Érdekes beszélgetést hallottam ma a rádióban arról, hogy Debrecenben egyes utcákon az ott lakók kérésére 30 km/h –s sebességkorlátozást vezettek be. Egy ideig mindenki elégedett volt, de aztán a rendőrök ellenőrizték is a sebességet, és kiderült, hogy pont az ott lakók lépik túl, és kényszerülnek bírságot fizetni. Erre mi történik? A lakók elkezdik követelni a sebességkorlátozás megszüntetését, amit a hatóság persze elfogad. A polgármesteri hivatal illetékese elmondta, hogy az emberek (és a hatóság is) úgy gondolták, hogy a 30 km-es határ arra jó, hogy a járművek ne menjenek 60-70 km/h-nál gyorsabban, de így, hogy a 30 km/h-t be is tartatják, az már nem jó az ott lakóknak.
Érdekes, hogy az eszébe sem jut, hogy talán a gépkocsival nem rendelkezők örülnek a sebességkorlátozásnak és akarják is, az autósok pedig nem pártolják, mert nem bírnak ki párszáz métert lassan haladva.
Példaként elmondták azt is, hogy volt, ahol fekvő rendőr kialakítását kérték a helybéliek, majd egy héten belül kikövetelték a leszerelését. Talán ebben az esetben is mások akarták és mások fogadták ellenszenvvel, ki-ki érdeke szerint.
Nekem az egész történet jellegzetesen magyar. Benne van a fegyelmezetlenség, az önzés, a meggondolatlanság, a butaság és a pazarlás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.