />
A többi igaz.
https://shalamoon.blog.hu/2009/02/27/lehet_mas_1/full_commentlist/1#c5025640
Válasz erre: Lehet más?
2009-02-27T14:46:18+01:00
2009-02-27T14:46:18+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
<a href="http://shalamoon.blog.hu/2009/02/27/lehet_mas_1?fullcommentlist=1#c5025472" class="reply_nick_22880" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 5025472 );">@sensimilla</a>: <br />
Én a liberálist és a nemzetit nem állítanám ennyire szembe. Konkrét esetben lehet, hogy egy külföldi földtulajdonos biogazdálkodást folytatva sokkal kevésebb kárt okozna, mint a tonnaszám műtrágyázó, gyorsan hasznot akaró magyar. <br />
Ha pedig az egészségügyre gondolunk, végképp érthetetlen, hogy miért nemzeti megtartani a posztkomcsit?<br />
Szóval nekem még mindig valami lólábféle látszik kilógni...
https://shalamoon.blog.hu/2009/02/27/lehet_mas_1/full_commentlist/1#c5025472
Válasz erre: Lehet más?
2009-02-27T14:36:18+01:00
2009-02-27T14:36:18+01:00
sensimilla
http://blog.hu/user/22880
Nézd szerintem ez pont az, aminek látszik. Se nem jobb, se nem baj, mégis jobb is és bal is egyszerre. Jellemzően az európai zöldek is úgy gondolkodnak, hogy társadalmi értékrendjük inkább liberális, míg gazdaság politikai értelemben inkább nemzeti értékeket vallanak. Alapvetően azért a zöld érdek nem osztja a technokrata, neoliberális elveket, és ha jobban bele gondolsz, ezen nincs mit csodálkozni.
https://shalamoon.blog.hu/2009/02/27/lehet_mas_1/full_commentlist/1#c5023536
Válasz erre: Lehet más?
2009-02-27T12:40:57+01:00
2009-02-27T12:40:57+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
<a href="http://shalamoon.blog.hu/2009/02/27/lehet_mas_1?fullcommentlist=1#c5023436" class="reply_nick_146091" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 5023436 );">@Lastres</a>: <br />
"Szabó Tímea, az LMP európai kérdésekkel foglalkozó tagja elmondta, hogy a júniusi EP-választás jó terep lesz egy új párt bemutatkozására. Az LMP jelenleg fogalmazza elképzeléseit egy lehetséges európai együttműködésről. A globális kapitalizmus újraszabályozására, a rövidtávú, spekulatív pénzmozgások megadóztatására, egy a pénzügyi folyamatokat ellenőrző hatóságra, valamint felelős energia- és klímapolitikára van szükség. A vidékfejlesztés területén alapvető a földtulajdon kérdése: az LMP nem támogatja a külföldi tulajdont"<br />
Ezt a sajtótájékoztatóról szóló híradásban olvastam, és a fogalmazás elég egyértelmű.
https://shalamoon.blog.hu/2009/02/27/lehet_mas_1/full_commentlist/1#c5023436
Válasz erre: Lehet más?
2009-02-27T12:31:55+01:00
2009-02-27T12:31:55+01:00
Lastres
http://blog.hu/user/146091
Nagyon jó, hogy ezt írod. Már kezdtük elhinni, amit a jobboldali sajtóban nyomnak, hogy mi csak az SZDSZ új trükkje vagyunk:)<br />
<br />
A termőfölddel kacsolatban egyébként azt mondtuk, hogy az "életvitelszerűen gazdálkodók" legyenek helyzetben. Ez nem ugyanaz (lehet holland gazda is Berkenyén), hanem a lokalitásnak, mint alapvető zöld értéknek a hangsúlyozása. <br />
<br />
Lastres<br />
LMP<br />
https://shalamoon.blog.hu/2009/02/25/merre_tartunk/full_commentlist/1#c4997339
Válasz erre: Merre tartunk?
2009-02-25T12:17:18+01:00
2009-02-25T12:17:18+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Remélem világos, nem csupán a cigánykérdésről írtam. Feketék, cigányok, kínaiak, zsidók, románok, szlovákok más más módon, de céltáblái az erősödő fasizmusnak.
https://shalamoon.blog.hu/2008/12/23/kellemes_unnepeket_33/full_commentlist/1#c4347013
Válasz erre: Kellemes Ünnepeket!
2008-12-26T20:29:17+01:00
2008-12-26T20:29:17+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Köszönöm!
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4152278
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-12-04T13:40:09+01:00
2008-12-04T13:40:09+01:00
d
még:<br />
<a rel="nofollow" href="http://www.adozona.hu/blog/20081202_kepviseloi_koltsegterites_ado_vamosi.aspx?s=2008122nl">www.adozona.hu/blog/20081202_kepviseloi_koltsegterites_ado_vamosi.aspx?s=2008122nl</a>
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4109102
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-30T19:32:44+01:00
2008-11-30T19:32:44+01:00
Deepwater
http://blog.hu/user/144669
"Név szerinti szavazással, egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés a képviselői költségtérítés megadóztatásáról szóló indítványt kedden az Országgyűlésben. Az MSZP által benyújtott indítvány alapján az országgyűlési képviselők, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők februártól 15 százalékos adót fizetnek költségtérítésük és költségátalányuk után."<br />
<br />
FIGYELEM! Az MTI hírét lefordítom magyarra:<br />
<br />
1. A költségtérítéshez TOVÁBBRA SEM KELL SZÁMLÁKAT BEMUTATNI!<br />
2. A költségtérítés ügyében egyhangúan elismerik a képviselők, hogy eddig hazudtak, hiszen ez jövedelmet jelent számukra és nem a munkájuk elvégzéséhez szükséges költségeik megtérítését.<br />
3. 15%-nál te is több adót fizetsz, azaz TB- és egyéb járulékmentes, miniadóval terhelt jövedelmet szavaztak meg maguknak.<br />
4. Semmi akadálya nincs, hogy ezentúl egységesen 15%-kal magasabb költségtérítést kérjenek és kapjanak.<br />
5. Álszenten bele fognak mosolyogni a szavazók arcába, hogy "ők mekkora áldozatra hajlandóak".
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4088763
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-28T12:11:07+01:00
2008-11-28T12:11:07+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Ha majd csak a Te aláírásod hiányzik, akkor majd agitállak)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4086016
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-28T09:19:46+01:00
2008-11-28T09:19:46+01:00
d
igen, csak olyan bizalmatlan mar az ember sajat adatai kiadasakor.<br />
<br />
De hogy nem lehet véletlen, ha tegnap nézted az a'la Carte-ot, pont erről volt szó, hasonló magatartások miatt, mint az enyém, elhalnak a civil kezdeményezések.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4077155
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-27T13:03:26+01:00
2008-11-27T13:03:26+01:00
Shalamoon
Ezt mindenki a maga lelkiismerete szerint dönti el. Én elfogadom azt is jó kezdeményezésnek, amit más talál ki.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4077115
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-27T13:00:00+01:00
2008-11-27T13:00:00+01:00
d
kaptam spamban én is mailt róla.<br />
Bizonytalan vagyok vele szemben, bár tényleg jó ötlet, meg minden. <br />
<br />
Lehet h a Mária nevezetűek pszichésen rossz asszociációt adnak??? :p<br />
egyelőre én még nem írtam alá.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4075595
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-27T11:04:16+01:00
2008-11-27T11:04:16+01:00
Shalamoon
<a rel="nofollow" href="http://www.seresmaria.hu">www.seresmaria.hu</a>
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4075540
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-27T11:00:25+01:00
2008-11-27T11:00:25+01:00
d
<a rel="nofollow" href="http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=250338&fr=hle">vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=250338&fr=hle</a><br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/26/ez_akkor_most_hogy_van/full_commentlist/1#c4066544
Válasz erre: Ez akkor most hogy van?
2008-11-26T14:19:36+01:00
2008-11-26T14:19:36+01:00
d
ezt én se értem. tipikus magyar félmegoldás teljes támogatással.<br />
<br />
Egyedül Mécs Imre szólalt fel, h nem ért vele egyet.<br />
<br />
ez kb annyit tesz, h pár százalékkal csökkentették a juttatásukat, de nem azt h elinduljon a fehéredés, és számlákkal igazolják költségeiket.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3913361
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-11T12:50:30+01:00
2008-11-11T12:50:30+01:00
Pala
Ez most akkor mégsem humor?!
https://shalamoon.blog.hu/2008/10/24/ma_a_csurhe_egett_mint_a_tragyadomb/full_commentlist/1#c3908804
Válasz erre: Ma a csűrhe égett, mint a trágyadomb
2008-11-10T22:24:53+01:00
2008-11-10T22:24:53+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Gyenge írás...
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3908076
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T21:21:58+01:00
2008-11-10T21:21:58+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Bocsi, ez túl zavaros....
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3907669
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T20:51:22+01:00
2008-11-10T20:51:22+01:00
szobatars
Shalamoon, nincs baj azzal, hogy törölsz olyanokat, akiknek véleménye nem egyezik a tieddel, nyilván ez a tolerencia.<br />
<br />
DE, mint már korábban írtam, nem mentheted fel a szlovák hatóságok fellépését azzal, hogy a hatályos szlovák törvények alapján cselekedtek.<br />
<br />
a hatályos birodalmi törvények alapján üldözték el a zsidókat a nási Németországból, a hatályos magyar törvények alapján korlátozták a zsidó származásúak hivatalviselést Magyarországon.. a hatályos magyar törvények alapján küldtek embereket Recskre... és még sorolhatnám. Álláspontod a "parancsra tettem" igazsága, amit -engedelmeddel - én elutasítok. Bármely országban és bármely társadalmi rendszerben.<br />
<br />
Ezért butaság amit írsz!<br />
:-)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3907391
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T20:29:58+01:00
2008-11-10T20:29:58+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Nem tudom, hogy került az index ajánlatai közé az írásom, véletlen generálta vagy most kerültem sorra? Nekem esemény volt és igyekeztem nem főszerepelni. Nem is lenne illő valami lezárás, amire már nem várható válasz. Sok ellenvéleményt olvastam, és most nem is a kimoderált mocskolódásokra gondolok, csupán a más álláspontot képviselőkre. Nem győztek meg, véleményem fenntartom, de azt gondolom, ez nem nagy baj. Sokfélék vagyunk.<br />
Még egy téma, hogy ki az igazi magyar? Lehetne erről is nagyot vitázni, nekem nem azok, akik a leghangosabban balhéznak, legszebben menetelnek vagy legjobban utálnak minden más nációt. <br />
Az én magyarságom "unalmasabb". Dolgozom, gyerekeim vannak, tisztességesen fizetem az adót, TB-t, nem bliccelek a villamoson, nem szemetelek, védem a környezetet, figyelem a magyar művészetet, teszem a dolgom az ország jobbításáért. Nincs világmegváltás csak tisztességes munka. Ugye, nem is egyszerű?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3906018
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T18:21:58+01:00
2008-11-10T18:21:58+01:00
sdhdshd
Bartus László esete a Dimitrov-túladagolással<br />
<br />
Papp László Tamás<br />
2007-09-11 18:59 <br />
<br />
Cikk továbbküldése e-mailben:<br />
<br />
Ön neve: <br />
Ön e-mail címe: <br />
Címzett neve: <br />
Címzett e-mail címe: <br />
<br />
<br />
A világháló feltalálása óta a Holokauszt-tagadás üldözése nemcsak a liberális jogfilozófia, de a józan ész szemszögéből is megvalósíthatatlan. Ha egyszer valami bejut a cybertérbe, írmagjáig kiirtani legfeljebb olyan, az önszabályozáson átlépő tartalomszolgáltatási kontrollal lehet, amelynek leánykori neve: cenzúra.<br />
hirdetés <br />
<br />
<br />
"Bármi igaz lehet. Az úgynevezett természeti törvények ostobaságok. A nehézkedés törvénye ostobaság. 'Ha akarnék, úgy lebegnék a padló fölött, mint a szappanbuborék' - mondta O’Brian. Winston ezt is megfejtette. 'Ha ő azt gondolja, hogy a padló fölött lebeg, én pedig azt gondolom, hogy látom őt lebegni, akkor a dolog megtörtént.'" - töpreng a Szeretet-minisztérium egyik cellájába zárva az 1984 főhőse. <br />
<br />
George Orwell kitalált - ugyanakkor nagyon is létező - utópikus szörnyállamában a politikai rabok elméjét fizikai tortúra és pszichológiai autodafé iszonyatos vegyítésével zúzzák össze. Hogy tudatuk szilánkjait beolvasztva engedelmes humán zombikat öntsenek ki a totalitárius kohóban. Ami a világ egyik legismertebb regényében ledermesztő politikai horror, napjaink Magyarországán röhejkeltő bohózat. Orwelli lidércnyomás, vígszínműves adaptációban. Hungarikum ez a javából, ilyet csak mi tudunk. <br />
<br />
O’Brian, gondolatrendőrségi vallatótiszt szerepében Vona Gábor, a hobbifasiszták nemzetvédelmi önképzőkörének rangidőse. Aki rettenetesen komolyan veszi, s félelmetes erejűnek tartja a Magyar Gárda nevezetű Szálasi-óvodát. Winstont pedig Bartus László alakítja. Ő, aki - mint e lapban publikált véleménye is bizonyítja - hajlandó is rettegéskeltő, tényleges veszedelmet felmutató jelenségként nézni rájuk. Merthogy az imaginárius "fasiszta veszély" receptjének két összetevője van: néhány tucat ultranacionalista, judeofób balfasz, aki még a díszlépést se tudja rendesen kivágni és pár száz, nácivészről hisztiző, gázkamrákat deliráló szoclib értelmiségi vezérürü. Persze ízesítőnek nem árt egypár, a közös zászló alá besereglő antiszemita kerti törpéknek régebben tett mérsékelt jobboldali gesztus sem. <br />
<br />
Ezért van, hogy Bartus szerint a demokrácia "éppen az összeomlás szélén áll. Nem kis részben éppen a fasiszták szisztematikus és jól szervezett aknamunkájának köszönhetően". Ha nem ismernénk a kontextust - illetve a fasiszta jelzőt komcsira cserélnénk - letennénk az esküt, hogy az idézett mondat a Kossuth téri, alkotmányozó szittya nemzetgyűlést összepikulázni akaró, zsidózó falubolondjaitól ered. Azok szoktak ilyeneket vizionálni. Hogy itten - ahogy japán nyelvrokonaink mondják - bedől a demokorasu, épül a gyurcsányi rendőrállam. <br />
<br />
Holott nem. Ahogy nincs Fletó-ávó, akképp újfasiszta puccstól se kéne cidrizni. Hivatkozott cikkben az a legnyugtalanítóbb, hogy éppen olyan irracionalitásba hajló, apokaliptikus nyelvezete van, mint azoknak, akikkel szemben íródott. Nagyjából a posztmodernre turbózott dimitrovi fasizmusdefiníció intellektuális nívóján. Betűhíven, "a fasizmus olyan a demokráciában, mint a rák a testben. Magyarországon ez már áttétes rák, amennyiben a legnagyobb jobboldali párt milliós tábora is ezekkel az eszmékkel fertőzött. Ezt ne tessék az egészség jelének tekinteni és a test diadalának hirdetni: mi olyan erősek vagyunk, még egy áttétes rákot is elbírunk. Igen, egészen addig, amíg meg nem halunk. Itt nyugszik az erős demokrácia, amely olyan erős volt, hogy még a nácikat is elviselte. Feketegatyás keretlegények viszik majd sírjára a virágot." <br />
<br />
Ó, hogyne. Jártunk mink töriórára. Nemzetünk végórái közelednek, cionista termeszek rágják a drága húsát. Az osztályharc éleződik, nyakunkon a szemtelen kulákok. Faj- és osztályagóniától való hisztériás reszketés dögivel. Most viszont a demokráciahaldoklás fölötti vonítás a trendi. B. L. cikke lényegében Grósz elvtárs 1988. november 29-i sportcsarnoki beszédének píszikonformra lájtosított változata. Az MSZMP hajdan volt főtitkára a rendszerváltást akarta befékezni azzal, hogy jön a fehérterror, Bartus pedig a szabadságjogokat nyesegetné emberesen. Ebbéli igyekezetében képernyőre is vet annyi ordas baromságot, amitől csoda, hogy a merevlemeze nem röpült szikrákat hányva a plafonig. Most nagyvonalúan hunyjunk szemet afölött, hogy lefasisztázza (Gárda-ügyben amúgy csúcsvezetői szinten elhatárolódó) teljes Fidesz-bázist. <br />
<br />
Ami kb. olyan, mintha az MSZP-szavazókat a Fiatal Baloldal Guevara-kultusza miatt sztálinistának neveznénk. Való igaz, a jobboldal a "perem alatt" megtűrte a saját, házi antiszemitáit. Akik több szavazót taszítottak, mint ahány voksot hoztak. Így a nekik tett gesztus morális/ízlésbeli probléma (és a kontraproduktivitás iskolapéldája), nem pedig a politikai rendszert fenyegető veszély. <br />
<br />
Ám Bartus privát mikrokozmoszában országunk a náci pokol tornácán szédeleg. Ahol nyilván különítményes halálosztagok százával élesítik bombáikat. Mi erre a válasza? Tiltsuk be a fasisztákat, szóhasználatukkal egyetemben! Hiszen "politikailag korrekt beszéd is létezik a világon. A társadalmi normákat pedig törvényekkel lehet kialakítani, nem az égből szállnak alá. A törvény mondja meg először valamiről, mi jó és mi nem. Száz év múlva pedig természetes lesz." <br />
<br />
Ja, hogy ez ilyen szimplán megy. Az okos állam jogszabályokkal megneveli a tahó polgárát. Komolyan? Az USA-ban paragrafusban büntették egy időben a szeszfogyasztást. Lett is olyannyi, csempészett piától berúgott, faszesztől megvakult atyafi, mint soha. Hasonló eredményességi mutatókkal üldözték jogilag a prostitúciót, az abortuszt, a szerencsejátékot, a drogfogyasztást, a homoszexualitást stb. Ami egy magunkfajta szabadelvűnek persze örvendetes. Csakhogy a szabadság kikerülhetetlen "mellékhatása", hogy a náci beszédet se lehet hatásosan korlátozni. Márpedig tudható: ha egy gyógyszernek nincs mellékhatása, akkor "főhatása" sincs. Ergo: a szabadságmegvonás nem hatékony és visszaüt. <br />
<br />
Cikkírónk tudatosan összemossa a legális, bejegyzett szélsőjobb és a fasiszta terrorizmus viszonylatában lévő határvonalat. Máskülönben nem állítana olyan képtelenséget "amikor valaki azt mondja, hogy a fasiszták szabad működése a demokráciát védi, és annak erejét bizonyítja, az éppen olyan abszurd, mintha azt mondaná valaki, hogy a sorozatgyilkosok minél nagyobb száma és szabad működése a közbiztonságot védi, és a közbiztonság erejét mutatja". És nem hajtogatná zsinórban, mint a pereces, hogy bezzeg Nyugaton ilyet nem lehet. Dehogynem. <br />
<br />
Az Egyesült Államokban a fajgyűlölő Ku-Klux-Klan törvényesen engedélyezett mozgalom, székházzal, honlappal, nyilvános telefonszámmal. Franciaországban ugyanúgy működhetnek a Nemzeti Front civil szimpatizánskörei, akár a német és osztrák újnáci egyesületek. Tarthatnak felvonulásokat, rendezvényeket, megemlékezéseket. <br />
<br />
Viszont ha zsidók, bevándorlók, melegek verésében/felrobbantásában részesek, netán ilyenre uszítanak, akkor a hatóságok természetesen letartóztatják és betiltják őket. Erről szól a demokrácia. Hogy nemcsak egészséges narancslét ihatok, de méregerős házi pálinkát is. Jogom van eszméletlenségig leinni magam. De ha ittasan karambolozok vagy részegen verekszem, azért szigorú büntetés jár. <br />
<br />
Bartus azt se képes felfogni: a világháló feltalálása óta a Holokauszt-tagadás üldözése nemcsak a liberális jogfilozófia, de a józan ész szemszögéből is megvalósíthatatlan. Amennyiben a milliós szerverpopuláció egyik példányára felkerül a haláltáborok létét kétségbevonó iromány, levetetjük. Csakhogy addigra már sok ezren downloadolják. S másnap tucatnyi helyen megtalálható. Levelezőlistákon, fórumtopikokban, közösségi oldalakon, tengerentúli szerverekről üzemeltetett honlapokon. Ha egyszer valami bejut a cybertérbe, írmagjáig kiirtani legfeljebb olyan, az önszabályozáson átlépő tartalomszolgáltatási kontrollal lehet, amelynek leánykori neve: cenzúra. <br />
<br />
Különben pedig igazán szabad országban bármilyen történeti, vallási, politikai, meteorológiai, csillagászati állítás (le)tagadható. Jogom van zuhogó esőben kiabálni, miszerint süt a nap. S hogy az forog bolygónk körül, nem megfordítva. Mi több, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, a köztársasági elnök pedig nem Sólyom László, hanem én vagyok. És akkor mi van? Legfeljebb kiröhögnek. Amúgy elárulom: a népirtások megtörténtét elvitató fanatikus gyűlölködők nem a büntetőeljárástól félnek. Azt éppen hogy imádják. Bejön nekik a mártírpóz. A nevetségessé válástól azonban paráznak. <br />
<br />
"…hol van az megírva, hogy a társadalomkritikának - e szelíd megfogalmazást használva - 'indulatosnak' kellene lennie? Ne legyen indulatos a társadalomkritika, elég az indulatokból, kulturált nemzetekben ezt nem tűrik." - írja Bartus. Ha megfontolnánk a tanácsát, s zéró toleranciát hirdetnénk az emocionális közbeszédre, valószínűleg ő se maradna szabadlábon. <br />
<br />
Mert az övénél indulatban, demagógiában, halálvíziókban gazdagabbat tényleg csak a nácik tudnának alkotni. De a slusszpoén mégsem ez. Hanem, hogy "a zűrzavarból, az anarchiából, a minimális rend hiányából mindenkinek elege van, és még az eddigi simi-sumi mutyit is el akarják venni, a fasiszták erőre kapnak, az természetes". Válság = fasizálódás. Én pedig asszem, nagyon sok Dimitrovot tetszett olvasni. Túladagolva megárthat.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3903051
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T14:35:24+01:00
2008-11-10T14:35:24+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Shalamoon<br />
<br />
Nem baj, hogy nem jutottunk semmire. Gondolom, nem is vartal mast.<br />
Szamomra az a tanulsag, hogy kis hazankban meg mindig rengetegen vannak, akik a multban elnek vagy azt probaljak restauralni. Ezek miatt tartunk ott, ahol most vagyunk. Az ilyenektol csak idovel lehet megszbadulni (mivel nem vagyok a sortuz hive!). <br />
Oszinten remelem, hogy nem valunk a 10 millio fasiszta orszgava, mert akkor az tortenik, mint a 30-as evekben: az ertelmiseg es sok mas ertekes ember el kell, hogy hagyja az orsxzagot. Es akkor megint az USA, Ausztralia vagy Kina profital belolunk.<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902806
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T14:20:22+01:00
2008-11-10T14:20:22+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Szeloka<br />
<br />
Te tenyleg igy hiszed?<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902517
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T14:02:24+01:00
2008-11-10T14:02:24+01:00
szeloka
http://blog.hu/user/38827
A párhuzamok csak e miatt voltak, ami inkább csak ironizálás volt: <br />
<br />
hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1ci_k%C3%A1rtya<br />
<br />
Rendezéspárti vagyok. De nem megalkuvás párti.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902376
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:55:08+01:00
2008-11-10T13:55:08+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Zomba<br />
<br />
Eloszor is elnezest a sok elirasert. Tul sietosen kell irnom, ezert a sok hiba.<br />
<br />
Nem ertem miert huzol ilyen parhuzamokat. Mibe kapaszkodsz ennyire?<br />
Mar reg nem a parhuzamokrol van szo, ....szerintem. Hanem arrol, hogy mi a faszt tegyunk ebben a helyzetben. Mert a helyzet nagyon durva es csak ket kimenetel van belole: vagy csillapitjuk, vagy fokozzuk a nemzetkozi helyzetet. Virag elvtarsrol (a TAnu c. film) tudjuk, hogy a nemzetkozi helyzet fokozodik. De hogy milyen iranyba, azt mi hatarozzuk meg. A lenyeg: meg jobban osszeveszni Szlovakiavak vagy rendezni a viszonyunkat?<br />
Te mire szvazol?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902323
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:51:54+01:00
2008-11-10T13:51:54+01:00
hsdhds
(ezt gondolom nem moderálod ki, mert ez neked tetszik :D)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902309
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:50:57+01:00
2008-11-10T13:50:57+01:00
hsdhds
Egy másik szótárból:<br />
<br />
Fasizmus (lat. ol.) – a kapitalista világ legreakciósabb irányzata, amely vad, terrorista diktatúra segítségével igyekszik fenntartani a kapitalista rendszert, gyökeresen kiirtani a demokráciát az országon belül és véres „totális” háborúval meghódítani más országokat, a finánctőke mágnásainak érdekében leigázni más népeket. A fasizmus alapja az imperializmus. A hatalomra jutott fasizmus, amint Németország, Japán, Olaszország stb. példája megmutatta, a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája. „A fasizmus reakciós erő, amely erőszak útján próbálja fenntartani a régi világot” (Sztálin). A fasizmus először 1919-ben, Olaszországban lépett a politikai porondra. A fasiszták Olaszországban 1922-ben kezükbe kerítették a hatalmat, 1920-ban Németországban megteremtették a fasiszta diktatúra véres terrorista uralmi rendszerét. „A fasizmus győzelmét Németországban nemcsak úgy kell tekinteni, mint a munkásosztály gyengeségének a jelét és mint annak következményét, hogy a szociáldemokrácia a munkásosztályt elárulta és a fasizmus számára az utat megtisztította. A fasizmus győzelmét Németországban úgy is kell tekinteni, mint a burzsoázia gyengeségének jelét, mint annak jelét, hogy a burzsoázia már nem képes tovább a parlamentarizmus és a polgári demokrácia régi módszereivel uralkodni, minek folytán kénytelen a belpolitikában a kormányzás terrorisztikus módszereihez folyamodni…” (Sztálin). A hitleri Németország a dolgozók középkori jogfosztottságának, a sötét pogromoknak és a zsidók megsemmisítésének, ártatlan emberek kínzásának és kivégzésének, az élenjáró tudomány, kultúra és a művészet ellen indított legvadabb hajszának birodalma volt. A fasiszták célja volt a világ újrafelosztása, a népek leigázása, a Szovjetunió megsemmisítése céljából indított világháború előkészítése és lefolytatása. A hitleristák áltudományos, embergyűlölő „fajelméletükkel” (lásd rasszizmus), a vad nacionalizmus és fajgyűlölet hirdetésével a német nép jelentékeny részét elzüllesztették és végrehajtották az imperialista rablóháború ideológiai előkészítését. A fasiszták a második világháború kirobbantása után majdnem egész Nyugat-Európát meghódították és rabságba döntötték, megteremtették az ú.n. „új rend”-et, a vad terrornak, az emberirtásnak, arabságba döntött népek könyörtelen elnyomásának és kirablásának rendszerét. A hitleri Németország 1941. június 322-én orvul megtámadta a Szovjetuniót, azt remélte, hogy megszervezheti valamennyi kapitalista állam „kereszteshadjáratát” a Szovjetunió ellen, „villámháború” útján szétzúzhatja a szovjet szocialista államot és megteremtheti az alapot saját világuralma számára. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújában a fasiszta Németország teljes vereséget szenvedett. A hitleri Németország szétverése az imperialista Japán sorsát is eldöntötte. A második világháború során a fasizmus nemcsak katonai és gazdasági, de erkölcsi és politikai vereséget is szenvedett. A szovjet nép nagy történelmi érdeme, hogy „önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációt a fasiszta pogromlegényektől” (Sztálin). A fasizmus teljes szétverése azonban még nem fejeződött be. A világreakció, különösen az Egyesült Államok és Anglia reakciója, támogatja a spanyolországi fasiszta rezsimet, szítja a görögországi fasiszta uralmat, újjáteremteni igyekszik a németországi, olaszországi és japán fasizmust. A fasizmus, mint a legreakciósabb politikai irányzat, majdnem minden kapitalista országban továbbra is megvan és komolyan fenyegeti a békét és a népek biztonságát. Az egész haladó, élenjáró emberiség feladata, hogy megszilárdítsa a véres fasizmus felett aratott diadalt, végleg szétzúzza a fasizmust és az imperialista reakciót minden kapitalista országban, megszabadítsa a népeket a fasiszta veszélytől. Csak így lehet biztosítani az egész világ népei számára a tartós és állandó békét. A fasizmus és a reakció ellen vívott harcot a békéért, a háborús uszítók ellen folyó küzdelmet a Szovjetunió vezeti – a demokráciának, a békének, a világ népei biztonságának és barátságának megdönthetetlen támasza.<br />
<br />
(1951-ből)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902276
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:48:54+01:00
2008-11-10T13:48:54+01:00
Zomba
De ilyen események után mit a dunaszerdahelyi, eléggé nagy meggondolatlanság és butaság egyenruhában megjelenni Szlovákia területén bárhol.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902263
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:47:18+01:00
2008-11-10T13:47:18+01:00
Zomba
"Aki csak kozsoruzni akar, az nem fasiszta jelkepekkel teleaggatott egyenruhaban teszi azt."<br />
<br />
Néztem képeket a koszorúzó "náci" magyarokról.<br />
<br />
Se horogkereszt, se nyilas kereszt nem volt rajtuk. Még csak birodalmi sas se, vagy turul. Bár se a birodalmi sas, se a turul nem tiltott fasiszta jelkép. <br />
<br />
Az Árpád-sávos karszalag és benne a H rovásírásos megfelelője sem mondható fasiszta jelképnek, szerintem. A szlovákok a Kossuth-címerre is azt mondanák.<br />
<br />
Ez egy előre eltervezett koholt vád volt, szerintem el se ítélik őket, max kitiltják őket.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902197
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:42:04+01:00
2008-11-10T13:42:04+01:00
Zomba
Náci kártya<br />
<br />
Hitler vegetariánus volt. A vegetarianizmus tehát rossz.<br />
<br />
Ez jó, nagyon jó. Akkor egy rakás buddhista is náci sőt egy rakás sztár is.<br />
<br />
Hitler festő is volt, akkor a festészet a nácik művészete, minden festő nácik :)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902182
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:41:03+01:00
2008-11-10T13:41:03+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Zomba<br />
<br />
Megertem az aggalyaidat, mert bennem is hasonlo viharok dulnak. Szerintem sem igazsagos az egesz. De most az a lenyeg, hogyan tudnank ervenyesiteni az igazunkat. Zombi ujmagyar nacikkal semmikeppen sem.<br />
<br />
Aki csak kozsoruzni akar, az nem fasiszta jelkepekkel teleaggatott egyenruhaban teszi azt. Foleg, hogy tudja, ezzel mit provokal ki!!! <br />
Nem tudom elegge kifejezni, mert keves vagyok hozza, hogy ez a fasisztoid megmozdulas mennyit artott Magyarorszagnak es a szlovakiban elo magyaroknak.<br />
Szegyen!!! Mas szo nekem sem jut eszembe.<br />
Szegyen, hogy vannak ennyire korlatozott magyarok, akik ezt provokaljak ki. Szegyen, hogy ezta kormany es mi, civilek is hagyjuk. Europa szgyene!!!!!!
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3902045
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:32:12+01:00
2008-11-10T13:32:12+01:00
hsdhds
"Zomba 2008.11.10. 13:26:44 Amúgy nem vallom magam se fasisztának vagy nácinak, de nyilasnak se."<br />
<br />
Ezeknek tökmindegy. Lsd. <a rel="nofollow" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1ci_k%C3%A1rtya">hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1ci_k%C3%A1rtya</a>
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901973
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:26:44+01:00
2008-11-10T13:26:44+01:00
Zomba
Amúgy nem vallom magam se fasisztának vagy nácinak, de nyilasnak se.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901938
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:23:46+01:00
2008-11-10T13:23:46+01:00
Zomba
A Nemzeti Őrsereg mért lenne náci? Mond meg? Nem is vonultak, csak koszorúzni akartak. Amit igaz megtehetnének öltönyben is, de akkor is elkapták volna őket más ürüggyel? Amúgy vannak szlovák nácik, ezt ne feledd. Ők hirdetik a magyarok pusztításának szükségességét is. Én nem hallottam még egyetlen magyar szervezettől sem hogy ki kell irtani a szlovákokat. Se a Gárda, se az Őrsereg, se a HVM senki nem beszélt népirtásról. Csak a szlovák falfirkák és youtube videók.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901860
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:17:31+01:00
2008-11-10T13:17:31+01:00
Lasombra
"ami az európai országok zömében tilos, az sajnos nálunk még mindig megengedett. (Fasiszta cikkek, viseletek, filmvetítések, könyvek, stb.)"<br />
<br />
????<br />
gondolom nap, mint járod az európai országok zömét, olvasod a helyi sajtójukat, nézed a csatornáikat.<br />
<br />
naná, hogy ott minden be van tiltva. nincsen szélsőjobb. áááá! bezzeg itt! az a párszáz ember szörnyű veszély.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901841
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:16:16+01:00
2008-11-10T13:16:16+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Shalamoon<br />
<br />
Nagyon egyetertek a moderalasi elveiddel. Es az is igaz, hogy az eremnek mindig ket oldala van.<br />
Jomagam is tapasztaltam Erdelyben, hogy leginkabb a politikusok szitjak az ellenteteket az amugy normalisan elo vegyes lakossagu falukban.<br />
Itt azonban tullepet a dolog az egyszeru embereken. Itt mar mindenki allast foglal, mindket orszagban. Ez mar nem babra megy!<br />
<br />
En egyetertek veled abban, hogy az utobbi "magyar" megmozdulasok szinte mindenkinek csak artottak. A kerdesem az lenne, hogy ezt miert nem latja at mindenki? Hanyan vannak kozottunk, akik az eroszak osvenyere lepnenek,...annak tudataban, hogy pont emiatt veszitettuk el territoriumunk es lakossagunk nagy reszet?<br />
<br />
Hanyan szavaznak az eroszakra, amikor jol tudjuk, hogy az nem visz sehova? Vagy ha igen, annak olyan ara van, amirol csak a horvatok vagy szerbek (es sokan masok) tudnanak csak hitelesen meselni. <br />
<br />
En a helyedben megkerdeznem, hogy ha jonak latjak a szlovakiai naci felvonulast,...akkor mik a terveik a jovore nezve?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901811
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:13:28+01:00
2008-11-10T13:13:28+01:00
hsdhds
"Egy másik arról írt, hogy a helyi magyar és szlovák lakosság békében él, semmi megkülönböztetés nincs, csak attól félnek, pont ezek miatt az események miatt lesz konfliktus."<br />
<br />
Nincs megkülönböztetés?<br />
Lássuk csak:<br />
1. Magyarországon egy kisebbségi simán viselheti a nevét a saját nyelve szabályai szerint, Szlovákiában a magyar nőknek viselniük kell az -ová kötőszót.<br />
2. Szlovákiában nincsen magyar egyetem, Magyarországon van német egyetem.<br />
3. Az 1918 előtti Magyarország, amelyet a ballib nagyon szeret fikázni, sokkal több jogot adott a kisebbségeinek, mint a mai utódállamok adnak a magyaroknak.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901787
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:11:47+01:00
2008-11-10T13:11:47+01:00
Zomba
Alapvetően nem a szlovák nép és a magyar nép között van ellentét, hanem a szlovák politikusok és a magyar nép között. Bár ha belegondolok a szlovákok választották őket. Mi meg a saját majmainkat és itt a gond, egy kicsit is a saját népéért létező kormány már rég véget vetett volna a szlovák kormány ámokfutásának és akkor senki nem vonulna Szlovákiába, egyenruhába. A szlovákok meg nem tiltanák a történelmi eseményeinkre való emlékezést és mindenki békében élne.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901738
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:08:19+01:00
2008-11-10T13:08:19+01:00
blás.hun2010=murderer 2,3-atm thief 7 year (törölt
http://blog.hu/user/81274
Shalamoon az önkényuralmi jelképek viselete tiltott,nem tudom miről beszélsz.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901734
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:07:59+01:00
2008-11-10T13:07:59+01:00
hsdhds
"3.A bejegyzés arról akart szólni leginkább, hogy ami az európai országok zömében tilos, az sajnos nálunk még mindig megengedett. (Fasiszta cikkek, viseletek, filmvetítések, könyvek, stb.)"<br />
<br />
Basszus, nem érted, hogy a szabadság lényege az, hogy a rendszer hivatalos véleményétől eltérő véleményt is meg lehet fogalmazni? A liberalizmusnak az a fő üzenete kb, hogy "öleljük keblünkre a másságot", a kommunizmusé, hogy mindent a munkásosztálynak. Minden rendszer ki engedi mondani a maga dumáját, de az a szabadság fokmérője, hogy mást is megenged-e.<br />
<br />
Attól, hogy nyugaton ez a dívi, attól még ugyanúgy szabadságellenes dolog ez.<br />
<br />
Másrészt meg nincs olyna, hogy "a fasiszta" a kifejezés pontatlan lsd. feljebb
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901729
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T13:07:36+01:00
2008-11-10T13:07:36+01:00
Zomba
Shalamoon!<br />
<br />
Milyen alapon tiltják be a fasiszta nézeteket egy demokráciában? Milyen alapon tiltanak be bármit is egy demokráciában? Olaszországban virágzik a Mussolini-kultusz. Ott lehet itt nem? Miről beszélünk?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901620
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:58:42+01:00
2008-11-10T12:58:42+01:00
Shalamoon
http://blog.hu/user/92495
Biztos van, akit felháborít, de pár dolgot elmondok:<br />
1.A trágár, gyalázkodó kommenteket töröltem, a fasiszta propagandaszövegek szerzőit ki is tiltottam. Továbbra is ezt teszem.<br />
2.Természetesnek tartom, hogy eltérő vélemények vannak, tehát nem a vitatkozókat akarom elnyomni.<br />
3.A bejegyzés arról akart szólni leginkább, hogy ami az európai országok zömében tilos, az sajnos nálunk még mindig megengedett. (Fasiszta cikkek, viseletek, filmvetítések, könyvek, stb.)<br />
4.Végül fontos, és ezt is megemlítettem, hogy mennyit ártottak a felvidéki magyaroknak. Amúgy egyre több levél, vélemény jelenik meg „odaátról” magyaroktól. Valamelyik tv-adásban olvasták fel egy szlovákiai magyar rendőr feleségének a levelét, amiben leírja, hogy a rendőröket sörös-dobozokkal dobálták. Egy másik arról írt, hogy a helyi magyar és szlovák lakosság békében él, semmi megkülönböztetés nincs, csak attól félnek, pont ezek miatt az események miatt lesz konfliktus.<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901587
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:55:30+01:00
2008-11-10T12:55:30+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Mangalica<br />
<br />
"Magyarországon továbbra sincs "náci veszély""<br />
<br />
En is igy latom,...de kifele sajnos nem ez a kep alakult ki rolunk mostanaban.<br />
<br />
Engem nem is a nemzetkozi megitelesunk keserit el elsosorban, hanem az. hogy itthon hanyan hodolnak be az ujfasisztoid eszmeknek.<br />
Tenyleg a nacik oldalara akatunk allni? Tenyleg nem volt eleg ket vilaghaborus veresegunk utani megalaztatasunk? Nem volt eleg az orszag szetmarcangolasa? Tenyleg van, aki ezt a politikat tartja udvosnek? <br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901496
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:45:04+01:00
2008-11-10T12:45:04+01:00
PL
Apám. Ez az ország tényleg a "Győzike" féle műsorok országa lesz.<br />
Nemzeti Őrsereg...<br />
Ha-ha-ha.<br />
Vannak vagy húszan. Húsz alulművelt idióta.<br />
Tényleg ezért kell ekkora hisztit levágni?<br />
<br />
Komolyan mondom már idegesítő ez az állandó nácizás. A legtöbb hozzászólónak fogalma sincs ennek a szónak a valós jelentéséről, csak mondja, csak mondja és mondja. <br />
Tizenévesek nácizzák le egymást. Náci az aki magyar, náci az aki szurkoló, náci az aki nem ítél el azonnal valamit, stb, stb, stb.<br />
Náci. Náci. Náci. Náci.<br />
Azok az emberek akik valósan találkoztak IGAZI nácikkal, és az élet oly kegyes volt hozzájuk, hogy "túlélték" a találkozást, azok nem kíváncsiak erre a sok hülyeségre.<br />
Az az eszme sokkal kártékonyabb volt, mint néhány idióta masírozása, és mint néhány idióta hozzászóló beírása.<br />
Elbagatelizálni, mindennapossá tenni a NÁCI jelzőt nem lehet, aki ezt teszi, és fűre fára nácit ordít, az pont azoknak az embereknek tapos a lelkébe akik szenvedtek tőlük.<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901478
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:43:20+01:00
2008-11-10T12:43:20+01:00
Mangalica
Nem ártana megtalálni az egyensúlyt az esztelen önmarcangolás és a >habzó szájúprimitív< nacionalizmus között.<br />
<br />
A dunaszerdahelyi esetet nem feltétlenül kéne belekeverni, ott a hatóság járt el. Ezen eljárás jogszerűségét és/vagy mértékét vitatják. Az, hogy az elszenvedői nem feltétlenül szimpatikusak mindenkinek, és hogy sokan csak a balhé kedvéért mentek ki az jogi szempontból teljesen lényegtelen. <br />
<br />
A fasiszták mostani átruccanása sem legitimálja az esetleges jogsértéseket.<br />
<br />
<br />
Magyarországon továbbra sincs "náci veszély", nem lesz nyilas hatalomátvétel, a kormánytagokat és a honatyákat pedig senki sem vádolhatja azzal, hogy kisebbségellenes tirádákkal szórakoztatják a jónépet.<br />
<br />
Ugyanakkor az utóbbi 2-3 évben a szélsőjobb valóban egyre aktívabb, és ez csak egyvalamit okozhat: KÁRT. <br />
<br />
Amikor magyar zászlót égetnek "a Youtube-on" akkor mindenki fel van háborodva, a híradók kéjelegve mutogatják egy héten keresztül, a kormány azonnal érintettnek érzi magát, amikor viszont itt égetnek szlovák zászlót a rendőrök előtt akkor csak nézünk.<br />
Gyerekek: Objektivitás? Mértéktartás?<br />
<br />
Engem különösen bosszant az, amikor páran kitalálják, hogy bosszúból majd "jól megmutatják nekik" és elégetnek egy zászlót, lezárják a határátkelőt, leköpködik az újságírókat, az itteni nemzetiségieket zaklatják vagy ~"szlovákok, mind a rabszolgáink lesztek" transzparens alatt pózolnak. Miért?? Ebből csak és KIZÁRÓLAG kárunk keletkezhet.<br />
<br />
Értem én, hogy "a szlovákok" ilyenek, meg olyanok, de ettől NEKÜNK miért kell ilyen mélységekbe lealacsonyodni?<br />
Hol a különbség? Ezek után mitől vagyunk mi jobbak??<br />
<br />
Ha ezek az emberek már ennyire eszeveszetten büszkék arra, hogy véletlenül magyarnak születtek, akkor legyen meg bennük az a TARTÁS és büszkeség ami, szerintük (is), ezzel jár.<br />
<br />
Arról, hogy az ottani szélsőjobb mit csinál, az gyakorlatilag "adott", Mi egyáltalán nem tehetünk róla. Az, hogy idehaza hogyan járatják le egyes polgártársaink a MI országunkat arról inkább.<br />
<br />
<br />
Ha és amennyiben a határon túli magyarok ügye felmerül nyugaton, akkor a szlovák/román/szerb fél széles mosollyal fogja majd előszedni ezeket a dolgokat. Ez az egész őrület a mi tárgyalási pozíciónkat gyengíti. Bármely ország közvéleményét ellenünk lehetne fordítani egy fél perces videóban.<br />
<br />
Végezetül: nem értek egyet a "cikkíróval". Faszfejeknek mondom, hogy nem vagyok zsidó, itt születtem és szeretem ezt az országot. (Hihetetlen)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901467
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:42:06+01:00
2008-11-10T12:42:06+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Zomba<br />
<br />
Igazad van es en is csak somolygok a bezzegallamisagukon. Nem akarunk mi ANNYIRA mast.<br />
<br />
De ha jol ertem, te arra vagysz, hogy nekunk ne Gyurcsanyunk, hanem Fico-nk legyen. (Na jo, ez csak vicc volt!!!) Vagy ki mas? Milyen allamfot kepzelsz Mo. elere? Mert nekem ez a kerdes komo;y fejtorest okoz!
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901430
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:37:07+01:00
2008-11-10T12:37:07+01:00
Zomba
Tényleg bezzeg állam :)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901404
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:35:05+01:00
2008-11-10T12:35:05+01:00
Zomba
Bezzeg Szlovákia! Nekik nincs Gyurcsányuk és MSZP-jük vagy SZDSZ-ük. Mondjuk töketlen FIDESZ-ük sincs.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901373
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:30:57+01:00
2008-11-10T12:30:57+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Istvan<br />
<br />
A beirasaidat sajnos nincs idom elolvasni. Ez itt nem egy doktori disszertacio helye. Szerintem mondd el a velemenyedet es csatolmanykent/linkkent kozold a tobbit. Aki akarja, elolvassa. <br />
Ezzel nincs szandekomban kizarni teged a kommentekbol, csak kezelhetobbe probalom tenni az olvasast.<br />
Ezert kerlek, hogy a sajtoszbadsag cimen SE essel a torkomnak.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901329
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:27:16+01:00
2008-11-10T12:27:16+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
QM<br />
<br />
Igen, jomagam Tolgyessy hive vagyok. Nem mindig volt ez igy, de a tenyek, azok makacs dolgok es kevesen kepesek atlatni oket, illetve a kovetkezmenyeit. Senkinek nem esik jol itthon, hogy Szlovakia most eppen egy "bezzeg" orszag,...de az! Gazdasagilag es csakis ugy.<br />
Most akkor mi van? Vonuljunk fasiszta egyenruhakban vegig Pozsonyban? Ez a megoldas?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901313
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:25:20+01:00
2008-11-10T12:25:20+01:00
Pala
Ez ugye csak a négy általánost végzett prolik paródiája? Nyugtassatok meg!<br />
<br />
Szeretném azt hinni, hogy senki sem annyira elvakult, szélsőséges, hogy egy ilyen szöveget komolyan gondol.<br />
(Mert ha netán tényleg így gondolja, akkor az illető nyilván helyesli a pogromokat, a buzitüntetés szétverését vagy esetleg egy politikai nagygyűlés molotovkoktélozását is, hisz minek provokálnak az egybegyűltek...)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901290
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:22:08+01:00
2008-11-10T12:22:08+01:00
István
„NINCSEN KIRÁLYUNK, CSAK CSÁSZÁRUNK!” (JN 19: 15)<br />
ÍRTA: SZÁSZ PÉTER DOMONKOS<br />
<br />
<br />
Nagy örömömre szolgált, hogy szlovák nyelvű monarchista (és hagyományhű katolikus) oldal is nyílt a világhálón. A XIII. Leó Szlovák Kör (Slovenský Kruh Leva XIII.) által üzemeltetett blog (<a rel="nofollow" href="http://sacrumimperium.blogspot.com">sacrumimperium.blogspot.com</a>) magát nyíltan hagyományhű katolikusnak, és monarchistának vallja. Az örömömbe egy kis üröm is vegyült, mikor Boldog IV. Károly királyunk képmása alatt ezt a feliratot találtam:<br />
<br />
JEHO CISÁRSKA VÝSOSŤ BL. KAROL I. RAKÚSKY<br />
(Ő CSÁSZÁRI FELSÉGE, BOLDOG AUSZTRIAI I. KÁROLY)<br />
<br />
„Tót atyafiaink” számára teljes mértékben történelmietlen (anakronisztikus) és következetlen (inkonzekvens) módon „császárként” jelenik meg az a személy, aki alá a szlovák nép mint a Szent Korona alattvalója tartozott, s ebben a minőségében az Uralkodó helyes megnevezése „apostoli király”. Véleményem szerint ebben egy látens sovinizmus húzódik meg, amely a több évtizedes magyarellenes sovén gyűlöletkampány eredménye. Ez ugyanúgy elutasítandó, mint a „Mindent vissza!”-típusú magyar sovinizmus. Mind a magyar mind a szlovák sovinizmus összeegyeztethetetlen mind a katolikus keresztény hittel és erkölccsel, mind a monarcho-legitimizmussal.<br />
<br />
Bárki, aki szerves és hagyományhű katolikusságban, valamint szerves és jogfolytonos monarchizmusban gondolkodik, csakis a Szent Korona Országainak restaurációja jöhet számításba. Ez nem jelent „elmagyarosítást”, hisz a „Szent Korona” (Uhorsko) és „Magyarország” (Maďarsko) két különböző fogalom. Az első esetben azon „hungarusok” értendők alatta, akik függetlenül a népiségi (etnikai) öntudatuktól, hazájuknak azt a földet tekintik, melybe beleszervesülvén a Szent Korona tagjai lettek. „Egy a nemzet!” Egy, ahogy az Isten is egy Három Létalanyban. Ez az a „hungarus” nemzet, melyet Szent István Koronája tart egyben, és kapcsolja össze benne békében a nemzetalkotó népeket. A Szent Háromság létalanyait egymás ellen kijátszva istentagadók leszünk, míg a Szent Korona népeit egymás ellen kijátszva saját sírunkat ássuk meg. A Szent Koronának a Szent Háromságot kell tükröztetni a világban, az államiságban. Az önazonosság (identitás) egyik összetevője valóban a népi közösséghez való tartozás, amely azonban a „hely szellemétől” elválaszthatatlan. Ráadásul népeink eggyé szervesültek, a magyarság Európába a testvérnépek által gyökeresedett bele, a szlovákság is önálló arcot a közös ezer év alatt nyert, különben nyugati fele cseh lenne, míg keleti fele lengyel. Mindannyian Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária gyermekei vagyunk! Mind a népelnyomás, mind pedig a Szent Korona szabadkőműves szétverése elfogadhatatlan számunkra. Trianon a népek csapdája.<br />
<br />
A tragikusan elhunyt katolikus gondolkodó, Somogyi József gondolata megvilágítja számunkra a széthúzó (divergens) sovinizmusok tarthatatlanságát:<br />
<br />
„A közös múlt, a közös származás, az ősi összetartozás emlékei sokszor csak alaptalan mondák, mítoszok. Sőt a múlt valódi emlékei sokszor egészen ellenkező kapcsolatokat mutatnak, mint a későbbi nemzetiségi törekvések. Mert vajon nem sokkal több, erősebb és tartósabb közös emlék fűzi-e pl. a szlovákokat és a horvátokat a magyarsághoz, mint a csehekhez, illetve a szerbekhez? Az erdélyi szászoknak 700 éves közös és gazdag történeti emlékük van a magyarokkal, de vajon mennyi a közös történeti emlékük a bajorokkal vagy a poroszokkal? Mennyivel hosszabb történeti közösség fűzi az erdélyi románokat Magyarországhoz, mint az egy évszázaddal ezelőtt még csak nem is létező Romániához! Mennyi közös történeti emlék szétszakítása árán és milyen mondvacsinált, minden történeti múltat nélkülöző kapcsolatok alapján akarnak régi országokat szétdarabolni és a darabokból újakat összeenyvezni az elvakult nemzetiségi törekvések! E törekvések nem a népek ősi, természetes hajlamaiból, hanem csak az utolsó évszázad óta jórészt mesterségesen szított eszmékből fakadnak. A nemzetiségek sokszor inkább csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, hogy ki és mi ellen harcolnak, de a végső pozitív célokat rendszerint sűrű homály fedi, méginkább azt, hogy e célok valóban tartósan megvalósíthatók-e, vagy sem.”<br />
<br />
„El vele, feszítsd meg!” A Fej és a Test – a törvényes és apostoli király és a nemzet sorsa egy. A Szent Korona boltozata által összefogott Hungarus Nemzet (Corpus Nationis Hungaricæ) a szabadkőműves guillotine által fejétől elválasztatott. Az apostoli király és az öt sebből vérző Haza keresztre feszítését követnie kell a föltámadásnak. Nagypéntek nélkül föltámadás – restauráció nélkül revízió nincs! Eggyé vált a Király és a Nemzet a halálban, föltámadásuk is csak egységükben válhat valósággá!<br />
<br />
Úgy legyen!
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901284
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:21:50+01:00
2008-11-10T12:21:50+01:00
Zomba
Nekünk kellene bocsánatot<br />
<br />
mi már rég megtettük, többször is. <br />
<br />
Természetesen nem a visszakövetelés a megoldás, hanem az előrenézés, de a múltat akkor is le kell zárni.<br />
<br />
István király jól látta, hogy szövetkezni kell a fejlett nyugati hatalmakkal<br />
<br />
Hát kérlek szépen sem István sem az Árpád-ház királyai nem szövetkeztek sem nyugattal sem Bizánccal. A Magyar királyság egyedülálló formában működött és általában hadakozott a nyugati hatalmakkal.<br />
<br />
Pl az sem igaz, hogy István Bizáncból kapott koronát, már csak azért sem mert két hadjáratot is vezetett ellenük, és mindkettőben győztes volt. De ez hosszú mese.<br />
<br />
Az EU a magyarság halála.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901256
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:18:55+01:00
2008-11-10T12:18:55+01:00
István
Marian T. Horvat: A szent inkvizíció: mítosz és valóság<br />
<br />
A XX. századi gondolkodásmód számára ellentmondásnak tűnik a szentet és az inkvizíciót egy napon említeni. Nincs még egy ilyen téma, amiről ennyit írtak volna, vagy amit ennyiszer próbáltak volna tisztára mosni, mint a szent inkvizíciót. A modern mentalitás nehezen tud megérteni egy olyan intézményt, mint az inkvizíció, mivel az inkvizitórikus eljárás nem a XVIII. század folyamán, a nyugati kultúrában elterjedt liberális tanokon, pl. a gondolat szabadságán alapult. A mai gondolkodásmód számára nehéz a vallási meggyőződést objektívnek, a szabad, egyéni döntésen kívülállónak tekintenie. Mint ahogy a Katolikus Egyházat sem egy tökéletes, független társadalomnak látja, ahol az igaz hitet minden áron fenn kellene tartani.<br />
A vallási intolerancia nem a középkor egyedülálló terméke: a múltban mindenütt, és mindig is úgy gondolták az emberek, hogy semmi sem háborítja jobban a közjót és a békét, mint a vallási széthúzás és a viszály. A középkorra a legnagyobb válságnak azt tekintették, ami a Latin Egyház egységét és biztonságát veszélyeztette, és ezért, ha a keresztény társadalom nem lép fel az eretnekek ellen minden rendelkezésére álló eszközzel, az nemcsak ostobaságnak, de Krisztus elárulásának is tűnt volna. A mai modern felfogás a világi államról, amely mindenfajta vallással szemben semleges, megbotránkoztatta volna a középkori elmét.<br />
A mai ember nehezen érti meg az inkvizíció intézményét, mert elfeledkezett három tényről. Először is: a vallási meggyőződést már nem tekinti objektívnek, Isten ajándékának, s így a szabad, egyéni döntésen kívülállónak. Másodszor számára az Egyház már nem a tökéletes és független állam, amely szilárdan a tiszta és hiteles kinyilatkoztatáson alapul, s amelynek első és legfőbb feladata természetesen ennek az eredeti hitnek a makulátlan megtartása kell legyen. Az igaz hit megtartása úgy tűnik, magától értetődő volt a középkori ember számára. Az eretnekség, mivel a lelket támadta, veszélyesebb bűn volt, mint a gyilkosság, hiszen a lélek örök élete sokkal többet ért, mint a test halandó volta.<br />
Végül: a mai ember már nem képes olyan társadalmat elképzelni, amely az Egyház és az állam szoros kapcsolatán alapul. Az egyházi hatalom elválaszthatatlanul egybefonódott a világival, nagyjából úgy, mint ahogy a lélek egybe van fonódva a testtel. Elképzelhetetlen lett volna két teljesen különálló részre szétválasztani őket. Az állam nem lehetett közömbös alattvalói lelki boldogulása iránt anélkül, hogy ne követne el árulást legfőbb uralkodója, a mi Urunk, Jézus Krisztus ellen. A XVI. századi vallási forradalom előtt ezek a nézetek minden keresztény számára magától értetődőek voltak.1<br />
Mint ahogy William Thomas Walsh a Characters of the Inquisition (Az Inkvizíció sajátosságai) című művében írja: a keresztény társadalomban az eretnekség elfojtása mind az egyházi, mind a világi hatalom részéről olyan régi, mint az egyistenhit. (A vallás nevében Mózes több embert öletett meg, mint Torquemada.)2 Az inkvizíció, mint különálló egyházi törvényszék, jóval későbbről származik. Történelmileg a római jog néhány elemét átvevő egyházi törvénykezés fejlődésének egy időszakában működött. A maga idejében semmiképpen sem úgy tekintettek rá, mint ahogy azt ma gondolják.3 Edward Peters mérföldkőnek számító írásában, az Inquisition-ben (Inkvizíció) rámutat arra, hogy az „inkvizíció” a XVI. század vallási és politikai vitáinak és konfliktusainak „kitalálmánya”. Csak később alkalmazták a XVII-XVIII. századi vallási tolerancia, valamint a filozófiai és politikai felvilágosodás indítékainak szolgálatára. Ez a folyamat, amely mindig is katolikus-ellenes, és általában spanyolellenes volt, egyetemessé vált. Így az inkvizíció végül minden olyan elnyomó vallás jelképe lett, amely ellenzi a szellem szabadságát, a politikai szabadságot és a filozófiai felvilágosodást.<br />
<br />
1. Mítosz<br />
Mítosz: A középkori inkvizíció a Katolikus Egyház által fenntartott, centralizált, mindent behálózó, teljhatalmú elnyomó szervezet volt.<br />
Valóság: Az inkvizíció, mint egyedüli, teljhatalmú, félelmetes törvényszék, „amelynek ügynökei mindenütt a vallási igazság, az intellektuális és a politikai szabadság útjában álltak, mindaddig, míg a felvilágosult XIX. században meg nem döntötték”, a képzeleten kívül nem létezett. Az inkvizíció mítoszát „a XVI. századi spanyolellenes vallási reformerek”4 teremtették. Ez az elképzelés, amely mítoszok és legendák sokaságából állt össze, a XVI. századi nagyfokú vallásüldözés kontextusában öltött alakot. A propaganda célpontja, amely az inkvizíciót a protestantizmus elleni legjellegzetesebb és legveszélyesebb katolikus fegyvernek állította be, a legnagyobb európai hatalom, Spanyolország volt, amely magára vette a katolicizmus védelmezője szerepet. A későbbiekben - bármilyen vallásüldözés bírálatáról legyen is szó - ezt a terminust használták.<br />
Valójában nem egy, monolitikus, hanem három különböző inkvizíció volt.<br />
A középkori inkvizíció 1184-ben Dél-Franciaországban kezdődött válaszul a katharok eretnekségére, s a XIV. század végén, a szekta kihalásával szűnt meg. A modern kutatások meggyőzően mutatják, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a középkori Európában az emberek az inkvizíciót a kormányzat centralizált intézményének tekintették volna. A kor pápáinak nem állt szándékában egy állandó törvényszéket felállítaniuk.5 Példának okáért, 1367-ig, amikor a domonkos Albericet Lombardiába küldték, a titulus inquisitor hereticae pravitatis meg sem jelenik. <br />
IX. Gergely pápa az inkvizíciót nem egy különálló, független törvényszékként állította fel, hanem bírákat jelölt ki, akik a pápa nevében tanítóhivatali funkciókat láttak el. Ahol ők üléseztek, ott volt az inkvizíció. Az egyik legkárosabb, századokon át szőtt legenda a mindentudó és mindenható törvényszék képe, amelynek ujjai a föld minden sarkára elértek. Az inkvizítorok kis száma, s korlátozott hatáskörük messze megcáfolja az eltúlzott retorikát. A XIII. század végén egész Languedoc-ra (az albigens eretnekség egyik melegágya) kettő, Provence-ra kettő, s Franciaország többi részére négy-hat inkvizítor jutott.6<br />
Ami azt a vádat illeti, hogy az inkvizíció a keresztény világban mindenütt jelenlevő testület volt, az inkvizíció nem is létezett Észak-Európában, Kelet-Európában, Skandináviában, vagy Angliában, Walesben, Írországban illetve Skóciában. A XIII. században a legtöbb eset a dél-franciaországi albigensek ellen irányult. Velencében 1289-ig létre sem jött, s a város levéltári iratai azt mutatják, hogy a szekuláris hatalom mindössze hatszor szabott ki halálos büntetést annak teljességében („in totu”).7<br />
El Santo Oficio de la Santa Inquisition, ismertebb nevén a spanyol inkvizíció, 1478-ban állami intézményként alakult, hogy feltárja az igaz hit elleni eretnekséget és devianciát. Ferdinánd és Izabella azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek.8 Fontos megjegyeznünk, hogy az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek - hacsak nem a természet törvényeit szegték meg - nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá.<br />
Végezetül: a római Szent Hivatal (Sacrum Officium) 1542-ben alakult, s a három változat közül a legkevésbé aktív, ugyanakkor a legemberségesebb volt.9 John Tedeschi nemrég megjelentetett tanulmánya, The Prosecution of Heresy (Az eretnekség vádja), a római inkvizícióval, s annak XVI. század közepi újraszervezése után alkalmazott eljárásokkal foglalkozik; azt vizsgálja hogyan küzdött a hit megtartásáért, s az eretnekség gyökeres kiirtásáért. Tedeschi tanulmányának jelentősége abban áll, hogy olyan, a reneszánsz óta fennálló feltételezéseket dönt meg, mint pl. a római inkvizíció korrupciós volta, embertelen erőszakossága, igazságtalansága - feltételezések, amelyekkel Tedeschi terjedelmes munkája kezdetén maga is foglalkozott, azonban lassan rájött, hogy az inkvizíció nem volt „rögtönzött bíróság, kínzókamra, vagy olyan jogi labirintus, amelyből nincs menekvés”. Tedeschi rámutat arra, hogy az inkvizíciós eljárás védőügyvédet is biztosított. Továbbá a vádlottnak joga volt jogi tanácsot kérni, sőt hitelesített másolatot kapott az egész tárgyalás menetéről (a vád tanúinak feltűntetése nélkül), hogy felkészülhessen a válaszra. Ezzel szemben a kor világi törvényszékein a védőügyvédnek csak szertartásos szerepe volt, a bűnösnek nem volt joga jogi tanácshoz (1836-ig), az ellene felhozott bizonyítékokat csak a tárgyaláson ismertették, s védelmét ott helyben kellett ellátnia. Tedeschi arra a következtetésre jutott, hogy a római inkvizíció a korai modern európai jogtudomány szempontjából törvényes igazságot szolgáltatott, sőt „nem túlzás azt állítani, hogy több szempontból a Szent Hivatal a jogi reformok úttörője volt.”10<br />
<br />
2. Mítosz<br />
Mítosz: Az inkvizíció a katolikus Egyház által uralt középkori világ bigottságából, kegyetlenségéből, intoleranciájából fakadt.<br />
Valóság: Az inkvizíció egy nyugodt, megfontolt, körültekintő kísérletből ered, amelynek célja az összhangnak, az egységnek olyan jogi eszközét létrehozni, amely kiküszöbölné a tömeg önfejűségét, indulatát, bigottságát. A középkori inkvizítorok nemcsak a teológiai, hanem a társadalmi veszélyek ellen is küzdöttek. Az inkvizíciót a XII. század végén Dél-Franciaországban alapították, válaszul az albigensek eretnekségére; ez a szekta különösen erős volt Lombardiában és Languedocban. Fontos kihangsúlyoznunk azt a társadalmi veszélyt, amelyet ez a csoport jelentett az egész társadalom számára, s amely nem pusztán a mai korban népszerű protestáns fundamentalizmus prototípusa volt. Az albigens elnevezés a kathar szekta központjának számító dél-franciaországi Albi városából ered. A katharok (a név a szekta követőinek görög elnevezésére utal: cathaaroi = tiszták) úgy tartották, hogy két istenség, egy materiális és gonosz, s egy immateriális és jó harcol az emberek lelkéért. Minden anyagi teremtmény gonosz, az ember kötelessége az, hogy ezt elkerülje, s elutasítsa azokat, akik ezt jónak tartják. Az Ószövetség Istenét, aki a gonosz világot teremtette, elutasították. A katharok által értelmezett Újszövetség11 szolgált útmutatóként ahhoz, hogy az ember megszabadítsa lelkét az anyagi dologtól, a testtől. Egy XIII. századi szaktekintély, Rainer Sacconi, így összegezte a katharok hitét:<br />
„Minden kathar közös hite a következő:<br />
Az ördög alkotta a világot, s mindazt, ami benne található. Valamint az Egyház minden szentsége, nevezetesen a vízzel való keresztség, s más szentségek, nem szolgálják az üdvösséget, nem Krisztus és az Ő Egyházának valódi szentségei, hanem hamisak, ördögiek a gonosz Egyházához tartoznak. A katharok általánosan elfogadott hite szerint a testi házasság mindig is halálos bűn volt, s az elkövetkezendő életben a törvényes házasság nem kisebb büntetést von maga után, mint a házasságtörés, vagy a vérfertőzés, sőt egyikért sem kaphat az elkövető szigorúbb büntetést. A katharok tagadják továbbá a test feltámadását. Úgy tartják, hogy húst, tojást vagy sajtot enni, még a legnagyobb szükség esetén is halálos bűn, mivel coitus útján nemződtek. Esküt tenni semmi esetben sem engedélyezett, következésképpen halálos bűn. Továbbá a világi hatóságok az eretnek gonosztevő megbüntetésével halálos bűnt követnek el. Valamint senki sem nyerheti el az üdvösséget, csak a felekezetén belül.”12<br />
A katharok tehát a szentmisét bálványimádásnak, az Eucharisztiát ámításnak, a megváltást képtelenségnek tartották. Haláluk előtt a követők vigasztalásban (consolamentum) részesültek, az egyetlen engedélyezett szentségben, amely lehetővé tette a lélek számára, hogy megszabaduljon az anyagtól, s visszatérjen Istenhez. Éppen ezért fulladás, vagy koplalás általi öngyilkosság nem csak megengedett, de egyenesen dicséretre méltó is volt.<br />
Azt tanítani, hogy a házasság gonosz, hogy mindenféle eskü tilos, hogy a vallási öngyilkosság jó, hogy az embernek nincs saját akarata, tehát a tetteiért nem felelős, hogy a világi hatalomnak nincs joga a bűnösöket megbüntetni, az országot fegyverrel megvédeni, a középkori társadalom gyökerét ért támadás volt. Példának okáért, az eskütétel egyszerű viszszautasítása aláásta volna az egész feudális rendszer jogrendszerét, amelyben a kimondott szónak éppen olyan, ha nem nagyobb súlya volt, mint az írottnak. Még Charles Henry Lea, egy, az inkvizícióval foglalkozó protestáns amatőr történész, aki keményen szemben áll a katolikus Egyházzal, is elismerte: „Ami az ortodoxiát okozta, okozta a haladást és a civilizációt. Ha a kathar szekta domináns lett volna, vagy egyenlő feltételekkel létezhetett volna, hatása végzetes lett volna.”13<br />
Válaszul az északi franciák keménységére, gyakori brutalitására, amellyel az albigensek elleni keresztes hadjáratot folytatták, melyben sok eretneket szabályos tárgyalás vagy meghallgatás nélkül öltek meg, III. Ince olyan nyomozati eljárást hozott létre, amelynek célja a titkos szekták feltárása volt. A másik probléma, amivel a pápaságnak szembe kellett néznie, a laikusok azon hajlandósága volt, hogy az eretnekek ellen a legkomolyabban fellépjenek, nem törődve azok megtérésével, üdvösségével. A középkori intézmény igazi atyjának IX. Gergely pápát tartják, Szt. Ferenc és Szt. Domonkos barátját, aki az újonnan alapított kolduló szerzetesrendekhez fordult, hogy vállalják el az inkvizítorok veszélyes, fáradságos, s nem kívánt feladatát.<br />
IX. Gergely pápa olyan rendkívüli törvényszéket hozott létre, amelynek az eretnekséggel vádolt személyek leleplezése és elítélése volt a feladata. Az albigensek előre nem látható dél-franciaországi térhódítása nyilván közrejátszott ebben. Az Egyháznak Észak-Franciaországban is szembe kellett néznie a szórványosan előforduló tömeges erőszakkal, amelynek gyakran ártatlanok estek áldozatul. Az eretnekek máglyán való elégetése is feltételezhetően egy meghonosodott szokás erejének volt köszönhető. A pápát szintén nyugtalanították a Németországból jövő hírek, egy titkos társaságról, a luciferániusokról szóló jelentések, melynek meghatározott szertartásai profanizálták a Szent Ostyát. 14<br />
Világi síkon a pápa félelmetes erővel állt szemben; II Frigyes császárral, az állítólag „modern” és „liberális” Hohen-staufen uralkodóval, aki teljesen nyilvánvalóan közömbös volt az Egyház lelki gazdagsága iránt, s állandóan szemben állt a pápasággal. A csak nevében keresztény uralkodót, II. Frigyest, erősen befolyásolták az asztrológusok s a muzulmán szokások (háremet tartott); két keresztes háborút vezetett, s kétszer közösítették ki. Már 1224 márciusában elrendelte, hogy a Lombardiában bűnösnek talált eretnekeket elevenen égessék el (az ókori Római Birodalomban felségsértésért járt ez a büntetés), vagy kisebb büntetésként a nyelvüket tépjék ki. Gergely pápa attól tartva, hogy Frigyes nemcsak eretnekeket, hanem személyes ellenségeit is elégetteti, megpróbált a probléma kezelésére megfontoltabb módszert keresni.<br />
1233-ban IX. Gergely pápa megtalálta a maga megoldását: a lincselő törvényt a kolduló ferencesek és domonkosok által vezetett szabályos jogi eljárás váltotta fel. Speciálisan az eretnekek leleplezésére, illetve megtérítésére képzett vizsgálók és bírók voltak, akik szegénységi fogadalmuk folytán védelmet élveztek az irigységtől, a megvesztegetéstől, és elkötelezték magukat az igazság szolgálatára.<br />
Az első dolog tehát, amit a kolduló inkvizícióról meg kell jegyeznünk, hogy létrejötte egy határozott szükségre adandó válasz volt. Az eretnekség esetében jogot, rendszert vezetett be, sőt pártatlanságot ott, ahol a politikai féltékenység elégtételének, a személyes rosszindulatnak, a közutálatnak határtalan tere volt. Ha olyan történésszel találkozunk, aki az inkvizíció bevezetését a „jogelmélet előrelépésének” tartja, ebben az értelemben kell értenünk.15 Az Inquisitio szó nyomozást jelent, s ez volt a pápa érdeke is: valódi nyomozás, törvényes eljárás a nyílt lincselés, a tömeg irracionális érzelmei és a személyes bosszú által fűtött tettek helyett.<br />
A második dolog, amit meg kell jegyeznünk, hogy a kolduló szerzetesrendeknek a hit integritásának megőrzése éppúgy feladata volt, mint a társadalom biztonságának megvédése. Ha az eretnekség eme áradatával nem tudtak volna szembeszállni, az a nyugati kereszténység összeomlásához vezetett volna. Az egész történelem folyamán az egyik legsikeresebb törvényszék volt, amelynek sikerült az albigensek társadalom-ellenes mérgét teljesen kiirtania, s így Európa morális egységét további háromszáz évig megőriznie.<br />
<br />
3. Mítosz<br />
Mítosz: Az inkvizíció borzalmas eljárásai igazságtalanok, kegyetlenek, embertelenek és barbárok voltak. Az inkvizíció tűz fölött megsütötte áldozatainak lábát, befalazta őket, hogy az örökkévalóság után sóvárogjanak, kalapáccsal törte össze csontjaikat, kerékbe törve megnyúzta őket.<br />
Valóság: Az ellenállhatatlan gótikus fikció ellenére a bizonyítékok egészen más következtetés levonására késztetnek bennünket. Az inkvizíció folyamatáról pápai bullák egész sorozata és más hiteles okmányok számolnak be, de legfőképpen olyan formulárékon és kézikönyveken keresztül ismerhetjük meg, mint amilyeneket Szt. Raymond Penaforte (c.1180-1275), a nagy spanyol kánonjogász, és Bernard Gui (1261-1331), a XIV. század elejének legünnepeltebb inkvizítora készített. Az inkvizítorok természetesen vallatók voltak, de mindemellett teológiai szakértők is, akik lelkiismeretesen betartották a szabályokat és követték az utasításokat, s akiket elbocsátottak és megbüntettek, ha nem viseltettek tisztelettel az igazság iránt. Amikor például 1223-ban Bourger-i Robert ujjongva bejelentette, hogy célja az eretnekek megégetése és nem azok megtérítése, IX. Gergely pápa azonnal felfüggesztette és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.16<br />
Az inkvizíciós eljárások meglepően igazságosak, sőt elnézőek voltak. A kor más európai törvényszékeivel ellentétben egész felvilágosultnak tűnnek. A folyamat az Egyház híveinek egybehívásával kezdődött, az inkvizítor fennkölt prédikációt mondott, az Edit de foi-t. Minden eretneknek előre kellett mennie bevallania a bűnét. Ez az idő a „kegyelem ideje” volt, amely 15-30 napon át tartott, s amely idő alatt a vétkesnek nem volt mitől tartania, hiszen ígéretet kapott arra, hogy bűne bevallása és a megfelelő büntetés után újra bebocsáttatik a hívők közösségébe. Bernard Gui szerint a kegyelemnek ez az ideje a legüdvösebb és legértékesebb intézmény volt, mely által sokan megbékéltek,17 hiszen az eljárás elsődleges célja az eretnek Isten kegyelmébe való visszavezetése volt, csak kitartó konokság esetén lettek az Egyházból kitagadva, s a kevésbé irgalmas állam gondjaira bízva. Az inkvizíció elsődlegesen és legfőképpen bűnbánati és térítő hivatal, nem pedig büntető törvényszék volt. Ha ezt nem látjuk tisztán, az inkvizíció értelmetlen, céltalan borzalomnak tűnhet. Elméletben a bűnös, és nem a bűnöző állt az inkvizítor előtt. Ha az elveszett bárány visszatért a nyájba, az inkvizítor sikeres volt, ha nem, és az eretnek Isten elleni nyílt lázadásban halt meg, az inkvizítor küldetése kudarcba fulladt.<br />
A kegyelemnek ezen ideje alatt a hívőket kötelezték, hogy teljes körű információt nyújtsanak az inkvizítornak minden általuk ismert eretnekről. Amennyiben az inkvizítor úgy találta, hogy kellő alapja van az illető elleni eljárás megindításához, idézést küldtek neki, hogy egy megadott napon jelenjen meg az inkvizítor előtt, mindig mellékelve az inkvizítor által ellene felhozott bizonyítékok írásos ismertetését. Végezetül hivatalos elfogatóparancs kiadására került sor. Ha a vádlott nem jelent meg, ami csak ritkán fordult elő, kiközösítetté, száműzötté vált, azaz csak kiátkozás terhe mellett nyújthatott neki bárki menedéket, adhatott neki élelmet.<br />
Habár a tanúk nevét a vádlott előtt titokban tartották, hogy a hamis vádaktól megvédhesse magát, személyes ellenfeleiről részletes listát adhatott. Ezáltal bizonyos ellene tett vallomásokat meggyőzően megsemmisíthetett. Joga volt felsőbb hatóságokhoz, ha kellett a pápához fellebbeznie.18 A vádlott utolsó előnye az volt, hogy a hamis tanúkat könyörtelenül megbüntették. Bernard Gui például leír egy olyan esetet, amelyben egy apa hamisan eretnekséggel vádolta a fiát. A fiú ártatlanságára hamar fény derült, az apát letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték.<br />
1264-ben IV. Orbán további intézkedése folytán az inkvizítornak be kellett mutatnia a vádlott ellen felhozott bizonyítékokat a periti vagy bona viri testületnek, s meg kellett várnia annak véleményét, mielőtt ítéletét meghozta volna. Többé-kevésbé esküdtszéki minőségében a csoport 30, 50, sőt, akár 80 tagból is állhatott, s az inkvizítor személyes felelősségének enyhítését szolgálta. Fontos ismételten hangsúlyoznunk, hogy ez egy egyházi bíróság volt, amely nem formált és nem is gyakorolt jogot a hívőkön kívül, azaz a meggyőződéses hitetleneken és a zsidókon. Csak azok estek a középkori inkvizíció igazságszolgáltatása alá, akik előbb keresztény hitre tértek, majd ezt követően tértek vissza korábbi vallásukhoz.19<br />
A kínzást IV. Ince pápa engedélyezte először az 1252. május 15-én kiadott Ad exstirpanda bullájában azzal a megszorítással, hogy az nem veszélyeztetheti a vádlott életét, nem okozhatja végtagjának elvesztését, s csak egyszer és abban az esetben alkalmazható, ha a vádlottat sokrétű, kétségtelen bizonyítékok alapján gyakorlatilag már elítélték. Mai tudósok által írt némely objektív tanulmány amellett érvel, hogy a középkori inkvizíciós eljárásban a kínzás gyakorlatilag ismeretlen volt. Bernard Gui, Toulouse 6 éven át működő inkvizítorának naplója szerint, aki több, mint 600 eretneket hallgatott ki, kínzást egyetlen egy esetben alkalmaztak. Az 1307. és 1323. között lejegyzett 930 ítélet esetében (és érdemes megjegyeznünk, hogy a feljegyzéseket civil bíróságoktól választott, fizetett írnokok lelkiismeretesen készítették), a vádlottak többségét börtönbüntetésre, a kereszt viselésére, és vezeklésre ítélték. Mindössze 42 esetben lettek a világi hatalomra bízva, s elégetve.20<br />
Az inkvizíció brutalitásáról szóló legendákat, a börtönbüntetésre ítéltek, s a világi hatalom által máglyán elégetettek számát figyelembe véve, az évek során erősen eltúlozták.<br />
Professzor Yves Dossat a fennmaradt nyilvántartások és az elérhető dokumentumok tanulmányozása után úgy becsülte, hogy 1245-1246. között a toulouse-i egyházmegyében 5000 embert hallgattak ki, ezek közül 945 esetben találták a vádlottat eretnekségben, vagy abban való érintettség okán bűnösnek. Habár 105 embert börtönbüntetésre ítéltek, a többi 840 kisebb büntetést kapott. Az összes elérhető adat alapos elemzése után Dossat arra a következtetésre jutott, hogy a XIII. század közepén az inkvizíció által elítéltek mindössze 1 százalékát adták át kivégzésre a világi hatalom kezébe, s csak 10-12 százalékukat küldték börtönbe. Sőt, az inkvizítor gyakran csökkentette a büntetés mértékét, vagy átváltoztatta azokat.21 A különböző történetek által részletezett égetések nagy száma okmányokkal nem igazolható, a későbbi századok katolikusellenes propagandájának szándékos kitalációja. Az egyre gyarapodó bizonyítékok alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Szent Hivatal egyedülállóan magas szinten - jóval magasabb szinten, mint a kortárs világi törvényszékek - őrizte meg mindenre kiterjedő feddhetetlenségét.<br />
<br />
4. Mítosz<br />
Mítosz: A spanyol inkvizíció volt az, amely felülmúlt minden barbárságot, zsarnoki és kegyetlen gyakorlatával az egész társadalmat terrorizálta.<br />
Valóság: 1994. november 6-án a londoni BBC adásában, „A spanyol inkvizíció mítosza” című dokumentumfilmjében hihetetlen tanúvallomás hangzott el ezen állítások cáfolatára. Történészek ismerték el, hogy „ez a kép hamis. Ez egy 400 évvel ezelőtt elterjesztett ferdítés, amelyet mind a mai napig elfogadnak. A spanyol inkvizíció 300 éves történelmében minden egyes esetnek saját dossziéja volt.” Ezeket a dossziékat most összegyűjtötték, s végre először alaposan áttanulmányozták. Professzor Henry Kamen, aki szakértője a témának, nyíltan elismerte, hogy ezek az iratok részletesek, kimerítőek, és a spanyol inkvizícióról egészen más képet mutatnak.<br />
Ezt a propagandát a protestáns ellenszenv táplálta a Katolikus Egyház és a Habsburg dinasztia hatalmas vezetője, V. Károly szent római császár ellen, aki Európa legerősebb hadserege felett rendelkezett. Félelmeik különösen az 1547-es mülburgi csata után erősödtek, ahol Károly gyakorlatilag megsemmisítette ellenfeleit.22 II. Fülöp spanyol trónra lépése, s elszánt protestánsellenessége csak felszította ezeket a félelmeket. Amint azt Fülöp római nagykövetének írt 1566-os levelében olvashatjuk: <br />
„Biztosíthatja Őszentségét, hogy inkább elvesztem minden birodalmamat, s ha volna, száz életemet, mintsem a vallás, vagy Isten szolgálata kárt szenvedjen. Mert nem tervezem, s nem is vágyom eretnekek vezetője lenni.”23 <br />
Míg azonban a spanyolok a csatatéren gyakran diadalmaskodtak, a propagandaháborúban inkább megalázott vesztesek voltak. Nem védekeztek a spanyol kegyetlenség és barbárság legendája ellen, amelyet azért találtak ki, hogy Európa a holland protestáns felkeléssel szimpatizáljon. A cél elérése érdekében az inkvizíció bemocskolása tűnt a legtermészetesebb eszköznek.<br />
A XVI. század óta rengeteg pamfletet és brosúrát írtak - túl sokat és borzalmast, hogy itt most felsoroljuk őket. Elég csak néhányat megemlíteni: Orániai Vilmos bocsánatkérése, amelyet 1581-ben a francia hugenotta Pierre Loyseleur de Villiers írt, az elmúlt negyven év összes inkvizíció-ellenes propagandáját egy olyan politikai iratba zárta, amely „szentesítette” a holland felkelést. 1567-ben Renaldo González Montano kiadta Sanctae Inquisitionis Hispanicae Artes aliquot detectae ac palam traductae című művét, amelyet hamarosan Nyugat-Európa főbb nyelveire lefordítottak és széles körben terjesztettek. Ez döntően hozzájárult ahhoz, ami később „Fekete Legendaként” vált ismertté, amely az inkvizíciót a kínzókamrák szörnyűségével társította.24 Hasonló leírásokat más protestáns írók is hosszasan taglaltak, mint például a XIX. században Ingram Cobain tiszteletes, aki a kínzás egyik képzelt eszközét a következőképpen ábrázolta: egy gyönyörű ember nagyságú baba, amely ezer késsel vágta fel áldozatát, ha azt arra kényszerítették, hogy megölelje. A mítoszt megteremtették és hatalmas méreteket öltött, az irodalmi képtelenségektől kezdve útleírásokon, szabadkőműves elbeszéléseken, szatírákon (Voltaire, Zaupser), színdarabokon és operákon (Schiller, Verdi), valamint történelmi regényeken (Victor Hugo) át a későbbi századok rémregényeivel bezárólag.25<br />
Ami a kínzást illeti, Professzor Kamen nemrégiben azt állította, hogy „valójában az inkvizíció nagyon ritkán alkalmazott kínzást. Valenciában az általam vizsgált 7000 eset mindössze két százalékánál fordult elő a kínzás bármiféle formája, s az sem tartott 15 percnél tovább. Egyetlenegy esetben sem találtam jelét annak, hogy valakit kettőnél többször kínoztak volna.” Professzor Jaime Conterras egyetértett: „A spanyol inkvizíciót a többi törvényszékkel összehasonlítva úgy találtuk, hogy a spanyol inkvizíció lényegesen kevesebbszer alkalmazott kínzást. Ha a spanyol inkvizíciót más országok törvényszékeivel hasonlítjuk össze, a kínzás terén a spanyol inkvizíció gyakorlatilag tiszta.”26 <br />
Ugyanezen időszak alatt Európa többi részén a borzalmas fizikai kegyetlenség megszokott dolog volt. Angliában köztéri bokrok megrongálásáért, vadorzásért, egy nő zsebkendőjének ellopásáért, vagy öngyilkossági kísérletért halálbüntetés járt. Franciaországban, aki bárányt lopott, kibelezték. VIII. Henrik uralkodása alatt a mérgező bevett büntetése katlanban való megfőzése volt. Még 1837-ben is Angliában egy év alatt 437 személyt végeztek ki különböző bűnökért, s a Reform Bill elfogadásáig hamisításért, pénzhamisításért, lótolvajlásért, rablásért, a postával való összeütközésért és szentségtörésért halál járt.27 Világos, hogy nagy körültekintéssel kell eljárnunk, ha a spanyol inkvizíciót a fizikai kegyetlenség és az érzéketlen durvaság sajátos vádjaival illetjük.<br />
A spanyol inkvizíció határtalan hatalmáról és felügyeletéről szóló mítosz szintén alaptalannak bizonyult. A XIV. századi Spanyolországban az inkvizíciót húsz törvényszékre osztották, melyek mindegyikének a hatásköre többezer négyzetmérföld volt. Mégis csak egy-két inkvizítor és néhány adminisztrátor dolgozott az egyes bíróságokon. Professzor Kamen megjegyezte: „Ezeknek az inkvizítoroknak nem volt erejük a társadalmat úgy ellenőrizni, ahogy azt a történészek elképzelték. Nem volt hatalmuk, nem ez volt a feladatuk, s nem volt semmiféle eszközük hozzá. Ennek a képnek az erőltetésével olyan eszközt adtunk a kezükbe, ami sohasem létezett.”28<br />
Valójában részben az inkvizíciónak a néppel való korlátozott kapcsolata volt az egyik oka annak, hogy a spanyolok nem viselkedtek ellenségesen velük szemben. A nagyobb városokat kivéve a többi település tíz, sőt volt hogy csak százévente egyszer látott inkvizítort. Az egyik ok, amiért az emberek az inkvizíciót támogatták, az pont az volt, hogy nagyon ritkán találkoztak vele, s még kevesebbszer hallottak róla. Kamen megjegyzi, hogy a történelem minden periódusában erős kritikai és ellenzéki feljegyzéseket találhatunk. Mégis, az inkvizíciós iratok először Llorente, majd Henry Charles Lea általi kivizsgálását alapul véve a tudósok elkövették azt a hibát, hogy az inkvizíciót a spanyol kultúrától és társadalomtól elszigetelten tanulmányozták, mintha az a vallásban, a politikában, a kultúrában és a gazdaságban központi szerepet játszott volna, s bárminemű szembenállás vagy kritika tilos lett volna.29 Ezt a nézetet támasztja alá Menendez y Pelayo szatírája azokról, akik Spanyolország minden bajáért a törvényszéket okolták: <br />
„Miért nem volt Spanyolországban ipar? Az inkvizíció miatt. Miért lusták a spanyolok? Az inkvizíció miatt. Miért vannak bikaviadalok Spanyolországban? Az inkvizíció miatt. Miért sziesztáznak a spanyolok? Az inkvizíció miatt.”30<br />
Az inkvizíció nem tehető felelőssé „a spanyol műveltség és irodalom dekadenciájáért” jelenti ki Peters ünnepelt, objektív tanulmányában, az Inkvizícióban, a protestáns történész Charles Lea és a katolikus Lord Acton állításai ellenére. „Az 1559-es Index váratlan csapása után, amely elsősorban a népies jámborság ellen irányult”, állítja Peters „a spanyol irodalom ellen nem indult több támadás, s száz spanyol íróból egynek sem volt konfliktusa az inkvizícióval. Sőt, az 1558-59-es intézkedések után Spanyolországban, egy minden más európai nemzetnél kiterjedtebb világi ismereteken alapuló, továbbra is aktív intellektuális élet folyt.”31<br />
Egy utolsó és legfontosabb mítoszt kell még megvizsgálnunk.<br />
<br />
5. Mítosz<br />
Mítosz: Az ember szabadabb és boldogabb, ha az állam vagy a nemzet nem tesz hivatalos nyilatkozatot egyetlen igaz vallás érdekében sem. Ezért tehát az igazi haladás az állam és Egyház szétválasztásában áll.<br />
Valóság: Ez a kérdés kritikus pontja. Ennek legdinamikusabb eleme, leglényegesebb pontja az emberi léleknek a valláshoz és a filozófiához való hozzáállása. Hogy ezt a választ teljesen megértsük, szükséges néhány feltevést tennünk.<br />
A katolikus történelemfelfogás azon a tényen alapul, hogy a Tízparancsolat az emberi viselkedés alapvető normája, amely a természeti törvényekkel összhangban van. Azért, hogy az embert gyengeségében megsegítse, irányítsa, vezesse, saját rosszra való hajlamától és az eredendő bűnből származó hibáktól megőrizze, Jézus Krisztus tévedhetetlen Tanítóhivatalt (Magisterium) adott az Egyháznak, hogy a nemzeteket tanítsa és vezesse. Az Egyház eme Tanítóhivatalának elfogadása a hit gyümölcse. Hit nélkül az ember nem lenne képes kitartóan ismerni és teljes egészében gyakorolni a Tízparancsolatot.<br />
Következésképpen, amint az ember a kegyelem sugalmazására, az erények gyakorlásával a kegyelem rendjébe emeli magát, a természeti törvények alapvető és változatlan elveivel összhangban álló kultúrát, politikai, társadalmi és gazdasági rendet alakít ki. Az így kialakult szokásokat és ezt a kultúrát együttesen keresztény civilizációnak nevezhetjük. Továbbá, a nemzetek és a népek csak a keresztény civilizáció keretén belül, a kegyelemmel való kapcsolat által és a hit igazságain keresztül valósíthatják meg a tökéletes civilizációt, a civilizációt, amely a természeti törvényekkel tökéletes harmóniában áll.<br />
Az embernek tehát szilárd meggyőződése kell legyen, hogy a Katolikus Egyház Isten egyetlen igaz Egyháza, és annak valódi egyetemes Tanítóhivatala tévedhetetlen. Ezért a katolikus hitet ismernie, megvallania és gyakorolnia kell.<br />
Felmerül a kérdés, történelmileg ez a keresztény civilizáció mikor létezett. A válasz lehet, hogy megdöbbentő, sőt sokak számára talán irritáló is. Volt idő, amikor az emberiség nagy része ismerte a tökéletesség eme ideálját, ismerte, és őszintén, odaadóan haladt felé. Ez a korszak, amelyet a kereszténység aranykorának is neveznek, a XII-XIII. század időszaka, amikor Európában az Egyház befolyása csúcsán volt. A keresztény alapelvek sem előtte, sem azóta nem látott módon uralták a társadalmi viszonyokat, s a keresztény állam ekkor állt a legközelebb teljes kibontakozásához. XIII. Leó a következőképpen utalt erre a korszakra Immortale Dei (1885) enciklikájában: <br />
„Volt idő, amikor az evangélium filozófiája vezérelte az államokat. Ebben a korszakban a keresztény bölcsesség befolyása és annak isteni bölcsessége átjárta az emberek törvényeit, intézményeit, szokásait, a civil társadalom minden osztályát és viszonyát. A Jézus Krisztus által alapított vallás szilárdan állt minden őt megillető méltóságában, virágzott mindenütt, hála az uralkodók pártfogásának és az elöljárók legitim védelmének. Ezen időszakban a papság és a birodalom boldog egyetértésben és a jó hivatalok baráti kölcsönösségében kapcsolódott össze. Az így szerveződött civil társadalom minden várakozást felülmúló gyümölcsöt termett, emléke megmarad és tovább él, s ellenségének semmiféle mesterkedése sem tudja azt elrontani és elhomályosítani.”<br />
A katolikus társadalom leírása mindenekelőtt egy helyes elképzelést foglal magában arról, hogy az Egyház és a világi társadalom közti kapcsolatnak milyennek kell lennie. Az államnak elvben kötelessége a katolikus hit igazságát hivatalosan megvallania, és ennek következtében az eretnekek működését és térítő tevékenységét megakadályoznia. Mert nemcsak az Egyház, de az egész társadalom lelkünk üdvösségére teremtetett, amint azt Aquinói Szt. Tamás meggyőzően állítja De Regimine Principum című művében. Ebben Szt. Tamás megmutatja, hogy minden Isten által teremtett dolog feltétlenül lelkünk üdvösségére teremtetett és kétségtelenül megszentelésünk eszköze kell, hogy legyen. Az emberek maguk is egymás üdvösségére teremtettek, ezért élnek társadalomban. Ennélfogva mind az egyházi, mind a világi társadalomnak elő kell segítenie az ember létének elsődleges célját, örökkévaló lelkének üdvösségét.<br />
A társadalom eme magyarázata magában foglalja az értékek hierarchiáját, ahol is a szellemi értékek értékesebbek, mint az anyagiak. A Summa Theologica-ban (II, II, ii, 3), például, Szt. Tamás megjegyzi, ha igazságos egy hamisítót halálra ítélni, akkor egyenesen szükségszerű halálra ítélni azokat, akik egy még nagyobb bűnt, a hit meghamisítását követték el. Hiszen az örök üdvösség fontosabb, mint a világi tulajdon, s a közösség jóléte fontosabb, mint az egyéné.<br />
Napjaink liberális szelleme számára ezek az állítások fájdalmas következményekkel járnak. Hiszen ha az állam kijelenti, hogy egyetlen vallás az igaz vallás, akkor elvben köteles az eretnek szekták elterjedését megakadályozni. Magától értetődő, hogy a katolikus társadalomban az állam legmagasabb rendeltetése a katolikus Egyház elismerése, annak védelme, szolgálata, törvényeinek alkalmazása. Egy katolikus társadalomban a pápának minden, az Egyházat érintő dolog felett indirekt hatalma van. Ily módon a pápa minden világi hatalom fölé emelkedik. Ha az állam feje eretnek, a pápának joga van megfosztani őt trónjától, mint ahogy azt a franciaországi IV. Henrik, a jogos francia trónkövetelő esetében tette. Más szavakkal, eretneknek nincs joga katolikus országot vezetni.<br />
Főtisztelendő Denis Fahey írja The Kingship of Christ (Krisztus királysága) című művében: a középkorban az állam eleget tett azon kötelezettségének, hogy az Isten által alapított vallást, a katolikus vallást, amelyen keresztül Őt akarata szerint csodáljuk és imádjuk, megvallja. Amikor a katolikusok a nem katolikusok inkvizícióval kapcsolatos kifogásaira válaszolnak, úgy tűnik, megfeledkeznek a rend korábbi alapelvéről, amely a középkori társadalmat vezérelte. Ha az állam kijelenti egy vallásról, hogy az az igaz vallás, akkor elvi kötelessége az eretnekség és az eretnek szekták elterjedésének a megakadályozása. A liberális mentalitásnak ezen kötelezettséget a legnehezebb elfogadnia. Az eretnekség azért volt bűn, mert az állam a katolikus vallást annak ismerte el, ami objektíven az: az egyetlen Isten által alapított igaz vallás, és nem egy egyszerű, ideiglenes, ma létező, holnapra elenyésző rendelkezés.<br />
Krisztus királyságának társadalmi alapelveiről Denis Fahey tisztelendő a következőket mondja: „Az igazság az, hogy az állam akkoriban megértette a fennálló világban elrendelt társadalmi szerkezet alapelveit, és hogy az inkvizíciót pont azért hozták létre, hogy megvédje a világ befolyását a rend felett, a rendetlenségre uszítók ellen. Isten szándéka szerint ugyanezen elv szolgál mintául az elkövetkezendő korok új dolgaihoz, körülményeihez. A társadalmilag szerveződött, Urunk által megváltott világi ember nem lesz olyan, mint amilyennek Isten szánta, hacsak nem fogadja el a természetfeletti, a nemzetek felett álló katolikus Egyházat. A modern világ elfordult a rendtől, és most bűnhődik hitehagyásáért és zűrzavaráért. Ezt a nagy igazságot egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy elmélyülhessen benső életünk, amellyel Krisztus királyságát ünnepeljük. Határtalanul jobb a teljes igazságért megküzdeni, mintsem látszólagos győzelmet aratni annak lefarigcsálásával.”32<br />
A szent inkvizíció nevének befeketítése nyilvánvalóan gyökereket talált ebben a széles körben elterjedt irányzatban, a katolikus társadalmi rend ezen alapelveinek „lefarigcsálásában”, még az Egyház elöljárói körében is. Míg alapjában a szent inkvizíció problémáját filozófiai szinten kell megvizsgálnunk, nem fér kétség ahhoz, hogy évszázadokon keresztül az „inkvizíció” a tényekhez képest aránytalanul nagy méreteket öltött. A mítosz-készítő eljárást a reformáció alatt protestáns propagandisták tollforgatói kezdték el azáltal, hogy az inkvizíciót Róma gonoszságának egy újabb példájaként festették le. Munkáikban a törvényszéket az intolerancia legfőbb eszközének mutatták be. Azt állították, hogy bárhol, ahol a katolicizmus diadalmaskodott, nem csak a vallási, de a polgári szabadságot is elnyomták. Eme értelmezés szerint a reformáció szabadította ki az emberi szellemet a sötétség és a babona béklyójából. Az erre irányuló propaganda rendkívüli mértékben hatásosnak bizonyult.<br />
Azonban, ahogy az elmúlt évtized tudósai elkezdték a levéltári iratok vizsgálatát, tanulmányaik azt mutatják, hogy az igazság érdekében az inkvizíciót valódi méreteire kell redukálnunk. Jelentőségét erősen el lehet túlozni, ha a felvilágosodás, a romantika és az azt követő liberalizmus propagandistái és filozófiái által bemutatott, jórészt alaptalan elképzelésekre támaszkodunk. Ezek az írók, még Lord Acton is, hamisan azt feltételezték, hogy az inkvizíció része volt a nyilvánvaló intolerancia és kegyetlenség egy speciális filozófiájának. Valójában a társadalomnak volt a terméke, amelyet szolgált. Összegezve, mindazon objektív katolikus gondolkodó, aki a liberalizmus és korunk modernizmusának hibái ellen küzd, és aki csodálattal tekint a Hit korának szellemére és szokásaira, egészséges csodálattal nézhet a szent inkvizícióra.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901249
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:18:26+01:00
2008-11-10T12:18:26+01:00
báró Csekonics
http://blog.hu/user/47251
Zomba 2008.11.10. 12:09:15<br />
<br />
Az jó, ha érdekel az ország jövője és a magyarok megélhetése - engem is.<br />
Hogy az ország 'imázsa' nem - azzal az a baj, hogy ez a kettő összefügg - akár tetszik akár nem.<br />
Hogy hogyan ítélnek meg minket mások, attól sokminden függ és függhet.<br />
Nemcsak a turizmus miatt, bár ott látszik a legközvetlenebbül. (Szállodák, éttermek, taxicégek, MÁV, Malév stb. - mind észreveszik és számokban látják, ha csökken a turisták kedve hogy idejöjjenek.)<br />
Meg persze a gazdaság - ha az országnak 'balhés' a híre, senki nem akar sem idejönni befektetni, sem velünk kereskedni. - Ez így együtt pedig nagyon sok munkahelyet érinthet...<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901241
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:17:51+01:00
2008-11-10T12:17:51+01:00
István
<a rel="nofollow" href="http://monarchista.blogspot.com">monarchista.blogspot.com</a>
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901229
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:15:48+01:00
2008-11-10T12:15:48+01:00
István
Rózsavirág<br />
<br />
Rét közepén piros rózsa virágzik,<br />
körülötte giz-gaz, bogáncs burjánzik;<br />
a kis virág búslakodik magában:<br />
- Nincsen nékem helyem e nagy világban!<br />
<br />
Ne félj, szépség, itt van mér a kikelet!<br />
Ilyen szépet elveszteni nem lehet!<br />
Van még magyar legény ezen környéken,<br />
lekaszáljuk mi a giz-gazt serényen!<br />
<br />
Magyarország, te vagy a mi virágunk!<br />
Minden gyomot gyökerestül kivágunk!<br />
Kárpátokból üzenjük a világnak:<br />
Nincsen párja sehol a mi hazánknak!
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901221
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:15:10+01:00
2008-11-10T12:15:10+01:00
QM
Uff!<br />
1.) Blog író sík hülye(vagy jól fizetik ezért.) Persze: a világban sehol másutt nincsenek szélsőséges hülyék. Most akkor szégyenljük magunkat rendesen. <br />
2.) Szavtopluk pereli vissza a Kárpát medencét, a fehér ló biznisz aránytalan mivoltára hívatkozva.<br />
3.) Szent Korona tan, az nagyon hiteles lehet Árpád - Szvatopluk korában. Már ők is Pápát akartak maguknak, hogy legyen kinek odaadni a népüket tokkal-vonóval.<br />
4.) A propaganda netovábbja, hogy azok sírják vissza a nagy MO.-t (rigmusok-búsuló nóták), akiket vágóhídra küldtek akkori nagyjaink, és akik egész életükben el sem hagyták a falujukat, jó esetben akár 30 évet is megéltek. <br />
5.) Csókoltatom a Tölgyessy híveket, akik szerint szlovákia "bezzeg" ország. Igen! Bezzeg ott érdemes befektetni, mert ott nagyobb a nyomor(még kevesebbért gályáznak a helyi lakosok. Direkt nem írtam nemzetiségeket)! És mi más is minősítené azt, hogy egy ország élhető-e, mint hogy a tőke az jön vagy épp megy.<br />
<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901218
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:14:28+01:00
2008-11-10T12:14:28+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Zomba<br />
<br />
A ketto nagyon is osszefugg. Egy eros gazdasaghoz befektetok, illetve megrendelok kellenek. A kutya nem fog foglalkozni egy kis orszaqggal, ameleyet mindenki utal, mert zavaros, megbizhatatalan es politikaialag erosen kifogasolhato. Ez sajnos igy mukodik.<br />
Persze mas lenne a helyzet, ha meg tudnank allni a sajat labunkon. De ezt ma egyetlen egy europai orszag sem teheti meg.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901215
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:14:23+01:00
2008-11-10T12:14:23+01:00
Páneurópai Harci Kos
A történelem kerekét nem lehet visszaforítani - már megtörtént, kész vége, tovább kell lépni, nem a múltban vájkálni.<br />
-nem attól lesz jobb az országnak ha visszaköveteljük -az elveszített területeket.<br />
fantázia egyes: visszadják: mit csinálsz az azóta ott élőkkel kitelepíted? huszon egyedik században biztos hagyná az EU.<br />
EU-n kívül meg kivel szövetkezel? elbukik az egész.<br />
István király jól látta, hogy szövetkezni kell a fejlett nyugati hatalmakkal, mert csak igy úszhattuk meg a totális bukást.<br />
Az hogy pár uralkodó meg politikus rosszul taktikázott annak az utódok isszák meg a levét. Ezt a meglévő földarabot kellene felvirágoztatni az itt élőknek de nem a határon túlra kacsingatni amikor itt sincs rendben.<br />
(nem elsősorban politikára gondolok)<br />
<br />
Bocsánatkérés miért? Nekünk kellene bocsánatot kérnünk, hogy háborút kezdtünk, aztán a rossz oldalra álltunk.<br />
Tény hogy alaposan leverték rajtunk.<br />
Dolgok visszadása - milyen alapon?<br />
A határ túloldala -autonómiához el fognak jutni előbb utóbb, de semmiképpen nem az a módja, hogy provokáljuk a kormányukat mindenféle nemzeti szamársággal.<br />
<br />
Minden ország szereti a kisebbségeknek biztosítani az autonómiát, kiváncsi vagyok mi lenne ha a Romák kitalálnák, hogy szeretnék az egyik megyét elcsatolni:)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901165
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:09:15+01:00
2008-11-10T12:09:15+01:00
Zomba
Kit érdekel Mo imázsa, engem a magyarok megélhetése és jövője érdekel és nem az hogy a külföldiek mit gondolnak az országomról. Főleg annak örülnék legjobban ha annyira rossz lenne az imázsunk, hogy nem akarnának minket felvásárolni se.
https://shalamoon.blog.hu/2008/07/30/megint_masolok_most_ukridge_blogjabol/full_commentlist/1#c3901157
Válasz erre: Megint másolok, most Ukridge blogjából
2008-11-10T12:08:17+01:00
2008-11-10T12:08:17+01:00
xDDDD
David Irving<br />
Holocaust történész a törvényszék előtt!<br />
<br />
Az elmúlt évtizedek alatt a Holocaust története volt a média egyik felkapott háborús témaköre. Ezerszer többet szerepelt a napirenden ez a katasztrófa mint a 75 évig tartott kommunizmus sokkal számottevőbb áldozatai. Vannak akik kétségbe vonják az áldozatok számát és azok halálának körülményeit. Akik arra vetemednek, hogy ezt a hivatalossá vált álláspontot meg merik kérdőjelezni azonnal antiszemitává lesznek. Az antiszemita kifejezés pedig ma már a megfélemlítés leghatásosabb eszköze lett. Úgy menekül ettől mindenki mint az Ördög a szenteltvíztől. Akit így bélyegeznek meg, az elveszíti állását és az érvényesülés minden útja bezárul előtte. Így járt a nagy köztiszteletben álló angol történész tudós David Irving, aki kijelentette, hogy nincs dokumentációs bizonyíték arra, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban gázkamrák voltak, vagy arra, hogy Hitler parancsot adott az Európai zsidóság kiirtására. <br />
<br />
Mikor Deborah Lipstadt az atlantai Emory Egyetem zsidó tudományszak professzora az "A Holocaust Tagadása" (Denying the Holocaust) című könyvében azzal vádolta David Irving történészt, hogy belépett a Holocaust tagadók sorába, Irving pert indított Lipstadt ellen a legfelsőbb angol bíróságon. Az angol törvényrendszer szerint a vádlott alperesnek kell bizonyítani, hogy a felperes tagadja a Holocaust létezését. A tárgyalás 2000 január 11-én kezdődött. <br />
<br />
A The Times londoni lap 2000 január 13-i számában cikk jelent meg Michael Horsnell-től: "Irving azt állítja a Holocaust gyakorlatilag lehetetlen". A cikk szerint, David Irving tegnap tagadta, hogy a nácik a zsidók millióit megölték a koncentrációs tábor gázkamráiban. Irving szerint a zsidók kivégzése golyó által történt keleten, amikor Németország megtámadta Oroszországot, és Hitler tudta nélkül és nem mint a Harmadik Birodalom szisztematikus kiirtási módszere. <br />
<br />
Richard Rampton QC védőügyvéd: <br />
<br />
"Hat millió volt azok száma, akik meghaltak 20-ik század történelmének az egyik legsötétebb fejezetében ?" <br />
<br />
David Irving: "Nagyon sok számadat gyanús!" <br />
<br />
Gray Bíró: "Felhozták ellened, hogy Te a zsidókat okoltad azért, amit a harmadik Birodalom elkövetett ellenük." <br />
<br />
David Irving: "Én több alkalommal mondtam, ha én egy zsidó lennék, sokkal jobban aggódnék, hogy miért húzták meg a ravaszt és nem azért, hogy ki húzta meg. Az antiszemitizmus egy ismétlődő társadalmi betegség. Kell, hogy legyen egy oka amiért antiszemita csoportok kitörnek mint valami járvány. <br />
<br />
Richard Hampton: "Elfogadod, hogy a nácik egy ilyen vagy olyan módszerrel megölték, felakasztottak, kivégeztek, több millió embert a II. Világháború alatt ?" <br />
<br />
David Irving: "Nem akarok spekulálni. Bizonyára több volt mint egy millió, de kevesebb mint négy." <br />
<br />
Richard Hampton: "Tagadod, hogy a nácik több millió zsidót öltek meg az erre a célra épitett gázkamrákban?" <br />
<br />
David Irving: "Igen. Ez fizikailag lehetetlen. Egy millió ember 100,000 tonna súlyú - ez egy óriási fizikai probléma. Én tagadom, hogy lehetséges volt embermilliókat likvidálni gázkamrákban, ahogy azt eddig a történészek bemutatták." <br />
<br />
David Irving a Holocaustról: "Én úgy látom ez a szó félrevezető és nem segít, túl határozatlan, nem pontos, tudománytalan és úgy kell kerülni mint a pestist. David Irving azt mondta, hogy Ő egy világra kiterjedő zsidó összeesküvés áldozata aminek professzor Lipstadt fő részese. Irving úgy érvel, hogy Lipstadt állítása, hogy ő tagadja a holocaustot, egy fenyegetés, az ő hírnevének rontására és fillér nélkül maradhat e miatt. <br />
<br />
Ez a becsületsértési per, mely az elmúlt évszázad egyik legellentmondásosabb és komplexebb eseményét foglalja magában, legalább három hónapot fog igénybe venni. Ez nem az első eset a Holocaust történetének hitelessége kérdésében, de feltétlen a legmagasabb szintű. <br />
<br />
1948-ban a francia Paul Rassinier, akit Buchenwaldba vittek mint francia partizánt, kiadta a Keresztül a Vonalon (La Passage de La Ligne) című könyvét. Ő azt mondta nem volt zsidó irtási politika, csupán emigrációs politika. <br />
<br />
1965-ben Austin App amerikai professzor kiadta a "Hat milliós svindli" című könyvét, ahol azt állította, hogy másfél millió zsidó esett áldozatul. <br />
<br />
1973 -ban Thies Christopherson, egy volt német katonatiszt kiadta "Az Auschwitzi Hazugság" (Die Auschwitz Lüge) című könyvét, amely azt állítja, hogy nem több mint 200,000 zsidót öltek meg a háború alatt. <br />
<br />
Lipstadt szerint számos más holocaust tagadó írás is született, de Irving a legveszélyesebb, mert Ő a történelmi dokumentumok nagy mestere. <br />
<br />
1990-ben Irving egy Németországban tartott beszédében azt állította, hogy: "Meggyőződésünk, hogy éppúgy mint a Dauchaui gázkamrák, amiket az amerikaiak építettek a háború után csalások voltak, azok a gázkamrák, amit most a turisták Auschwitzban láthatnak is azok, mivel azokat a lengyel kommunisták építették a második világháború után." Ezért az állításért a Müncheni bíróságon Irvinget harmincezer dollárra büntették a halottak becsmérelése vádjával. 1994 januárjában a fellebbezést elveszítette és a büntetést a bíróság ötvenezer dollárra emelte. A Holocausttal szemben tanúsitott álláspontja miatt David Irving jelenleg ki van tiltva Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Kanadából, Új Zélandból és Délafrikából. <br />
<br />
Efraim Zuroff a Simon Wiesenthal Központ Izraeli hivatalának igazgatója azt mondta a Londoni per a "Holocaust ügy második korszaka". "Ha a múltban azokkal jártunk el akik tréfát űztek a Holocaustból- mondta a JTA hírszolgálatnak, akkor - most a történelmi adatok kérdőre vonásával foglalkoznunk".
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901129
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:05:03+01:00
2008-11-10T12:05:03+01:00
Zomba
Osztrák_Magyar monarchia <br />
<br />
Tényleg, az osztrákéktól mit is vettek el? Területeket kaptak! Vesztesként!<br />
<br />
A revízió a Trianon következménye. II. vh. után a németek mennyi területet vesztettek? A mai Németországot megnézve elég csekély veszteség. Az olaszok? Szinte semmit. Csak belőlünk osztogattak és hoztak létre sosem volt államokat.
https://shalamoon.blog.hu/2008/10/29/az_europai_modell/full_commentlist/1#c3901124
Válasz erre: Az európai modell
2008-11-10T12:04:44+01:00
2008-11-10T12:04:44+01:00
xDDDD
8 legdurvább gyűlöletkifejezés, amit majd nem lehet mondani, ha elfogadják a Gyűlöletbeszéd elleni törvényt<br />
<br />
1. Demszky-bérenc ellenőrnáci.<br />
<br />
2. Akkora kommunista, hogy négy sírhely kell neki a munkásmozgalmi panteonban.<br />
<br />
3. Árokhajhász szabadkőműves.<br />
<br />
4. Hajrá Fradi, illetve Személyvonat indul bármelyik vágányról bárhova. (Együtt dupla büntetés.)<br />
<br />
5. Bármilyen D kötőjel szám összetételű szó.<br />
<br />
6. Primitív és annak bármilyen fokozott változata, például megaprimitív, gigaprimitív vagy hiperprimitív.<br />
<br />
7. Narancsbőrös Rogán-fiú.<br />
<br />
8. Polgár, köztársaság, Hölgyeim és Uraim, illetve tisztelt képviselőtársam! (Holtversenyben a legdurvább).<br />
<br />
+ 1 Geciputtony fostalicska független.
https://shalamoon.blog.hu/2008/10/27/egy_joiras_az_es_bol/full_commentlist/1#c3901113
Válasz erre: Egy jó írás az ÉS-ből
2008-11-10T12:03:38+01:00
2008-11-10T12:03:38+01:00
Orbán
A magyar királyság fénykora és hanyatlása <br />
<br />
A királyságok fénykorában, ha valamelyik uralkodó a nyugati szokás szerint akarta megkoronáztatni magát, és ilyen királya még nem volt az országnak, akkor koronát kért egy megkoronázott királytól vagy a pápától. Ezzel azonban alárendelte magát a korona adományozójának. Szent István tehát II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, mert nem akart semmilyen világi uralkodó alattvalója lenni, legkevésbé a német császáré. Világi ügyekben azonban Szent István és a későbbi magyar királyok a pápa felsőbbségi jogát sem ismerték el. Sőt Szent István a koronán kívül az apostoli jogot is kérte és meg is kapta. Ez azt jelentette, hogy a magyar püspököket is ő nevezte ki, majd pedig az őt követő Árpád-házi királyaink. Szent István megkoronázásának napja is bizonytalan, de a legvalószínűbb, hogy 1000-ben, karácsony napján koronázták királlyá azzal a koronával, mellyel kétszáz évvel korábban Nagy Károlyt koronázta meg III. Leó pápa. <br />
Szent István nekilátott az egyház nagyarányú szervezéshez. Tíz püspökséget létesített, és ezzel megalapozta a Római Katolikus Egyház terjeszkedését. Miután ellenfeleit leverte, kiterjesztette egyeduralmát az egész országra. 1031-ben Szent István fia, Imre herceg gyilkosság áldozata lett, ami az udvar súlyos megosztottságára vet fényt. Azt is meg kell említeni, hogy Imre felesége bizánci hercegnő volt. Ez azt jelentheti, hogy Szent István szerette volna visszaállítani a régi kapcsolatot Bizánccal, vagyis ellensúlyozni a nyugati nyomást. Vászolyt, Szent István unokatestvérét azzal vádolták, hogy merényletet szőtt a király ellen, amiért megvakították és fiait elűzték az országból. András és Levente Kijevben, Béla pedig Lengyelországban kapott menedéket. Egyes források szerint menekülésüket Szent István is segítette. Ha ez így volt, akkor Vászoly megvakítását se Szent István rendelte el. Minden jel arra mutat, hogy a hatalomért vívott harc a magyarok és betelepített idegenek között nagyon elfajult a királyi udvarban. <br />
Szent István és bajor Gizella házassága, vagyis a rokoni kapcsolat békességet hozott a nyugati határokra. Ennek vége szakadt, amikor Gizella apja, II. Henrik császár 1028-ban meghalt. Az őszülő király 1031-ben II. Konrád császár ellen volt kénytelen megvédeni az országot. Imre herceg vezetésével a magyarok visszaverték Konrád hadait, és másodszor is elfoglalták a bécsi medencét. Ezek szerint Imre herceg kemény, uralkodásra termett egyéniség volt, s idegenek ezért nem szívelték. <br />
1038 augusztusában meghalt Szent István. Ezután unokaöccse, Orseolo Péter került a trónra. 1041-ben a magyarok fellázadtak ellene és elzavarták. Péter III. Henrik német császárhoz menekült, akitől segítséget kért. Henrik kapott az alkalmon, és 1044-ben Ménfőnél megverte Aba Sámuel seregeit, és Pétert visszahelyezte a magyar trónra, mint német hűbérest. A magyarok azonban 1046-ban másodszor is elűzték Pétert, és megtagadták a hűbéradókat. Kijevből hazahívták András herceget, és királlyá választották. Ő Szent István politikáját folytatta, ami a nyugtalanságot tovább táplálta. A lázongások csak Szent László szigorú büntetőtörvényei hatására csitultak el. Ebben az időben halt meg a horvát király. Miután trónviszály tört ki, Ilona királyné testvéréhez, Szent Lászlóhoz fordult segítségért, aki Horvátországot Magyarország társországává tette. <br />
Szent Lászlót 1095-ben Kálmán király követte, aki olvasottsága és nagy tudása folytán a ?könyves" jelzőt kapta. Korának legműveltebb királya volt. Kálmán király kimondta, hogy "nincsenek boszorkányok", és beszüntette a ?boszorkányüldözéseket", lazított a Szent László által bevezetett szigorú büntető intézkedéseken. Megtiltotta, hogy kegyetlen büntetést szabjanak ki olyan esetben, amikor az elkövetett bűn arra nem ad okot. 1105-ben koronázott királya lett Horvátországnak és Dalmáciának is. E két tartományt a bizánci császár, Mánuel is szerette volna megszerezni, és ehhez egy tervet dolgozott ki. III. István (1161-1172) öccsét, a későbbi III. Béla királyt felkérte vejének és örökösének, miután Béla Bizáncba költözött. A császárnak azonban fia született, és Bélát megfosztotta az ígért örökösödéstől, így a terv is meghiúsult. <br />
II. András (1205-1235) király korában az adóztatás és a hatalom egyéb túlkapásai olyan komoly elégedetlenséget keltettek, hogy lázadások fenyegettek. Ennek elkerülése érdekében a király 1222-ben kiadta a jogok rendezéséről szóló törvénykezését, a híres Aranybullát, alig hét évvel az angolok Magna Chartája után. Az új jogtörvény azonban nem oldotta meg a nehézségeket, ezért a király kénytelen volt adóengedményekkel és adományokkal csillapítani a nyugtalankodókat, ami viszont gyengítette a királyi hatalmat. <br />
Megkoronázása után IV. Béla (1235-1270) nyomban nekilátott a királyi hatalom és tekintély visszaállításához. Adókat vetett ki, és az András által adományozott birtokok nagy részét is visszavette, ami újabb elégedetlenséget és a király iránti ellenszenvet váltott ki. A magyar birodalom fennállásának 345-dik évében, 1241-ben így köszöntött az országra a ?tatárjárás" elnevezés alatt ismert mongol betörés. A király végighordoztatta a véres kardot az országban, de a főurak nemmel vagy feltételekkel válaszoltak. Követelték például a Batu kán hadai elől elmenekült kun király, Kutten vagy Köttön kiadását, akinek Béla megengedte, hogy népével együtt letelepedjen, s velük hadait növelje. Batu követeit pedig, akik Köttön kiadása ügyében jöttek Bélához, a főurak meggyilkolták. Ez megbocsájthatatlan bűn volt, várható volt tehát a mongol hadak kegyetlensége és könyörtelen pusztítása. A főurak meggyilkolták a kun királyt is, amiért a kunok is a magyarságra támadtak, és nagyrészük elhagyta az országot. <br />
A Muhi pusztánál Batu hadai hatalmas csapást mértek Béla seregeire, s a királyt is csak bátor katonái mentették meg a fogságtól. Béla felesége II. Frigyes osztrák herceg fogságába esett. Béla csak a királyi kincstár feladásával, valamint Moson, Sopron és Pozsony megyék elzálogosításával tudta kiváltani feleségét. A hivatalos történészek szerint Béla király esett fogságba. Ha így volt, akkor miért kellett Frigyesnek tárgyalnia a fogoly királlyal, mikor az ország mongol kézen volt, és nem volt senki, aki Bélát megvédte vagy kiváltotta volna? Frigyes ezután az ország nyugati vidékeire tört, rabolt és pusztított. Béla Zágrábba menekült, és onnan segítséget kért a pápától, a francia királytól és a német császártól, de kérését mindenütt elutasították. 1242 tavaszán a mongolok váratlanul elhagyták az országot, Béla király visszatért, és hozzáfogott az ország újjáépítéséhez. Visszafoglalta az elzálogosított megyéket is. <br />
Az Árpád-ház utolsó férfisarja, III. András 1301-ben halt meg. Mintegy hétéves trónviszály után 1308-ban Károly Róbertet, V. István leányának unokáját emelték trónra szabad választással. Károly Róbert erős kézzel rendet teremtett. Okos és kiváló szervező volt. Megfontolt külpolitikája, józan gazdaságpolitikája felvirágoztatta az országot, és visszaállította régi tekintélyét. Fiára, Nagy Lajosra (1342-1382) gazdag országot hagyott. Lajos király békés természetű és jóindulatú, ugyanakkor bátor ember volt, amit többször bebizonyított cselekedeteivel. A körülmények, de talán még inkább a háttérben munkálkodó, nagyravágyó anyja, Erzsébet ösztökélése a birodalom határainak kiterjesztését eredményezte. Ezért kapta Lajos király a ?nagy? jelzőt. Bebizonyosodott azonban, hogy atyja józan politikája okosabb és hasznosabb is volt. Az örökös hadviselés, az érdekek időnkénti megvásárolása alaposan kimerítették az ország kincstárát. Nikápolynál 1366-ban először ütközött meg Lajos király a törökökkel, akik 1373-ra elérték a birodalom hűbértartományainak határait. <br />
A Nagy Lajos halála utáni kort a Hunyadiak megjelenéséig a kiskirályok korának lehet tekinteni. A hatalmas vagyonokkal rendelkező és egymással torzsalkodó főurak prédája lett az ország. Csoportokra szakadva olyan királyokat választottak vagy támogattak, akik érdekeiket kiszolgálták, holott a közeledő törökre és az ország ügyeire kellett volna figyelniük. Ebből a viszályból a törökverő Hunyadi János alakja emelkedett ki. 1446-ban a pesti országgyűlés Hunyadit az ország kormányzójává nevezte ki, és a királyi hatalmat némi korlátozással ráruházta (a királyi tisztet nem fogadta el). Hunyadi e tisztségről 1452-ben lemondott, de V. László király az ország főkapitányává nevezte ki, és rábízta a királyi jövedelem kezelését. <br />
1456 júniusában a török hatalmas, 150,000 főnyi sereggel, 300 ágyúval és 200 hajóval vonult fel Nándorfehérvár (a mai Belgrád) ellen. A vár kapitánya Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály volt. A török bekerítette a várat, és július 4-én ostrom alá vette. A pápa déli harangszót és imát rendelt el a magyar győzelemért. Hunyadi és Kapisztrán János szerzetes, aki nagy segítségére volt Hunyadinak a hadak toborozásában és lelkesítésében, áttörte a török gyűrűt, és megteremtette az összeköttetést az ostromoltakkal. A török seregek július 21-én indították utolsó rohamukat, a vár védői azonban visszaverték. E naphoz kötődik Dugovics Titusz hőstette, aki a vár fokára török zászlót kitűző harcost magával együtt a mélybe rántotta. Másnap Hunyadi és Kapisztrán ellentámadásba ment át, és szétverték a török seregeket. A déli harangszó ma is e győzelemre emlékeztet. A nagy nyári meleg következtében a sok hulla gyorsan oszlásnak indult, és járvány ütött ki, ami Hunyadit is magával ragadta. Hunyadi halálának alkalmából a nagy hadvezér, II. Mohamed török szultán is sajnálattal és elismeréssel nyilatkozott. Két hónappal később Kapisztrán is a járvány áldozata lett. Szentté avatták, és a kaliforniai Capistrano Beach nevű várost róla nevezték el. <br />
A Hunyadi család ellenségei a Cillei-Garai család vezetésével végleg le akartak számolni a Hunyadiakkal. Hunyadi Lászlót és Mátyást elfogatták és börtönbe vetették. Lászlót törvény elé állították és lefejezték, amire a Hunyadi pártiak föllázadtak. A veszélyt látva a gyengekezű V. László Bécsbe, majd pedig Prágába menekült. Magával vitte túszként Mátyást is, akit Szilágyi Mihály 40,000 aranyért váltott ki. <br />
1458-ban királlyá választották Mátyást, aki Magyarország egyik legbölcsebb és legnagyobb tiszteletben tartott uralkodója lett. Mátyás, az igazságos cselekedeteit számos mondánk örökíti meg. Megszilárdította a belső rendet, és megszervezte a ?fekete sereget" (fekete ruhájuk volt) a török veszedelem ellen, bár több esetben volt kénytelen a töröktől békét vásárolni, hogy nyugati, északi, és néha belső ellenségeivel is megküzdjön. Gazdag udvart tartott fenn, ahol számos európai tudós megfordult. Könyvtára Európa-szerte híres volt. Mátyás fiatalon, 1490-ben halt meg, mint a magyarság utolsó erőskezű királya. Egyesek szerint gyilkosság áldozata lett. Halála után újabb kiskirályok kora vette kezdetét, ami odáig fajult, hogy a török 1541-ben puskalövés nélkül foglalta el Budát. <br />
Sokan a magyar nagyhatalom romba dőlését az 1526. augusztus 29-én Mohácsnál a töröktől elszenvedett vereséggel magyarázzák. Akkor a menekülő, II. Lajos király is életét vesztette. Azonban, mint a magyar történetírásban oly sok minden, ez sem állja meg a helyét. A győzelem után a török csapatok portyára indultak az ország különböző vidékeire, ahol kemény helyi ellenállásba ütköztek. Szeptember vége felé elhagyták az országot, tehát nem tartották megszállás alatt. <br />
A magyar birodalom bukását a magyar nemesség eszmei hanyatlása okozta, ami egyáltalán nem volt sajátos. Az erkölcsi romlottság ugyanis a gazdagság, a jólét és a kicsinyes emberi tulajdonságok mellékterméke. A kiskirályok minden korban és minden nép életében felburjánoztak, amikor hiányzott egy erőskezű uralkodó. Minden nemzet történetében lezajlottak hasonló események, de ezek a magyarság esetében súlyossá, majdnem végzetessé váltak. Ennek magyarázata az, hogy Magyarország a keleti és a nyugati műveltség ütközőpontján fekszik. Ezer évvel ezelőtt felvettük a nyugati keresztséget, és hátat fordítottunk ősműveltségünknek. A nyugat a mai napig nem fogadott el bennünket, mi pedig nem újítottuk fel keleti kapcsolatainkat. Egyedül állunk a népek tengerében egy őszinte barát vagy szövetséges nélkül. Őstelepes parasztságunk révén ősibb európaiak vagyunk, mint akármilyen más európai nép, és mégis mi vagyunk a betolakodók, a földrész idegenjei. A legnagyobb baj az, hogy mi is e szemüvegen keresztül nézzük saját magunkat. Tudatunkat, nemzeti önismertünket kell rendbe hoznunk. Végül, jövőt és sorsot meghatározó időkben nem emelkedett fel egy erőskezű uralkodó, aki félreállította volna a kiskirályokat, és megvédte volna az országot a külső és belső ellenséggel szemben. <br />
A fent elmondottakat mi sem szemlélteti jobban, mint a II. Lajos király halála utáni események. 1526. november 10-én a Székesfehérvárott egybegyűlt rendek Szapolyai Jánost (1526-1540) királlyá választották. A Habsburg-párti rendek pedig december 16-án Pozsonyban Habsburg Ferdinándot (1526-1564) választották szintén királlyá. Ezzel a magyar királyi szék a trianoni ?békeszerződésig? (1920) a Habsburg-ház birtokába került, és így jött létre az Osztrák-Magyar Császárság. Az elkövetkező tizenhárom év a két király közötti háborúkkal telt el. Szapolyai több esetben kért segítséget II. Szulejmán török szultántól, míg Ferdinánd nyugatról kapta a segítséget. 1538-ban békét kötöttek azzal a megállapodással, hogy Szapolyai halála után Ferdinándra száll a királyság. Szapolyainak két héttel halála előtt fia született, és meghagyta híveinek, hogy a csecsemőt koronázzák királlyá, gyámjául pedig a török szultánt kérjék föl. A csecsemő király érdekeinek védelme lett az ürügy arra, hogy 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15-dik évfordulója napján, Szulejmán ellenállás nélkül megszállta és birtokba vette Budát. <br />
Ezt követően az ország három részre szakadt. A Dunántúl nagyobb része és a Nagyalföld török kézre került. A nyugati és északi peremvidékek magyar, illetve Habsburg fennhatóság alatt maradtak, míg Erdély súlyos adók ellenében ?függetlenséget? vásárolt a töröktől. A török 1699-ben szorult ki az ország területéről. Történetírásunk a közbeeső kor számos nagy alakjáról, hőstetteiről, eseményéről emlékezik meg. Például 1552-ben az egri nők férjük, apáik és testvéreik oldalán karddal kezükben vagy kővel és forró vízzel verték vissza az ostromlókat, és győztek. Szigetvár védői 1566-ban halált megvető hősiességük ellenére se voltak ilyen szerencsések. Mintegy 1,500 harcos, Zrínyi Miklós vezetésével, 90,000 törökkel szemben egy hónapig védte a várost. 25,000 török vesztette életét, miközben a védők létszáma 300-ra apadt. Tartalékaik is kimerülőben voltak. Lehetetlenné vált a vár további védelme. A tisztek feleségei és leányai úgy döntöttek, inkább meghalnak, minthogy török kézre kerüljenek. Az utolsó roham előtt a férjek megölték hitvesüket, apák leányaikat. Zrínyi felsorakoztatta hű katonáit, s mint az orkán rontottak az ellenségre. Három kivételével mind hősi halált halt. <br />
Az 1568-as tordai országgyűlés törvényesítette a vallásszabadságot, mely szerint minden ember szabadon választhatta meg hitét. Magyarország ezzel is megelőzte Nyugat-Európát. <br />
Öt évvel a török kiűzése után (1699) a Habsburgok magyarellenes politikája kirobbantotta az 1704-től 1711-ig tartó, II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot. A török időkben elnéptelenedett területekre visszaigyekvő magyarokat a Habsburgok katonái elkergették és idegeneket telepítettek helyükre, mint például a 40,000 szerb családot a Délvidékre, ami megalapozta Trianont. Igaz ugyan, hogy e kérdésben a magyar főurakat is nagy felelősség terheli. Ők főleg Erdélybe telepítettek be sok románt, mint olcsó munkaerőt. Nagy szabadsághősünk, II. Rákóczi Ferenc nagyapja, Rákóczi György fordíttatta le a bibliát román nyelvre, hogy ezzel elindítsa a románság művelődését. A későbbieket ismerjük. A sors különös játéka, hogy a szabadságharc bukása után Rákóczi Törökországban kapott menedéket, és ott is halt meg. Gróf Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László Franciaországba menekült, és a francia huszárság megszervezője lett. Az általa szervezett huszárezred a Bercsényi nevet viselte. 1758-ban Franciaország marsalljának nevezték ki. Az amerikai huszárságot is egy magyar, Fabriczy Kováts Mihály ezredes szervezte ütőképes, korszerű alakulattá. 1776-ban ment Amerikába és a lengyel származású Pulaski Kázmér tábornok alatt szolgált. 1779-ben Charlestonnál halt hősi halált egy huszárroham során. Az amerikai polgárháború északi hadainak 1861-ben aratott első jelentős győzelme pedig Zágonyi Károly huszárszázados nevéhez fűződik. <br />
A török és Habsburg-hódoltság nem köszönthetett volna Magyarországra rosszabb időkben. Az Olaszországból elinduló megújulás (reneszánsz) nagy lendülettel és életerővel töltötte fel Európa művelődését, amire napjainkban is nagy szükség lenne. Ez azonban Magyarország határainál megtört. E kor nagyütemű fejlődésével csak az elzárt, de mégis viszonylag szabad Erdély tudott valamelyest lépést tartani. Ekkor épültek Európa-szerte a tudomány fellegvárai. Magyarország pedig a törökkel és a Habsburg-házzal küzdött, önmagát őrölte fel és romba dőlt. <br />
A magyarság hanyatlásának azonban mégsem ez a legmeghatározóbb oka. Az ezerhétszázas évek elején és közepén kezdte hajtogatni csíráit egy új eszme, a nemzeti gondolat, ami 1789-ben, a nagy francia forradalomban teljesedett ki. Addig a mindenkori hatalom birtokosa (király, császár) iránti hűség volt a társadalmat összefogó vezéreszme. Az új irány a nemzetet emelte eszményi magaslatra. Nem elégedett meg a nemzethez való hűséggel, mert a fajta, a vér tisztasága is követelmény lett. A nyugati népek ezen új eszme szolgálatába állították történetírásukat, és kiművelték erős nemzeti öntudatukat, és azon keresztül társadalmi, azaz nemzeti vezéreszméjüket. Ezen eszme a nyugati országok némelyikében, mint az orkán seperte el a nemzetiségeket. <br />
Magyarországon az új eszme a Széchenyiek okos gazdaságpolitikájával, és ugyancsak az ő általuk alapított Magyar Tudományos Akadémia segítségével művelődhetett volna ki. E folyamatot az 1848-49-es szabadságharc bukása törte meg. A Bach-kormány megtöltötte a Tudományos Akadémiát osztrák, német és egyéb idegen származású, magyarellenes ?tudósokkal", bach-tudósokkal. Feladatuk az volt, hogy a lehető legmélyebbre gázoljanak a magyarság öntudatába, érzelmeibe és lelkivilágába. Csírájában fojtsák el a nemzethű történetírást, és ezzel megakadályozzák a társadalmat vezérlő nemzeti eszme kiművelődését. E siserehad e munkát kiválóan el is végezte. Megtagadtuk dicső szittya-hun őseinket és finnugorok lettünk. Nyelvünk egy szedett-vedett tákolmány, melyben egyetlen magyar tőszó sincs, mondják a bach-nyelvészek. Szomorú, hogy a bach-tudósok szellemiségétől a mai napig nem tudtunk megszabadulni. <br />
E kor megértése nélkül nem születhetik meg a nemzethű történetírás, ami nélkül pedig nem művelődhet ki az egységes nemzeti önismeret és az egészséges társadalmi vezéreszme. Enélkül pedig nincs nemzettudat és nemzeti önbecsülés, és nincs magyar feltámadás! <br />
Az 1848-49-es szabadságharcot megelőző évek egyik fő kérdése a közteherviselés volt. Az 1848 elején Párizsban, majd Bécsben kitört forradalom és a hazai forradalmi hangulat a nemességet arra kényszeríttette, hogy e kérdésben a népi akaratnak engedjen. Az országgyűlés felsőháza 1848. március 15-én a délelőtti órákban megszavazta a közteherviselésről szóló törvényt, melynek értelmében a nemesség feladta kiváltságainak egy részét, s ezzel elejét vette, hogy a délután kitörő szabadságharc a főúri osztály ellen is irányuljon. A magyar főnemesség az egyedüli a világon, ha nyomásra is, de mégis önként adta föl kiváltságjogait. A szabadságharc leverése után a Bach-kormány önkénye nehezedett az országra. Majd az 1867-es kiegyezés után egy nemzetellenes, a gazdaságot karmaiba kaparintó réteg szorításába került és vergődött az új kormány és az ország. Ezt a kiváltságait feladó nemesség legyengülése is elősegített. <br />
A századforduló táján nagy volt a nyugtalanság Európában. A hatalmi villongások háborúval fenyegettek. Kelet-Közép-Európában a nemzetiségeket a nemzeti függetlenség eszméje fűtötte. Ezt mind Bécsből, mind Moszkvából egyaránt szították a magyarság ellen. Cikkek, térképek jelentek meg Magyarország feldarabolásáról, melyeket magyar részről nem vettek komolyan. 1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb orvgyilkos megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ez lett az ürügy, az utolsó szalmaszál, melyet az első világháború kitörése okának emlegetnek. Az igazi ok, mint minden háború oka, gazdasági és hatalmi volt. <br />
Magyarország ekkor az Osztrák-Magyar Császárság tagállama volt. Nem volt önálló külpolitikája. A birodalom miniszterei közül csak egy volt magyar, a miniszterelnök, gróf Tisza István. A birodalmi kormány Szerbia azonnali megtámadását javasolta. Tisza ezt ellenezte, és politikai megoldást javasolt. A háborús hangulat azonban tovább fokozódott, és a Császárság csapatai július végén megtámadták Szerbiát. A háború 1918-ban a felek közös megegyezése alapján fegyverletétellel ért véget. Az Osztrák-Magyar Császárság 1918. november 3-án fegyverszüneti egyezményt írt alá Páduában Olaszországgal, mely sértetlenül hagyta a történelmi határokat. Az egyezményt Franciaország nem vette figyelembe, és balkáni haderejét Magyarország ellen vonultatta fel, mely Szegedig hatolt. A román és cseh csapatoknak is engedélyt adtak arra, hogy átlépjék a magyar határokat, miközben a frontról hazatérő magyar katonákat leszerelték. A háborút béketárgyalások követték, melyek egyre inkább elfajultak és a nemzetek, vagy mint teljes győztesek, vagy mint teljes vesztesek kerültek ki belőle. Magyarország ügyét a Párizs melletti Trianonban tárgyalták. Magyarországot vádolták meg, mint a háború okozóját, és mire a ?béketárgyalások? befejeződtek, elvesztettük országunk 72%-át, a lakosság 64%-át, köztük 3.5 millió magyart, akikből másfélmillió közvetlen az új határok mentén élt, csaknem színtiszta magyar falvakban, városokban. <br />
1938 és 1941 között nagyhatalmi tárgyalások és egyezmények értelmében Magyarország visszakapta az elcsatolt területek magyarlakta részeit. A részbeni igazságtétel maradandóságát azonban egy újabb háború kitörése fenyegette, mely nem is váratott magára sokáig. Aztán a II. Világháború győztesei 1947-ben Párizsban megismételték Trianont. Magyarország ismét elvesztette a visszacsatolt területeket, sőt azt meg is toldották, a Duna magyarországi oldalán, Pozsonnyal átellenben három színtiszta magyar falut, Ópozsonyt, Oroszvárat és Köpcsényt Csehszlovákiának ítélték A trianoni és párizsi „béke"-parancsok igazságtalanságát az 1990-es évek eseményei, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása és a véres polgárháborúk igazolják. <br />
A történelmi Magyarország feldarabolását a nemzetiségek „önrendelkezési jogának" érdekében a ?demokratikus eszmék" jegyében tették. A tények ezt egyszerűen nem támasztják alá. A megnövelt Románia is nemzetiségi állam lett. Úgyszintén a két új állam, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Egyéb nemzetiségek között csaknem kétmillió magyar került román, egymillió magyar cseh, és félmillió magyar szerb uralom alá. A ?békeszerződés? értelmében az elcsatolt területeken népszavazást kellett volna kiírni a hovatartozást illetően. Ez Sopronban és környékén meg is történt, de miután a város és a vidék népessége Magyarország mellett adta le szavazatát, a további választások kiírását nyomban leállították. Ez nem volt más, mint a fennen hirdetett ?demokratikus eszmék? sárba tiprása. Világunkat azóta is a ?demokrácia? zászlaja alatt kéjelgő, nép- és nemzetellenes hatalom tartja karmaiban. <br />
Az elalélt magyarságot a trianoni csapás rázta fel álmából, és rövid időn belül kibontakozott egy életerős szellemi építkezés, melynek meglett volna a remélt eredménye, de elseperte a második világháború vihara. 1956-ban egy újabb talpra állást kísérelt meg a nemzet. Mint a szunnyadó tűzhányóból az izzó folyam, úgy tört ki a magyarságból a szabadság és függetlenség vágya. Halálmegvető hősiességgel, fegyverrel a kézben fordult a külső és belső ellenséggel szembe. Hatalmas veszteségeket okozott a Magyarországot megszállva tartó szovjet csapatoknak, melyeket visszavonulásra kényszerített, s néhány nap alatt felszámolta a hírhedt ÁVO ellenállását. Október végére elnémultak a fegyverek, s néhány napig úgy tűnt, hogy ismét szabadok lettünk. Az új magyar kormány már csak a nyugati hatalmak elismerésére várt. Ekkor történt, hogy a nyugat, a ?szabadságszerető? nyugat, a ?szabadság bástyájával", Amerikával az élen ismét hátat fordított, cserbenhagyott bennünket. Eisenhower elnök Titón keresztül tudatta a szovjettel, majd pedig nyilvánosan is közzétette, hogy Amerika nem tart kívánatosnak semmiféle lázongást a Szovjetunió határán. Ezzel szabad kezet adott a szovjetnek a „lázongó" magyarok letörésére. <br />
A vesztes szabadságharcot és forradalmat a véres megtorlások követték. A nemzet meghasonlott és befelé fordult. A Kádár-Aczél együttesnek aztán sikerült kiölni a magyar fiatalságból a nemzeti önbecsülés utolsó szikráját is. Ez, és a terhesség megszakításának törvényesítése eredményezte, hogy a magyarság évente 40-50 ezerrel, egy kisvárosnyi népességgel fogy. Ha e folyamatot nem tudjuk megállítani, kisnépből törpe néppé zsugorodunk, és ellenségeink nagy örömére eltűnünk a történelem színpadáról. Ahhoz, hogy nemzetünket meg tudjuk menteni a teljes pusztulástól, szembe kell néznünk a könyörtelen tényekkel, a valósággal. Fel kell mérnünk jelen helyzetünket, és meg kell határozni, hogy mi a teendőnk. E munka nem kezdődhet mással, mint a nemzethű történetírással. Valós múltunk ismeretéből meríthetjük mindazon tudást, akaratot és erőt, amely nélkülözhetetlen jövőnk építéséhez. <br />
Trianon - Országcsonkítás - 1920. június 4. <br />
A Történelmi Magyarország területe 325,000 km2 volt. Ebből 4,000 km2-t Ausztriához, 63,000 km2-t Csehországhoz, 102,000 km2-t Romániához, 63,000 km2-t Szerbiához csatoltak. Továbbá a Magas-Tátra északi részéből Lengyelországnak is jutott egy darabka. Fiumét, az ország egyetlen tengeri kikötőjét pedig Olaszországnak ítélték. Magyarország elvesztette földművelésre alkalmas területeinek 61%-át, fakitermelésének 88%-át, arany, ezüst, réz és sóbányáinak 100%-át, vas termelésének 83%-át, vas- és acélgyárainak 60%-át, olajfinomítóinak 47%-át, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül. <br />
A történelmi Magyarország nemzetiségei: <br />
A történelmi Magyarország nemzetiségi állam volt. 1920-ban 20,886,000 lakossal. A magyarság lélekszáma tízmillió körül volt. Az elcsatolt területek lakosságának nemzetiségi mutatói: Ausztriához; 358,000 lélek, ebből 126,000 nem osztrák (25,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 5,000. Csehszlovákiához; 3,576,000, ebből 1,874,000 nem szlovák (1,000,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 700,000. Jugoszláviához; 4,122,000, ebből 3,093,000 nem szerb (500,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 350,000 alatt van. Romániához; 5,265,000, ebből 2,465,000 nem román (1,900,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 1,700,000. Csonka-Magyarországnak maradt 7,516,000 lakosa. Ebből láthatjuk, hogy az elszakított területeken a magyarság lélekszáma nem szaporodott, hanem visszaesett, míg e területeken az utódállamok népessége kétszeresére nőtt az elmúlt nyolcvan évben. A történelmi Magyarország nemzetiségi térképén azt is láthatjuk, hogy közvetlen az újonnan meghúzott határokon túl, mintegy másfélmillió magyar élt csaknem színtiszta magyar falvakban, városokban. Ez a bíráskodó nagyhatalmak részéről az általuk fennen hirdetett demokratikus eszmék sárba-tiprása, és a magyarság létére törő bűnös merénylet volt. <br />
Azt is tudni kell, hogy a történelmi Magyarországon, a nemzetiségek panasza ellenére, a magyar kormány főiskolákat, tanítóképzőket működtetett részükre, melyekben a tanítás az illető nemzetiségek nyelvén folyt. E területeken az utódállamok ma mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a magyar felsőoktatás helyreállítását.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901103
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:02:49+01:00
2008-11-10T12:02:49+01:00
Thug
Páneurópai!<br />
<br />
Gondolom rengeteg meccsen megfordultál már, hogy ennyire ismered az ultrák életét. <br />
<br />
Megsúgom, hogy akikről te írsz, azok nem az ultrák.
https://shalamoon.blog.hu/2008/10/24/ma_a_csurhe_egett_mint_a_tragyadomb/full_commentlist/1#c3901089
Válasz erre: Ma a csűrhe égett, mint a trágyadomb
2008-11-10T12:01:47+01:00
2008-11-10T12:01:47+01:00
Lóri
WASS ALBERT: JÖNNEK!<br />
<br />
A RÁDIÓ MELLETT ültünk és vártuk a híreket. Sem kezünk, sem agyunk nem foglalkozott semmivel.<br />
Csak éppen ültünk és néztünk magunk elé, mint ilyenkor mindig, egy képre, vagy a szőnyeg<br />
valamelyik mintájára akasztva tekintetünket, azzal a fásult apátiával, melyet mint vastag kérget aszalt<br />
lelkünk köré a fölénk súlyosodó történelem fülledt várakozása. Vártunk. Huszonkét évig észre se<br />
vettük, hogy várunk, hogy ezért a várakozásért nem haladt semmi úgy, mint kellett volna, hogy csak<br />
kapkodtunk, szinte céltalanul, ehhez és ahhoz. Huszonkét évig észre se vettük, csak ebben az utolsó<br />
évben döbbentünk rá a valóságra: hogy várunk. Élünk máról holnapra és várunk, terv és cél nélkül<br />
visszük dolgainkat, csak éppen, hogy meg tudjunk élni ma, mert a holnap már valami furcsa<br />
várakozás ködébe vész, mely ha nem lenne: értelmét vesztené a létezésünk ezen a világon.<br />
Ebben az utolsó évben, hogy a maga teljes egészében ráeszméltünk erre a csökönyös várakozásra,<br />
már valóban nem is akartunk egyebet tenni, csak várni. Hétköznapi kálváriánk: küzdelem az egyenlő<br />
jogért, hajsza az igazság után, ácsorgás összeharapott fogakkal könyörtelen hivatalokban, a<br />
házkutatások úgy peregtek le kifeszített közönyünkön ebben az évben, mint vastagbőrű vadkanról a<br />
serét. Már nem törődtünk semmivel. Vártunk valamit. S ez a valami a levegőben volt, úgy hevert<br />
fölöttünk, mint tikkadt mezők fölött a záport hozó felleg.<br />
Aznap éppen az adóhivatalban jártam, egy sérelemre kerestem orvoslást. Kínos és felesleges<br />
küzdelem volt, egyik terpeszkedő nagyúr a másikhoz küldött, s a sok hivatali szobában úgy elkallódott<br />
az igazam, hogy nem sikerült megtalálnom. Keserű hangulattal tértem haza. A hivatalok kiakasztott<br />
propaganda-térképei, a sok vastag betűvel ordítozó szólam, ilyenek, hogy "egy barázdát sem!", "nincs<br />
sem adni, sem kapni valónk", "Románia a románoké", s a sok céltalan vitatkozás az adóm körül úgy<br />
összezavarták a fejemet, hogy úgy éreztem, mintha egy nagy poros padlás lenne a világ, melyben<br />
ezerféle összehalmozott ócskaság között kellene megtalálnom a helyemet.<br />
A vonat tele volt katonákkal, hangosak voltak és veszekedők, szidták a magyarokat s belekötöttek<br />
mindenkibe, aki magyarul beszélt. Nem volt különbség másod- és harmadosztály között, mindenki<br />
oda szállt fel, ahová tudott, s még a lépcsőkön is emberek ültek. Láttam néhány szakállas, rongyos,<br />
sovány embert civilruhában, akik szótlanul álldogáltak a folyosókon, azokról tudtam, hogy magyarok,<br />
akiket kényszermunkából eresztettek haza. Én is ott szorongtam közöttük, nem beszéltünk, csak<br />
éppen összenéztünk néha, ha nagyon szidta a fajtánkat valaki, s tekintetünk ilyenkor szeretettel és<br />
sírva ölelkezett össze. Az öklünk egy kicsit összeszorult s néha sóhajtottunk.<br />
Csak olyankor néztünk körül a tömegben, ha hallottuk a durva ordítást: vorbiti romaneste! Beszélj<br />
románul! Ilyenkor kereste szemünk a bajbajutott testvért, akire a szitkok ömlöttek s néha ütlegek is.<br />
Helyet szorítottunk neki magunk között, s lassan az egész folyosó magyar lett, tömve kopott, szomorú<br />
emberekkel.<br />
Így utaztam azon a napon. Ütődött voltam és fáradt, mire hazaértem, de nem volt ebben semmi<br />
különös: éveken keresztül ütődöttek voltunk és fáradtak, mikor a kinti világból hazatérőben beléptünk<br />
otthonunkba.<br />
Ültünk a rádió körül s vártuk a híreket. Március óta megszoktuk így körülülni a rádiót, és közönyös<br />
arccal, de pattanásig feszült idegekkel várni valami csodára, ami egyszer előpattan majd a<br />
hangszóróból és megtölti örömmel a szobát körülöttünk. A feszült idegek didergő levegőjét éreztük,<br />
tudtuk valamennyien, hogy tavasz óta egyre békétlenebbek lettünk, s azért vigyáztunk, hogy ne<br />
szóljunk egymáshoz semmit.<br />
Napok óta, hetek óta a rádiót hallgattuk. Mindenről tudtunk, ami odakint történt, felcsillanó reménnyel<br />
vártuk a turnuseverini tárgyalásokat, örvendtünk és remegtünk egyszerre, minden hír összerázott, ami<br />
onnan jött, s amikor a tárgyalások hirtelen megszakadtak, összeharapott fogakkal vártuk, hogy na,<br />
most... na most!...<br />
Tudtuk aztán, hogy tanácskozások folytak Bécsben, s öröm és aggodalom, remény és kétség között<br />
hajoltunk nap-nap után a térképek fölé... talán így... talán úgy...<br />
Most ott ültünk megint és valami kemény szikla feszítette mellkasunkat: tudtuk, hogy megtörtént már<br />
a döntés Bécsben, tudtuk, hogy ismeretlen emberek egy percre kezükben forgatták a sorsunkat...<br />
imádkoztunk magunkban, hogy legyen a lelkünknek olyan szuggesztív ereje, mely képes legyen egy<br />
pillanatra befolyásolni az ismeretlen kezet, amelyik talán most húzza meg a vonalat, mely számunkra<br />
életet jelent, vagy halált...<br />
Ültünk mozdulatlanul, s egyetlen kifeszített acélhúr volt a lelkünk, minden pillanatban készen arra,<br />
hogy éleset süvítsen és aztán elpattanjon. Ültünk, és a szemünk az óramutatót figyelte, mely lassan<br />
bicegett át a másodperceken, közömbösen és érdektelenül, s nyújtotta az időt, mely szürke volt s<br />
ráragadt a gondolatainkra.<br />
Aztán megszólalt a rádió. Éreztük... nem: tudtuk, hogy valami nagyot fog mondani. Egy pillanatig<br />
olyan volt, mintha meredek szikla tetején álltunk volna, mely alatt fekete mélységben hömpölyött a<br />
semmi, s a szikla inogni kezdett...<br />
Nagyot mondott: a bécsi döntést mondta. Felugráltunk. Tülekedtünk a térkép körül, kezünk reszketve<br />
markolta a ceruzát, azt hittük, elpattannak az idegeink. S egy női hang mondta az új határt:<br />
- Kötegyán... Várad alatt... Gyalu alatt... Kolozsvár alatt... - Kolozsvál északkeletre fordul...<br />
Szentgotthárd... alatt... Falunk nevére még a csend is jégtömbbé fagyott... s mondta tovább. . .<br />
- Köbölkút... Bánd... Nyárádtő... Bahvásár...<br />
Már akkor jéggé s kővé fagyva álltunk. A könny is, mely elindult, szemünkbe dermedt. Soha ennyi<br />
súlyos érzés nem viharzott át egyszerre szívünkön. Ekkora öröm s ekkora fájdalom. Hallgatott rég a<br />
rádió, s a falunk neve még ott sajgott a szoba négy falán, szúrt és égetett, s mi álltunk kereken a<br />
térkép körül, izzó, könnyes szemmel, csak néztük egymást és nem szóltunk semmit.<br />
Aztán megfordultam és az ablakhoz mentem. Nem tudtam, hogy mi az, amit érzek: öröm vagy<br />
fájdalom. Éreztem, hogy rohanni kellene, kirohanni a mezők közé s végigkiáltani rajtuk riadó szóval,<br />
hogy öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek! Az erdőig szaladni és felverni a fákat,<br />
hogy énekeljenek a boldogságtól! De ugyanakkor meg kellett volna állni szemközt fordulva a déli<br />
dombvonallal, levett kalappal s lehajtott fejjel.<br />
Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek,<br />
délnek, átölelni egyetlen pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne<br />
tudjanak egymástól soha elszakadni...<br />
Azon az éjszakán nem aludtunk. Csak feküdtünk nyitott szemmel a sötétben, s a gondolataink -fekete<br />
szárnyú baglyok - végiglátogattak barátot, rokont, ismerőst...<br />
A ROMÁN CSAPATOK tizennégy nap alatt ki kell ürítsék az átadandó területet...<br />
Tizennégy nap... milyen végtelenül hosszú idő! Huszonkét év eltelt valahogyan, de ez a tizennégy<br />
nap, úgy éreztük, nem fog eltelni soha.<br />
Másnap, már kora reggel, felkeresett a csendőrőrmester. Gyanakodva mentem ki eléje az udvarra,<br />
megszoktam, hogy az ilyen látogatások, ha nem is hoznak mindig valami kellemetlenséget, de<br />
bizonyos anyagi áldozatokkal járnak.<br />
Nem volt kimondottan rossz ember az őrmesterünk, de román csendőrőrmester volt, s kék<br />
egyenruhája elég volt arra, hogy aggodalmat keltsen. Hol ez kellett neki, hol az. Többnyire bor, fa,<br />
gabona, malac vagy fuvar. Az is megesett, hogy szabad választást engedett: adjon az ember neki,<br />
amit éppen akar. De valamit adjon.<br />
Alacsony beesett mellű kis ember volt, s csak tavasz óta nálunk. Besszarábiából lökte ide a<br />
történelem, asszonnyal s két apró gyerekkel együtt. Egy román parasztházba rendezkedett be, hama-<br />
rosan meglátszott a házon, mert még piszkosabb lett, mint addig. Az asszony alaktalan színes<br />
ruhákban járt, melyek többnyire pecsétesek voltak. Zsíros haja borzoltan lógott utána, s egész nap<br />
járta a falut tojásért, lisztért, főzelékért. Napi kosztjukat a parasztok adták össze jó bánásmód és<br />
szabadabb lopás reményében. A két gyermek ott játszott egész nap a falu utcáján, maszatosak<br />
voltak, s orrukból állandóan két piszkos kanális szivárgott.<br />
Többször panaszkodott az őrmester, hogy kevés pénzt ad az állam, nem tudja belőle élelmezni a<br />
kéttagú legénységet sem. Az a kevés is többnyire elkésve jön, s ha az emberek nem segítenék,<br />
bizony rossz sorsuk volna.<br />
Ott állt az udvaron, s igen erősen gondtelt volt az ábrázatja.<br />
- Igaz, amit a faluban beszélnek - kérdezte -, hogy Németország odaadta fél Erdélyt a magyaroknak?<br />
- Igaz - mondottam neki, amennyire lehetett, szelíden és tapintatosan. - Mondta a rádió?<br />
- Mondta. Hátrataszította homlokán a kék tányérsapkát, s megvakarta a fejét. Ahogy néztem<br />
szegényt, szinte hogy erősen megsajnáltam. Gyomorbajos képén a ráncok nagyon mélyeknek<br />
látszottak, s erősen hamuszürke színezetük volt. A gond s az aggodalom csőstül termett rajta.<br />
- Aztán itt megy éppen a határ? - tudakolta tovább szapora pislogással.<br />
- Ott ni - mutattam a déli dombgerincre.<br />
- Akkor ez a falu Magyarországnak marad? - Ez annak.<br />
Köhhentett néhányat s a fejét megint csak megvakarta. Egyik lábáról a másikra állt, s olyan volt<br />
éppen, mint a hontalan keserűségi ha emberbőrbe szabadul.<br />
- Én akkor alighanem el kell menjek innét!<br />
Ebben én sem kételkedtem. Még sóhajtozott a jámbor egy keveset, s én azalatt emlékeimben<br />
turkáltam. Bizony, annak idején a mi csendőreink nem ilyen simán búcsúztak el állomáshelyüktől. Vér<br />
volt és halál az ő búcsúztatójuk, nem csöndes fejcsóválgatás.<br />
Búcsúztában megkért még, hogy ha rendeletet kap a távozásra, adjak neki egy szekeret. Szívesen<br />
megígértem. Nagyobb örömmel fuvart még nem adtam román csendőrnek, mint ezt.<br />
Alighogy elcsoszogott, előóvakodott a csendőrkáplár, egy hoszszú sovány ember, valahonnan Dés<br />
melletti faluból való. Elpanaszolta, hogy három nap óta nem evett rendes ételt, sem ő, sem a katona.<br />
Az őrmesternek nincs pénze, s az emberek sem szívesen adnak most, hogy fordul a világ. Ő úgyis<br />
megszökik - jelentette ki -, otthon családja van s azok is éheznek. Most már úgyis mindegy, csinálja<br />
tovább az őrmester egyedül, ahogy tudja.<br />
Aznap a káplár, a katona is nálam ettek a konyhán. A katona még aznap éjjel hazaszökött. Annyi<br />
hazafias érzés volt benne, hogy az egyetlen értéket, amit Romániától kapott, a fegyvert, otthagyta a<br />
kerítésnek támasztva, az őrs előtt. A káplár már prózaibb volt. Ő, midőn társát követte másnap,<br />
emlékül a fegyvert is elvitte magával.<br />
Attól kezdve az őrmester jóformán ki sem mozdult a házból. Mikor két napra rá valami lopási ügyben<br />
felkerestem, ott ült az asztal mellett részegen s előtte egy fél üveg pálinka.<br />
- Nem megyek én sehová - mondotta, mikor előadtam a kérésemet -, még a végén agyonütnek. Én jó<br />
ember vagyok és szeretem a békességet.<br />
Aztán megkért, hogy küldjem hozzá éjszakára a vadőrömet, mert úgy mégis csak biztonságosabb.<br />
A FALU olyan volt, mint a hangyaboly, ha belelép az ember. Senki nem dolgozott, csak nyüzsögtek<br />
ide-oda, egyik kaputól a másikig. A románok szidták a királyukat s a minisztereit, amiért eladták őket a<br />
magyaroknak. Szegények úgy képzelték el, hogy Teleki és Csáky egy-egy nagy köteg bankót<br />
nyomtak őfelsége zsebébe, valamit kaptak abból a miniszterek is, és így csinálták meg a vásárt. Ugy<br />
érezhették magukat, mint az a tulok, akit a vásáron eladnak a mészárosnak, előbb köpködve és<br />
esküdözve, hogy így folyjon ki a szemem, ha ennyiért odaadom, s úgy száradjon le a kezem, ha<br />
többet adok érte, s végül aztán összecsapkodják a tenyerüket, és a tulok mehet.<br />
Hírek jártak kapuról-kapura, amelyeknek rendesen nem volt gazdája, s úgy csatangoltak a felizgatott<br />
kedélyek között, mint gazdátlan ebek, akiket a sintér fog el a végén.<br />
- Pópa Mán felfegyverezte a némai románságot, s megesküdött velük, hogy porrá égetik<br />
Szamosújvárt, s élő magyart nem hagynak sehol!<br />
- A katonaság nem engedelmeskedik, s nem hagyja el a határt! - Meglássátok, forradalom lesz!<br />
A nyugtalanabbak már arról is beszélgettek egymás között, hogy ki kell élesíteni a kaszákat, mert<br />
jönnek a vasgárdisták, s akkor jaj lesz a magyaroknak. Magyarországot pedig elveszi az orosz.<br />
Nem volt nehéz a lelkiállapotukat megértenem. Huszonkét éven keresztül dicsérték nekik<br />
Nagyromániát, az ország katonai erejét, történelmi jogait, huszonkét éven át vérükké vált a hazugság,<br />
úgy tudták, hogy Erdélyben nincsenek is magyarok, csak éppen néhány betolakodott jövevény s<br />
néhány izgága mágnás. Az "egyetlen barázdát sem', a "nincs mit adjunk" jelszavak kerekké hizlalták<br />
bennük az önérzetnek koszorúzott dölyföt, s nem tudtam egyébre gondolni, mint a nagyidai<br />
cigányokra, pontosan olyanok voltak a mi románjaink is.<br />
Még az első napon feljött hozzám egyik falubeli főemberük, bizonyos Pétra, egy kis köpcös, sunyi<br />
ember, akinek úgy vigyorog mindig az arca, mintha harapni készülne. Ez a Pétra huszonkét évvel<br />
ezelőtt vetődött felszínre, mikor a zavaros idők elkezdődtek, s azóta szépen megtollasodott. Többször<br />
volt bíró, éppen a kisajátítások alatt is, amit nem mulasztott el persze kellőleg kihasználni,<br />
gyarapodás szempontjából. Kellemetlen kis varangy volt úgy általában mindig, sohasem<br />
rokonszenveztem vele túlságosan. Ha valahol összetalálkoztunk, mindig valami nyálkás, ragacsos,<br />
hideg holmi jutott az eszembe, valami névtelen, de undorító képzeletbeli anyag, aminek látása<br />
csömört idéz elő. Nem tehetek róla, de ahogy mondani szokás: nem volt az esetem. Bajt is hozott rám<br />
többször. Mivel szemben lakott a kapunkkal, őt bízták meg a hatóságok azzal, hogy titokban<br />
megfigyeljen, s ezt a munkát határozottan szorgalommal végezte. Nem jöhetett vendég a házunkba,<br />
hogy arról tudomást ne szerezzenek. Hadbíróságot és házkutatást köszönhettem ennek a<br />
pattanásszerű kis emberkének, s így érthető, hogy nagyon a szívemhez nőtt.<br />
Feljött tehát, alattomos és sunyi vigyorgással az arcán, s jóreggelt köszönt.<br />
- Mit mond a rádió? - kezdte.<br />
- Semmit - mondottam -, nem mond az semmit.<br />
- Igaz, hogy Bécsben úgy akarják, hogy nálunk legyen a határ? - Olyasmit hallottam.<br />
- De azt is beszélik, hogy lelőtték a királyt s a minisztereket! - Nem hallottam róla, de megtehették azt<br />
is.<br />
- Tudja, mit mondanak? Hogy azért tettek minket is Magyarországhoz, mert volt a bizottságban egy<br />
úr, aki sokat vadászott itten...<br />
- Lehet... - feleltem jelentősen és titokzatosan, ami egészen megzavarta a pattanást.<br />
- Hm, khm - huzogatta a nyakát -, khm... - nem tudom, azért hogyan fogják megcsinálni ezt a dolgot...<br />
nem fogjuk engedni... a katonák nem mennek el a határtól, s még forradalom is lehet...<br />
- Nem baj az - vigasztaltam szegényt, mert láttam, hogy nagyon szívén viseli ezt az ügyet-, akkor<br />
majd nyomnak egyet rajtuk. - A románokon?<br />
- Talán éppen azokon.<br />
A pattanás pislogott szaporán néhányat, azután kivágta:<br />
- Akkor háború lesz. Voltunk már Budapesten. - Mi is Bukarestben.<br />
Kicsit még gyönyörködtünk egymásban, ahogy az igazi jóbarátokhoz illik, akik az élet minden<br />
kérdésében tökéletesen megegyeztek már. Aztán Pétra megbillentette a kalapját és hazament. Alig<br />
telt el néhány óra, már ott volt helyette az őrmester. Még gondteltebb volt, mint azelőtt, s idegesen<br />
kopogtatta fatokos pisztolyát.<br />
- Nem jó sokat beszélni - tanácsolta ráncolt homlokkal -, nem jó. Nem lehet tudni, mi lesz. Úgy<br />
hallottam, az oroszok megtámadták Magyarországot. Csak azoktól őrizzen meg az Isten. Tudod, mit<br />
csinálnak azok? Megölnek mindenkit. Először az urakat, aztán a papokat s aztán a többit. Én tudom.<br />
Én láttam Besszarábiában.<br />
Rágódott az emlékein, aztán megint csak visszatért hozzám.<br />
- Azért mondom, nem kell most beszélni. Az emberek bolondok, s ki tudja még, mi lesz. A faluban<br />
pedig ne járkálj mostan. Én csak egyedül vagyok a poszton, nem tudlak megvédeni.<br />
Még kért egy liter pálinkát, azután elment. Egyik oldalán zsebébe gyömöszölt pálinkásüveg, másik<br />
oldalán fatokos pisztoly. Emberséges és megnyugtató látványt keltett.<br />
Délután leballagtam a rétekhez, ahol már reggel elkezdtük volt a sarjúkaszálást. A falu illedelmesen<br />
viselkedett, mint vizsga előtt a gyermek. A románok is megemelték tisztességtudóan a kalapjukat,<br />
ahogy mellettük elmentem. Csak éppen a fiatalok nem köszöntek, de azoktól nem is vehettem<br />
rossznéven. Megértettem őket nagyon is. Itt nőttek föl, Romániában, s az iskolában egyre csak Stefan<br />
cel marét és Mihály viteazut hallották emlegetni. Meg aztán, hogy Erdély nem is volt soha a<br />
magyaroké, csak éppen tévedésből egy kevés ideig, s hogy magyarok nincsenek is itten, s ha mégis<br />
lennének néhányan, hát nem is magyarok azok, csak elmagyarosodott románok, kik megtagadták a<br />
dicső ősi eredetet. Így aztán nem is csudálkoztam azon, hogy nem köszöntek nekem. Én se szeretek<br />
köszönni az olyan románnak, aki minden ok nélkül magyarnak nevezi magát.<br />
Ahogy a falu hajlatához értem, összetalálkoztam az öreg Jószup bácsival. Fehérhajú s fehérbajuszú<br />
öreg ember ez a Jószup bácsi, csöndes és nagyon békességszerető, akivel gyakorta beszélgettem el<br />
régebben is, ha összekerültünk valahol. Kaszával s gereblyével a vállán jött a rétek felől, kicsit<br />
hajlottan és lassú járással, ahogy az vénemberhez illik.<br />
Köszönt. Én is köszöntem.<br />
- Mi újság, Jószup bácsi? - kérdeztem merő kíváncsiságból, mert tudni szerettem volna, miként<br />
vélekedik a dologról.<br />
- Szép sarjú van-felelte nagyon józanul az öreg-, csak be kell hordani hamar, nehogy elvigyék a<br />
katonák.<br />
Igazi paraszti tárgyilagossággal mondta ezeket, s ez tetszett nekem, mert erő és belenyugvás<br />
egyszerre lakoztak nagy egyetértésben ezekben a szavakban. Tudtam, hogy mire gondol az öreg,<br />
inert katonák abban az időben nem voltak, mégis feltettem a kérdést.<br />
- Miféle katonák?<br />
- Hát akik majd átmennek itten. Meg akik jönnek. Mert a katona katona, tudom én azt. Ha szép sarjút<br />
lát, fogja s viszi. Minden katona egyforma.<br />
Mosolyogva mondotta ezeket s ezért tovább kellett tapossak a lelkében, hogy meglássam, milyen<br />
mélyre ér le benne a józanság. - Magyarország lesz itt újra, Jószup bácsi!<br />
Lehet, hogy tapintatlan mondás volt ez tőlem, így hirtelen, de az öreg nem vette zokon. Vállat vont,<br />
mintha nem is érdekelné erősen ez a kérdés.<br />
- Hát... éppen hallom. Azt mondják. Úgy akarták az urak, Ausztriában. Az asszonyok mind jajgatnak,<br />
hogy jönnek a magyarok, s mi lesz velük. Mi hogy legyen? Amit az Isten adott nekik, ezentúl is úgy<br />
fogják használni, mint eddig. Nézd meg, ők lesznek az elsők, akik bebújnak a magyar katonákkal a<br />
szalmába. Tudom én azt, ismerem én az asszonyokat. Aztán mit bánják ők, hogy ki jön, mi jön? Aki<br />
jön, az jön s itt lesz. Urak dolga. Tőlem jöhet, aki akar. Tudom, hogy sem a kaszámat, sem a<br />
gereblyémet nem veszi ki a kezemből, hogy helyettem kaszáljon és gereblyéljen. Ezentúl is csak mi<br />
fogjuk a málét kapálni s a réteket kaszálni, ezentúl is fogunk adót fizetni, s aki akar, pálinkát iszik,<br />
fehérnép után jár... aki nem akar, nem teszi. Nekünk igazán mindegy lehet. Az uraink pedig már<br />
éppen eleget loptak.<br />
- Tudod, uram - sitt lehalkította a hangját és körülnézett az utcán, hogy nem hallgatja-e valaki a<br />
beszédet, amit mondani készült -, tudod, ezért kellett elpusztuljon Románia. Mert mindenki csak<br />
lopott. Felhúzta a nadrágot, hivatalba került s lopott. Szét lopták egész Romániát. Na. Úgy mondom,<br />
ahogy van. Csak lopás, lopás, lopás. Senki nem gondolt az országgal. Mindenki csak igyekezett<br />
megtömni a zsebét. Hát most ott van. Én bizony nem sajnálom. Nem félek se a magyaroktól, se a<br />
németektől, sem az oroszoktól. Tőlem jöhet akármelyik. Egyik sem fogja kivenni kezemből a kapát,<br />
hogy málét kapáljon helyettem, az biztos.<br />
Köszönt, rántott egyet a kaszán s a gereblyén, azzal ment tovább. Sokáig néztem utána. Ahogy a<br />
barna őszi délutánban a falu házai között tovadöcögött, olyan volt éppen, mint maga a hajlott, bölcs,<br />
egyszerű termőföld.<br />
Kívül a falun, alig hagytam el az utolsó házat is, egy asszonyt látok loholni a nyomomba. Úgy<br />
igyekezett szegény, mintha lelke üdvössége függött volna attól, hogy velem szólhasson.<br />
- No mi a baj? - vártam meg a törökbúzás széliben, mert láttam, hogy igen nagy bánatja lehet.<br />
Kendője csücskit szorongatta az orra alatt, s a szemén is látszott, hogy a sírást éppen csak az én<br />
kedvemért hagyta abba.<br />
- Hát bizony, van baj sok -sóhajtotta, s újra sírni kezdett olyannyira, hogy meg kellett kérjem, hagyja<br />
abba az én kedvemért még egyszer, ha már az előbb meg tudta tenni.<br />
Idősebb román asszony volt a szegénység közül, ismertem jól, járt napszámba hozzánk, s a fia is,<br />
míg nem vitték el katonának, ott dolgozott az igáslovak körül. Csak nyomogatta a kendő csücskit az<br />
orrához, s úgy nézett fel rám szipogva, mintha engem küldött volna az Isten azzal a feladattal, hogy<br />
megvigasztaljam a síró asszonyokat.<br />
- Hát bizony, van baj sok-öltögette szipogva a szót-, s jöttem, hogy szépen megkérjem a mariászát,<br />
mert nem voltam én rossz asszony soha, mindig jöttem a kertbe dolgozni, ha hívtak, s a fiam is, míg<br />
el nem vitték katonának, ott dolgozott az udvarban, hűséges volt és szorgalmas szegény...<br />
- Eddig igaz - nyugtattam meg -, de most lássuk, hogy mi kéne?<br />
Nagyot fohászkodott, ahogy a szavakat rendbe szedte célszerű felelet céljából.<br />
- Várj, mariásza - kezdette el akkora ijedelemmel, hogy magam is megrettentem tőle -, azt beszélik a<br />
faluban, hogy felgyújtod a románok házait mind, s azért jöttem, hogy megkérjelek, az én kicsi<br />
házamat ne gyújtsad föl, mert mi lesz akkor velem... s a fiammal... inkább teszek néhány napszámot,<br />
s a fiam, ha hazajön, beáll újra a lovakhoz... bühühühű...<br />
Néztem a szegény asszonyt, aki olyan keservesen sírt a maga kis kunyhója iránti aggodalomból,<br />
hogy azt hittem, egész Nagyromániáért nem sírt olyan mély és igaz fájdalommal senki. Néztem és<br />
azon gondolkoztam egy pillanatig, hogy mit mondjak ennek az asszonynak? Szerettem volna elkapni<br />
a gazembert, aki ezzel a gyalázatos híreszteléssel falunk békéjét és csendjét felkavarta. Olyan<br />
istenes két pofont kentem volna le neki ott abban a percben, hogy úgy csörögtek volna szájában a<br />
fogai, mint tél idején a szánkazörgők a lovak nyakában. Fertelmes és undorító merénylet volt ez a<br />
békesség s az egyetértés ellen, nem is születhetett meg, csak olyan ember fejében, aki nadrágot<br />
hordott és várost viselt a fejbőre alatt.<br />
Hangosat nevettem. Pedig káromkodni, vagy sírni szerettem volna, olyan borzasztó volt. De<br />
elképzeltem magamat, ahogy házról-házra járok egy kanna petróleummal és egy skatulya gyufával,<br />
és gyújtom fel a falut.<br />
Nevettem. Az asszony előbb csodálkozva nézett fel rám, azután letörülte a könnyeit s nevetett ő is. S<br />
a koraőszi ég párás fátylain keresztül a délutáni napfény is nevetett, de a nevetése olyan volt éppen,<br />
mintha sírni akart volna.<br />
MAGYAROK kaszáltak a réten. A levágott sarjú békés illata úgy lengte körül őket, mint szelíd és<br />
jószagú palást, amit a munka terített a vállaikra. Kaszák sercentek és csillantak az öregedő fényben.<br />
Rendek nyújtóztak végig a rét sima szőnyegén, s az emberek, ahogy csöndes békességgel s<br />
előrehajlított testtel a kaszát lendítették, mintha egy boldog jövendő ígéretével beszélgettek volna.<br />
Mikor megláttak, úgy gyűltek egyszerre körém, mintha pap lettem volna, a rét pedig templom.<br />
- Hát igaz-e? Gyünnek a mieink? - Jönnek - feleltem nekik.<br />
Csillogó szemükbe néztem és éreztem, hogy az én szemem is éppen olyan erősen csillog, s ha eddig<br />
nem tudtam volna eléggé jól: abban a percben meg kellett volna érezzem, hogy mit jelent magyarnak<br />
lenni. Elsősorban jelent örömet, mindazt az örömet, ami becsületes szándékban s a munkában<br />
megterem, meg azt az<br />
örömet is, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig<br />
szemérmesen eltitkolja erejét. Második sorban jelent büszkeséget, hogy bírni tudtuk a szenvedést,<br />
amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa megerősödjünk egyrészt, másrészt pedig tanuljunk<br />
belőle és igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk. Jelent még erős és<br />
jókedvű elhatározást is, hogy no világ, most aztán csudálkozz, ha újra kezembe veszem a kaszát. De<br />
ugyanakkor bánatot is jelent, igaz testvéri bánatot azok miatt, akik számára továbbá is a remény<br />
marad magyarságuk egyetlen vigasztalása. Ennyi mindent jelent magyarnak lenni, és éppen az a<br />
szép benne, hogy örömet is és bánatot is, büszkeséget is és erős elhatározást is egyszerre jelent.<br />
Talán még . sok minden mást is jelent, de nem volt időm sokat gondolkozni rajta, mert a magyarok ott<br />
a réten olyan izgatottan rázták felém lelkük tarisznyáit, mely tele volt vágyakozással, reménységgel,<br />
kétséggel és aggodalommal, hogy őket kellett figyeljem tovább.<br />
- Jaj, vajjon igaz?...<br />
- A románok azt mondják, hogy nem engedik...<br />
- Majd engedik ő kelmék, csak szóljanak egyszer az ágyúk... - Azt mondják, hogy lelőtték a királyt s a<br />
minisztereket...<br />
- Jönnek a vasgárdisták, és azok nem adják Erdélyt... - Hát ne adják! Majd elveszik tőlük!<br />
- Azt mondják, ha át kell adni, magyar itt életben nem marad... - Vajjon nem hoznak nekünk fegyvert<br />
odaátról, repülőgépen? - Hoznak nyavalyát...<br />
- Hagyják, hogy elpusztítsanak? - Háború lesz...<br />
- Hadd, hogy legyen!<br />
- Legalább megtudják ők is, hogy mi az! - Minket megölnek addig...<br />
- S azokat, kik kényszermunkán vannak... - A templomunkat fel akarják gyújtani!<br />
- A tiszteletes urat már megfenyegették...<br />
- Há kasza nincsen? S fejsze? S ásó? S csákány?<br />
Néztem őket. Mintha egy apának gyermekei lettünk volna. Hallgattam beszédjüket, melyben kétség<br />
és aggodalom küzdött a reménnyel. Évszázados kétség, évszázados aggodalom és évszázados<br />
remény. S ahogy néztem őket, úgy jutott az eszembe minden, mintha egy mozgóképszínházban<br />
lettem volna, melynek lepedője az én lelkem volt, masinája pedig az agyam, mely a képeket sorra<br />
vetítette a lelkemre.<br />
Mindent, amin ez a nép huszonkét esztendő alatt keresztülment, megláttam újra, az első borzalmaktól<br />
az utolsó csendőrőrmester önkényeskedéséig, s ez egyszerre úgy eltemette bennem a békességet,<br />
hogy szegénynek még a kisujja sem látszott ki.<br />
Szemem előtt döntötték be falusi házak ajtaját puskatussal, s szennyes, bocskoros, állati tekintetű<br />
katonák ütöttek, szúrtak férfit, asszonyt, gyermeket. Lányokat tepertek le durva röhejjel a szalma<br />
közé, s én mindezt láttam ott abban a percben, és láttam a megkínzottak vérben vonagló tekintetét.<br />
Hallottam halálra botozottak utolsó hörgéseit. Láttam megcsonkított halottakat temetetlenül heverni<br />
országutak szélén, s láttam a templomot, tornyán a gyűlölt kék-sárga-piros lobogóval s a papot,<br />
ahogy vitték szuronyok között istentiszteletre. Puskatussal terelték a népet a templomba, aggot,<br />
gyermeket, mindenkit, aki magyar volt, s az öreg tiszteletes úr ott állt szuronyok között a szószéken, s<br />
könnyek folytak végig az arcán. Két oldalán két durva katona állott sapkával a fején, s szuronyaikkal a<br />
palástot bökdösték.<br />
- Mondjad!<br />
S az öreg pap mondta:<br />
- Szeretett híveim, az Úr Jézus Krisztusban... a diadalnak napját üli ma a földön... a gonoszság...<br />
A szurony beledöfött a palástba.<br />
- Úgy mondd, kutya, hogy a román hadsereg! - A román hadsereg...<br />
- Budapesten van! - Budapesten van... - Nincs több Magyarország!<br />
- ...nincs több... Magyarország... - Nem is lesz soha!<br />
- Miatyánk, ki vagy a mennyekben...<br />
- Azt mondjad, hogy nem is lesz soha! Megöllek, kutya! - Nem is lesz soha...<br />
- Magyarország!<br />
- Magyarország... szenteltessék meg a Te neved...<br />
- Áldja meg az Isten a román fegyvereket, mondjad! - Áldja meg az Isten...<br />
- A román fegyvereket!<br />
- ...a román fegyvereket... - És a királyt!<br />
- .a királyt...<br />
- És minden románt! - ...minden románt... - És pusztítson el benneteket, disznók!<br />
- Es pusztítson el benneteket, disznók, a mi Urunk, a Jézus Krisztus dicsőségére, ámen...<br />
Könnyek és szavak egyszerre hullottak, s a templomban zokogott gyermek és agg, férfi és asszony, s<br />
az összeterelt nép körül katonák és falubeli románok álltak, részegen és ordítozva.<br />
Láttam őket és sok mindenki mást, és sok minden mást láttam még abban az egyetlen percben,<br />
ahogy ott álltam a sarjúillatú réten, aggodalmas magyarok között. S ezt mondottam nekik. Nem is én<br />
mondottam, csupán csak a hangom, s annak valaki nagyobb úr parancsolt akkor.<br />
- Ne féljetek. Velünk van az Isten.<br />
Nem tudom, mi volt ez és hogyan történt, hogy ezt mondottam. De olyan tisztán és világosan éreztem<br />
akkor, hogy velünk van az Isten s hogy az másképpen nem is lehetséges.<br />
Egyszerre olyan kemény csend lett, mint igen ritka és nagy ünnepkor a templomban, ha a pap áldásra<br />
emeli a kezét. Mezőn olyan csendet soha nem hallottam még addig, talán a tücskök is elhallgattak<br />
egy pillanatra. S egyszerre mindannyian, a nélkül, hogy intettünk volna, hogy szóltunk volna valamit is<br />
egymásnak, közös mozdulattal levettük fejünkről a kalapot.<br />
Tudtuk, hogy az Isten egy pillanatra ottan állt közöttünk. Aztán a kaszás magyarok szó nélkül s<br />
egyenként megfordultak, léptek néhányat födetlen fővel, azután homlokukra csapták a kalapot s<br />
beálltak az elhagyott rendbe, némán, komolyan, méltóságosan.<br />
A JEGYZŐ úr ott ült párnázott irodaszékében, s olyan gondtelten nézett maga elé, amikor<br />
meglátogattam, mintha rég elfelejtett váltói jártak volna le azon a napon. Nem volt semmi dolgom az<br />
irodán, csak tiszta és önzetlen kíváncsiságból tértem be oda. Látni akartam a jegyző urat, s megtudni<br />
tőle, hogy miként vélekedik a sorsnak erről a fordulatáról.<br />
Valamikor sovány kis tanító volt a jegyző úr, de aztán, mikor a régi magyar jegyzőknek menni kellett,<br />
addig dörgölődzött ideoda, míg elkezdett ragadni reá a zsír, és megtették jegyzőnek éppen a mi<br />
falunkba. Az új hivatalból szerényen kinőtt előbb egy csinos kis házacska, kertecskével, majd<br />
negyven hold földecske, két holdnyi szőlőcske s végül egy apró kis malmocska is ragadt a tetejébe.<br />
Egyik fiából szinte észrevétlenül orvos lett, a másikból ügyvéd, s az ügyvéd fiút egy szeszélyes hullám<br />
rövid időre fellökte prefektusnak.<br />
A jegyző úr jó ember volt, mint a kövér emberek általában, a magyaroknak jóindulatú leereszkedéssel<br />
magyarázgatta húsz éven keresztül, hogy örvendjenek, ha élni hagyják őket, s ne sokat ugráljanak<br />
iskola, egyház, gazdakör és hasonló céltalan dolgokkal. A magyar nép egészen derék kis nép volna -<br />
magyarázgatta többször meghitt baráti társaságban a mi jó jegyző urunk -, ha a grófok s a papok nem<br />
bolondítanák őket. Szeretnek dolgozni, s így pénzük is gyűlik, lehet préselni belőlük eleget. Szívesen<br />
el is románosodnának, mert okos emberek, csak éppen a papokat s a grófokat kellene kipusztítani.<br />
Szóval ezt a derék filozófusembert kerestem föl akkor az irodájában. Első pillanatban egy csüggedt<br />
pocakot láttam meg belőle, aztán egy szomorúan fityegő zsírpárnás arcot, de akkor már fel is pattant<br />
a székről, és olyan széles örömmel üdvözölt, mintha messzi útról hazatérő barátja lettem volna. Ez a<br />
meglepő fogadtatás zavarba is hozott, mert az emlékezetem úgy vallotta, hogy a jegyző úr nem<br />
szokott felállni az asztala mellől, ha bemegyek hozzá, hanem eldugja fejét az írások közé, s csak<br />
onnan harapja elő köszönésemre a kurta feleletet, ilyenformán, hogy:<br />
Azonban én nem hagytam magamat befolyásoltatni a látszat által, s úgy köszöntem neki, mint<br />
máskor.<br />
- Bune zua, domnu Notar!<br />
Úgy látszik azonban, hogy arra a napra azt határozta el a sors, hogy engem egyre újabb<br />
meglepetésekben fog részesíteni. Mert alighogy elhangzott az én köszöntésem, a jegyző úr széles<br />
mosollyal már meg is felelt rá, mégpedig magyarul, s olyan folyékonyan, mintha éppen Debrecenben<br />
tanulta volna.<br />
- A, alázatos szolgája, méltóztassék parancsolni, örvendek a szerencsének!<br />
Bár nem tudtam hirtelen megérteni, hogy mi lehet az a nagy szerencse, aminek a mi jegyzőnk annyira<br />
örvend, de mégis visszamosolyogtam rá s barátságosan megráztam felém nyújtott kezét.<br />
- Hogy van, jegyző úr? - érdeklődtem nagyon kedvesen. - O, köszönöm, megvagyunk csendesen,<br />
megvagyunk... Ahogy körülnéztem az irodában, úgy éreztem, hogy valami megváltozott benne.<br />
Hamar rájöttem: a falak csupaszok voltak. Ezzel szemben a kályha melletti sarokban nagy halmaz<br />
papiros éktelenkedett. Azzal elégítettem ki kíváncsiságomat, hogy felemeltem az egyik papírlapot, s<br />
akkor láttam, hogy az egyik propaganda térkép hever ott összegyűrve, nagy feketebetűs felirattal,<br />
mely azt igyekszik mindenkivel elhitetni, hogy egyetlen barázdát sem lehet Nagyrománia területéből<br />
elszakítani. A térkép mögül még egy kis tábla esett ki, az ismert szavakkal: beszéljetek románul!<br />
Kicsit néztem őket, olyanforma érzésekkel, mint ahogy egy lelőtt varjút szokott az ember nézegetni,<br />
amelyik miatt hosszú időn keresztül bosszankodott. Aztán visszalöktem mind a kettőt a földre, mert én<br />
is úgy gondoltam, hogy oda valók.<br />
- Nagytakarítás? - kérdeztem ártatlanul. A jegyző zavartan mosolygott.<br />
- O, igen, khm - mondotta -, egy kicsit rendet csináltunk... Aztán minden összefüggés nélkül<br />
elkomolyodott és megkérdezte:<br />
- Mit tetszik gondolni, velem mi lesz? Ugye, nem voltam rossz ember?<br />
Ahogy ott állt szemben velem az iroda közepén, és egész petyhüdt arca egyetlen kérdéssé alakult,<br />
olyan nyomorúságos volt szegény, hogy szerettem volna megsajnálni Ugy éreztem, egy kis<br />
vigasztalással tartozom neki.<br />
- Nem tudom - mondottam -, de azt hiszem, a magyar állam méltányolni fogja azt az emberséges<br />
bánásmódot bizonyára, amivel a román állam a magyar tisztviselőket kezelte...<br />
Miután elmentem, még sokáig láttam a jegyzőt az ajtóban állni, s úgy bámulta az utcát, mintha a<br />
jövendőjét kereste volna rajta. A postára is be akartam nézni, de zárva volt. Zörgetésemre előkerült<br />
valahonnan az adószedő, s széles vigyorgással újságolta, hogy a postagalamb elrepült. A kisasszony<br />
hazament Naszódra, s még a pénztárt is elvitte magával, bizonyára, nehogy elvesszen.<br />
Előjött a bíró is, sajnálkozva vonogatta a vállát, hogy ő nem tudott a szökésről semmit, mert nem<br />
engedte volna különben. Hazafelé menet azon tűnődtem, hogy micsoda nyelvtehetséggel áldotta meg<br />
az Isten az ilyen embereket, mint amilyen nálunk a jegyző, a bíró, meg az adószedő. Néhány nappal<br />
ezelőtt még nem tudtak egy szót sem magyarul s ma már úgy beszélnek, mintha egész életükben azt<br />
tették volna.<br />
Az utcán két vasgárdista legény jött szembe. Ismertem őket jól, de nem köszöntek. Némán és sötéten<br />
mentek el mellettem, s hátam mögött hallottam még, ahogy az egyik ezt mondta:<br />
- Ez is örvend mostan... Mire a másik:<br />
- Lesz még másképpen is...<br />
Igazat adtam ennek az utolsónak. Magam is arra gondoltam. Hogy lesz még másképpen. Lesz még<br />
úgy, hogy megszületik az emberek között az igazság. Megszületik és felnő, és lesz belőle jegyző, bíró<br />
és adószedő, lesz belőle legény és leány, ember és asszony, még főszolgabíró is lesz belőle, még<br />
miniszter is. S furcsa lesz az nagyon, minálunk Erdélyben. De lesz még úgy is, és most már biztosan.<br />
Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És nem az<br />
lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést.<br />
Szerettem volna mindezt megmondani valakinek, de nem találkoztam senkivel. Csak a román tanító<br />
került még utamba hazamenet, de az gyűlöletpárti volt, és úgyis menni készült már, mihelyt<br />
meghallotta, hogy jön az igazság.<br />
Így hát nem mondottam meg embernek, senkinek. De megmondottam a domboknak, akik a falu körül<br />
álltak, s azok megértették. Megmondottam a fáknak is, ahogy átmentem alattuk, s a napnak, mikor<br />
éppen lenyugodni készült. Szóltam róla a völgynek is és megmondtam néhány átmenő felhőnek, akik<br />
az eget hajózták nyugatról keletnek. És megértették. A dombok rózsaszínűre gyúltak, s a völgy olyan<br />
békés lett, mint az alvó ember. A felhők fellobogózták árbocaikat, s a nap úgy tűnt el a gerincek<br />
mögött, mint aki siet, hogy jó hírt vigyen szomorú embereknek.<br />
NÉGY NAP telt el már a tizennégyből. Még mindig nem mozdult senki. Izgatottan lestük a rádiót:<br />
indulnak a honvédek? Nem indulnak? Mi lesz?<br />
Mi lesz? Ez a kérdés roppant betűkkel töprengéseink fölé nőtt, s szinte elzárta már az eget. Kénköves<br />
szag ülte a levegőt, mint villámjárások s ördögidézés idején.<br />
Aztán jött. A hír. Villám az idegekre. - Átlépték a határt!...<br />
- Jönnek! Jönnek!! jönnek!!!<br />
Jöttek. Hallgattuk a rádió mellett. Az első falvak örömujjongása. Mámorban úszó Szatmár. Nagykároly<br />
Nagyvárad. S mondták: Hétfőn Dés. Kedden Szamosújvár. Kedden lesznek nálunk. . .<br />
Kedden.. , kedden! Kedden!!<br />
Akkor csütörtök volt. Számoltuk a napokat: péntek, szombat, vasárnap, hétfő... ekkor már Désen<br />
lesznek! S kedd... soha sem hittem volna, hogy így lehessen szeretni egy napot, egy szürke<br />
hétköznapot, vagy csak egy szót is: kedd... ostoba nap máskor: most szent nappá változott. S arra<br />
gondoltunk, hogy ezentúl nem vasárnap kellene legyen a hétvégi ünnep, hanem kedd. Mert hosszú,<br />
keserves hosszú hetünk volt, csak most vettük észre igazán. Keserves hosszú munkahetünk,<br />
huszonkét éves, csúf, rongyos hétköznapokból álló, s kedd lett a vasárnap rajta!<br />
Hír jött, hogy Désen már adnak át mindent. Nagy költözködés van. S rendelet van, hogy az elkobzott<br />
holmit vissza kell adják, akinek van olyan, menjen utána.<br />
Nekünk puskáink voltak akkor Désen. Vadászpuskák, szép kedves vadászpuskák, emlékkel<br />
megrakottak, öregek, hűségesek. Már tavasszal elvették őket tőlünk. Utánuk kell menni - mondta a<br />
főszolgabíró -, most vissza kell adják.<br />
Nem szívesen indultam el Désre. Mikor utoljára ott jártam, sok kellemetlen emlékkel rakódtam meg.<br />
Egyáltalán, a megyeszékhelyünkhöz húsz év alatt sok kellemetlen emlékem fűződött. Utoljára útlevél<br />
és fegyverengedély dolgában jártam ott.<br />
A könyvnapra készültem, Budapestre. Napokon keresztül gyűjtögettem az írásokat, húsz darab kellett<br />
ahhoz, hogy kisüljön belőle egy útlevél. Tizennyolc darab már a zsebemben volt, s még kettő<br />
hiányzott. Egyik a katonaság. Másik a sziguranca. A katonaságon kezdtem.<br />
Egész délelőttön keresztül ácsorogtam a hadkiegészítő irodák ajtói előtt. Hogy nagyon unalmas ne<br />
legyen, egyszer az egyik ajtó előtt kellett hogy várjak, s egyszer a másik előtt. Sajnos csak két ajtó<br />
volt, amelyik mögött a sorsomat intézni lehetett, mert különben változatosabb lett volna valamivel az<br />
ácsorgásom.<br />
Az ácsorgás a legostobább dolog a világon. Az ember áll, nekitámasztja hátát a falnak, s úgy néz<br />
szerte a világba, mintha akkor született volna. Félórán keresztül elnéz egy udvaron játszó kutyát,<br />
mintha soha még kutyát addig a napig nem látott volna, vagy egy legyet, amelyik a falon mászik, vagy<br />
az őrt álló katona szögletes bakancsait, vagy a kaszárnya tetején egy varjút... tulajdonképpen<br />
egészen mindegy, hogy mit néz az ember, az egész éppen csak a nézőszervek foglalkoztatására<br />
szolgál, hogy ne unják magukat nagyon. Az agy ezalatt makacsul egyetlen pont körül tornázik, mint a<br />
pók, amikor hálóját szövi, alulról, felülről, oldalról és minden lehető szögből azt az egyetlen<br />
gondolatpontot kerülgeti, hogy mi lesz vajjon a kérvény sorsa, megkapja-e az ember, amit akar, vagy<br />
nem.<br />
Én is teljes fél napot ácsorogtam a hadkiegészítő két ajtója előtt felváltva, míg egy emberséges<br />
őrmester száz lej ellenében tudtomra adta, hogy az útlevélhez való hozzájárulást leghamarabb egy<br />
hét múlva kaphatom meg, tehát akkor jöjjek el újra. Mivel három nap múlva kezdődtek a könyvnapok<br />
Budapesten, nem nyugodtam bele a dologba, s így egy üveg sör ellenében megtudtam még azt is,<br />
hogy a prefektus adhat rövid időre szóló útlevelet akkor is, ha egy-két írás utólag érkezik be csak.<br />
Tehát a sötét felhők között látszott egy kis darab kékség, melyhez hozzákötözhettem reményeimet.<br />
Másfél óra múlva a prefektusi titkár úr magas színe előtt voltam. Zord arccal nézte át írásaimat, s<br />
kijelentette, hogy csak abban az esetben terjesztheti elő kérésemet a prefektusnak, ha a sziguranca<br />
engedélyét is megszerzem hozzá. Ekkor már délután négy óra volt.<br />
Összeütöttem hirtelen a szükséges kérvényt, felöltöztettem megfelelő bélyegekkel őtet, s úgy vittem<br />
el a szigurancára, mint násznagy a vőlegényt lányosházhoz.<br />
Két úr, meg egy kisasszony voltak az irodában. Arról beszéltek éppen, hogy egy bizonyos Anikuca<br />
kisasszony testén miként fe<br />
szült múlt este egy sötétvörös színű ruha, s így köszönésemre nem is felelhettek. Miután megértettem<br />
a szótanforgó tárgy fontosságát, szó nélkül és szerényen megálltam az ajtó mellett, s vártam a<br />
magam idejére, minta tavaszi virág, ki arra vár, hogy a barátságos napfény előhívja a föld alól.<br />
A barátságos napfény azonban nem akart előbújni sem a kisaszszony, sem a két úrféle tekintetéből.<br />
Beszédjüket átvezették egyéb utakra, s az ment engedelmesen, mint a jámbor marha, akit kötőféken<br />
hordoz gazdája. A kötőfék ebben az esetben a kisaszszony kezében volt, akinek a másik kettő hol<br />
bókokat mondott, hol bonbonikának nevezte. A bonbonika néha féloldalról engem is megnézett<br />
ugyan, de változatlanul tovább heherészett s vörösre festett körmeit piszkálta.<br />
A két hivatalbeli ember közül az egyik sovány volt, a másik kövér. Sajnos olyannak látszott a helyzet,<br />
mintha a sovány lett volna a főnök, s a kövér az alantas, bár én jobban szerettem volna az<br />
ellenkezőjét, mivel megtanultam a hivataljárás iskolájában, hogy a kövér ember mindig<br />
barátságosabb, mint a sovány. Így is állandóan a kövéret nézegettem, hogy az szóljon hozzám<br />
valamit. Mégis a sovány volt az, aki egy félóra múlva megkérdezte:<br />
- Mi kell? Há?<br />
Megmondottam neki. Átvette tőlem az ünnepélyesen fölöltöztetett kérvényt, nézte, nézte, elolvasta<br />
néhányszor, azután megkérdezte, hogy hol lakom és mi a foglalkozásom, bár ez teljesen fölösleges<br />
volt, mert a kérvényből megtudhatott volna mindent. Aztán újra a kisasszonyhoz fordult.<br />
- Kellemes lehet ilyenkor falun, mi? Nem lenne kedve egy kis kirándulásra, úgy kettesben, valami tó<br />
mellé, vagy erdőbe, mi? Úgy szép kettesben, tudja!...<br />
Közben tenyerét felfelé fordította, hogy olyannak látszott, mint egy csupasz, hátára fektetett<br />
teknősbéka s az ujjával zongorázó mozdulatokat végzett felfelé, ami pontosan megfelelt a bajbajutott<br />
teknős rúgdalódzásának. Hogy mi volt ennek a jelentősége, nem tudtam megérteni, de a bonbonika<br />
úgy látszik megérthette, mert csintalan kacarászásba kezdett. Utána mondott valamit, amiből beszéd<br />
keletkezett, s a kérvényem ott árválkodott az íróasztalon.<br />
Újra eltelt egy félóra, míg eszébe jutottam a soványnak. - S miért akar Magyarországra menni?<br />
- Orvosi kezelés végett - adtam meg a választ, s igyekeztem szenvedő arcot mutatni, ami a hosszú<br />
ácsorgásra való tekintettel, azt hiszem, tökéletesen sikerült.<br />
A sovány felhúzta az orrát, és apró, betegesen gyulladt szemeivel gyanakodva mért végig.<br />
- Ugy? Szanatórium? Üdülés? Mi? Jó, akinek ilyesmire telik, hm, mi? Aztán nálunk nincs elég orvos<br />
és nincs elég kórház? Szanatórium is van!<br />
Úgy nézett rám, mintha arra várna, hogy megváltoztatom a véleményemet és tanácsot kérek tőle,<br />
hogy melyik román szanatóriumot válasszam. Én azonban hallgattam, s így nem haladtunk tovább a<br />
beszélgetésben.<br />
Ezen felbosszankodhatott, mert hirtelen áttért a politikára, s elkezdte magyarázni a kövérnek, meg a<br />
bonbonfikának:<br />
- Bízzák csak rám a kisebbségi kérdést, elintézném hamar. Összegyűjteném mind a magyarokat, ide<br />
Désre, a piacra, s géppuskát eresztenék közéjük. Két géppuska kellene csak. Meg lenne oldva az<br />
egész kisebbségi kérdés!<br />
Én a falnak támaszkodva álltam, s néztem a három embert. Nagyon szerettem volna a könyvnapra<br />
kijutni, s így hallgattam, nem szóltam semmit. Csak a homlokom izzadt egy kicsit, s a kezem<br />
reszketett, ahogy ökölbe szorítva a zsebemben tartottam. Néztem a három embert.<br />
A soványat, ahogy elterpeszkedve, kinyújtott idomtalan lábakkal az íróasztal mellett ült, arcán valami<br />
gúnyos, kegyetlen vonással, s a géppuskás kisebbségi elméletről beszélt. Olyan volt az egész ember,<br />
mintha nem lett volna egyéb, csupán egy csontra száradt beteg gyűlölet s egy rakás emberkínzó<br />
gonoszság, mely ott villogott gyulladt szemgolyóiban, s ott ült alacsony, lapos homlokán, gyomorbajos<br />
ráncoktól teleárkolt arcán, s kegyetlen, gúnyos szája szélein. Olyan volt éppen, mintha a teremtésben<br />
elkallódott rossz tulajdonságokat mind egy testbe vették volna bele, hogy megmutassák az<br />
embereknek: ilyenek lennétek, ha nem őrködnének angyalok a születéseteknél.<br />
A másik férfi szintén nem volt valami leányálom, de az előbbihez képest határozottan megnyugtató<br />
jelenség. Kövér volt, s ez már sokat jelent. A kövér ember mindig kedélyesebb s barátságosabb az<br />
élettel szemben, mint a sovány, akinek gyomorbaja van, s gyűlöl minden embert, akinek nem fája<br />
gyomra. Ez az ember<br />
kövér volt és kopasz. Nyaka kidagadt a szennyes és szűk gallérból, világosszürke ruháján<br />
zsírpecsétek éktelenkedtek, s kéz helyett két eleven zsírpárna lógott elő kabátujjaiból. Ő nem sokat<br />
beszélt, inkább csak bólogatott s egy zsebkéssel a körmeit faragta.<br />
A bonbonika lehetett valami harminc-negyven év közötti ártatlanság. Sok csonttal, és kevés hússal a<br />
csontokon. Vékony nyakán hosszú és kellemetlen alakú fejet hordott, amely úgy rakva volt festékkel,<br />
hogy nem lehetett pontosan megállapítani, milyen. Lehet, hogy nagyon csúnya volt, lehet, hogy csak<br />
mértékkel csúnya. Még az is lehet, bár nem valószínű, hogy nem volt csúnya egyáltalában. Mondom,<br />
a festék miatt mindez nem volt felismerhető. Rikító színű ruháját gonddal igyekezett minden<br />
mozdulatnál úgy elrendezni, hogy a lábai térden felül legalább egy arasszal látszódjanak. Ez<br />
többnyire sikerült is. Körmei hosszúak voltak és égővörösre lakkozottak. Bizonyára nagyon szépnek<br />
érezte magát.<br />
Folyt tehát a beszéd a kisebbségi kérdés körül, s én néztem őket. Fél hatkor azonban megkíséreltem<br />
a figyelmet újra magamra terelni. - Bocsánatot kérek, de a prefektúra hatkor zár, s addig szeretnék<br />
oda visszajutni az írásokkal.,.<br />
A sovány úgy meresztette rám gyulladt szemeit, mintha legalább is az apját öltem volna meg tegnap.<br />
- Mit érdekel engem a prefektúra! - reccsent reám dühösen, s a szájából egy darab nyál az asztalra<br />
fröccsent. - Azt hiszi, engem lehet befolyásolni ilyesmivel? Nálam nincs semmiféle protekció! Én nem<br />
törődöm a prefektúrával! Akkor végzem a dolgomat, amikor akarom, érti? Különben is, már nincs<br />
hivatalos óra. Öt óra elmúlt! Már nem vagyok köteles dolgozni. Nem vagyok köteles. Érti?<br />
Azt hiszem, megértettem, mert bólintottam rá. Bólintottam, azután nyeltem egyet s roppant alázatos<br />
hangon megkértem a hatalmas sovány urat, hogy ne a prefektúra miatt, hanem az én kedvemért írja<br />
alá a kérvényemet akkor is, ha a hivatalos óra eltelt már, mert szeretném még ma megkapni az<br />
útlevelet.<br />
Az alázatos hang olyan volt neki, mint tűznek az olaj. Menynyezetig lángolt az üvöltése.<br />
- Ti magyarok mindig effélével jöttök! Mindig kell nektek valami! Mindig csak kértek, kértek! Még<br />
szabad időnkben is nektek dolgozunk! Aztán beszélitek, hogy nincs jó dolgotok Romániában!<br />
Menjetek ki, ha nincs jó dolgotok! Menjetek a fenébe, Budapestre! Hát nem vagytok szabadok? Nem?<br />
Járhattok össze-vissza az országban, mehettek, ahová akartok, az ördög sem kérdi meg, hogy hová<br />
mentek! Tudom én, miért akartok ti mind Budapestre menni! Budapestre! La Budapesta! Tudom én!<br />
Revízió kell nektek! Hát adnék én nektek Budapestet és revíziót! Adnék én nektek! Vigyázzatok csak,<br />
mert ha nem fértek a bőrötökbe, még az is eljön! Vigyázzatok csak, ti... ti magyarok!<br />
Álltam a fal mellett, mint az iskolásfiú, kit a tanító szid. Álltam és nem szóltam semmit a sovány<br />
embernek, hogy olyan undorral köpte ki azt a szót, hogy magyarok, mintha csigába harapott volna.<br />
Nagyon szelíd voltam, csak éppen az ujjaim rángatództak s a fogam csikorgott egy kicsit. Csak éppen<br />
szerettem volna ököllel odavágni az arca közepébe, hogy széjjelloccsanjon, mint egy rohadt záptojás.<br />
Csak éppen szerettem volna felkapni az asztalt előle s a falhoz vágni, hogy ezer szilánkká menjen,<br />
csak éppen szerettem volna belerúgni a falakba, hogy szétdűljenek... de egyébként egészen szelíden<br />
és nyugodtan álltam ott.<br />
Mikor aztán kellőleg kiacsarkodta magát ez a rokonszenves sovány ember, akkor hirtelen ötlettel újra<br />
a bonbonikához fordult, aki eddig ostoba pulykaszemeivel engem mustrálgatott, s megkérdezte tőle<br />
egy hódító mosoly kíséretében, hogy nem jönne-e el vele vacsora után holdfénynél a Szamosba<br />
fürdeni. Ebből újra hosszú beszélgetés lett, s a mutató közeledni kezdett az órán a hathoz.<br />
Már csak öt perc választotta el tőle, mikor a sovány újra rámvetette beteg pillantását.<br />
- Hát még mindig itt vagy? - csodálkozott. Miután kellőleg kicsodálkozta magát béketűrésemen,<br />
felvette az írást, újra átolvasta, majd egyetlen lendülettel ráírta a nevét, s még valamit hozzá, néhány<br />
pillanatig gyönyörködött szellemi munkájában, végül ráütött egy pecsétet és felém nyújtotta.<br />
- Na nesze. Megcsináltam, látod. Mert jó ember vagyok. Mi románok mind igen jó emberek vagyunk,<br />
az a baj. Érted? Nem érted? Hát mi vagy te? Török vagy? Magyar vagy? Na, fogjad. Adj ide bélyegre<br />
kétszáz lejt, aztán mehetsz. Te török. Ne mondd, hogy rossz ember vagyok.<br />
Nem mondtam én semmit. Mert ha kinyitottam volna a számat, abból nagyon csúnya szavak jöttek<br />
volna ki akkor. De nem nyitottam ki. Előkerestem a kétszáz lejt, odalöktem az asztalra, s mentem.<br />
Még a köszönéssel is adós maradtam, de nem is kívánta azt tőlem ott senki.<br />
<br />
Utolsó percben érkeztem a prefektúrára. A titkár mord arccal átvette írásaimat, s eltűnt velük a<br />
párnázott ajtó mögött. Alig félperc múlva visszajött. Az egészet odalökte elém az asztalra, s kurtán<br />
ennyit mondott:<br />
- A prefektus úr nem ad útlevelet önnek. Már vette is a kalapját, s több szót nem vesztegetett rám.<br />
Szóval a prefektus úr nem ad. Egye meg a fene a prefektus urat. Egy pillanatig még megálltam a<br />
megyeház előtt, s küzdelmet vívott bennem a méreg meg a józanság. Hogy szaladjak-e le az<br />
állomásra, ahol még elérhetem a hazafelé menő vonatot, vagy menjek vissza a szigurancára, s<br />
vágjam képibe annak a sovány disznónak valamennyi írásomat. Végül is a józanság lett a győztes, s<br />
egy csöndes, de hosszú káromkodást kieresztve a fogaim között, elindultam az állomás felé.<br />
A tanulság mindenesetre az volt, hogy soha az ember meg ne alázza magát, még akkor se, ha azt<br />
hiszi, hogy ezzel valamit elérhet, amit különben sem sikerülne elérnie. Az emberi méltóság mindennél<br />
előbbre való, s nem szabad áruba bocsátani, mert az ember csak kellemetlen perceket s utólagos<br />
szégyent meg bosszúságot vásárol vele.<br />
Második dési utam ebben az évben a fegyvertartási engedélyek miatt volt. Családomban ugyanis<br />
valamennyien igen kedveljük a vadászatot, és van néhány kedves, megszokott és jó vadász-<br />
fegyverünk. Ezeket a fegyvereket még a tavaszon elvették tőlünk, valószínűleg azért, nehogy kárt<br />
tehessünk velük a román birodalomban. Egy ideig a csendőrőrmesternél voltak, s az kiadta szívesen<br />
egy-két napra, ha őzbakra mentünk. De onnan elvitték később Désre, és többet nem tudtuk megkapni<br />
őket. Így aztán kérvényt adtunk be a prefektushoz, hogy kapjunk újra fegyverengedélyt, s egy<br />
hónappal a kérvény beadása után elmentem, hogy megnézzem, mennyire haladt előre az ügyünk.<br />
A harmadosztályú kocsi, amelyiken Szamosújvártól Désig utaztam,tele volt bevónuló és szabadságra<br />
igyekvő katonákkal. Csupán hárman voltunk civilek, én magam s két iparosforma ember a kocsi<br />
másik szögletében. Én csendben ültem, a két iparos pedig ott túl halkan beszélgetett egymással,<br />
magyarul.<br />
Feleúton lehettünk, mikor egy katona nyitva hagyta az ajtót. Az egyik iparos nagyon udvariasan szólt<br />
neki románul.<br />
- Kérem, tegye be az ajtót, huzat van.<br />
A katona azonnal eleget tett a kérésnek, azonban a szakasz közepén megszólalt egy kellemetlen<br />
hang:<br />
- Ugye most tudsz románul, ha kell valami! Ha tudtok románul, mit beszéltek magyarul? Romániában<br />
vagytok, jegyezzétek meg, s ha magyarul akartok ugatni, menjetek Budapestre.<br />
Odanéztem. Persze sovány ember volt. Egy sovány önkéntesőrmester. Madárképű,<br />
alacsonyhomlokú, jellegzetes román tanítóarc. Még sokáig szidta a két iparost, s látszott rajta, hogy<br />
szívesen veszekedne is, de nem volt kivel. Azok hallgattak, s kinéztek az ablakon.<br />
Mikor a prefektúrán megtudta a titkár, hogy miben járok, szinte védőleg emelte maga elé a kezeit.<br />
- Fegyverengedély? Az, kérem, lehetetlen.<br />
- Miért? - kérdeztem megdöbbenve és kissé bosszúsan. Rámnézett. Hosszasan nézett engem, s nem<br />
is ellenségesen, inkább kissé csodálkozva, hogy ilyen nehézfejű ember is van a világon. Aztán vállat<br />
vont.<br />
- Gondolkozzon rajta. Talán eszébe jut. Gondolkoztam rajta. Akkor is, azután is.<br />
Még most is gondolkozom rajta, valahányszor románokkal találkozom. És igaza volt a titkár úrnak,<br />
mert eszembe is jutott. Azért nem kaphattam fegyverengedélyt, azért nem tarthattam vadászpuskát,<br />
mert magyar voltam. Eszembe jutott, és nem is felejtettem el többet soha.<br />
Akkor azonban nem nyugodtam bele olyan könnyen, s továbbmentem a prefektushoz. Hosszú idő<br />
múlva bejutottam a párnázott ajtó mögé. Ha jól tudom, negyvenhatodik prefektusa volt Désnek ez az<br />
úr. De lehet, hogy tévedek, és a negyvenhetedik volt, vagy negyvenötödik. Kis szőke, szilimány<br />
ember volt, és kegyetlenül barátságos. Mikor meghallotta a kérésemet, olyan udvariasan mosolygott<br />
reám, mintha ott nyomban fiává akart volna fogadni. Pedig ezt mondotta:<br />
- Nagyon sajnálom, domnule, de nem tehetem meg. Szigorú rendeleteink vannak. A kisebbségek<br />
nem tarthatnak fegyvert. Udvariasan elbúcsúztunk utána, s borzasztóan tiszteltük egymást.<br />
MINDEZ újra megfordult a fejemben, mikor Désre indultam a puskámért. Kellemetlen érzésekkel<br />
indultam neki. Nem akartam vonaton menni, s így szekéren döcögtem, amit az öreg Pengő húzott,<br />
komoly, lassú ügetéssel. Mellettem ült a vadőr.<br />
Döcögtünk, döcögtünk. Akkor már híre járt, hogy költözködnek a tisztviselők, s mások is, kik úgy érzik,<br />
hogy vaj van a fejükön. Füzesen találtunk is néhány felrakott szekeret, bútorral, batyuval és gondtelt<br />
nézésű emberekkel. Az egyik szekéren megláttuk az adónyúzó urat is, ami hirtelen jókedvre derítette<br />
vadőröm egyszerű lelkét.<br />
- Nini, ezt is megcsípte a bolha, hogy úgy siet! Szamosújváron már visszavonuló katonaság került az<br />
utunkba. Fáradtak voltak, piszkosak és rendetlenek. Vert hadsereg benyomását tették. Rongyosan<br />
lógott rajtuk a ruha, s össze-vissza szaladgáltak a városban élelem után. A piac tele volt felrakott<br />
teherkocsival, szaladgáló románokkal, fiatalemberekkel és kétségbeesett, kifestett nőkkel, volt köztük<br />
néhány ismerős is, és ez csöndes megelégedést váltott ki bennem.<br />
Ott a piacon leselkedett rám az első meglepetés is. Ahogy pihentettem a lovat, s járkáltam szivarozva<br />
fel-le a szekér mellett, egyszerre csak láttam, hogy roppant integetéssel rohan felém a kis köpcös<br />
rendőrfőnök. Mi a fene baja lehet ennek velem? - hökkentem meg az első pillanatban. De a kis guruló<br />
ember annyira telítve volt barátságos érzelmekkel velem szemben, hogy bizalmatlanságom hamar<br />
elpárolgott. Nagy szeretettel fogtunk kezet. Soha dolgom az életben nem volt ezzel az emberrel, csak<br />
éppen a társulati vadászatokról ismertük egymást, és így semmi akadálya nem volt köztünk a<br />
barátságnak.<br />
Beszélgettünk vadászatról, s hogy én éppen a puskák után megyek, aztán a kis gömböc arca<br />
egyszerre elkomolyodott.<br />
- Vajjon velem mi lesz most, mit gondol?<br />
- Hát én azt honnan tudjam? - csodálkoztam reá.- Nem voltam én rossz ember... ugye, nem voltam<br />
az? Ha lehetett valahol segíteni a magyarokon, én mindig segítettem... ugye, igaz, nem voltam rossz<br />
ember? - Csak a fejemet csóváltam, s ő folytatta: - Itt vagyok, kérem, a családommal, házam nincs,<br />
földem nincs, még ahhoz sem volt elég eszem, hogy lopjak, mint-a többi. Nincs egyebem, csak ez a<br />
húsz éves szolgálatom. Ha kitesznek: köthetem fel magamat is, a családomat is... Tessék szólni<br />
-majd értem egy jó szót... bár detektívnek vagy egyszerű rendőrnek tartsanak meg... nem hiszem,<br />
hogy rossz ember lettem volna...<br />
-Nem tagadom, megsajnáltam szegényt. A máskor oly jókedvű kis kerek emberke esett volt és<br />
szomorú. Azóta sokszor gondolkoztam ezen, és nem vonom vissza a sajnálatomat ma sem. Aki<br />
-vagyont lopott magának húsz év alatt, azt vigye az ördög, éhen pusztul. De ezek az apró fiúk,<br />
szegények, igazán nem tehetnek semmiről. Bábszínházat játszott velük a történelem. Éltek valahol<br />
-békésen a hegyek között, juhot legeltettek vagy földet szántottak,<br />
-s egyszerre csak fölkavarta őket valami bolond forgószél, csinált belőlük urat, még nagyobb urat,<br />
húsz évig tartotta őket ebben az uraságban, míg szépen kiépítették maguk köré az egész életet,<br />
-maguk és családjuk életét, de talajt gyűjteni maguk alá buták voltak és ügyetlenek... aztán egyszerre<br />
vége lett a színháznak, s ők ott állnak a semmiben, talajtalanul és gyökértelenül, megtréfált, szomorú<br />
bohócai a sorsnak.<br />
-Álltunk a piacon és töprengtünk, mindegyikünk a maga gondolatjain. Hirtelen hozzám fordult megint.<br />
- Most szerelik le a rendőrséget. Nem lenne szüksége valamire?<br />
-Egy pillanatig csodálkoztam a kis ember gyors élelmességén, aztán eszembe jutott valami. Rég<br />
vágytam egy gumibotra, olyanra,amilyen a rendőröknek volt.<br />
- Mondja, nem lehetne egy gumibotot kapni?<br />
- Dehogynem.- Már forgatta is a fejét kereken a köpcös, amíg meglátott egy<br />
-arra siető rendőrt.<br />
-- Hai! - kiáltotta magához. A rendőr jött, s megállt közömbösen a gazdája előtt. Tisztelgésről szó sem<br />
volt persze.<br />
-- Mennyit kell fizessetek, ha elvesztitek a gumibotot?<br />
Nyolcvan lejt. - Na, add ide. A rendőr értelmetlenül bámult rá.<br />
- Add ide, nem hallod?! - ordította a főnök, s letépte a rendőr csuklójáról a fityegő bunkót, s nekem<br />
nyújtotta. - Na, mit állsz itt, eredj a fenébe!<br />
Megrettenve kotródott odébb szegény rendőr. Én előkotortam száz lejt, s a köpcösnek adtam. Az<br />
zsebrevágta, s az üzlet készen volt. A kincstárnak járó nyolcvan lejt,
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901083
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:01:24+01:00
2008-11-10T12:01:24+01:00
Csekonics
Báró Csekonics (névrokon): Nem, nem lehet, tilos. Pont.<br />
Abban igazad van, hogy a nyilaskeresztes egyenruhában való koszorúzás gáz, és nem a megoldást szolgálja. De erre hoztam fel - kicsit elkanyarodva a témától -példának korábban a München-mez betiltását. Az is árpád-sávos.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901077
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:01:04+01:00
2008-11-10T12:01:04+01:00
báró Csekonics
http://blog.hu/user/47251
"Ezek az emberek tobbet artottak Magyarorszag imazsanak egy nagyon kenyes momentumban, mint Orban es Gyurcsany az elmult evtizedben egyuttveve!!! Raadasul ellehetetlenitettek, hogy a Szlovakokkal valami konszenzusra jussunk. Most az isten sem mossa le rolunk, hogy mi valoban 10 millio naci orszaga vagyunk."<br />
<br />
Hát, ha nem is látom _ennyire_ sötéten a dolgot, de kb. egyetértünk.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901068
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T12:00:10+01:00
2008-11-10T12:00:10+01:00
Zomba
Páneurópai Harci Kos!<br />
<br />
Nem személyeskedés volt a célom. De ami azt illeti te nem hiszed hogy a történelem kerekét vissza lehet fordítani és nem is akarod. Beletörődsz a jelenlegi állapotokba. Nos én arra gondolok, hogy Trianonért egész Európa bocsánatot kell hogy kérjen a magyar nemzettől, mert mi mindenért megfizettünk többszörösen is a háborúk miatt, de nekik ez nem volt elég. Gondolva itt az elcsatolt területekre és a végtelen jóvátételre amit fizettünk. <br />
<br />
elvárná az ember a "civilizált" világtól, hogy visszavonják a Benes-dekrétumokat és minden magyar lakta terület autonómiát kapjon. Nos ez a "civilizált" megoldás is olyan távol áll most, mint az hogy háborúban foglaljuk vissza elcsatolt országrészeinket.<br />
<br />
Remélem érthető mire gondolok. Senki nem tüntetne itt ha mindenhol megvalósult volna a területi és kulturális autonómia vagy csak hagyták volna a magyarokat békében élni, saját nyelvükön tanulni a saját ünnepeiket megtartani. De nem inkább a kiirtást célozták meg. A csendes népirtás nyomon követhető a környező országokban.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901064
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:59:51+01:00
2008-11-10T11:59:51+01:00
Páneurópai Harci Kos
" Zomba 2008.11.10. 11:52:00<br />
"elvesztettük a háborút -ego:_nincs jogunk."<br />
A háborút nem mi okoztuk és mégis minket büntettek ezzel a váddal és következménnyel "<br />
<br />
Osztrák_Magyar monarchia hadüzenettel indult az egyes.<br />
elbuktuk<br />
Jött a revizionista vágyakozás, majd Adolf bácsi -szövetkeztünk<br />
ezt is elbuktuk.<br />
Milyen követelés?<br />
Örülhetünk, hogy nagyobb pofon nem lett.<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901059
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:59:27+01:00
2008-11-10T11:59:27+01:00
Thug
Csekonics!<br />
<br />
Itt? <br />
Olvasd végig a sok elmebeteg hozzászólását, nézz be más fórumokra és rájössz, hogy lassan már a komplett magyarság lesz a hibás a szerdahelyi rendőri brutalitás miatt. <br />
<br />
A politikusaink pedig <a href="mailto:lesz@rják">lesz@rják</a> az egészet. Ha érdekükben lenne kiállni értük, már megtették volna.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901050
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:59:03+01:00
2008-11-10T11:59:03+01:00
báró Csekonics
http://blog.hu/user/47251
Csekonics · <a rel="nofollow" href="http://Csekonics">Csekonics</a> 2008.11.10. 11:53:26<br />
<br />
Igen, egyrészt Kingácskának most kellene - határozottan, de kultúráltan persze, hogy hiteles legyen - asztalra csapni.<br />
Másrészt a sok mélymagyar vegye már észre, hogy a felvonulásaikkal - bármennyire is jogosnak érzik - csak adják a lovat a Fico / Slota páros alá...
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901027
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:57:03+01:00
2008-11-10T11:57:03+01:00
Páneurópai Harci Kos
momentán a felvételeken én sem láttam semmi olyat amiért jogosnak tartanám a rohamrenmdőri rohamot.<br />
Viszont ismerve a fanatikusabb futballszurkoló ultrák "munkásságát" a pofon benne van a pakliban.<br />
<br />
-csak a magyar kisebbséget sajnálom, akik kinn élnek -és most szopnak azért mert pár hülye* ugy gondolta jó ötlet kimenni balhézni. (*ezek közül párat megvertek -nem sajnálom őket.) Érett már.<br />
<br />
u.i. slota attól még majom marad.
https://shalamoon.blog.hu/2008/10/05/mirol_kell_majd_valasztani/full_commentlist/1#c3901021
Válasz erre: Miről kell majd választani?
2008-11-10T11:56:06+01:00
2008-11-10T11:56:06+01:00
Orbán
Demokrácia, HUNNIA 102. szám <br />
Korunk szent tehene: a DEMOKRÁCIA <br />
<br />
Rögtön, mondandóm elején leszögezem: nem vagyok demokrata. Ez kiderülhet írások címéből is. Éppen ezért társítható azzal, hogy – mint a népuralommal szembenálló rebellis – elfogult vagyok azzal a társadalmi rendszerrel szemben, melyet a „nagy” Churchill sem nevezett tökéletesnek, de – véleménye szerint – „még nem találtak ki jobbat.” <br />
<br />
Az Admiralitás szivarfüstbe burkolódzott lordjával szembeállítanék egy másik, puritán, katonás életmódot folytatott tengerésztisztet: vitéz nagybányai Horthy Miklóst, aki az emigrációban, a portugáliai Estriálban vetette papírra 1949-ben a következőket: „Mióta kitalálták, hogy két idióta véleménye fontosabb, mint egy geniális emberé, folyton választanak, és minthogy az intelligens, jól nevelt ember minden országban kisebbségben van, sok értéktelen ember megpróbál szerephez jutni. (...) Szerintem vezető szerepre csak akkor alkalmas igazán valaki, ha generációkon át tisztességes, becsületes emberek nevelték. (...)” 1950-ben pedig ezt írta: „(Manapság, felbuzdulva Mussolini, Hitler, Stalin stb. sikerein, minden utcaseprő megpróbál pártot alapítani. (...) Majd így folytatja: „(...) A világ vezetése oly kétségbeejtően gyenge kezekben van, hogy energikus elhatározás alig várható.” <br />
<br />
Ha 1949–50-ben így vélekedett a külföldre menekült Magyar Királyság kormányzója, akkor mit szólna a világ mai állapotához? Amikor a – nagyrészt – Európa söpredékének számított és az Újvilág őslakosságát kiirtott amerikai telepesek félművelt és az Afrikából behurcolt néger rabszolgák utódai, valamint a rájuk telepedett libertinus idegenek uralják a több ezer éves történelmű, műveltségű, és keresztényi erkölcsű Európát. Melynek következménye a gengszterizmus, a kábítószerek, a prostitúció, az AIDS és minden erkölcsi, kulturális negatívum drasztikus növekedése, és ami még szörnyűbb vízió: megállíthatatlansága. És mindez a „szent” DEMOKRÁCIA, azaz NÉPURALOM nevében. <br />
<br />
Az 1994-es választások után a következő röplapok kerültek kezembe: (Szerzői nem adtak hírt magukról): <br />
<br />
„A demokráciában azonos súlya van a szavazófülkében a tudósnak és a debilnek. (Társadalmunkban – tudvalévő – a tudósok töredékrészét teszik ki a választóknak.) DEBILEK! ELJÖTT A TI IDŐTÖK!” (A szórólap igazságát a parlament többsége igazolja.) <br />
<br />
Egy másik: <br />
„Az MSZP győzelmét demokratikusan vívta ki. A választók többségi akaratát nem lehet semmibe venni, mert ugyebár a többség nem tévedhet.” <br />
<br />
A Horthy Miklós által írottaknak, valamint az ismeretlen röplapszerző(k)nek teljes mértékben igazat kell adjak. A négy évenként megismételt cirkuszi bohócjáték: a képviselőválasztás, felesleges és költséges pénzpocsékolás. Az e célra fordított milliárdokat a tudomány fejlesztésére, szociális és kulturális hiányosságaink pótlására kellene fordítanunk. Nem is beszélve az ún. „váltógazdálkodás” következtében 4 évenként bekövetkező politikai, gazdasági, szociális, kulturális stb. változásról, mely az egyes pártok jobb-, vagy baloldaliságából adódik, és nem a nemzet egyértelmű javát szolgálja. A lényegesen jobb anyagi körülmények közt lévő nyugati demokráciák – úgy ahogy – elviselik a politikai váltógazdálkodás következtében fellépő tehertételeket, de egy közel öt évtizeden át tartó bolsevista rendszerből még magához sem tért és a Világbank és a Valutaalap pitonszorítása alatt vergődő nemzetet nem lehet kitenni büntetlenül ennek a politikai hazárdjátéknak. <br />
<br />
A beígért, de soha nem teljesített „tavaszi nagytakarítás” elmulasztása helyrehozhatatlan károkat okozott hazánk életében, minden téren. (Most had’ ne soroljam fel azok féleségeit.) Az először hatalomra jutott, magát nemzetinek és kereszténynek nevezett kormánynak nem nyugati majmolású demokráciát, hanem – a szó valódi értelmezésében – theokráciát (Isten-uralmat) kellett volna megvalósítani. Theokráciát, mely morálisan az újszövetségi, jézusi kettős parancsra – Isten- és emberszeretetre – van alapozva, és ez lenne az alapja az ország jogrendjének is. A jézusi emberszeretet parancsát azonban az Evangélium teljességével kell figyelembe vennünk: tudott a Megváltó korbácsot is ragadni, amikor az Isten házát árusok és pénzváltók lepték el. Hasonlóképp: Éppen ezt, a modernkori hazaárudát és uzsorahadat kellett volna a nemzetinek és kereszténynek mondott kormánynak kikorbácsolni a magyar haza templomából és nem kellett volna hagyni, hogy azok még jobban belemarjanak keselyű-karmaikkal a nemzet testébe. <br />
<br />
A demokráciát hagyhattuk volna egy olyan későbbi időre, amikor a nép már nem az egyedek sokasága (tömeg), hanem az egyének nemzetté vált összessége. Amikor ez a nemzet felismeri a saját testéből való kiválóságokat: a tényleges elitet, és azt választja maga fölé törvényhozó, végrehajtó és bíráskodó hatalomnak. Valamint akkor, ha a sajtót súlyos bírsággal sújtja a szolgáló hatalom, ha nem az igazat írja. Mindent összevéve: ha megvalósul a németlászlói „minőség forradalma”. <br />
<br />
Éppen ezért nem többpárti demokráciára van szüksége szerencsétlen, de jobb sorsot érdemlő magyar népünknek, hanem egy nemzeti egységet hirdető összmagyar mozgalomra, mely mozgalom a nemzeti és keresztény értékeket valló embereknek bizonyosságot, a kétkedőknek fogódzót ad a jövőre nézve. Nemzetközileg elkötelezett embertársainknak pedig lehetőséget nyújt internáci céljaik megvalósítására – a Szózat szavainak kis változtatásával: „A nagyvilágon e kívül, bárhol van számodra hely.” <br />
<br />
Mag F. Károly
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3901015
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:55:54+01:00
2008-11-10T11:55:54+01:00
Attilajukkaja
http://blog.hu/user/53310
Igen, a szellemi fogyatekosok is irhatnak blogot. Es kommentelhetnek is.<br />
El kellene nekunk, magyaroknak, fogadnunk azt a tenyt, hogy Szlovakia egy onallo, szuveren orszag. Meg akkor is, ha ez nekunk nem tetszik. Raadasul sokkal jobban all, mint a mi orszagunk es a kormanya ezert igen nagy presztizsnek orvend odahaza. Most keresik a nemzeti identitasukat, ami igen nehez dolog, mivel nem rendelkeznek semmifele tortenelemmel, nemzeti sajatossaggal. Ezert azt masoktol probaljak elvenni (pl. magyar szimbolumokat sajatitanak ki), illetve az egyseget a magyarutalatban talaljak meg. Ez ellen a kormanyunknak egysegesen fel kellene lepnie. Valamennyire ezt meg is teszik, dehat korberohogik oket, es veluk egyutt minket is, a szlovakok. Erre jo pelda volt az egy hettel ezelotti osszetuzes, ahol a magyarok hergelni mentek egy meccsre a szlovakokat, azok meg aranytalan erobedobassal, mocskos modon elvertek mindenkit, akar megerdemelte, akar nem. Ez nyilvanvaloan egy politikai es nagyon elitelendo tett volt! Most a magyar szurkolok Kassan bebizonyitottak, hogy ez mennyire jogtalan volt, hiszen mi normalisan szurkolunk es nem holmi garazda allatok vagyunk, ahogy ezt Slotaek/Ficoek megprobaljak beadni a szlovakoknak es a nagy vilagnak. Erre mit tesz par tucat magyar naci? Rajatszik Slotaek kezere es fasiszta szimbolumokkal felfegyverkezve masirozik Szlovakiaban. Megall az eszem! Ezek az emberek tobbet artottak Magyarorszag imazsanak egy nagyon kenyes momentumban, mint Orban es Gyurcsany az elmult evtizedben egyuttveve!!! Raadasul ellehetetlenitettek, hogy a Szlovakokkal valami konszenzusra jussunk. Most az isten sem mossa le rolunk, hogy mi valoban 10 millio naci orszaga vagyunk.<br />
Hogy rohadnanak a szlovak bortonbe a magyar nacik!!! Kar, hogy elengedtek oket.
https://shalamoon.blog.hu/2008/09/30/orult_vilagban_elunk/full_commentlist/1#c3900997
Válasz erre: Őrült világban élünk
2008-11-10T11:55:01+01:00
2008-11-10T11:55:01+01:00
Orbán
Mihály Ferenc: Szózat Európához<br />
<br />
Hova süllyedtél te drága Európa,<br />
Világunk jelképe, dicső mementója!<br />
Sziklaszilárd szívem szegletén szorongás<br />
Terem, ha rád nézek, mert itt már minden más.<br />
<br />
Pedig épp te voltál utolsó bástyája,<br />
A tiszta lelkeknek védelmező vára.<br />
Hiába indultak hódító háborúk<br />
Ellened, legyőztük mind a gonosz borút.<br />
<br />
S ebben mi magyarok épp az élenjártunk!<br />
Teérted oly sokszor önvérünkben áztunk.<br />
Pajzsunk csak miattad állt fel magunk elé,<br />
S szívünkből imádság szállt fel az ég felé.<br />
<br />
Erre meg mit látok, mikor te rád nézek?<br />
Őrjöngő hárpiák, hülyítő beszédek,<br />
Beszívott emberek, Valóság-show sztárok,<br />
Előttem, épül a szodomai átok!<br />
<br />
És én meg itt ülök, csak írom versemet.<br />
Kezem már ökölben, de hát mit tehetek?!<br />
Leesik az állam, a szemem is véres.<br />
Mi gátol meg abban, hogy most észre térhess,<br />
<br />
S kivesd magadból a pusztító férgeket,<br />
Kik csak kárt okoznak, nem adnak életet?!<br />
Kikkel a jövő egy hatalmas üresség,<br />
Mert náluk ész az nincs, csupán a mennyiség.<br />
<br />
Az meg önmagában minden csak nem érték!<br />
Tíz hülye leszavaz kilencet, ez mérték?<br />
És így a többségért azt látom már néha,<br />
Hogy úgy viselkedünk, mint egy olcsó céda.<br />
<br />
Jó reggelt, ébredj fel! Mivé lesz a jövő?<br />
Hiába a szép múlt, előttünk temető!<br />
És majd elmondják azt (pont úgy, mint Rómánál):<br />
"Itt volt egy kultúra, elveszett, nincsen már."
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900979
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:53:26+01:00
2008-11-10T11:53:26+01:00
Csekonics
Még egy gondolat - folytatva az előbb írottakat: Így fordulhatott elő, hogy az egész történet 180 fokos fordulatot vett és a sarkáiból fordult ki. Most olvasom a hírekben, hogy Slota kezdeményezi az EU szerveinek fellépését Mo-ggal szemben... Egészen elképesztő és abszurd! De nálunk senki nincs, aki az aszatlra csapna és hivatalosan kijelentené, hogy azért ezt már tényleg nem kéne! Ez a szégyen, és nem az, amit sokan itt alig egy óra alatt a témával kapcsolatban ostobaságot összehordtak.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900968
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:52:57+01:00
2008-11-10T11:52:57+01:00
Thug
Egyébként meg igen, van miért szégyenkezni. Én például szégyenlem, hogy egy ilyen ember, mint ennek a cikknek az írója egyáltalán tud magyarul...
https://shalamoon.blog.hu/2008/09/18/meg_az_elozohoz/full_commentlist/1#c3900964
Válasz erre: Még az előzőhöz
2008-11-10T11:52:52+01:00
2008-11-10T11:52:52+01:00
Orbán
"A demokrácia mindig és mindenütt a felbomlás és a rombolás princípiuma. Arra alkalmas, hogy az embereket elválassza egymástól, és a társadalmat felbomlassza."<br />
(Metternich)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900958
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:52:21+01:00
2008-11-10T11:52:21+01:00
nemnáci
Hát nem ez a szerző lenne az első, akit ok nélküli "nácizásért" perelnek be.<br />
"Itt nincsenek náci vagy fasiszták, csak az ősi területeiket visszakövetelő magyarok. "<br />
Ez így van.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900955
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:52:15+01:00
2008-11-10T11:52:15+01:00
Calogero
http://blog.hu/user/58026
Gondolom egyébként azok, akik most lelkesen tapsolnak és könnyes szemmel megköszönik slotáéknak,hogy "végre rendberakták a magyar csürhét", pár hónappal ezelőtt még felháborodva ordibálták a tv előtt, hogy "Freedom for Tibet". Elveik igazolása képpen elképzelem, amint a spanyol rendőrség minden mérkőzésen rommá veri a Barcelona szurkolókat,mert függetlenedni szeretnének, vagy a Bresciaiakat, akik szintén szeretnék, ha Észak-Olaszország külön országot alkothatna, nem is beszélve az Atletic Bilbao híveiről. A Livorno szurkolókat halomra lőnék a kommunizmus áldozataira való tekintettel, míg a Laziósokat egyenesen átadnák az izraeli rendőrségnek. A hollandiában folyamatosan izraelt éltető Ajax szurkolókat pedig hétről-hétre lovas rendőrök támadnák és mindezt hálákodva köszönné meg Izrael népe, mondván jogosan történt a brutalitás, hiszen zsidó testvéreink egy másik ország területén zászlóink kiaggatásával, Izraelt éltető dalok éneklésével minden húrt túlfeszítve hergelte Hollandia népét. A Franciaország-Tunézia meccsen pedig,amikor Párizsban a francia himnuszt nem lehetett hallani, mert a tunéziai bevándorlók füttye és fújolása azt tökéletesen elnyomta minden liberális térdre rogyott és megköszönte e magasztos pillanatot, s már tudták, a világot sikerült jobbá tenniük, unokáikra egy boldogabb jövő vár..
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900951
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:52:00+01:00
2008-11-10T11:52:00+01:00
Zomba
"elvesztettük a háborút -ego:_nincs jogunk."<br />
<br />
A háborút nem mi okoztuk és mégis minket büntettek ezzel a váddal és következménnyel
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900942
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:51:33+01:00
2008-11-10T11:51:33+01:00
Páneurópai Harci Kos
science, az identitásodat védd meg otthon :) (szükséges egyáltalán?:)<br />
De ne a szomszédokhoz menj bosszantani őket revizionista jelképekkel:)<br />
vittél volna virágot.<br />
<br />
Régen nem a sport szeretetéről szól a dolog, az csak egy ürügy.<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900941
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:51:27+01:00
2008-11-10T11:51:27+01:00
báró Csekonics
http://blog.hu/user/47251
Csekonics · <a rel="nofollow" href="http://Csekonics">Csekonics</a> 2008.11.10. 11:41:43<br />
<br />
tudtommal amúgy a francia zsaruk is használnak viperát<br />
Más kérdés, hogy ott aztán tényleg botrány lenne, ha ok nélkül tennék...<br />
(Akármennyire is provokáció amit a meccsen csináltak a magyar 'szurkolók' - én spec. semmi olyat nem láttam egyetlen felvételen sem, amiért _verés_ járna. - Esetleg a stadionból kiküldeni (meccset lefújni v. ilyesmi), de nem verés.)<br />
A mostani koszorúzás nyilas cuccban viszont tényleg gáz. Olaj a tűzre, a lehető legrosszabbkor.<br />
<br />
Ja, amúgy én személyesen is ismerek olyan 'szlovákot' akinek csak apja meg anyja volt magyar és szerinte is gáz, amit ez a nagyhangú kisebbség művel. Tényleg csak ártanak azzal, amit csinálnak.
https://shalamoon.blog.hu/2008/09/06/tisztesseges_emberek_1/full_commentlist/1#c3900925
Válasz erre: Tisztességes emberek
2008-11-10T11:49:39+01:00
2008-11-10T11:49:39+01:00
Orbán
Tehát, aki nem hisz ebben a rendszerben, az automatica tisztességtelen.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900913
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:48:49+01:00
2008-11-10T11:48:49+01:00
Lasombra
hát ja, az meg a másik, hogy ilyenkor üt csak át, hogy mennyire talpraesett a magyar külügy. a Kingácskával az élén. van bárki a világon, aki azt a nőt komolyan veszi?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900909
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:48:34+01:00
2008-11-10T11:48:34+01:00
Páneurópai Harci Kos
"Zomba Az aki megkérdőjelezi hogy a magyarságnak évezredes joga van a csonka országon kívüli területek egy részére az vagy nem magyar, vagy ostoba"<br />
<br />
elvesztettük a háborút -ego:_nincs jogunk.<br />
ha nyertünk volna...<br />
Talán a másik oldalra kelett volna állni...<br />
<br />
<br />
Nem is tudom ki az ostoba, aki ésszerűen érvel, vagy személyeskedik ha kifogy az érvekből.<br />
Na nehogymár kitaláld ki a magyar ki a nem magyar. (mondjuk én a marsról jöttem megfigyelőnek:)<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900891
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:47:22+01:00
2008-11-10T11:47:22+01:00
science
MINDEN POSZTOLÓNAK!<br />
<br />
Menjetek a youtube oldalára szép kis videókat láthattok szlovák és román barátainktól.<br />
<br />
A román hadsereg évek óta azt gyakorolja, hogy hogyan lehet lenyomni a magyarokat, a szlovákok pedig asszisztálnak hozzá. <br />
<br />
Nem azért de nem hiszem hogy valaki náci vagy fasiszta azért, mert próbálja magát, identitását megvédeni.<br />
<br />
A SZOMORÚ AZ HOGY NEM TUDJUK MAGUNKAT MEGVÉDENI!<br />
ROVOTT AGYÚ POLITIKUSAINK EGY MOZDULATOT NEM TESZNEK A MAGYAR NÉPÉRT!<br />
<br />
ÉS IGEN:<br />
EURÓPÁBAN KÖZUTÁLATNAK ÖRVENDÜNK EGY IDEJE, HÁLA KORMÁNYAINKNAK ROMÁN ÉS SZLOVÁK SZOMSZÉDAINKNAK.<br />
<br />
<br />
Szomorú, hogy ez van, de egyben igazuk van:<br />
aki nem védi meg magát azt lehet ütni.<br />
<br />
Mellesleg nagy hazafiságra utal, hogy mindössze 100 tartalékos katonája van Magyarországnak.<br />
<br />
ERRŐL MI IS TEHETÜNK.<br />
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900882
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:46:48+01:00
2008-11-10T11:46:48+01:00
Watchman
http://blog.hu/user/79027
"Európában ma már csak a Magyar Köztársaságban tűrik meg ezeket a nézeteket."<br />
<br />
Szlovákoknál konkrétan kormányon van a szélsőjobb. Németországban és Angliában pár éve majdnem bejutott a parlamentbe a szélsőjobb.<br />
Olaszországban nyíltan toboroznak a szélsőséges (mind jobb mind bal) pártok a focimeccseken. Nacionalista csoportok Szlovákiától Szerbiáig mindenhol vannak. A német neonácik rendszeresen járnak át Lengyelo.-ba, Csehországba balhézni. Ja és a horogkereszt nálunk is tiltott jelkép. Akkor t. szerző, hogy is van ez, hogy egyedül nálunk tűrik meg?
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900873
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:45:38+01:00
2008-11-10T11:45:38+01:00
Páneurópai Harci Kos
Roy a Szlovákiai Magyar kisebbség, úgy ahogy elvolt, de ezzel a foci dologra abszolut nem volt szükség.<br />
<br />
Úgy látom azért, hogy Magyarországon van olyan kisebbség akikkel igencsak mostohán bánunk... (van belőlük szlovákiában is)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900826
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:42:51+01:00
2008-11-10T11:42:51+01:00
Lasombra
István, nem akarlak csesztetni, meg ezt a blogot sem lehet ennél jobban elrondítani, mint amilyen alapban, de tisztelettel érdeklődnék, hogy hallottál-e már valaha olyasmiről, hogy "link", "hivatkozás" vagy "url"?<br />
szeretem az egérgörgőt használni, és a PgDown billentyűm is jól van, de ilyesmikkel elegánsabb lenne. :)
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900809
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:41:43+01:00
2008-11-10T11:41:43+01:00
Csekonics
No, történt, ami történt, megváltoztatni már sajnos nem lehet. Egyet viszont kőkeményen, a leghatározottabban le kell szögezni. Amennyiben még ha feltétel nélkül a szlovák hivatalos álláspontot is fogadnánk el, a szlovák hatóságoknak akkor is feleniük kell. Csak egy kiragadott példa.: Az Európai Únióban mindenhol tilos a vipera használata, a szlovák hatóságok többek között ezt is megszegték.<br />
A legszomorúbb viszont az, hogy az impotens külügyminiszterünknek mégcsak véleménye sincs az esettel kapcsolatban, nemhogy határozottan fellépne. Mert ezt önmagára valamit is adó ország egészen egyszerűen nem hagyná, és kőkeményen működésbe hozná az eu szerveit. Szégyen, szégyen...
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900804
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:41:20+01:00
2008-11-10T11:41:20+01:00
Páneurópai Harci Kos
Amikor gazdasági váléság van, mindig előtörnek a visszafogott politikai nézetek és indulatok -várható volt a békétlenség.<br />
Talán elfoglaltságot kellene találnia a balhékedvelő honfitársainknak - egy részüknek nagyon nehéz feldolgoznia, hogy nb2 ben kell lennie a csapatuknak.<br />
Nem a sport szeretete miatt mentek ki, hanem a balhé lehetősége miatt, hogy félrészegen, jól be lehet szólni a rendőröknek, -a szócsata, már a neten elkezdődött, jóval korábban.<br />
Csak remélni tudom, hogy majd ukrajnába is kimennek balhézni, arrafelé is szeretik a népek az ilyeneket. Végülis egy csomóan megúszták az októberi pofonpartyt.
https://shalamoon.blog.hu/2008/11/10/megint_szegyenkezhetunk/full_commentlist/1#c3900800
Válasz erre: Megint szégyenkezhetünk
2008-11-10T11:41:03+01:00
2008-11-10T11:41:03+01:00
Roy
http://blog.hu/user/91648
Slota nem náci? A rosz szomszédi viszo nelég rére nyúlik vissza. Nem véletlen, hogy a csehek örültek mikor szlovákia levált. Nekik is egy fekély volt csak. <br />
Egyet azért nem értek, hogy még ők ugrálnak. Az Unióhoz is ők folrdoltak, miért nem Magyarország. Egyenlőre a magyar kissebbségeket éri hátrány Szlovákiában. Bezzeg, ha mi bánnánk így a kissebbségeinkel, mit szolna hozzá az unió. Volna lehetőség, hogy szlovákiát figyelmeztesse az unió, még szanksziókat is alkalmazhatna.<br />