A kultúrális örökség napjai vannak. Elmentünk a Balassi u. 23-ba, ahol napjaink egyik legkíválóbb írója Bächer Iván mesélt a ház történetéről. Sokan voltunk kiváncsiak, alig fértünk be a házba. Szemben zajlott a roma tüntetés, mire az író megérkezett, ők éppen vonultak el a Dunapartra kimosni a szennyes zászlót. Fegyelmezettek voltak, békések, normálisak.
A program végeztével a Falk Miksa utcában élveztük a Falk Art Fórum programjait. Remek zene, érdekes kiállítások voltak. Pl. El Kazovszkij képek a Kieselbach Galériában, vagy Esztergályos Cecília kerámiái egy sátorban. A programot csak a kőröző helikopter zaja zavarta meg.
Szerencsére csak téváből láttam, ahogy a toroczkóiak, budaházyak (senkiházyak) tomcatek és csűrhéjük végigvonult a belvároson. Sörösüveget dobtak a kultúrális program résztvevői közé. Persze ezek nem nagyon kedvelik a művelt embereket. De gyújtogattak, romboltak, tehát bemutatták magukat.
Nem sokáig bírták, mióta a Fidesz kimenekült közülük, gyengék lettek. És undorítóak maradtak.
Azért nekem a nap csúcspontja Bächer Iván volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.