Évekkel ezelőtt ment a tévében egy vetélkedő, címe: A leggyengébb láncszem.
A játék lényege az volt, hogy a versenyzők kérdésekre válaszoltak, ezzel nyertek pénzt az egész csapatnak. Bizonyos időnként szavaztak, hogy ki hagyja el a csapatot, elvben azért, hogy egyre erősebbek, jobbak legyenek.
A végén ketten maradtak, ők vívták a döntőt, melynek győztese mindent vitt.
Talán 2-3 adást néztem meg, aztán többet nem, mert nagyon idegesített, hogy nem a legbutábbak estek ki, hanem a gyengék kiszavazták a jókat, hogy minél több esélyük legyen a döntőben.
Nem volt hosszú életű a vetélkedő, el is felejtettem volna, ha tegnap nem bukkanok rá egy angol adón. Végignéztem, és azt láttam, hogy az angolok másképp játszottak. Valóban a gyengéket szavazták ki, a két legnagyobb tudású vívta a döntőt.
Megint megtapasztaltam, milyen más a nyugati mentalitás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.