Ficonak muszáj szövetségben lennie azzal a balfasszal, mert csak igy van többsége. Nem egyértelmű? :)

Ahelyett hogy megbékélnénk a szomszédokkal, még inkább provokáljuk őket. Okos dolog valóban..

Zomba!

Idáig 1et értek Veled:

"A konfliktusok gyökere az I. vh. igazságtalan lezárása. Magyarország vesztett területet egyedül, olvassál csak utána. Még a németek se szenvedtek el jelentős területveszteségeket. Ha a határokat etnikai alapon húzzák meg akkor ma semmi komolya összetűzés nem lenne.

A szlovákok félnek tőlünk, mert az elmúlt 60 évben nem sikerült minden nemzeti érzést kiölni a magyarokból. Ők nem tudják bizonyítani történelmi igényüket a Felvidékre, mert 1030 év írásos és régészeti emlékei hiányoznak. Ezt próbálják most összehazudni valahogy, míg nekünk minden alapunk megvan a magyarok által lakott települések és Pozsony, mint királyi város visszakövetelésére."

De innen így folytatnám.

"De mi ezt nem tesszük 80 év után, mivel az egyesült Európában ez értelmetlen. Ugyanakkor elvárjuk, hogy sem minket turistákat, sem a határon túlra rekedt magyar nemzetiségűeket a magyarságuk, nemzeti jelképeik, érzésük miatt ne bántsák, ahogy mi sem tesszük a hazánkban élő román, szlovák, szerb, stb. más nemzetiségűekkel."

Ekkor lenne ez egy élhető területe a világnak.

Tenni kéne valamit, nem csak várni a csodát! vagy a sültgalambot...

"Itt nincsenek náci vagy fasiszták, csak az ősi területeiket visszakövetelő magyarok. "
Milyen érdekes, amikor a zsidók az ősi területeikre hivatkozva tesznek ezt-azt Izraelben, a magyar nem-náci nem-fasiszták szája egyből az "ártatlan" palesztinokért sír (akiket az arab hittestvérei sem fogadnak be, nyilván nem véletlenül). Szvatopluk meg köztudottan ősmagyar volt, tehát mi voltunk itt előbb, nem a szlávok, ugye? Ha már ősiségről is szó esett.
Persze, ennek a megértéséhez nem elég a zászlónak barázdáltnak lennie...
Ez úton kérek elnézést a határokon túl lakó magyar testvéreinktől, mert ezek miatt a fröcsögő "hazafiak" miatt szenvednek ők nap mint nap. Azok meg elmennek haza, és állati büszkék.

Felszabadítóink valódi háborús bűntettei

Amíg német és osztrák "történészek" és történelemhamisítók állandóan a saját, biztosan tényleg előfordult háborús rémtetteinket vádolják világszerte, míg a német médiák a saját magunk és gyerekeink bemocskolására tüzelnek, míg a német Wehrmachtot mind nagyobb mértékben mutatják be bűnözőként és a szövetségeseket felszabadítóként, itt kiegyenlítésképpen szót adunk egy személynek, akit az oroszok "szabadítottak föl".

A német és brazi állampolgár, Leonora Geier-Cavoa jelenti és ezt esküvel bizonyítja:

1945 február 16-án egy orosz hadosztály elfoglalta a RAD tábort Vilmseenél Neustettinben. (RAD= Reicharbeitsdienst, birodalmi munkaszolgálat). Hirtelen hangos kiáltozást hallottam, és két orosz öt lányt hozott be. A komisszár megparancsolta, hogy vetkőzzenek le. Ahogy ezek szégyenlősségből nem akartak levetkőzni, engem, mint brazíliai állampolgárt kényszerítettek arra, hogy vetkőztessem le őket. Ezután átmentünk az udvaron a régi üzemi konyhába, melyet teljesen kiürítettek, csak az ablak mellett maradt egy pár asztal. Rettenetesen hideg volt, és a sajnálatra méltó lányok reszkettek. Most két lengyel jött be, akiken csak nadrág volt, és akiknek láttán a lányok fölsikoltottak. Gyorsan megfogták az elsőt, háttal az asztalra hajlították, míg csontja kattant. Majdnem elájultam amikor egyikük kihúzta kését, és jobb mellét a többiek előtt levágta. Akkor egy pillanatra megállt, majd a másik oldalt is levágta.

Még soha sem hallottam embert olyan kétségbeesetten sikoltozni, mint ezt a lányt. Akkor a szörnyeteg még többször az altestébe szúrt, amin az oroszok röhögtek. A következő kegyelemért sírt, de hiába. Mivel ő különösen csinos volt, az volt a benyomásom, hogy a szörnyű munkát akarattal lassan csinálták. A másik három teljesen összeroskadt, anyjukat hívták, és gyors halálért könyörögtek, de nekik is ugyanez lett a sorsuk. Az utolsó még félig gyerek volt. Neki a húst addig tépték le a bordáiról, amíg a fehér csont tűnt elő.

És újra behoztak öt lányt. Ez alkalommal kiválogatták őket előtte: Mind jólöltözött és csinos volt. Amikor meglátták elődeik megcsonkított tetemét, sírni és kiabálni kezdtek. Csekély erejükkel védekezni próbáltak. De ez nem segített rajtuk, a lengyelek mind kegyetlenebbek lettek.az egyik testét hosszában vágták föl és egy doboz gépolajat öntöttek bele, melyet meg akartak gyújtani. Egy másiknak egy orosz a nemiszervébe lőtt, mielőtt levágták a mellét. Nagy örömrivalgás tört ki, amikor egy szerszámosládából egy fűrészt hoztak be. Most ezzel tépték szét a lányok mellét, amitől rövid időn belül vérben úszott a padló. A vér mámora kapta el az oroszokat. Folyamatosan hozták be a lányokat. Szinte mint vörös ködben láttam az eseményeket, mindig újra meg újra hallottam az embertelen ordítást a mellek szétvágásánál, és a hangos sóhajt a nemiszervek szétverésekor.

Az egyik lány nem vetkőzött le teljesen. Melltartóját olajjal itatták tele és fölgyújtották. Míg fölsikoltott, egy vékony fémrudat vezettek a hüvelyébe, míg ez a köldökén jött ki.

Az udvaron husángokkal öltek meg lányok egész csoportjait, miután a legcsinosabbakat a kínzókamra számára kiválogatták. A levegő tele volt a sokszáz lány halálsikolyával. De ahhoz képest, ami itt történt, az agyonütés szinte megváltás volt. Ahogy később megtudtam, az orosz megszállás első három napján körülbelül kétezer lányt öltek meg.

Írta Frau Leonora Geier, született. Cavoa.

Forrás: "Die falsche Rolle mit Deutschland" (A hibás szerep Németországgal) (7. kiadás) J.A. Kofler. könyvkiadója

Szégyenkezhetünk, persze.
És nemcsak amiatt a néhány száz operettfasiszta miatt, akiket eddig a jelenlegi kormányzat türt/tiltott/támogatott /használt a saját céljainak megfelelően.

Hanem szégyenkezhetünk folyamatosan, Bős-Nagymaros, a hátbatámadott és szétzüllesztett státustörvény,a 2004 december 5 mint a gyurcsánizmus belépője ,a szétvert MAÉRT , gönczkinga a pszichiáter-külügyminiszter miatt ...és sorolhatnánk mindazokat a szégyenkeznivalóinkat melyek mind mind idáig (és még ki tudja hova) vezettek.

Most éppen odáig hogy két szomszédos ország elmeroggyantjai rohannának egymásnak "megállj megállj kutya ..." dalokat énekelve...

ERDÉLY ÉS RÉSZEINEK ( A PARTIUMNAK ) TRAGÉDIÁJA


A trianoni békediktátum aláírása, kényszerelfogadása (l920.VI. 4.) idején Magyarország szerves részében: Erdélyben és részeiben, un. Partiumban* ( továbbiakban: Partium ) három nemzet élt: a magyar, a székely-magyar, a szász (német) és a nemzetnek nem tekintett román.

Az 1910. évi magyar népszámlálás adatai szerint, az egyes anyanyelvekhez tartozók száma Erdélyben:

— magyar 1.661.805 31,6 %

— szász/német 564.789 10,8%

— román 2.829.453 53,8 %

— szlovák,cseh 42.000 0,8%

— rutén/ruszin 20.482 0,4%

— szerb, horvát 54.055 1,0%

— egyéb 84.882 1,6 %

Összesen: 5.257.467 fő. 100 %


A magyarságot, ideértve a székely-magyarságot is, kitevő 31,6 % közvetlenül az I. világháború (1914-1918) előtt és után, magasabb volt. 1910-től a trianoni békediktátum kényszeraláírásáig eltelt 10 év. Ez alatt az idő alatt Erdélyben és a Pártiumban ahol a magyarság természetes szaporulata mindég magasabb arányú volt, és a belső és a külső vándorlások alakulása is elő -

1/ Partium, Erdély különállása idején az erdélyi szabadság nagy vonzerőt gyakorolt a vele határos magyar vármegyékre s több - kevesebb rnagyarorsz terület az erdélyi fejedelemséghez csatlakozott. Mivel az erdélyi fejedelem a Principes Transylvaniae dominus címet használta, az ő tényleges uralma alatt levő magyar területeket Partiumnak kezdték nevezni. A Partium neve később állandósult s Kraszna, Középszolnok és Zaránd vármegyék Kővár vidéke és Zilah városa tartoztak hozzá. Az 1848-as VI. t.c. ezt a területet visszacsatolta Magyarországhoz. Az 1849-et követő osztrák abszolutizmus ismét egyesítette Erdéllyel. Csak 1861-ben csatolták újból vissza Magyarországhoz.

segítette a magyarság számbeli gyarapodását, a románság számaránya nem lehetett több 48,5—49,5 %-nál, mivel az I. világháború kitörésétől (1914 ) 1910-ig visszamenőleg, majd Romániának az I. világháborúba való belépése (1916) után, a románság tömegesen hagyta el Erdélyt és a Partiumot s telepedett meg akkori Ó-Romániában, az un. Regátban (Királyságban). Csak 1900 és 1914 között, l4 év alatt, 143.000 román nemzetiségtiségű vánderolt ki Erdélyből és a Partiumból Ó-Romániába. 1916 őszén, amikor az Ezdélybe betört román hadsereget a központi hatalmak haderői tönkreverték és kiszorították onnan, a határmenti román lakosság tömegesen hagyta el Erdélyt és a Partiumot. Ennek a helyzetnek a következményeként 1918-ban, majd 1920-ban, a békediktátum aláirásakor Erdélyben és a Partiumban, a románság nem lehetett abszolút többségben. A békediktátumot megalkotó nagyhatalmak, nem fogadták el a magyarságnak népszavazás elrendelésére előterjesztett javslatát, igényét. Ezzel a békediktátum alkotói elkövették azt a hibát, hogy Erdély és a Partium románságát, a statisztikatudomány elvével ellentétben, nem arányították Magyarország összlakosságához, súlyosan vétve ezzel az un. többségi lakossághoz való viszonyítás elve, törvénye ellen.

Románia kizárólag az Erdélyben és a Partiumban élő csupán vélt többségre alapozott trianoni békediktátum alapján, a történelmi – a tényleges - Erdélynél, amelynek területe 57.000 km2 volt, 46.000 km többet, összesen 103.000 km2 területet kapott ajándékul, elrabolva ezzel Magyarországtól a nagy magyar alföld csak magyarság által lakott keleti részét.

A magyar honfoglaláskor (895) Erdélyben román népesség nem volt. Hogy 1910-re mégis honnan ás hogyan került Erdélybe és a Partiumba annyi román, hogy számaránya - kétségtelenül 53,8 százalék lett, szolgáljanak a következő történelmi tények:

A magyar, honalapitó Árpádházi királyok uralkodása alatt (l000-1301) — okleveles források szerint — Erdélyben csak XIII. században jelennek meg. Magyarországon a róluk szóló első okleveles említés 1210-ből való.

III. Endre király (1290 — 1301) 1293-ban tudni akarta, hogy országában, annak keleti részében, Erdélyben hány vlach (olacos) él. Ezért ezeket Székes nevü birtokára telepíttette. Ez a birtok 36.000 katasztrális hold (kh) volt. Egy család 10 kh-t kapott. Egy családot az általánosan elfogadott számítási mód szerint 4,5-5 főnek véve, 3600 család 16-18.000 fő lehetett. Ennek az adatnak a helyességét bizonyítja a mindössze 30 évvel későbbi pápai tizedszedő lajstrom is, amely szerint Magyarország Erdélynek nevezett területén:

— 310.000 magyar és székely-magyar katolikus,

— 21.000 szász /német/ katolikus, és

— 18.000 vlach /olacos/, azaz román ortodox (görögkeleti) lakos élt.

Több mint egy évszázad multán, a Hunyadiak idejében - 1446 ás 1490 között - az egyre növekvő adóterhek és rabszolga sorsuk miatt, állandósult a két szomszéd román vajdaságból: Havasalföldről és Moldvából a. románok menekülése, beszivárgása, betelepedése Erdélybe. Így Mátyás király (1458—1490) halála után Erdélyben, a már bemutatott vallási megoszlás szerinti népesség összetétel nagymértékben megváltozott: a magyar és a székely—magyar elem mintegy 100.000 fővel csökkent, a szász /német/ viszont 79.000, a román 82.000 fővel gyarapodott. A magyar és székely—magyar elem száma csökkent, mivel midkettő országos terhet is viselt: katonáskodott, háborút viselt és adót fizetett. Így, ilyen körülmények között folyton fogyott. A román akkor még nem volt hadra fogható elem, a szász‚ (német) elem az országrész gondjainak rendezésében pedig olyan rnértéklettel vett részt kiváltságokkal gazdagon ellátott életében (szász autonómia)‚hogy magyer, székely-magyar fogyással szemben csak gyarapodhatott és számarányában emelkedhetett.


A mohácsi vész (1526) után, az önálló Erdélyi Fejedelemség szervezésekor - 1541 után - Verancsics Antal (1504—1573) tudós, bíbornok, esztergomi érsek szerint is, románok lélekszáma “akkora lehetett, mint bármelyiké a másik három nemzet közül. Erdély lakosságának tehát mintegy ¼-e lehetett román.

Báthori Endre (András) fejedelem (1598 – 1599) fölött az 1599. évi schellenberki (schellenbergi) csatában győztes Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) havasalföldi vajdának (1593 - 1601 (11 hónapig tartott Erdély fölötti uralma alatt nem volt “csekély” sem a magyar, sem a székely-magyar elmenekültek száma.


Mihály vajdát Básta osztrák császári hadvezér 1601-ben Erdélyben megölette. Bástát viszont Székely Mózes kiűzte Erdélyből ből s átvette fölötte e hatalmat. Básta ezért Erdélybe hívta Radu Serban havasalföldi vajdát, aki valóságos emberirtást végzett a magyar és székely-magyar — elsősorban előkelők között, nem kímélve ezek tömegeit sem. Erdély összlakossága így l600-as évek elején alig lehetett több 5-600.000 főnél.


A schellenberki (schellenbergi) vereség és Básta bukása között eltelt időszak (1599.X.31-l604) alatt Erdély megyar parssztsága és székely-magyar parasztsága annyira megfogyatkozott, hogy összefüggő tömegből kisebb-nagyobb népszigetekké változott. Szamosközy István (?—l612), a gyulafehérvári magyar római katolikus káptalan levéltárnoka szerint: A Habsburg ura lom (Basta uralma) idején Gyulafehérváron, a volt gazdag városban, csak koldusszegény nép, városok helyett falvak, megművelt földek helyett pusztaságok, emberek helyett vlachok, falvak helyett sövénykerítések, épületek helyett kalyibák, állam helyet rút barbárság volt található. (Szamosközy István: Erdély története l598-l599, l603. Magyar Helikon II.Kiadás, l977. 260. o.)


Az l597-1598. évi tatárjárás nyitotta meg a Körösök és a Szamos völgyében a nagyszabású román betelepedést. Bihar és Csongrád vármegyékről tudott, hogy Ősi Árpádkori magyarságukat ezek a tatárjárások ölték meg, vitték örök rabságba.


Erdély magyarságának és székely-magyarságának helyzetét súlyosbította a „cuius regio, eius religio” elve. A volt római katolikusok egy része, nem fogadta el az új hit, a reformáció puritánizmusától áthatott istentiszteleti rendjét. Átpártoltak a helységük román görögkeleti (ortodox), később görögkatolikus egyházába. Ha ők maguk, az átpártoltak, esetleg nem is, de utódai szinte kivétel nélkül mind románok lettek örökre!...


A magyar Erdélyben az egész középkorban és ezt követően is‚ érvényesült a hűbérbirtokok adományozásának a gyekorlata, havasalföldi és moldvai vajdák megsegítésére, oltalmazására. Magyarország és a két román vajdaság között ugyanis már a XII—XIII. századba visszanyaló un. hűbéri-hűbéresi viszony alakult ki. Ebben a viszonyban a magyar királyok és olykor-olyker erdélyi magyar fejedelmek voltak a hűbérurak, a román vajdák pedig a hitbéresek, a vazallusok. Ez a viszony a magyar királyok és az erdélyi magyar fejedelmek hatalmasságának, Magyarország gazdasági-szellemi-társadalmi és politikai fejlettségének, különösen katonai erejének az elismerésén alapult védekezés gyanánt azzal a veszéllyel szemben, amely az akkor hatalmas török birodalom terjedésének következményeként alakult ki a két román vajdaság kötvetlen közelében. Ugyanakkor ez a viszony közel öt évszázadon át Erdélyben és a Partiumban is hozzájárult a zavartalan román beszivárgás, bemenekülés és megtelepedés elősegítéséhez és a gazdasági megalapozásához is, minthogy e bejöttek és megtelepedettek nagy kiterjedésű birtokokhoz jutottak hozzá.Az ezeken a birtokokon létesült román egyházak hajszálgyökerek lettek Erdély, valamint a Partium és a vajdaságok románsága között.


Az Erdélybe és a Partiumba való bemenekülés, beszivárgás, de behívás is folytatódott az alatt a több mint száz évig tartó korszak alatt sem (Havasalföld 1714-1821, Moldva 1709-1821), sőt akkor volt a legnagyobb arányú, amelyben a két román vajdaság élén a Porta által súlyos pénzösszegek ellenében küldött görögök lehettek vajdák.


Az 1718. évi pozsareváci békében a Magyarországnak visszaszerzett, volt színmagyar lakosságú Temesi Bánságban - az 1723. évi népszámlálás adatai szerint — 25.000 beszivárgott, odabujdosott, ott letelepedett román és szerb lakost találtak.


Egy kormányhatósági becslés (1713-1714) szerint Erdély népességének 47 %-a magyar (és székely-magyar), 19 %-a szász (német) és 34 %-a volt román. Ezt követően, mindössze 14 év multán — Acsády Ignác egy 1821-ban végzett adóösszeirás adatai alapján a románság arányát 48 %—ra tette.


Az 1738-ban Magyarországra betört török hadsereggel együtt nagyszámú románság is betelepedett Erdélybe ás a Partiumba.


II. József Császár uralkodása (1780—1790) idején, l784 és 1787 között népszámlálást vágeztek. Ennek adatai szerint Erdélynek és a Partiumnak 1.411.000 lakosa volt. Az Erdélyben és a Partiumban lakó románok száma 880.000 fő volt. Ezeknek ez a magas száma a két román vajdaság már említett fanariota korszaka alatt onnan kimenekült és Erdélyben és a Partiumban megtelepedett románok nagy számának tudható be. Alig több mint 80 év alatt Erdélyben ás a Partiumban a román szaporulat 400 %-os volt.


Erdélyben 1784-ben volt a románok Horia-Closca-Crisán parasztlázadása. Horia és társai föllázadt paraszti tömegeikkel

23 magyar birtokost öltek meg és 389 magyar falut dúltak föl irtva egész vidékek magyarságát. Ennek a román parasztfölkelésnek következményeként csappant meg Erdély és a Partium déli részének a magyarsága olyan mértékben, hogy új erőre többé nen tudott kapni.


A szomszédos román vajdaságokban 1821-ben — éppen a fanarioták uralmától való megszabadulás érdekében — forradalom tört ki a Tudor Vladimirescu-féle forradalom. A forradalom elől a Havasalföldről menekülők Brassóban és Szebenben húzódtak meg, a Moldvából menekülők pedig Bukovinában és Erdély észak keleti részében. Ezeknek a menekülteknek egy része is Erdélybe maradt‚örökre.


Az osztrák (habsburg) politika rettegett egy a Keleti Kárpátoktól a Lajtáig terjedő erős Magyarország létrejöttétől, s mintegy két évszázadon át, az 1848/49-es magyar szabadságharcot követő 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésig “sikeresen” használta föl az erdélyi és a partiumi románokat‚ valójában Magyarország minden hozzá bemenekülő nemzetiségét, a magyarság ellen. Minden úton-módon igyekezett a hozzá bemenekülő és megtelepedő, megtelepedett nemzetiségeket a határszélekről az ország belső részeibe segíteni.


Az erdélyi országgyűlés az 1848. évi IV. törvénycikke alapján a jobbágyság 1.615.576 kh föld birtokába jutott. Ennek a földnek mintegy 80 %-a azokra a területekre esett, amelyeken a románok éltek túlnyomó többségben. Ezzel fclytatódott egy már eddig sem szegény román kisgazda társadalmi réteg gazdasági erősödése, a magyar közép-, és nagybirtok egyidejű elaprózódása, az erdélyi magyarság és székely-magyarság gyöngülése, fogyása, térvesztése, a románok számának továbbemelkedése, a románság térnyerése.


A magyar szabadságharc után, mind az erdélyi, mind a két volt román vajdaságból 1859.január 24-vel létrejött romániai politikusok, az összes románok közös államának a tervét, azaz Nagy Románia létrehozását tűzték elsődleges céljukul. Ennek érdekében a bukaresti Liga Culturala (Kulturegyesület) figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki. Emellett 1872-ben, az erdélyi Nagyszebenben megalakult a román Albina bank (Banca Albina). Ez, más pénzintézetekkel együtt, az erdélyi magyar és székely-magysr földnek román kézre juttatását és az erdélyi románság minden irányú további térnyerését tűzte céljául. Ezeknek a bankoknak a száma 1914-re 152-re emelkedett, s 1914 végén már 263,4 milliónyi tőkét forgattak. Ilyen körülmények között nem lehetett véletlen, hogy az erdélyi románság lélekszáma 1880 és 1910 között, azaz 30 év slatt, abszolút számban népszámlálásról népszámlálásra, az egész Magyarországen növekvő arányt mutgtott.


Tisza István (1861-1918) gróf‚ miniszterelnök 1918 október 17-én a magyar képviselőházban bejelentette az I. világháború elvesztését.1918 december l-én az erdélyi románok, s budapesti kormány megbízottaival Aradon folytatott sikertelen tárgyalás után, s az Erdélybe benyomuló román hadsereg fegyvereinek árnyékában kimondották Erdély föltétel nélküli egyesülését Romániával. A román csapatok megszállták az egész Erdélyt.


1918 és 1919 között, 74.503, majd trianoni békeparancs előtt és után, 1920 és 1924 között, 113.561, összesen 188.064 magyar és székely-magyar kényszerült elmenekülni Erdélyből a román uralom elől.


A románok az I. világháború után először 1930-ban végeztek népszámlálást. Ennek adatai szerint Erdély magyarsága és székely-magyarsága az l910. évi 1.661.805 főről 181.093 fővel, 1.480.7l2 főre apadt. Ezzel szemben a románok száma a 2,829.454 főről, 404.762 fővel, 3.233.2l6 főre emelkedett.

1918-1920 óta Észak-Erdélyben a II. bécsi döntésig (l940.VIlI. 30.)‚ Dél-Erdélyben pedig ezt az időpontot követően is folyt a magyarság erőszakos beolvasztása, elrománosítása. Közvetlenül a döntés után, a magyar minisztertanács 1943. Január 7-i jegyzőkönyve szerint, l940. augusztus 30-a és 1943 január 7-e között 150.000 magyart üldöztek el a Romániánál maradt Dél-Erdélyből.

Észak-Erdélynek a Romániához való “visszakerülése” után 1944 és 1948 között, közel 200.000 magyar és székely-magyar kényszerült elhagyni Erdélyt. Ebből közvetlenül a II. világháború után l50.000 fő. Közel 100.000 főt elhurcoltak és internáltak.


Főleg a Székelyföldön folytatódott az 1940-es bécsi döntéssel megszakadt gyarmatosítás. Magyar és székely-magyar tömegeket hurcoltak “fogolytáboroknak” nevezett vesztőhelyekre. Megkezdték működésüket a hírhedt magyarirtó un. Maniu-gárdisták.


1944 őszén a szovjet hadsereg háta mögött a Maniu-gárdisták Észak-Erdélyben gyilkoltak, rsboltak, fosztogattsk, gyujtogattak. Tömegesen szedték össze a magyarokat, válogatás nélkül fiatalokat és időseket, s behajtották őket az időközben létesített internáló táborokba, valójában vesztőhelyekre. Erdély fővárosából Kolozsvárról 5.000, Maros-Torda vármegyéből 4.000 magyar nemzetiségű lakost hurcoltak el. Egyedül a focsani táborba 35.000 magyart internáltak, akik közül naponta 20-30 főt temettek el az éhínséggel és a tífuszjárvánnyal összefüggésben. Mohács után ez a román város lett a magyarság legszomorúbb kényszer-halállelő helye.


Az 1948. évi román népszámlálás szerint Romániában 1.499.851 magyar és székely-magyar élt, az ország lakosságának 9,4 %-a.


Romániában a Román Munkás Párt (RMP) elkészítette “A szocializmus épitésének alkotmánya” című tervezetét. (1952.11.24). Eszerint a Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartományt szervez. Meg is szervezték! Ezen a területen azonban a romániai magyarságnak csak l/3”a élt, tulajdonképpen csak a szorosan vett székely-magyar lakosság. Népessége 730.318 fő volt, ebből magyar 539.669 fő. Következésképpen Románia 1.499.851 magyar nemzetiségű lakosából 960.182 fő, tehát közel 1 millió fő kimaradt ebből az autonómnak nevezett tartományból. Így a romániai-erdélyi magyarság magyar nyelvhasználata e tartomány területére korlátozódott.


Az 1966. évi román népszámlálás adatai csak kisebb eltérést mutatnak az l960. évi népszámlálás adataitól.


A román rendszerváltozás előtti utolsó lakószámbavétel 1977-ben volt. Akkor 1.714.000 magyart számláltak Romániában.

Az 1992-es román népszámlálás adatai szerint Erdély magyar lakossága: 1.624.959 fő, 20,5%. A csökkenés 89.041 fő. Erdélyi magyar adatok szerint az erdélyi magyarság elvándorlási vesztesége 1960 és 1994 között 150-200.000 főre tehető. (Varga E. Árpád: Az erdélyi magyarság lélekszáma. Szabadság (Kolozsvár) VI. évf. 62. sz. 5. o.-l994. III.30.)


A 2oo2-es román népszámlálás adatai szerint Romániában 1.436.000 fő a magyar lakosság, azaz közel 200.000 fővel kevesebb, mint az 1992-es népszámlálás adatai szerint volt. Tíz év alatt tehát 200.000 magyar és székely-magyar hagyta el Romániát.


Bizonyított, cáfolhatatlan tény viszont, hogy Erdély román lakosságának száma 80 év alatt - állami és román egyházi intézkedések alapján - közel 3 millió betelepített románnal emelkedett.


A román állam előbb Erdély középső részét és a magyar határ melletti nagy többségükben magyarlakta területek népességi összetételét igyekezett megváltoztatni, románná tenni. Ennek következményeként a magyarság minden erdélyi városa — kivétel nélkül —, de különösen kulturális központjai: Kolozsvár (Erdély fővárosa), Nagyvárad, Nagybánya, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár, Torda, Zilah, nemkülönben a székelyfőváros: Marosvásárhely, stb. többségükben románok által lakott városokká lettek. Magyar tömbök lakosságát töltötték föl románokkal, rendszerint magyar lakosok elüldözésével, (bántalmazás, munkahely megszünés, áthelyezés, stb.). Tette és teszi ezt Románia annak ellenére, hogy a trianoni békeszerződés (1920.VI.4.) III. részének az Európára vonatkozó politikai rendelkezések Romániáról szóló III. címében (47. cikk) kimondja: „Románia Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek fölvételéhez, amelyeket ezek a hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy Romániában a népesség többségét eltérő fajú nyelvű és vallású lakók érdekei méltányos szabályozása védelemben részesüljenek.”


A bemutatott adatok ismeretében Románia súlyosan szembehelyezkedett és szembehelyezkedik vállalt fenti kötelezettségével! Ezért Romániát erről nemzetközileg el kellene számoltatni!


Szolgáljon példaképp e tekintetben a székely főváros: Marosvásárhely.


Az 1966.ávi román népszámlálás adatai szerint Msrosvásárhely:


összlekossága: 104.937 fő. Ebből:

— magyar: 71.206 fő (67,8 %),

— román: 32.030 fő (30,5 %);


Mindössze 11 év után, 1977. évi népszámlálás adatai szerint Msrosvásárhely:

Összlskossága: 120.051 fő. Ebből:

— magyar: 81.151 fő (62,4 %),

— román: 46.558 fő (35,8 %);


Tíz-tizenegy év alatt tehát, a magyarság lélekszáma 5,4 %-al csökkent, a románságé 5,3 %-al emelkedett.


A városnak 1985-ben Összesen 154.904 lakosa volt. Ebből:

— msgyar: 85.176 fő (55,9 %)‚

— román: 66.420 fő (42,9 %)


Ujabb 8 év alatt tehát a magyarság száma 6,5 %al csökkent, s románságé újsbb 7,1 %-al emelkedett.


Ceausescu diktátor idején — 1965 és 1989 között — 23 év alatt Marosvásárhely román lakosságának száma 55.306 fővel lett magasabb.


A városnak 1992-ben Összesen:

— 85.744 magyar és

— 76.799 román lakosa volt.


A vázolt folyamat és az ismertetett adatok nem kívánnak magyarázatot. Elvitathatatlan tehát: Románia kiemelt föladatának tartotta és tartja ez idő szerint is, az erdélyi városok nemzetiségi összetételének a gyors megváltoztatását. Ebből a célból megalkották, az un. ”zárt városok”-ról szóló rendelkezésüket, amelynek értelmében a jelentős erdélyi városokba való betelepülést, csak “népgazdasági érdekből” engedélyezték. Így a nemzeti kisebbségeknek az ezekbe a városokba való letelepedését szinte lehetetlenné tették. Ez azzal a következménnyel járt, hogy csak 1956 és 1977 között Erdély 8 legjelentősebb nagyvárosában 5-17 %-kal csökkent a magyar lakosság aránya. Az ezekbe a magyar városokba a betelepítés jórészt a Keleti és Déli Kárpátokon túl azaz a volt óromániai területekről történt. A románságnak Erdélybe való betelepítésével egyidejűleg — szervezetten ! — folyt a magyar értelmiség és szakmunkásság behelyezése, betelepítése a volt Óromániába. Így, ha már az I. világháború (1914 – 1918) előtt — 1902-ben 250.000 magyrok lélekszámát “...valak félmillióra emeli, azt sem tudnók megcáfolni és nem mernők meghazudtolni.” Írja ezt Nagy Sándor: A regáti magyarság c.munkájában már 1931-1935 között. A munka ugyanezen c.alatt. Diaszpóra Könyvek-Bethlen könyvek‚ Kolzsvár-Sopron, 2000. 111. o. Az I. világháború után és a II. világháborút követően napjainkig ez a lélekszám az említett román rendelkezések és intézkedések következtében emelkedett. Ennek tudható be, hogy egyesek pl. a román főváros Bukarest magyar lakosságának számát 200-300.000 főre teszi.


Romániában a magyar-román, vagy román-magyar vegyes házasságok a román népszámlálás rendszere szerint egytől-egyig románnak számítanak. Az utódok is román nemzetiségűeknek számítanak. Egyébként a román népszámlálási „fogások” következtében igazán senki sem tudja, hogy Románia lakosságán belül hány román, vagy nem román él.


Megállapítható tehát: a trianoni (1920.VI.4.) és az ezen alapuló párizsi (1947.február) diktátumok alapján a keleti világhoz került az a magyar Erdély, amely a magyar államalapítástól kezdve a nyugati kereszténység és politikai kultúra égöve alatt építette föl a maga életét. Először a magyar királyság (1001)‚ majd az önálló Erdélyi Fejedelemség (1541-1711), végül a Habsburg Monarchia (1711-1918) keretei között, történetében nyugatiasabb Politikai kultúrát hozott létre, mint tőle sok, tőle nyugatabbra fekvő ország és tartomány. John Paget angol orvos 1839-ben így joggal állapíthatta meg a Hungary and Transylvania (Magyarország ás Erdély) c. művében: “Ez az ország az európai civilizáció legszélén helyezkedik el, de olyan intézményekkel és jogrendszerrel rendelkezik, amilyenekre még legfejlettebb népeket sem ítéltek mind ez ideig elég érettnek uralkodóik.”


Európának is tudnia kellene ezt?...


Budapest‚ 2004. november

Dr. Kosztin Árpád

No brain, no problem.. vagy nem ez a blog mottója?

- az agresszió agressziót szül
majd ha titeket meg a egzisztenciátokat érinti, megérezhetitek.

- nem tudom mit csináltatok volna, ha egy magyar - román meccsen Nagy Románia feliratokkal, zászlóval, transzparenssel jöttek volna a vendégek? és mindezt mondjuk a budapesti megszállás napján?
persze nem a rendőröket kültétek volna rájuk, hanem talán magatokat :p

- ezek szerint a provokáció provokációt követ, ti meg unalmatokban felveszitek!
ettől még nem lesz jobb és könnyebb az életetek, nem olcsóbb a kenyér, a sör meg a upc digitál, nem lesz több munkahely se - majd a szuzuki + audi gyárban is a szlovákok dolgoznak, mert nektek nincs "kedvetek"

- a területi igény elméletben meg az a szép, h ebben a kis országban se tudunk szépen együtt élni, rendben tartani, fejleszteni. mitől lenne jobb, ha jönne még több ezer km2 elmaradt terület közlekedés, egészségügy, oktatás, közigazgatás nélkül? - persze ha fizettek adókat, akkor tudjátok az mibe kerül!

- vkit érdekli h a felvidéken elő magyaroknak erről mi a véleményük????

Ősi területet visszakövetelő:)
Az ősi területet honfoglalással szereztük, és háboruskodással szépen el is veszítettük - visszakapni, sohasem fogjuk. ebbe bele kell törődni.
Európai Unióban - visszakövetelni, nonszensz:)
(ilyen alapon jöhetének, a honfoglalás előtt itt élt népek képviselői is, hogy ki a magyarokkal:)

Izrael esetében kissé más a helyzet, ők ott éltek közösen a többiekkel, és szoptak a rómaiak miatt. Aztán a mohamedánok miatt.
Mondjuk a mohamedánok miatt mink is póruljártunk, lásd török hódotság.

Trianon
Nem! Nem! Soha!
No! No! Never!
(Háromszor is nem!)

Gyerekkoromban még nem ismertem a "Trianon" szó jelentését, csupán édesanyám és édesapám dúdolgatta nékem titokban, szinte alig hallhatóan a szôlôs ill. veteményeskertünkben a következô versikéket, mondókákat, dalocskákat:
" Járt már erre török, tatár még is magyar ez a határ"....
" A föld az Isten kalapja, Magyarország bokréta rajta..."
" Ó Szerbia férjhez akar menni, Horthy Miklós el akarja venni..."
" .... Három tenger mossa határát..."
" Árva magyarnak születtem, árva az én hazám, de az Isten, majd az Isten gondot visel majd rám,
Hívogat a Tisza-Duna, hív vissza a Kárpát......"
"Kalász, kalász, árva magyar kalász...."

És így tovább; Tiz, tizenkét éves koromban már kívülrôl ismertem ezeket az egyszeru, de nagyszívu magyar emberek által továbbvitt dalocskákat, s még ma is a szívembe vájnak, ha spontánul eszembe jutnak, s eldúdolom ôket; Néha társaságban bor mellett, közösen búslakodva, vagy csak egyszeruen eszembe villan kocsivezetés közben, teljes magányban.

Két apai nagybátyám végigharcolta az I Világháborút; Az egyik Galíciában harcolt, a másiknak az Isonzónál fagytak meg a lábai. Tôle tanultam meg azt a katonanótát, hogy: "Isonzónak széles vize van...." Volt neki egy öreg fekvô tamburája, s ha néha jó kedve kerekedett, ami igen ritkán fordult elô, mert leginkább káromkodott, mint egy betyár" (fájtak a megfagyott lábak) akkor ezt mindig eljátszotta néhányszor.

Aztán azt is mesélte az anyám, hogy 44- ôszén apám mindaddig ott térdelt sírva a kukoricaföldünkön a szárkúpok mellett, amíg Moholon a Tisza közvetlen közelében el nem hallgattak a magyar halált köpködô, elvetemedett szerb gyilkosok géppuskái. Emlékszem, mindig ökölbe szorult a kezem, akárhányszor mesélték e velôtrázó történetet.

Késôbb kamaszkoromban és ifjúkoromban szinte nyeltem a betuket a Trianonról írt könyvekbôl, értekezésekbôl. 22 -23 éves koromra volt szerencsém Nyugaton annyi írott anyaghoz jutni e számunkra olyan szomorú témában, hogy elmehettem volna történelmet tanítani a délvidéki iskolákba; Persze ha szabad lett volna tanítani ilyesmit, mert még olyan is megesett, hogy magyarajkú történelemtanárok tanári igazolványát vonták be nevetségesen triviális dolgokért, vagy egyszeruen bolonddá nyilvánították a tanárt, ha nem a szájuk íze szerint beszélt; Nem is csoda, hogy a 91-ben kimenekült vajdasági magyarok egy igen számottevô része, egyszeruen nem ismerte a Magyar Himnusz szövegét és halvány sejtelme sem volt arról, hogy Romániában is élnek magyarok.

Az idôk folyamán, a magyar kérdéshez és Trianonhoz fuzôdô hozzáállásom nem változott egy fikarcnyit sem; Éppen annyira megtud viselni egy-egy Trianonos cikk, vagy érzéki magyar nóta, vers, s egyúttal minden, ami magyar, mint kamaszkorú idealista koromban. Most legutóbb vasárnap tapasztalhattam újra e szubjektív, empatikus reagálásomat az ily tipusú anyagokra; Ugyanis letöltöttem néhány Trianonnal kapcsolatos írományt a Hungary oldalról. Többek között Tormai Cécile "Bujdosó könyv" címu feljegyzéseinek részleteit, amelyet 1919 nyarán írt meg az íronô.


Bevittem a drótpostáról kiírt anyagot, s hangosan fel akartam olvasni a még ágyban pihenô nejemnek, de csôdött mondott minden tudományom: Szinte minden egyes félmondatnál elcsuklott a hangom, s még csak a borra sem lehetett fogni e makogós csukladozást, mert még hírmondónak sem volt a közelben: "El akarják venni Sopron tájait, hol a magyar zene óriása....." és itt elakadtam. "Elveszik Kassát, hol a magyar szabadság hôse, Rákóczy....." és újabb elcsuklás. ".... Gyulafehérvárt, hol Európa megmentôje, a törökveru Hunyadi pihen...." És megint hosszú szünettartás, erôgyujtéssel párosulva;

"Aki nem hajolt hazája térképe fölé, aki idegen népek parancsa és rabló vágyai szerint könnyes szemmel nem rajzolt új határokat az ôs határokon belül, az nem tudja, hogy mi a kín, a bosszúvágy, a lázadás, nem tudja mi a gyulölet és mi a hazaszeretet.
Visszavesszük!....
Visszavesszük...

Mostantól ezt a szót fogja belélegezni minden nemzedék. Ezt a szót hallja majd anyjától elôször a gyerek. A menyasszony és vôlegény ezzel a szóval fog egymásnak huséget esküdni az oltár elôtt. Ezt a szót hagyja örökül, aki elmegy, erre a szóra tesz fogadalmat, aki itt marad.
Visszavesszük! Az utolsó rögöt, az utolsó fát és minden forrást, minden fűszálat, minden követ..." vájtak húsunkba Tormai Cécilé szívetszaggató fogadalmai.

Visszavesszük? Meredtem meg hirtelen; Kikkel? Hogyan? Mi módon? Merô ábránd az egész. A politikusaink a csendes haza-és nemzetárulás elveit szajkózzák. Elvétve ha akad egy-egy nemzetiebb típus, de az is inkább a mérsékeltséget hirdeti, s szinte összetett kezekkel nézi nemzetünk pusztulását, úgy a csonka hazában, mint a határokon kívül. Azt mondják a józan értelem mást diktál, mint a szív. Lehet, de a magyart nagyon sokszor a " nagy szív" emelte fel viharos történelmi századainkban. A barátaim is mérsékletességre intenek. Legyünk reálisak, mondogatják. Errôl mindig az a találó svéd közmondás jut az eszembe, hogy "Blyga killar, kysser aldrig söta flickor", ami magyarul kb. Annyit jelent, hogy "Szégyenlôs srácok, szép lányokat sohasem csókolnak. Hát igen! S miért pont ez jut az eszembe ilyenkor? Azért mert úgy vagyok vele, hogy olyan "nyuszinépség, mint amilyenek mi vagyunk, talán nem is érdemelünk hazát és szabadságot". Azt a bátrabb népeknek szánták, azoknak, akiknek még mindig megvan a hagyományos, duplanagyságú szívmérete.

"Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát", de mennyire is igaz ez a szép magyar mondás.
Legalább beszéljünk, panaszkodjunk, agitáljunk, ha már másra nem futja!

Visszaszerezzük! Kikkel? Azokkal, akik otthon maradtak, s moccani sem mernek, vagy akik otthonmaradtak s teleszájjal fújják a hatalmon lévô eltipróink nótáját. Azokkal, akik csupán a túlélésre gondolnak? Vagy azokkal, akiknek tökmindegy mi történik a magyarral, ha kolbászból van a kerítése? Vagy bizony azokkal, akik egy szerb társaságbeli végett, megtagadják önmagukat, a magyar édesanyát, a nevüket és a többségi nemzet nyelvén gagyognak ?.... Azokkal, akik eljöttek, s már réges-régen fütyülnek az otthonmaradottakra, a nyomorra és a magyarságukra; Akiket új bálványokkal kápráztatott el a Nyugat? Luxus kocsi, hordozható telefon, videókamera, amerikai hulladékfilmek stb. Azokkal, akik kigúnyolnak ha tenni akarsz a magyarságért valamit, vagy elkerülnek mint a leprást? Vagy esetleg összemosolyognak a hátadmögött, esetleg leereszkedôen megveregetik a válladat?!


S közben megy a futok a pénzem után.... Törvényesen és törvénytelenül egyaránt.....Azokkal akik odaülnek egy tálból cseresznyészni az ellenségeinkkel?

A "Nem, nem, soha" itt ilyenkor átalakul a "Nem lehet soha-soha többé-vé"! De csak ideig-óráig; S még ez a jó és ez a szép!

Avagy talán fogadják meg a csittítgatók "jó"tanácsait mindazok, akik kétszer álltak sorba az Úristennél amikor Ô a szíveket osztogatta? "Alljatok be önkéntes véradónak, s mások bôrét ne vigyétek a vágóhídra", olvastam a minap a Hungary Fórumon a kontrát egyik honfitársunk azon kijelentésére, miszerint "A szomorú igazság az, hogy soha, egyetlen nép nem vívta még ki a szabadságát vagy autonómiáját egy pár csepp vér nélkül, vagy a forradalommal hihetô fenyegetés nélkül."

Vajjon kinek van igaza? Mindkét oldalon tucatnyi példát, érvet ill. ellenérvet sorolhatunk fel; Aránylag frisseket. Nem kell messzire visszalapoznunk a történelem örökösen folytatódó nagykönyvébe:

A szerbek által dominált Jugoszláviában a kisebb, eltiport nemzetek csupán néhány ezer köbméter emberi véráldozat árán tudták kiharcolni a függetlenségüket (azt állítják legalább 200.000 halottja volt a balkáni háborúknak). A Szovjetunióban ahol az iga megmaradt csak más inget adtak reá, sem ment teljesen zökkenômentesen e folyamat. A kisebb népek és nemzetiségek is éppen úgy elvannak nyomva mint 89 elôtt, s igencsak ontogatják a vért, úgy az orosz, mint a másik oldalakon. A románok példája sem kecsegtetô. Az álforradalom (igaz kevés véráldozattal) valójában sok újat és jobbat nem hozott sem a románoknak, sem az ott élô magyarságnak. A román politikai elit már megint ügyesen manôverezik, úgy az EU-nál, mint a NATO-nál egyaránt; Igér fut-fát, demokráciát, kacsalábon forgó kastélyokat a kisebbségnek, de nem kell ahhoz túl nagy politikai tudás és tapasztalat, hogy az ember leszurje, mi is folyik a kulisszák mögött. Talán Csehszlovákia szétesését lehetne valamiféle példának felhozni a pacifista beállítottságú oldalnak. Ott valójában tényleg nem folyt vér; Egyszeruen elváltak, mint két egymásraunt házastárs. Itt viszont mások voltak a tényezôk is: A szlovákok többen voltak, mint a csehek, a csehek viszont gazdaságilag és iparilag fejlettebbek. Mindkét fél elkerülte a kockázatot. S persze közelebb állnak a Nyugathoz is. A határon túlra szakadt területeinken, már majdnem mindenhol kisebbségben vagyunk, s tettek róla az utódállamok, hogy iparilag is tönkretegyék e részeket alaposan.

Sajnos van egy dolog, amit senki nem akar emlegetni, vagy ha még is, akkor nem szívesen teszi azt, mert akkor túlságosan le lenne egyszerusítve az egész nagy magyar tragédia; Trianon is, s nem igen akadna vitatéma, vagy esély a köntörfalazásokra és körülírásokra:

Arról van szó, hogy minden egyes háború mögött a földön lévô anyagi javak korlátolt mennyisége, nagysága a fô ok. Azt, hogy nemzetek közti súrlódásokra, vallási téren való nézetkülönbségekre, vagy különbözô ideológiákra hárítják és gyújtókanócnak használják fel ezeket, az megint más lapra tartozik. Az I-sô és II-ik Világháborúk sem voltak másért. Trianon sem. Kellett a terület, a termékeny földjeinkkel, természeti javainkkal, kincseinkkel az igen csak elszaporodott szomszéd népeknek.

Ma sincs másképp; Most 1989 óta éli át a megcsonkított Mo, a második, talán még ettôl is szomorúbb Trianonját. Mert mi is most a legfontosabb ebben a globalizált világgazdaságban? Egy újabb darabka piacterület, olcsó munkaerôvel. A szemünk elôtt szakítják ketté kis Magyarországot a nyugati nagybefektetôk. De mi csak hallgatunk és egymást óvva intjük, a radikálisabb fellépésektôl. Nem tudom azon elgondolkodott e már valaki is, hogy mi fog történni néhány évtized múlva, ha az ország északnyugati és délkeleti része között ilyen meggyorsított ütemben, szinte versenymintára állítják be a különbségeket.... Társadalmi súrlódások és ellentétek.... Szakadás? Vagy visszatérünk a "Három király Magyarországon" korszakba? Nagyon úgy néz ki....

A közelmúltban volt szerencsém olvasni egy jegyzetet a Hungary Fórumról, ahol a jegyzetelô arra utalt, miszerint Mo-nak illene bocsánatot kérnie Jugoszláviától, a tavalyi NATO agresszió végett. Nem rossz ötlet?! Legyen a magyar, a világ permament lelkiismerete, ugye? Tartsunk ki a végsôkig, mint 44-45-ben a németek oldalán...a la, "Hogy rajta az "oláh, tót, szerb és német két fülre kacagott" , írta Arany valamikor a "Sors és a magyar ember" címu költeményében.

Mi kérjünk bocsánatot? Naná! S tôlünk bocsánatot kért e a török, az osztrák, a német, a muszka, a román, a szlovák, a horvát, vagy a szerb az évszázados sérelmekért, a sanyargattatásokért, árulásokért és a népírtásokért? Sohanapján...Mit is mondott egyik nagy politikusunk (ha nem tévedek gróf Apponyi) a Trianoni gyásszerzôdés aláírásakor tartott beszédében: "Megbocsájtani megtudunk, de felejteni soha"! ÉN MÉG MEGBOCSÁJTANI SEM TUDOK! - Sem az élhetetlen útódállamok lakosainak, sem a hazánkat szétzúzó nagyhatalmaknak. Nem kívánom a vérüket, csupán a jussunkat akarom!

S van e egyáltalán még remény? Lesz e még feltámadása a magyarnak? Temethetô e valamikor is Trianon, amely szerintem túlszárnyalja a "Nemzeti nagylétünk nagytemetôjét" - Mohácsot?

VAN! Csak elôbb szembe kell néznünk önmagunkkal; Le kell vetni a hamis gúnyát a magyarnak, minden göncöt amit a szomszédos népek és az ideológiák a nyakába varrtak, az utóbbi 80 esztendôben. Meg kell találnunk a magyar lelket önmagunkban; A keleti, érzéki magyart, amely harmóniában tudott élni a természettel, s nem csupán az anyagiak vezérelték tetteit. Aki tudott egyidôben bátor, nagylelku és érzéki is lenni; Aki nem szégyenlett sírni, de ugyanakkor merô elszántsággal le is tudot sújtani a bunösökre; Az igazság, a tisztesség és a lovagiasság nevében. S ha mindezt az ôsi tulajdonságot közös nevezôre tudjuk hozni Európától örökölt keresztény hitünkkel, örökölt talpraesettségünkkel és okosságunkkal, akkor a pokol tornácai sem fogják tudni megakadályozni a magyart, abban, hogy felvirágozzon. A XXI század nagy kihívás és nagy esély. Tegyünk róla, hogy méltó módon ki legyen használva.

"Legyen hited és lészen országod"


Egy volt vajdasági magyar - Svédország

A Kárpát-medence nemzetiségi problémái

A romantika kora óta újra és újra megfogalmazódik egy össz-szláv nemzeti fájdalom: a magyarok betelepedése kettészakította közép-kelet Európa térségében a Szlávságot északira és délire. Korábban nem fogalmazódott ez meg, bár a szláv népek területileg a romantika előtt is ugyanott helyezkedtek el, mint utána. A 18. század derekáig a nemzettudat, a nemzeti érzés inkább csak lappang. A politikailag meghatározó erőt inkább a dinasztikus érdek adta, s ezen belül azoknak a "rendeknek" az érdekei, akik haszonélvezhették ezeket a dinasztikus érdekeket. Bár a magyar királyság magyar, s a cseh királyság cseh volt, de ha egy cseh Magyarországon főrenddé vagy főpappá lett, ugyanúgy a magyar király zászlajához csatlakozott bandériumával, mint ahogy megfordított esetben egy magyar a cseh király zászlajához. Dózsa parasztjai magyarok voltak, de Verbőczi hármaskönyvének tanúsága szerint mégsem tartoztak bele a magyar nemzetbe; a dolgokról szóló fejezetben (res) tárgyalt róluk, ahol a birtokokról tárgyalt melyekhez jobbágyok is tartoztak. Zápolya nem érezte nemzeti tragédiának vagy százezernyi magyar jobbágy legyilkolását, csak az általuk felgyújtott nemesi udvarházakat. A romantika előtti századokban a rendek alkották a "Hungarus" nemzetet, és senki sem törődött vele különösebben, hogy az ebbe beletartozó nemeseknek magyar volt-e az anyanyelvük vagy más. Jobbágysorban pedig éltek magyarok, tótok, rutének, oláhok; s csak a romantika diadala után lett fontossá, hogy milyen nyelvet beszélnek a magyar királyság lakói anyanyelvként, s támadt így a magyarok, a szlovákok, az ukránok, a románok nemzete ill. nemzetisége.

Mindez a Kárpát-medencén kívül is így volt, de Ausztriában, Lengyelországban, Német- vagy Franciahonban nem okozott a romantika hozta változás nagyobb problémát. Egy külső ok hiánya következtében: náluk nem volt másfélszázados törökdúlás és nem voltak felszabadító harcok. A magyar királyságban a 16. század hajnalán 4 millió ember élt, (amennyi pl. Angliában is) s ebből 3,2 millió lehetett a magyar anyanyelvűek száma(11). A Kárpátok koszorújában, melyet a honfoglaló magyarok gyepűnek és nem településhelynek tekintettek, éltek nyugattól délig a nemzetiségek. A Kárpátoktól beljebb, a folyóvölgyekben és síkvidékeken, tehát a honfoglalók által betelepített területeken az ott talált vagy később beköltözött (Kunok, Jászok s a legkülönbözőbb nyugati nációk) népek mind elmagyarosodtak az egy tömbbe letelepült Cipszereket és Szászokat leszámítva. A török kiűzése és a felszabadítási harcok után, a 18. század elejére az ország lakossága alig-alig érte el a 3,5 milliót, de ebbol magyar anyanyelvű már csak ötnegyed vagy legfeljebb másfél millió lehetet. Nemzetgond akkor ebből nem volt. Megindult a betelepedés Nyugat-Európából (németek), a hegyekből lehúzódtak a sík vidékekre a nemzetiségek, délről pedig jöttek a török elől menekülő délszlávok. Ezek következtében úgy lépünk a romantika korába, hogy az ország lakosságának kétharmada nem magyar anyanyelvű, bár ekkor is a magyarság a legnagyobb létszámú.

A 19. század s különösen annak második fele: az asszimiláció kora. A magyar többség által lakott területeken anyanyelvet vált a katolikus németség, tótság, horvátság nem jelentéktelen része, a zsidóság pedig teljes egészében. Amerikába kétszer annyi nem-magyar vándorol ki az országból, mint magyar, s így aztán Trianon előestéjére a magyar királyság 54%-a vallja magát magyarnak, 12%a németnek (ez összesen 10+2, azaz 12 millió), s a harmadik harmadot, összesen 6 milliót tesznek ki azok a "nemzetiségek", amelyek a múlt század végén már területi igényt is formálnak a királyság részeire: 3 millió román, 2 millió szlovák, és fél-fél millió rutén ill. szerb-horvát. A királyság a vesztesek között végzi az I. világháborút, s ez megpecsételi sorsát. A Wilson amerikai elnök által képviselt önrendelkezési elv alapján a királyságnak el kellett volna veszítenie a mondott 6 millió nemzetiség javára a maga területének egyharmadát. A trianoni békediktátum leszakította a királyság több mint kétharmadát, s azt odaadta az egyharmadot kitevő északi szlávoknak, románoknak és délszlávoknak. A 3 millió román egymagában nagyobb területet kap a királyságból mint a 10 millió magyar. A tíz milliónyi magyarság egyharmada idegen impérium alá kerül, s ezzel Európa legnagyobb "nemzetiségévé" lesz, 3 millió él nem saját államban. Mivel a királyság a II. világháborút is a vesztesek között végzi, az 1946. évi békediktátum még egyszer belenyír a megmaradt csonk-országba is, Csehszlovákia javára. A Trianon óta eltelt 70 év alatt a Kárpát-medence lakossága jó másfélszeresére emelkedik, de az utódállamok területén élo magyarság ma sem több, mint amennyit Trianon ezekhez az államokhoz szakított (kb. 3 millió). Ennek okairól a pártállam félszázada alatt nyilvánosan szólni nem lehetett.

Megengedett csak egy volt: milyen bűnöket követtünk el mi a távolabbi vagy közelebbi múltban "nemzetiségeink" ellen. Most szólhatunk nyilvánosan is. Az utódállamok "nemzetállamra", értsd: magyarok nélküli országra törekednek. A természetes asszimiláció, amely 1918-ig a magyart segítette, most őket segíti. Ezt a természetes asszimilációt igyekeztek segíteni olyan nem-természetes eszközökkel, amelyek a magyar királyságban részben vagy egészen teljesen ismeretlenek voltak: országon belüli telepítéspolitika, menekülésre késztetés, kultúrális genocidium, vérfürdő (Bácskában). Ezek intenzitásában a három utódállam között időről-időre különbségek adódnak. Idegességük érthető: számolniuk kell azzal, hogy a történelemben semmi sem, egyetlen határ sem állandó, s egyszer majd elérkezik a nemzeti önrendelkezés órája. Addig ki kell használni az időt, hogy mire üt a rendezés órája, ne legyen már rendezni való. Az elmúlt 50 esztendőben semmi és senki sem akadályozta őket nemzetállami törekvéseikben. A szovjet diktatúra lealkonyulása új helyzetet teremthet. A szándék megváltozása egyértelműen még nem állapítható meg. A lelkek mélyén még aligha van változás. Eleven seb számukra, hogy még mindig élnek magyarok "országukban". Hogy a határokon túl élő magyarság hogyan viseli ezt, arról nehéz volna egységes képet rajzolni. Amerikában a rabszolgának behurcolt négerek asszimilálódnak, az őshonos indiánok nem. Nemzeti büszkeség tiltja nekik, hogy "elmenjenek jenkinek"; inkább belepusztulnak - alkoholizmus, deklasszálódás és ezekhez hasonlók útján. Az elszakított magyarság is kevéssé hajlamos ősi földjén asszimilálódni, nyelvet váltani; különösen ott nem, ahol ezt a valláskülönbség is nehezíti. Sokan vándorolnak ki, kényszerből vagy "önként", az anyaországba vagy a nagyvilágba; nem kevesen egykéznek-kettőkéznek. Valakik beolvadnak, s vannak, akik sanyarú gazdasági és kulturális elnyomottságban is őrzik nemzetiségüket. Az elszakított területeken 70 éve a magyarság a németséggel együtt a lakosság 40 %-ára rúgott, ma már csak 25 % lehet. Ha nem változnak a további pusztulásukat elősegítő körülmények, sorsuk történelmileg alighanem azonos az indiánokéval.

zsidók az ősi területeikre hivatkozva

A zsidóknak sose volt államuk a mai Izrael területén és asszem sehol másutt se. Még a héber nyelv se az ősi nyelvük, hanem a gázai népektől vették át, mikor oda betelepültek.

Szerinted akkor a zsidók jogosan járnak el a palesztinokkal? EMBERSZÁMBA SE VESZIK ŐKET.

Szvatopluk nem volt szlovák. Ha jól tudom morva fejedelme volt, de ezt tényleg nem tudom pontosan csak tippelek. Beszélhetünk Cseh-Morva fejedelemségről is, de szlovákról nem hiszem. Amúgy vitatkozhatunk a magyar nép származásáról és hogy mikor járt először a Kárpát-medencében, de ajánlom figyelmedbe a Szent Korona eszmerendszerét.

Ilyen buta,demagóg írást...

Slotán csak röhögni lehet, aki komolyan veszi, az vele van egy szinten:D

akinek nem tetszik a blog, az minek jön ide kommentelni? :)

A Globalista Új Világrend

Kedves Világpolgár!


Úgy hiszem, eljött az ideje, hogy felfedjek néhány olyan dolgot, melyek előtt az utóbbi évtizedekben tanácstalanul állsz. Jó lesz, ha megérted ezeket, hogy tudd, miként kell viselkedned a most alakuló Új Világrendben. Szeretnénk, ha új társadalmunk aktív és szerves részévé válnál. Elvégre a te érdekeidet szolgálja leginkább.


Mindenekelőtt a teljesebb együttműködés érdekében nem árt, ha tisztában vagy szándékaink egy részével. El sem tudom mondani, milyen nehézségeknek nézel elébe, ha ellenállsz. Megvannak az eszközeink, hogy elbánjunk az ellenállókkal. Azért csak most mondom ezt, mert most már úgyis késő visszafordítani a dolgokat. Már rég elmúltak azok a napok, hogy meg lehessen állítani minket. Az egész föld és a pénzügyek fölött totális hatalommal bírunk, ehhez jön még a fontosabb médiapropaganda, és egyszerűen semmilyen módja sincs, hogy egy nemzet vagy hatalom legyőzzön minket.


A világ összes országában a kormány minden szintjét szemmel tartjuk. Tudjuk, hogy miket terveznek, mert mindig mindent figyelünk. Mindent tudunk az államok titkairól. A közelmúltban Kína azzal vádolta az amerikai médiát, hogy Koszovóval kapcsolatban hazudik. Ó ti ostobák, persze, hogy hazudunk. Így az embereket mindig kétségben és ellentmondásokban tudjuk tartani. Ez nagy segítség számunkra. Nem figyeled a talkshow-jelenséget? Néhányan közületek azt hiszik, hogy mi vagyunk a liberálisok, és a jók a konzervatívok. A valóságban mindkettő a mi céljainkat szolgálja. Mindkét tábor csak a mi jóváhagyásunk pecsétjével működhet, de az igazi ügyeket egyik sem hozhatja nyilvánosságra. Azzal, hogy minden szinten ellentéteket szítunk, senki sem tudja, mit tegyen. Így ebben a zavarban minden ellenállás nélkül továbbmegyünk, és véghezvisszük, amit akarunk.


Itt van például az Egyesült Államok elnöke. Bár rendszeresen túllépi hatáskörét, senki nem állíthatja meg. Még a Kongresszusnak sem áll hatalmában megállítani. Azt teszi, amit mi akarunk, mert tudja, hogy ha nem, akkor a meglehetősen sötét jelleme miatt egy pillanat alatt eltávolíttathatjuk. Nem zseniális stratégia ez részünkről? Nem vihetsz minket bíróságra, mert nem látsz bennünket, és persze a bíróságok is a mi szolgálóink. Mi irányítunk mindent, és te azt sem tudod, hogy kit támadj. Meg kell vallanom, ez a rejtett kéz csodálatosan ki lett gondolva, és semmilyen hasonló méretű történelmi precedens nem ismert. Mi uraljuk a világot, és a világ még csak rá sem jöhet, hogy ki uralkodik felette.


Ez igazán csodálatos. A médiában pontosan azt tálaljuk eléd, amit akarunk, hogy tegyél. Aztán, egy villanással később, kis szolgálóink engedelmeskednek. Oda küldünk amerikai és európai csapatokat, ahová csak akarunk, olyan szándékkal, amilyennel csak akarunk, és ti kötelességtudóan szolgáljátok ügyünket. Mennyi bizonyítékot kérsz erre? Rá tudunk venni, hogy el kívánd hagyni otthonodat, családodat és háborúba menj, pusztán a mi parancsunkra. Csak valami zagyvaságot kell eléd tenni az elnöki asztalról, vagy az esti híradóból, és fel tudunk tüzelni mindnyájatokat, hogy bármit megtegyetek, amit akarunk. Nem csinálhatsz mást, mint amit mi eléd teszünk.


HIÁBAVALÓ ELLENÁLLÁS

Ha bárki ellen akar állni nekünk, megvannak a módszereink, hogy nevetségessé tegyünk, mint ahogy a milíciamozgalommal is megtettük. Örömünket leltük abban, hogy ezzel a mozgalommal mutattuk meg a világnak, milyen tehetetlen minden ellenállás. Olyan ostobán néztek ki, ahogy meneteltek fegyvereikkel, mintha méltó vetélytársuk lennének hadseregünknek. Nézd mit tettünk Waco-nál. A Dávid-szekta kis fegyverraktára segítségükre volt? Bőségesen megadóztattunk, és a pénzből olyan modern fegyvereket fejlesztettünk, amikkel semmi esetre sem lehet vetélkedni. Saját pénzedből lett kovácsolva az a lánc, amellyel megkötözünk, mert az összes pénz a mi ellenőrzésünk alatt van.


Vannak köztetek, akik azt hiszik, hogy megszökhetnek azzal, hogy vidéken vesznek házat, és kertészkednek. Hadd emlékeztesselek, hogy így is földbérletet fizetsz nekünk. Ja, lehet, hogy ingatlanadónak hívod, de így is nekünk fizeted. Látod, bármit is teszel, szükséged van a pénzre. Ha elmulasztod a földbérlet fizetését, akkor elvesszük a földedet, és olyannak adjuk el, aki fizet utána. Azt hiszed, hogy nem tehetjük meg? És a földbérletedből fizetünk azért, hogy elveinket a gyerekedbe sulykolják az általunk létrehozott nyilvános iskolákban. Azt akarjuk, hogy jól belenevelkedjenek a mi gondolkozási rendszerünkbe. Gyerekeid azt tanulják, amit mi akarunk, hogy tanuljon, és akkor, amikor mi akarjuk, hogy megtanulja, és te fizetsz érte a földbérleten keresztül.


Ezekből az alapokból finanszírozunk más olyan projekteket is, melyeket fontosnak vélünk, és vállalkozóinkat busásan megfizetjük munkájukért. Talán kétségbe vonod, hogy a gyerekeid a mi tulajdonunkban vannak, vagy hogy van ilyen kontrollunk, de majd rájössz, hogy így van. Bármikor mondhatjuk, hogy rosszul bánsz a gyerekeiddel amikor elfenekeled őket, és elkobozzuk őket. Ha nem jelennek meg az iskolai belesulykoláson, hanyagsággal vádolhatunk, így át kell őket adnod nekünk. A gyerekeid nem a tieid. Ők a mieink. Oltásra kell vidd őket, kórházainkba kell hozd őket, ha úgy döntünk, vagy elvesszük tőled. Ezt te is tudod, mi is tudjuk.


Elektronikus kereskedelmünkön keresztül láthatjuk, hol vagy, mit veszel, és mennyi pénzből gazdálkodsz. Mit gondolsz, honnan vesszük a havi pénzügyi statisztikát? Az Internetről és más forrásokból még azt is tudjuk, hogy miként gondolkodsz, és mit mondasz. Nem különösebben fontos számunkra, hogy mit hiszel, amíg azt teszed, amit mondunk. Hogy mit hiszel, amúgy is badarság. De ha azt hiszed, hogy követőd van, és mi úgy látjuk, hogy valamelyest veszélyes vagy ügyünk számára, megvannak a módszereink, hogy elbánjunk veled. A csínytevés Pandora-szelencéjével kelepcébe csalunk. Addig hurcolhatunk bíróságra, hogy sose kerülsz ki belőle. Ilyen vagy olyan ürüggyel könnyedén kiforgathatunk a vagyonodból. Kimeríthetetlen tárházunk van, melyből ügyvédeinket megfizethetjük. Egyébként ezeket az ügyvédeket adó formájában te fizeted. Te nem rendelkezel ilyen hatalmas vagyonnal. Nem buktattuk meg már eddig is sok ország uralkodóját eszközeinkkel? Azt hiszed, hogy parányi személyed méltó vetélytárs számunkra?


HIÁBAVALÓ SZERVEZETEK

Nézzük meg vallásaitokat és az "Erkölcsi Többség" nevű mozgalmat. Az "Erkölcsi Többség" se nem erkölcsi, se nem többség. Örömünkre szolgált, hogy ezt az idétlen mozgalmat felhasználva tettük nevetségessé a keresztény hitet. Azokat az ostobákat, akik ezt a szervezetet irányítják, a végén mindig tojással dobálják meg. Mi persze mindig megvédtük őket, ahogy sikeresen megvédtük az NRA-t is. A médiapropagandánkon keresztül úgy láttatjuk, mintha az Országos Lövészegyesület (NRA) lenne az új radikális támadás elindítója. Nem állítottuk a feje tetejére az amerikai konzervatív mozgalmat? Ha célunkat szolgálja, akkor a konzervatívokat használva fejük tetejére állíthatjuk a liberálisokat. Nekünk mindegy. Mind azt a célt szolgálja, hogy elhitessük veled, két oldal küzd az adott pozícióért. Ez segít, hogy a dolgok tisztességesnek és szabadnak tűnjenek, mivel mindenki hallathatja hangját. Most már tulajdonképpen csak egy oldal van mindenféle álarcban, de te képtelen vagy szándékainkat mélyebben felfogni. Látod, azt tehetünk, amit akarunk, és te semmit nem tehetsz ellene. Nem tűnik elfogadhatónak számodra, hogy egyszerűen szót fogadj és szolgálj minket? Máskülönben csak felemészt az az ellenállás, amelyről azt hiszed, hogy felszabadít. Nincs felszabadulás. Képzeld el miként is lehetne. Mi látunk el üzemanyaggal az autódhoz. Bármikor leállíthatjuk, ha akarjuk, és valamilyen üzemanyaghiányra hivatkozunk. Mi van, ha elromlik a kocsid? Nélkülünk nem kaphatsz alkatrészt. Mi szállítjuk az összes forgalomban levő pénzt. Szeszélyes vágyunkkal bármikor megállíthatjuk az ellátást, vagy teljes krachot idézhetünk elő. Aztán utasíthatjuk az elnököt, hogy nyilvánítsa az összes pénzt értéktelennek, és új pénz bevezetése válik szükségessé. Minden biztonságba helyezett készpénzed egy pillanat alatt füstté válik.

Nincs szükséged élelemre? Ha szükséges, előidézhetünk egy kamionos sztrájkot, és a helyi boltok nem kapnak ellátást. Bármikor éheztethetünk, ha úgy tetszik. Csak azért van ételed, mert adunk neked az asztalunkról. A világválság alatt az élelmiszer a mi ellenőrzésünk alatt volt. Elkerített helyeken élelmiszerhegyeket halmoztunk fel, és hagytuk elrohadni. Az éhezőket aztán munkatáborokban dolgoztattuk, habár bőségesen volt élelmiszer. Tényleg azt hiszed, hogy legyőzhetsz minket? Azt mondod, aranyat gyűjtesz majd, hogy mégis legyen készpénzed krach idején. Egyszerűen hozhatunk olyan törvényt, amely megtiltja az arany birtoklását, ahogy a múltban is tettük. Ha aranyat találunk nálad, egyszerűen elkobozzuk, és bebörtönzünk törvénysértésért. A börtönben pedig majd dolgoznod kell a börtöniparban. Napjainkban úgy alakítjuk a képet börtönbeli munkatáborainkról, hogy azt senki nem ellenzi. Azt mondjuk az embereknek, hogy a gyilkosoknak fizetniük kell a fenntartásukért.


Az persze már senkinek nem jut eszébe, hogy paradicsomtermesztőket is hatalmunkban áll bezáratni. Hozhatunk olyan törvényt, ami betiltja a kerteket, aztán kreálunk egy tudományos magyarázatot, hogy miért csak a tőlünk származó élelmet vásárolhatod. Ha valaki meglátja, hogy paradicsomot termesztesz, feljelentenek nálunk, és átszállítunk a mi földünkre dolgozni. Ó, ti ostoba nacionalisták! Nincs menekvés számotokra, mert már jóval születésetek előtt elkezdtük szőni rabul ejtésetek tervét. Tanáraitok és lelkészeitek már nemzedékek óta formálják gondolataitokat számunkra. Fogalmad sincs, hogy hogyan kerülj ki befolyásunk alól, az öngyilkosságot leszámítva. Gyerünk, öld meg magad. Csak bennünket segít a túlnépesedés tekintetében. Nem árthatsz nekünk, nem találsz meg bennünket, és elképzelni sem tudod, hogy mire készülünk.


GONDOLATOK ELLENŐRZÉSE

Mi irányítjuk Hollywoodot. Az olyan filmeket, mint például a Terminátort vagy az Armageddont sok más filmmel egyetemben egyszerűen azért készítettük, hogy utasításainknak megfelelő gondolkodásra késztessünk. Úgy rendeztük, hogy örömödet leld az erőszakban, mert így ha elküldünk, hogy az eléd állított rosszakat megöld, nyafogás nélkül megteszed. Erőszakos videójátékokat helyeztünk bevásárlóközpontok játéktermeibe, hogy a fiatal elméket felkészítsük a harc művészetére. Úgy rendeztük, hogy hadseregünket és a rendőrséget jó erőknek tulajdonítsd, és hogy olyan dolgoknak vesd alá magad, ami még néhány évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Művészi programjaink mind úgy vannak tervezve, hogy segítsenek téged alávetni az új világrendnek, és még szolgáld is azt.


A Star Trek (Űrszekerek) és más hasonló alkotások arra tanítottak meg, hogy egyszerűen engedelmeskedj az új nemzetközi uralkodók parancsainak. Ó ti ostobák! Azt hittétek, hogy szórakoztatás, holott tulajdonképpen oktatás volt. Vagy merjem azt a szót használni, hogy "agymosás" vagy "agykontroll"? Ha már itt tartunk, láttad az új Csillagok háborúját? Micsoda remekműve az elme manipulálásának! Emberek mindenféle és fajta leírhatatlan szörnyekkel tárgyalnak. És angolul tárgyalnak. Kíváncsi vagyok, hol tanultak meg azok a szörnyek angolul. Ó milyen egyszerű a polgár elméje. Sose jut eszébe, hogy éppen tündérországba viszik. A Csillagok háborúját majdnem mindenhol reklámoztuk, ahová az ember megy. Megtalálható volt a Wal-Martban, a K-Martban, a Taco Bellben, egy csomó intézményben és kereskedelmi egységben. Van ebben a filmben valami, amit akarunk, hogy megtanulj. Vagy talán azt lehetne mondani, hogy van benne valami, amit nem akarunk, hogy megtanulj. Bárhogy is van, az egész dologból az kerekedik ki, amit mi akarunk.


Hogy persze kordában tartsunk, utasítottuk a választott hivatalnokokat, hogy látszólag korrigálják a gonosz erőszakot. Clinton elnök most a hollywoodi filmek erőszakossága ellen beszél. Ez nem fogja megoldani a problémát, de az emberekkel elhiteti, hogy dolgoznak a kérdésen. A szex és az erőszak a legjobban hasznosítható erők, amik előnyünkre szolgálnak. Az emberek nem szeretik feladni a szexet és az erőszakot, így mindent, amit akarnak, elébük teszünk. Ezzel úgy lekötjük őket, hogy az igazi dolgokkal nincs lehetőségük foglalkozni. Ezek teljes egészében a mi kezünkben maradnak. Clinton elnök nagyon segítőkész. Tudtuk, hogy milyen jellem, mielőtt elnöknek tettük. Az is segítségünkre szolgált, hogy felfedtük, így az ifjúság erkölcsi szokásait az új viszonyokhoz igazítottuk. Ez előnyünkre szolgál.


Még ettől is kellemesebben esett számunkra azoknak a hiábavaló erőfeszítése, akik azt hitték, hogy akaratunk ellenére eltávolíthatják. Az elnök hasznunkra van, és senki nem fogja elmozdítani, amíg mi azt nem mondjuk. Bocsáss meg, ha látszólag gúnyolódok a hiteden, de a hited már rég elavult. Nem látod, hogy hiú szabadságod és jogos méltóságod semmi nekünk? Csak azt teheted, amit mi mondunk. Elnököket távolítunk el, ha kell, és az őt követő addig lesz ott, amíg le nem váltatjuk a következővel. Akkor a vezető jelöltet eléd tesszük, és arra szavazol, akire mi akarjuk, hogy szavazz. Ezzel azt a hitet tápláljuk, hogy tőled is függ, ki lesz az új elnök.


KIFÜRKÉSZHETETLEN TITKAINK

A mostani szerbiai háborúval sok célunk van, de ezekről nem beszélünk nyíltan. Átengedjük a talkshow-műsorvezetőknek, hogy értelmetlenül fecsegjenek, de a lényegét egyik sem érinti. Mindenekelőtt Koszovó oly gazdag természeti kincsekben, hogy teljes ellenőrzésünk alá kell vonni. Koszovó gazdag urániumban, és az uránium segítségére van uralmunknak. És persze ezek az ásványok így nem kerülhetnek potenciális ellenségeink kezébe. Milosevics nem segített, hogy ezeket a nyersanyagokat kezünkre játssza, így egyszerűen addig nehezítjük a dolgát, míg meg nem teszi. Most már a győzelem elkerülhetetlen Jugoszláviában.


Ezt a büszke népet arra az alázatra kényszerítjük, amit minden néptől elvárunk. A háború után, ha Milosevics meg nem alázkodik kellőképpen, akkor nemzetközi bíróság elé visszük háborús bűnök vádjával. Mi találtuk ki ezt a kifejezést. Ötletes, nem gondolod? Hogyan létezhet olyan dolog, hogy háborús bűn? A háború legalapvetőbb természete, hogy a szabályok fel vannak rúgva. Szórakoztató nézni, ahogy az országok az általunk elébük tett törvények szerint próbálnak háborúkat vívni. Az egyetlen háborús bűn, ami tényleg létezik, az annak a bűne, hogy valaki ellenünk van. Ellenünk lenni sérti a törvényünket. Mint már láttad, ha valaki velünk van, nem érdekel, hogy mit csinál. Nelson Mandela tán nem volt bombakészítő terrorista, aki sok ellenségét megölte? Hőst csináltunk belőle. Mi semmilyen törvényt nem veszünk figyelembe, ha háborúról van szó. Bárhol, bármikor azt csinálunk, amit akarunk. Nemzeteket éheztethetünk halálra, elpusztíthatjuk a lakosságot és más egyéb szörnyűségeket is megtehetünk, amikért ellenségeinket bíróságra visszük. Nézd meg példánkat. Szanaszét bombáztuk Szerbiát, a koszovóiakat kibombáztuk otthonaikból, megmérgeztük a folyókat és a patakokat, kikapcsoltuk az áramot, óriási krízist okozva az országban, aztán briliáns módon úgy állítjuk be, hogy ez az egész Milosevics bűne, és ezért bíróság elé kell állnia. Ugyanezt csináltuk Waco-nál. Úgy csináltuk, mintha az egész David Koresh hibája lett volna. Aztán ott van az ügyeletes rosszfiú, Szaddam tömegpusztító fegyvereivel együtt. Rosszfiúkból túlkínálat van, és bármikor találunk egyet, ha szükségünk van rá. Ha belegondolsz, igazán vicces. Nem vagyok nagyon humoros ember, mégis sokszor azon veszem észre magam, hogy nevetek, mennyire teljesen abszurd dolgokat helyezünk eléd, és te készségesen elfogadod.


Csodálkozol, hogy a világ vezetői reszketnek jelenlétünkben? Tudják, hogy nincs más hatalmuk, csak amit mi adunk nekik. Nem félünk Oroszországtól vagy Kínától, mert rendszereik most már teljes egészében az ellenőrzésünk alatt vannak. Kína tisztában van azzal, hogy bármikor bármennyi vállalatát befagyaszthatjuk Amerikában, és az összes tőkéjét egy tollvonással megszüntethetjük. A nemzeteket arra használjuk, amire csak akarjuk. Mindenki tudja, hogy vagy behódol nekünk, vagy meghal. Szerencsére volt néhány ellenálló, mint például Szaddam vagy Milosevics, akik segítségével megmutattuk a világ vezetőinek, hogy mit teszünk, ha valaki nem hódol be. Ha céljainkat követed és azt csinálod, amit mondunk, akkor azért dicsőség jár. Ha nem teszed, akkor annak szomorú és tragikus eredménye lesz. Igazán szeretnélek megóvni egy ilyen végzettől. De megint csak elmondom, hogy semmilyen következménye nincs, ha nem óvunk meg. Akkor veled csak csökkentjük a túlnépesedési problémát.


OSTOBA LÁZADÁSOD URALMUNK ELLEN

Néhányan azt hiszitek, hogy megállíthattok azzal, hogy bombát helyeztek el egy abortuszklinikán vagy egy kormányépületben. Ostoba lelkek! Hogyan árthat ez nekünk? Csak arra jó, hogy példaként használjuk, hogy még nagyobb ellenőrzést és terhet rójunk a lakosságra. Imádjuk, ha lázadsz és felrobbantasz valamit. Te adod az okot, hogy még több törvényt hozzunk az olyan dolgok ellen, amik esetleg hozzájárulhatnának a szabadságodhoz. Ha valaki időnként nem robbantana fel valamit, akkor nem tudnánk mire hivatkozva tovább korlátozni téged. Nem látod, milyen reménytelen ellenállni nekünk? Minél inkább izegsz-mozogsz, annál jobban megszorítunk.


A mi birodalmunk a pénz birodalma. Bocsáss meg, de be kell vallanom, hogy inkább a pénztelenség urai vagyunk. Ebben a kijelentésben látnod kell a humort. Adtunk nektek egy darab papírt vagy számjegyeket a számítógép-képernyőn, aminek azt a nevet adtuk, hogy pénz. Semmilyen fedezete nincs, és semmi nem igazolja, csak az, amit mi mondunk. A semmiből teremtjük, nyomtatjuk, kölcsönadjuk, értéket adunk neki, és vesszük el, ha kell. Minden, aminek köze van a pénzhez, a mi kezünkben van. Gondolkozz, mit tehetsz ellenünk pénz nélkül? Ha ellenállni próbálsz, megvonhatjuk a hitelt tőled, vagy befagyaszthatjuk a számládat. A készpénzedet könnyedén elkobozhatjuk. Oly sok szabályt hoztunk az életben, hogy pénz nélkül egyszerűen nem tudsz létezni.


Táborozz le állami földön, és két héten belül menned kell. Két hét alatt nem tudsz kertet művelni. Vadonjaink legtöbbjébe a csapásokon csak engedéllyel léphetsz be. Olyan törvényt hoztunk, hogy nem sokáig lakhatsz lakókocsiban egy helyen. Bizonyos idő után költöznöd kell. Nem gondolkoztál még azon a nevetséges dolgon, hogy megengedjük, hogy az emberek egész életükön át egy dobozban éljenek, de nem engedjük, hogy lakókocsiban éljenek, hacsak nem fizetnek adót a táborhelyért? Azt akarjuk, hogy rendszerünk része légy. Amikor házat veszel, mi nem csak az adójövedelmet kapjuk, amit saját céljainkra használunk, hanem nagy jövedelmünk származik a kölcsön kamataiból is. Csak a kamat miatt a házad két-háromszorosát fizeted. A kamat is adóköteles, mely összeget szintén mi használunk azokban a szektorokban, ahol akarjuk.


Nem akarjuk, hogy megszabadulj tőlünk, és ezért csináltuk meg így a rendszert. Te a mi tulajdonunk vagy. Nem engedjük, hogy vásárolj vagy eladj, hacsak be nem hódolsz fennhatóságunknak. Ha bíróságra viszel minket, kifárasztunk, és a végén veszítesz. Ha erőszakhoz folyamodsz, valamelyik munkatáborunkban kötsz ki, pontosabb nevén börtöniparunkban. Szükséged van a pénzünkre, a szórakoztatásunkra, üzemanyagunkra, az eszközökre, és ha ezek nincsenek, megfosztva érzed magad. Ezáltal alá kell vesd magad akaratunknak. Azt sem tudod többé, hogyan gondolkozz, mert vallásaitokat és istenhiteteket teljesen elerőtlenítettük. Csak te vagy egyedül, és elég jól rávettünk mostanában, hogy a saját farkadat kergesd.


Remélem, ez a kis jegyzet elég információt nyújt, hogy miről szól az új millennium. A 21. század a mi századunk. Beléphetsz, ha úgy cselekszel, ahogy mondjuk. Nem áll szándékunkban, hogy a te úgynevezett emberi jogaiddal és az alkotmányoddal játszadozzunk. Ezeket a dolgokat csak saját céljainkból használtuk egy ideig. Az alkotmányod számunkra csak egy vicc. Azt teszünk vele, amit akarunk. Sosem tűnt fel neked, hogy 50 évvel ezelőtt az alkotmányodat használva tiltottuk be az abortuszt? Amikor aztán úgy döntöttünk, hogy legalizáljuk az abortuszt, akkor is ugyanezzel az alkotmánnyal támasztottuk alá. Emberi jogaid és az alkotmányok azok, amiket mi mondunk, hogy azok. Mi csak arra használtuk az "emberi jogok" kifejezést, hogy a dolgokat megfelelő zavarban tartsuk. Minél nyugtalanabbak a dolgok, annál jobb nekünk, addig, amíg nem áll minden a teljes szolgálatunkban. Ez a kis levél lehet, hogy sértő számodra, mivel ilyen egyszerűen beszéltem, de ez igazából nem érdekel bennünket. Kár, nem? Minden tetszhalott birkának... (üzenet vége)


(Nincs aláírás)

(Ezt a levél angolul 1999 óta terjed az Interneten)

Magyar Rádió 2008. november 10. 10:37
Ez lesz az igazi szégyen: "Szlovákia lepofozza Magyarországot"


A magyar-szlovák viszony romlására számít Tölgyessy Péter, és középtávon sem lát esélyt a javulásra. Szlovákia, a „bezzegország” egészen addig lepofozza a pályáról Magyarországot, amíg a gazdaságunkat nem sikerül rendbe tenni - mondta az alkotmányjogász a 180 percben.
Rövid és középtávon csak romolhat a helyzet a Magyarország és Szlovákia között – mondta Tölgyessy Péter az MR1-Kossuth Rádió reggeli műsorában. Az alkotmányjogász úgy látja, a két ország közti majd’ egy évszázados versenyben most egyértelműen Szlovákia áll nyerésre, és amíg a magyar gazdaságot nem sikerül rendbe hozni, addig északi szomszédunk úgy fogja lepofozni a pályáról Magyarországot, ahogyan most is teszi.

A szlovák kormányfő a térség legnépszerűbb miniszterelnöke, Szlovákiából pedig mára „bezzegország” lett, elképzelhetetlenül gyors, a válságtól kevésbé érintett gazdasági növekedéssel, miközben Magyarország látványosan megtorpant. Egy csetlő-botló, de sikeres ”kamaszország” áll most szemben egy kudarcos Magyarországgal – mondja Tölgyessy, aki szerint ez az oka a nekünk adott, gyakran brutális szlovák válaszoknak.

Bakker linkeljetek! Mid szép és jó, de ne mááá!

"""A konfliktusok gyökere az I. vh. igazságtalan lezárása."""

mi az IGAZSÁG, te agyalapi mirigy nélküli?
enyém, tiéd, kié?

hülye s*gg, olyan, hogy "igazság", nem létezik!

A pánszláv hazugságelméletekről

-----------------------------

A "tót" név eredete

Hazánk területére nyilván az avarok közvetítésével kerültek az első szlávok, akiket elsősorban országuk köré, gyepűnépként telepítettek, de saját térségükön belül is, védelmi és igazgatási központjaik, az avar gyűrűk köré is kerültek szláv szolgák. Ez a magyarázata annak, hogy az ország területén elszórtan is találunk egykori szláv lakosokra utaló földrajzi neveket. Ezekre a nevekre hivatkozva igyekeznek egyes szlovák tudósok bizonyítékot találni az egykori "Szlovákia" nagyságára . Árpád honfoglalói az itt talált szláv szórványokat, ezek népét egységesen "tót"-nak nevezték. Ennek az a magyarázata, hogy az avarok telepítette szlávok keveredtek az itt maradt gepidákkal, akik magukat "tot"-nak nevezték. Ezt a magyarok a Kárpát-medence minden szláv nyelvű népére egységesen alkalmazták, amint" azt Makkai László történészünk megállapítja. Régi térképeinken Horvátország helyén is Tótország van feltüntetve. A szlávság gyors elterjedését alkalmazkodóképességének, igénytelenségének r köszönheti. Minden állam megtűrte őket, mint olcsó munkaerőt, ha területére s beszivárogtak. Saját államalapításra sokáig képtelenek voltak. Első megszervezőik lovasnépek vagy germánok voltak. A vagy két évtizedig fennállott Nagymorva Birodalomra hivatkozni, mint történelmi jogalapra, komolytalan. Ez a birodalom államalkotó, szervező nép hiányában, nem lévén természetes fejlődés eredménye, csak Szvatopluk kiváló képességeinek köszönhette rövid létét. Így majdnem maradéktalanul omlott össze. Nyitra és környéke csak ideiglenesen hódított terület, a birodalom súlyterülete a Kárpátokon kívül volt. Minderről egykorú bajor püspökök írásai is tanúskodnak. Hogy nagy szláv birodalomról szó sem Iehetett, azt még a nagyszláv történész, Palaczky is beismerte: "a magyarok megjelenése az alakulóban lévő szervezet szívébe hatolt be." A mai szláv tudományosság sem tudja azt bizonyítani, hogy ez a morva terjeszkedés Komárom vonalán túlra is elért volna, mint F. Graus írta. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezésére készített tanulmányok között olvasható Jan Dekan megállapítása: "A nagymorva jelzőt nem tartom szerencsésnek, mert téves elképzelések kialakítására vezet e nemzetiség területi kiterjedését illetően". (Nemzetiség a feudalizmus korában, Budapest, 1972.)

A nagymorva birodalom legendája

Egykori szlovák miniszter és egyetemi tanár azonban arról írt, hogy Mojmir herceg 846-ban egyesítette a szlovák hercegségeket, Nagymorva Birodalom elnevezés alatt. Szerinte ebben az időben ez a birodalom nemcsak Szlovákiára, Morvaország keleti részére, továbbá Ausztria keleti, Pannónia északi részére, de még a Nagy Magyar Alföld tekintélyes területére is kiterjeszkedett. Hogy miért nevezték volna el magukat a "szlovák hercegségek" Morva Birodalomnak, ezt nem magyarázta meg. Némely szlovák tudós rajta is túltett, a Passautól a Fekete-tengerig, a Tátrától Szalonikiig terjedő szlovák birodalomról írva. Az Encyclopedia Britannica írja XI. kiadása XIII. kötetében a morva birodalomról: "Ez az árnyékbirodalom a magyarok első támadására olyan maradéktalanul összeomlott, hogy megérkezésük után tíz évvel nyoma sem maradt." Árpádék nyugati gyepűvonala a Kárpátok nyugati előterében húzódott. Ezt bizonyítja Ibrahim Ibn Jakab zsidó rabszolga-kereskedő útinaplója melyben feljegyezte, hogy Csehország "hosszában határos a türkök földjével." Ibrahim a Morva völgyében utazott Prága felé. Hogy a magyar gyepű átnyúlt a Kárpátokon is, igazolja Török Sándor kutatása, aki ott 21 magyar eredetű helynevet talált. (Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpát-medencében, Garfield, 1975. 19. és 26. old.) A szlovák régészet megkísérli a Felvidéken talált leleteket úgy magyarázni, mintha azok nagymorva eredetűek volnának. Pedig ezek kétségtelenül lovasnemzetek, hunok, avarok, magyarok hagyatékai. Az ős-szlávoknak szavuk sem volt sisakra, kardra, fokosra, csak később vették át használatukat. (A. Stenderk Petersen: Slawisch-germanische Leninwortkunde, Dorpat, 1927.)

A magyar-szláv kongresszus eredményei

Budapesten 1963. október 23-28. között magyar-szláv kongresszust tartottak: "Szlávok a Duna-medencében és a Balkánon" címmel. Ott a magyar tudósok kérdései nem egyszer kellemetlenek voltak a szlávok számára. Fügedi Erik kérdez- te: "Ha a nagymorva állam olyan erős volt, mi az oka, hogy államszervezete nyomtalanul eltűnt?" A sok kiásott, nagymorvának mondott templom komoly egyházi szervezetet tételez fel. Mi az oka, hogy ez is eltűnt? Miképpen volt ott a IX. sz.-ban akkora népsűrűség, amilyent a szláv térkép feltüntet? A morva Paulik mindezekre csak annyit válaszolt, hogy a morva telepek 20 évenként helyüket változtatták. Váczy Péter felvetésére -hogy olyan népnek, amelynek még neve sem volt, vándor pásztor volt, miképpen lehettek pompás templomai, gazdag sírleletei? -csak László Gyula tudott magyarázatot adni, rámutatva a krónikáink, sőt a szláv évkönyvek feljegyezte kettős magyar honfoglalásra, a felvidéki griffes-indás díszítésű sírleletekre. (Archeológiai Értesítő, Budapest, 1964. XII.) Hogy a morvákból a Kárpátokon belül nem sok maradhatott, bizonyítja még a magyar nyelvben kimutatható szláv eredetű szavak többsége, amennyiben tényleg szláv, akkor a pannóniai szlávoktól származik, s nem a morváktól. (Prof. Stefan Kniezsa: Die Sprache der alten Slawen Transdanubiens, 1955.,32/33. old.) Konstantin császár is megörökítette: "Jöttek a türkök -magyarok -, teljesen tönkretették a morvákat, elfoglalták országukat, a nép maradékai szétszéledtek a szomszédos népekhez". A Felvidéken kialakult mai szlovák népben tehát édeskevés utóda lehet az eredeti morvaszlávoknak.

Cyrill és Method nem járt Szlovákiában

A szlovák történetírás megkísérli Nyitrával kapcsolatosan Cyrillt és Methodot is beépíteni propagandaanyagába, mint akik segítségével a szlovákok terjesztették el a kereszténységet a Duna-medencében. Mondanunk sem kell, hogy ebből semmi sem igaz. Ugyanis felvidéki tevékenységüket semmi sem igazolja. Kniezsaprofesszor is megállapítja, hogy a két hittérítő egyáltalán nem működött azon a területen, amit ma Szlovákiának neveznek, kultuszuk a szlovákoknál egészen újkeletű. Az egyházi életben nyomuk sincs. Szerinte pl. bőségesen találunk anyagot Szt. István kultuszára vonatkozóan, szlovák nyelvű imádságok százai tanúskodnak erről, még a protestánsoknál is, de semmi nyoma Cyrillnek és Methodnak. (Kovács Endre: Magyarország és Kelet-Európa, Budapest, 1947.277. old.) Ha a szlovák nép kialakulásának történetét vizsgáljuk, meg kell határoznunk azt is, hogy milyen magyar települések voltak a Felvidéken. Már ezek léte is bizonyítja, hogy ott az árpádi honfoglalás idején igen kevés szláv Iehetett. Hogy a bizonyíthatóan ott élt magyarság tetemes része tűnt el az idők folyamán, csak úgy érthető meg, hogy jelentős magyar emberanyag gyarapította a szlovákság kialakulását. Kétségtelen, hogy a Felvidéken Árpád bejövetele előtt is éltek már magyarok. ". Jenő pápa 826-ban levelet írt a "keresztény magyarok fejedelmének'" felszólítva őt templomok építésére. Tehát még jóval Methodék előtt. Kopasz Károly császár 858. évi konventi határozatának aláírói között már egy "hungaricus comes" szerepeit. A Faludi Évkönyvben 863-ban található, hogy a holland Utrecht városának püspöke "Hungaricus Trainstensis". A 863. évben a keresztény krónikák megállapították, hogy a "hunok összessége már megtért". VIII. János pápa 872. és 882. között ismételten írt a "keresztény magyarok fejedelmének'" szintén templomok építésére buzdítva őt. Kétségtelenül a Felvidékről volt szó. László Gyula professzor a régészeti megfigyeléseket térképre rögzítve, számos tanulmányában bizonyította be, hogy Árpádék előtt is éltek Felvidékünkön magyarok. (Archeológiai Értesítő 1964. és 1970. sz.)

Az ősmagyar települések

A továbbiakban majd okmányokon alapuló adatok felsorolásával bizonyítjuk, hogy a Felvidék tele volt magyar helynevekkel, amelyeket későbbi határleírások tanúsága szerint fokozatosan cseréltek fel szláv nevekkel. Tehát szlávosodás és nem magyarosítás folyt. Kniezsa professzor idevágó tanulmánya bő bizonyító anyagot mutat be erről. (St. Kniezsa: Zur Geschichte der ungarisch-slowakischen ethnischen Gren- zen, Budapest, 1941.) Bőven sorolhatnánk fel adatokat más szerzők műveiből, mint: Körösy József dr., Jócsik Lajos dr., Révay István gr., Kovács Ilona, Wagner Ferenc dr. Felvidéki vármegyéink ősi magyar nevei szintén bizonyságai az eredeti magyar településnek. Ezek: Turóc, Árva, Zólyom, Bars, Hont, Szepes, Sáros, Ung, Bereg. Árpád-kori okmányok tanúskodnak a nyugati gyepük székely településeiről, Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék területén. Szalontai Rezső, a világszerte csehnek tudott Comensky(Comenius) székely származását igazolva (aki bizony Szeges volt) mutatja ki a morvaországi székely határőrök nyomait. De a Szepesben, a Poprádi-fennsíkon is megtalálhatjuk a székely telepek maradványait. Kevésbé ismert az az új régészeti felfedezés, hogy a mai Przemisl terében és attól keletre, Délkelet-Lengyelország és Délnyugat-Ukrajna területén is voltak az Árpádok idején előretolt magyar határbiztosító előőrsök, kisebb földvárakkal meg- erősítve. Ilyeneket találtak Przemisl területén kívül Halics városában, Krüloszban, Szudovaja Visnja faluban is, amelyek magyarságát az ott feltárt temetők leletei igazolták. (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete közleménye, Nép- szabadság 1979. febr. 25. sz. 15. old.) Ez a vonal felel meg a honfoglalók Verecke felé való vonulásának is. E földvárak őrsége ellenőrizhette a duklai, uzsoki, mezőlaborci kárpáti átkelő útvonalakat. Ha a Kárpátvonal katonai biztosítása ilyen messze előretolt elemekkel volt megerősítve, ér1hető, hogy a Kárpátokon belül is mindenütt magyar volt a határbiztosító település, tehát végig a Felvidéken is.

Az eltótosodás

Az Árpád-kori oklevelek természetesen sok -a magyarság életmódjának kevésbé megfelelő -, akkor még lakatlan területről emlékeznek meg. Ez időben a magyarság lent a völgyekben települt Ie, különösen Trencsénben, Turócban, Liptóban ismeretes a magyar nemesi falvak egész sora. A később betelepülő szlávság eleinte csak a hegyi legeltetésre alkalmas régiókat szállta meg. Később a szaporodó tótság között elszigetelten élő magyar falvak lakossága eltótosodott. Részben belőlük alakult ki a tótság első nemessége, utóbb a tótok kiválói is felemelkedhettek erre a társadalmi szintre, főként összeházasodások révén. A XV. sz. után az eltótosodás mind nagyobb méretűvé vált, számítások szerint a XVII.-XVIII. sz.-ok folyamán kb. negyedmillió magyart és 200.000 németet olvasztott magába a tótság. (Karácsonyi János: Tör1énelmi jogunk, Budapest, 1921.) Lássuk, honnét kerültek a szlávok a Felvidékre, akikből a szlovákság kialakulhatott. A német terjeszkedés Kelet felé, maga előtt terelte a sziléziai, cseh- és morvaországi szláv pásztorokat. Ezek fokozatosan töltötték ki a pozsonyi, nyitrai, morvamezei, szepesi gyepű elvi térségeket, a XII. sz. végéig eljutva a Hernádig is. Oklevelekkel igazolható, hogy a fehérhorvátok főleg Sziléziából jöttek, Pozsony megyébe horvátok, a keleti térbe főleg rutének. Már Károly Róbert király nagyszámú erdőirtó "tótot és vendet telepített a Dráva-Száva-közi Tótországból a Vág és Nyitra völgyeibe. Később, a török elől menekülő balkáni szlávok is a tótság lélekszámát szaporították. A cseh bevándorlás is korán megkezdődött, különösen a husziták idejében volt igen erős. Lengyelek is telepedtek be hozzánk, Trencsénbe, Árvába és Szepesbe. A későbbi szlovák nép tehát igen sokféle elemből alakult ki, ami magyarázza a viszonylag kis területen előforduló sokféle nyelvjárást. (Jancsó Benedek: Defensio nationis hungaricae, Budapest, 1920., Bonkáló Sándor dr.: A szlávok, Budapest, l- 1915., PavelJosef Safarik: Geschichtederslawischen Sprache und Literatur, 1826.)

Ami a Dunántuli szláv jelenlétet illeti - egyetlen kisebb település Létezett Zalavár helyén. Ez valóban létezett - mocsár közepén állt - olyan részen amely határterület két magyar törzs között - azaz gyepü vidéken. Azért létezhetett mert mezőgazdasági müvelésre alkalmatlan terület volt. Semmikép nem örgrófság székhelye - inkább követség.

- Olyan uralkodó, hogy Pribina, sohasem létezett. A nevet a romantikus pánszlávizmus találta ki. Ellenben tudunk BIRIWIN-ről, aki frank szolgálatban állott. Eredete ismeretlen, hunnak is mondják. Viszont három osztrák régész azonosította a székhelyét a moc saras Klagenfurt mellett, Moosburgban, ahol ma is állanak az eredeti Briwin, Biriwin vár romjai. A helyet Arnulf, kelet-frank király, később császár is használta székhelynek. Ez a történet azonban Karintia szláv vonatkozásainak része. Samo, aki Szíriából érkezett zsidó származású kereskedő volt és fran k szolgálatba állt, a tiroli Judenburgból kereskedett, amikor a kereskedelmi utak védelmére zsoldosokat fogadott fel, ezek részben karintiai szlávok voltak. Megelőzte Biriwint, de a pánszláv romantika ebből Samo birodalmát gyártotta le és ezt a mesét elhelyezték Csehországba, majd a az újcseh sovi nizmus Palackyval az élen az egészet áttolta a Felvidékre. Sem Kocel, sem Biriwin, vagy Briwin, sosem járt a Balaton mellett. Oda csak a szovjet uralom idején helyezték őket át az anyaországi kocatörténészek a hivatalos tudomány címén. Gyártottak hozzá hamis tanokat és a régészeti adatokra mindezt ráfo gták. Az igazság az, hogy a kazáriai polgárháború idején a pannoniai avar kagán Aachenbe utazik, ahol Nagy Károly fogadja őt és megerősíti tisztségében. Ezért nem nevez ki Pribinákat a frank uralom Pannonia, tehát a szkíta fölfogás értelmében a Kárpát - medence területére helytartónak.

De nem állunk jobban többi, hasonló mesével sem. Itt van Svatopluk, akinek a valódi neve azonban Zwentibold. Svatoplukból Nagymorva Uralkodót gyártott a pánszlávizmus és ezt a Hatalmas Birodalmat a Felvidékre, illetve gyakorlatilag a bukott benesi Csehszl ovákia területére helyezte. Ezt a mesét szajkózza az anyaországi szupertudomány. A Nagy Birodalom Szentjévé pedig a szláv pápa támogatásával kikiáltották Metód püspököt. Ezzel a szemben: - Svatopluk sosem létezett, a nevet Cosmas prágai krónikás ötlötte ki, de igazolhatóan dalmát szerzetesek elbeszélése alapján, ugyanis Zwentiboldot valában a pápa követe jelenlétében kiáltották ki királynak Dalmácia mezején. Ö azonban a horvát királylista első számú királya a horvát krónikák szerint. - Zwentibold a nevét apjától kapta, aki nem volt más, mint Arnulf kelet-frank király. Erről a frank udvar krónikái írnak részletesen. Sosem járt a felvidéki Nyitrán, és sosem volt a nagymorva szláv birodalom Fejedelme. Germán volt az istenadta. - Sőt, gyűlölte a szlávokat. Vannak arról adatok, hogy gyűlölte Metódot, akit a ravasz bizánci bajkeverő politika nevezett ki érseknek SIRMIUMBA, aminek a mai neve: SRIEMSKA MITROVICA. Ez a helység a SZERÉMSÉG központja volt, első püspökét, SZENT ANDRONICU ST Sirmiumba még a rómaiak nevezték ki, mert fontos katonai állomásuk volt. A MITRA tiszteletre utalhat a név, ami viszont Zoroaszteri, persiai hatás. Ebből van a szláv Nyitravica. Sirmiumból az avarok, Baján csaptai verték ki a görögöket és velük érkeztek ide az első szlávok is északról, akik Dagobe rt Langobard fejedelem alattvalói voltak és Dagobert adta őket az avaroknak, hogy utat vágjanak a Morva kapun át az avar hadaknak. A görög politika azonban nem adta fel a dolgot és most Metódot küldte be a térségbe, aki a szláv nyelven térített és szláv papokat képezett ki. Nagy énekléssel teret is hódítottak, mire az éneklő szláv papokat, mintegy 5OO-t Zwentibold kiűzött a területről - micsoda pánszláv hős - és vannak arra adatok, hogy ez a feldühödött frank megölte magát Metód érseket is, akit a pápa Sirmium érsekének nevezett ki, Szent Andronicus székébe. Metódnak volt egy segédpüspöke is , őt ugyancsak elküldte az anyaországi-pánszláv történetírás a Felvidekre, Nyitrára püspöknek, holott a pápai iratok szerint Sirmiumba küldték őt is Metód mellé.

Visegrád: A görög egyház már Kazária területén, mint hun püspökségek, összesen HÉT létezett az Aral-tó és a Fekete tenger mellékén, Szkítiában, egy pátriárka vezetésével, mint EGY-ház-kerület. Ezért a görög rítus még a scizmát követően is tartotta mag át az Árpádház uralkodásának teljes ideje alatt Pannnoniában. Visegrád az Árpádok nyári lakhelye volt, nem véleltlen, hogy Mátyás király is ide építette nyári palotáját. Viszont az Árpádok idején görög szerzetesek laktak a vár mellett és ők nevezték el a hegyet Visegrádnak, követve a szláv rítust - szerencse, hogy kizavarták ezeket a zavart szlavizálókat az országból, bár az Árpádok olyan erősek voltak, hogy nem sokat törődtek se a görögökkel, sem a latin papokkal. Csakhát gyorsan felejtünk.

Balaton: Szerintem nem nevezhető mocsárnak. A finnugorista, tehát a pánszláv és pángermán tudomány a magyarban csak a magáét keresi. Ráfogták, hogy Blatenské jazero, vagyis sáros tó. Könnyű így tudóskodni. El szoktam mondani, hogy pl. itt van Tuttenkhamo n egyiptomi fáraó: Már ő is szláv volt a finnugoros - pánszlávista tudomány szerint, mégcsak nem is akármilyen, hanem nagyvonalú szláv fáraó volt, mert már a nevéből is látni: Tu Ten Kamen: Itt Ez a Nagy KŐ, mondta Nagyvonalúan az általa épített Piramisra. Lám ebből is minden látható. Persze a Balaton névben felismerhető Bál Isten neve, aki Kánaánita Isten volt, Ó-Babilon istensége. Sumér nyelven az Élet Vize, ebbe dobta bele János Vitéz a Rózsaszálat.

Igazából lelkileg feladom. Ennyi hülye van, aki szerint ez az egész tényleg azzal kezdődött, hogy a magyarok kimentek provokálni a meccsre?

"olyan, hogy "igazság", nem létezik!"

Szubjektív idealista, erkölcsi relativista barom.

Zomba, miből következtetsz, avagy mi a bizonyítékod?:)
Fantáziálni és is tudok.

amugy eléggé off topic, a szlovák vs magyar csötrtéről van szó, nem a közelkeletről.

Kedves shalamoon! rendkívüli elfogultságról és nagy mértékű tudatlanságodról árulkodó "gondolatfutamod" egy sorát kiemelnémés folytatnám:

"Szlovákiában a helyi jogszabályoknak megfelelően jártak el,"

...akkor is, amikor a zsidók vagyonát elkobozták és szlovákoknak adták át.

Ha szeretnél többet tudni a témáról, javaslom nézd meg az Üzlet a korzón című filmet. (1965, Rendezte: Jan Kadar és Elmar Klos)
A film egyébként Cannes-ban is nyert és az Oscar-díjat is megkapta.

Végre itthon is le kellene ezeknek a köcsögöknek verni a veséjét - kavarják egymás között a szart.
Az meg nyílvánvaló, hogy a gyurcsány emberei.
TV-ostrom, utcai zavargások, most meg Szlovákia.
Egyértelmű.
Őt is leverni.

Mi az a wall of tex ott fenn, beleolvastam, ilyen gigászi szamárságot ki talált ki?:)

egyáltalán van olyan aki azt komolyanveszi? :D

A magyar királyság fénykora és hanyatlása
A királyságok fénykorában, ha valamelyik uralkodó a nyugati szokás szerint akarta megkoronáztatni magát, és ilyen királya még nem volt az országnak, akkor koronát kért egy megkoronázott királytól vagy a pápától. Ezzel azonban alárendelte magát a korona adományozójának. Szent István tehát II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, mert nem akart semmilyen világi uralkodó alattvalója lenni, legkevésbé a német császáré. Világi ügyekben azonban Szent István és a későbbi magyar királyok a pápa felsőbbségi jogát sem ismerték el. Sőt Szent István a koronán kívül az apostoli jogot is kérte és meg is kapta. Ez azt jelentette, hogy a magyar püspököket is ő nevezte ki, majd pedig az őt követő Árpád-házi királyaink. Szent István megkoronázásának napja is bizonytalan, de a legvalószínűbb, hogy 1000-ben, karácsony napján koronázták királlyá azzal a koronával, mellyel kétszáz évvel korábban Nagy Károlyt koronázta meg III. Leó pápa.
Szent István nekilátott az egyház nagyarányú szervezéshez. Tíz püspökséget létesített, és ezzel megalapozta a Római Katolikus Egyház terjeszkedését. Miután ellenfeleit leverte, kiterjesztette egyeduralmát az egész országra. 1031-ben Szent István fia, Imre herceg gyilkosság áldozata lett, ami az udvar súlyos megosztottságára vet fényt. Azt is meg kell említeni, hogy Imre felesége bizánci hercegnő volt. Ez azt jelentheti, hogy Szent István szerette volna visszaállítani a régi kapcsolatot Bizánccal, vagyis ellensúlyozni a nyugati nyomást. Vászolyt, Szent István unokatestvérét azzal vádolták, hogy merényletet szőtt a király ellen, amiért megvakították és fiait elűzték az országból. András és Levente Kijevben, Béla pedig Lengyelországban kapott menedéket. Egyes források szerint menekülésüket Szent István is segítette. Ha ez így volt, akkor Vászoly megvakítását se Szent István rendelte el. Minden jel arra mutat, hogy a hatalomért vívott harc a magyarok és betelepített idegenek között nagyon elfajult a királyi udvarban.
Szent István és bajor Gizella házassága, vagyis a rokoni kapcsolat békességet hozott a nyugati határokra. Ennek vége szakadt, amikor Gizella apja, II. Henrik császár 1028-ban meghalt. Az őszülő király 1031-ben II. Konrád császár ellen volt kénytelen megvédeni az országot. Imre herceg vezetésével a magyarok visszaverték Konrád hadait, és másodszor is elfoglalták a bécsi medencét. Ezek szerint Imre herceg kemény, uralkodásra termett egyéniség volt, s idegenek ezért nem szívelték.
1038 augusztusában meghalt Szent István. Ezután unokaöccse, Orseolo Péter került a trónra. 1041-ben a magyarok fellázadtak ellene és elzavarták. Péter III. Henrik német császárhoz menekült, akitől segítséget kért. Henrik kapott az alkalmon, és 1044-ben Ménfőnél megverte Aba Sámuel seregeit, és Pétert visszahelyezte a magyar trónra, mint német hűbérest. A magyarok azonban 1046-ban másodszor is elűzték Pétert, és megtagadták a hűbéradókat. Kijevből hazahívták András herceget, és királlyá választották. Ő Szent István politikáját folytatta, ami a nyugtalanságot tovább táplálta. A lázongások csak Szent László szigorú büntetőtörvényei hatására csitultak el. Ebben az időben halt meg a horvát király. Miután trónviszály tört ki, Ilona királyné testvéréhez, Szent Lászlóhoz fordult segítségért, aki Horvátországot Magyarország társországává tette.
Szent Lászlót 1095-ben Kálmán király követte, aki olvasottsága és nagy tudása folytán a ?könyves" jelzőt kapta. Korának legműveltebb királya volt. Kálmán király kimondta, hogy "nincsenek boszorkányok", és beszüntette a ?boszorkányüldözéseket", lazított a Szent László által bevezetett szigorú büntető intézkedéseken. Megtiltotta, hogy kegyetlen büntetést szabjanak ki olyan esetben, amikor az elkövetett bűn arra nem ad okot. 1105-ben koronázott királya lett Horvátországnak és Dalmáciának is. E két tartományt a bizánci császár, Mánuel is szerette volna megszerezni, és ehhez egy tervet dolgozott ki. III. István (1161-1172) öccsét, a későbbi III. Béla királyt felkérte vejének és örökösének, miután Béla Bizáncba költözött. A császárnak azonban fia született, és Bélát megfosztotta az ígért örökösödéstől, így a terv is meghiúsult.
II. András (1205-1235) király korában az adóztatás és a hatalom egyéb túlkapásai olyan komoly elégedetlenséget keltettek, hogy lázadások fenyegettek. Ennek elkerülése érdekében a király 1222-ben kiadta a jogok rendezéséről szóló törvénykezését, a híres Aranybullát, alig hét évvel az angolok Magna Chartája után. Az új jogtörvény azonban nem oldotta meg a nehézségeket, ezért a király kénytelen volt adóengedményekkel és adományokkal csillapítani a nyugtalankodókat, ami viszont gyengítette a királyi hatalmat.
Megkoronázása után IV. Béla (1235-1270) nyomban nekilátott a királyi hatalom és tekintély visszaállításához. Adókat vetett ki, és az András által adományozott birtokok nagy részét is visszavette, ami újabb elégedetlenséget és a király iránti ellenszenvet váltott ki. A magyar birodalom fennállásának 345-dik évében, 1241-ben így köszöntött az országra a ?tatárjárás" elnevezés alatt ismert mongol betörés. A király végighordoztatta a véres kardot az országban, de a főurak nemmel vagy feltételekkel válaszoltak. Követelték például a Batu kán hadai elől elmenekült kun király, Kutten vagy Köttön kiadását, akinek Béla megengedte, hogy népével együtt letelepedjen, s velük hadait növelje. Batu követeit pedig, akik Köttön kiadása ügyében jöttek Bélához, a főurak meggyilkolták. Ez megbocsájthatatlan bűn volt, várható volt tehát a mongol hadak kegyetlensége és könyörtelen pusztítása. A főurak meggyilkolták a kun királyt is, amiért a kunok is a magyarságra támadtak, és nagyrészük elhagyta az országot.
A Muhi pusztánál Batu hadai hatalmas csapást mértek Béla seregeire, s a királyt is csak bátor katonái mentették meg a fogságtól. Béla felesége II. Frigyes osztrák herceg fogságába esett. Béla csak a királyi kincstár feladásával, valamint Moson, Sopron és Pozsony megyék elzálogosításával tudta kiváltani feleségét. A hivatalos történészek szerint Béla király esett fogságba. Ha így volt, akkor miért kellett Frigyesnek tárgyalnia a fogoly királlyal, mikor az ország mongol kézen volt, és nem volt senki, aki Bélát megvédte vagy kiváltotta volna? Frigyes ezután az ország nyugati vidékeire tört, rabolt és pusztított. Béla Zágrábba menekült, és onnan segítséget kért a pápától, a francia királytól és a német császártól, de kérését mindenütt elutasították. 1242 tavaszán a mongolok váratlanul elhagyták az országot, Béla király visszatért, és hozzáfogott az ország újjáépítéséhez. Visszafoglalta az elzálogosított megyéket is.
Az Árpád-ház utolsó férfisarja, III. András 1301-ben halt meg. Mintegy hétéves trónviszály után 1308-ban Károly Róbertet, V. István leányának unokáját emelték trónra szabad választással. Károly Róbert erős kézzel rendet teremtett. Okos és kiváló szervező volt. Megfontolt külpolitikája, józan gazdaságpolitikája felvirágoztatta az országot, és visszaállította régi tekintélyét. Fiára, Nagy Lajosra (1342-1382) gazdag országot hagyott. Lajos király békés természetű és jóindulatú, ugyanakkor bátor ember volt, amit többször bebizonyított cselekedeteivel. A körülmények, de talán még inkább a háttérben munkálkodó, nagyravágyó anyja, Erzsébet ösztökélése a birodalom határainak kiterjesztését eredményezte. Ezért kapta Lajos király a ?nagy? jelzőt. Bebizonyosodott azonban, hogy atyja józan politikája okosabb és hasznosabb is volt. Az örökös hadviselés, az érdekek időnkénti megvásárolása alaposan kimerítették az ország kincstárát. Nikápolynál 1366-ban először ütközött meg Lajos király a törökökkel, akik 1373-ra elérték a birodalom hűbértartományainak határait.
A Nagy Lajos halála utáni kort a Hunyadiak megjelenéséig a kiskirályok korának lehet tekinteni. A hatalmas vagyonokkal rendelkező és egymással torzsalkodó főurak prédája lett az ország. Csoportokra szakadva olyan királyokat választottak vagy támogattak, akik érdekeiket kiszolgálták, holott a közeledő törökre és az ország ügyeire kellett volna figyelniük. Ebből a viszályból a törökverő Hunyadi János alakja emelkedett ki. 1446-ban a pesti országgyűlés Hunyadit az ország kormányzójává nevezte ki, és a királyi hatalmat némi korlátozással ráruházta (a királyi tisztet nem fogadta el). Hunyadi e tisztségről 1452-ben lemondott, de V. László király az ország főkapitányává nevezte ki, és rábízta a királyi jövedelem kezelését.
1456 júniusában a török hatalmas, 150,000 főnyi sereggel, 300 ágyúval és 200 hajóval vonult fel Nándorfehérvár (a mai Belgrád) ellen. A vár kapitánya Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály volt. A török bekerítette a várat, és július 4-én ostrom alá vette. A pápa déli harangszót és imát rendelt el a magyar győzelemért. Hunyadi és Kapisztrán János szerzetes, aki nagy segítségére volt Hunyadinak a hadak toborozásában és lelkesítésében, áttörte a török gyűrűt, és megteremtette az összeköttetést az ostromoltakkal. A török seregek július 21-én indították utolsó rohamukat, a vár védői azonban visszaverték. E naphoz kötődik Dugovics Titusz hőstette, aki a vár fokára török zászlót kitűző harcost magával együtt a mélybe rántotta. Másnap Hunyadi és Kapisztrán ellentámadásba ment át, és szétverték a török seregeket. A déli harangszó ma is e győzelemre emlékeztet. A nagy nyári meleg következtében a sok hulla gyorsan oszlásnak indult, és járvány ütött ki, ami Hunyadit is magával ragadta. Hunyadi halálának alkalmából a nagy hadvezér, II. Mohamed török szultán is sajnálattal és elismeréssel nyilatkozott. Két hónappal később Kapisztrán is a járvány áldozata lett. Szentté avatták, és a kaliforniai Capistrano Beach nevű várost róla nevezték el.
A Hunyadi család ellenségei a Cillei-Garai család vezetésével végleg le akartak számolni a Hunyadiakkal. Hunyadi Lászlót és Mátyást elfogatták és börtönbe vetették. Lászlót törvény elé állították és lefejezték, amire a Hunyadi pártiak föllázadtak. A veszélyt látva a gyengekezű V. László Bécsbe, majd pedig Prágába menekült. Magával vitte túszként Mátyást is, akit Szilágyi Mihály 40,000 aranyért váltott ki.
1458-ban királlyá választották Mátyást, aki Magyarország egyik legbölcsebb és legnagyobb tiszteletben tartott uralkodója lett. Mátyás, az igazságos cselekedeteit számos mondánk örökíti meg. Megszilárdította a belső rendet, és megszervezte a ?fekete sereget" (fekete ruhájuk volt) a török veszedelem ellen, bár több esetben volt kénytelen a töröktől békét vásárolni, hogy nyugati, északi, és néha belső ellenségeivel is megküzdjön. Gazdag udvart tartott fenn, ahol számos európai tudós megfordult. Könyvtára Európa-szerte híres volt. Mátyás fiatalon, 1490-ben halt meg, mint a magyarság utolsó erőskezű királya. Egyesek szerint gyilkosság áldozata lett. Halála után újabb kiskirályok kora vette kezdetét, ami odáig fajult, hogy a török 1541-ben puskalövés nélkül foglalta el Budát.
Sokan a magyar nagyhatalom romba dőlését az 1526. augusztus 29-én Mohácsnál a töröktől elszenvedett vereséggel magyarázzák. Akkor a menekülő, II. Lajos király is életét vesztette. Azonban, mint a magyar történetírásban oly sok minden, ez sem állja meg a helyét. A győzelem után a török csapatok portyára indultak az ország különböző vidékeire, ahol kemény helyi ellenállásba ütköztek. Szeptember vége felé elhagyták az országot, tehát nem tartották megszállás alatt.
A magyar birodalom bukását a magyar nemesség eszmei hanyatlása okozta, ami egyáltalán nem volt sajátos. Az erkölcsi romlottság ugyanis a gazdagság, a jólét és a kicsinyes emberi tulajdonságok mellékterméke. A kiskirályok minden korban és minden nép életében felburjánoztak, amikor hiányzott egy erőskezű uralkodó. Minden nemzet történetében lezajlottak hasonló események, de ezek a magyarság esetében súlyossá, majdnem végzetessé váltak. Ennek magyarázata az, hogy Magyarország a keleti és a nyugati műveltség ütközőpontján fekszik. Ezer évvel ezelőtt felvettük a nyugati keresztséget, és hátat fordítottunk ősműveltségünknek. A nyugat a mai napig nem fogadott el bennünket, mi pedig nem újítottuk fel keleti kapcsolatainkat. Egyedül állunk a népek tengerében egy őszinte barát vagy szövetséges nélkül. Őstelepes parasztságunk révén ősibb európaiak vagyunk, mint akármilyen más európai nép, és mégis mi vagyunk a betolakodók, a földrész idegenjei. A legnagyobb baj az, hogy mi is e szemüvegen keresztül nézzük saját magunkat. Tudatunkat, nemzeti önismertünket kell rendbe hoznunk. Végül, jövőt és sorsot meghatározó időkben nem emelkedett fel egy erőskezű uralkodó, aki félreállította volna a kiskirályokat, és megvédte volna az országot a külső és belső ellenséggel szemben.
A fent elmondottakat mi sem szemlélteti jobban, mint a II. Lajos király halála utáni események. 1526. november 10-én a Székesfehérvárott egybegyűlt rendek Szapolyai Jánost (1526-1540) királlyá választották. A Habsburg-párti rendek pedig december 16-án Pozsonyban Habsburg Ferdinándot (1526-1564) választották szintén királlyá. Ezzel a magyar királyi szék a trianoni ?békeszerződésig? (1920) a Habsburg-ház birtokába került, és így jött létre az Osztrák-Magyar Császárság. Az elkövetkező tizenhárom év a két király közötti háborúkkal telt el. Szapolyai több esetben kért segítséget II. Szulejmán török szultántól, míg Ferdinánd nyugatról kapta a segítséget. 1538-ban békét kötöttek azzal a megállapodással, hogy Szapolyai halála után Ferdinándra száll a királyság. Szapolyainak két héttel halála előtt fia született, és meghagyta híveinek, hogy a csecsemőt koronázzák királlyá, gyámjául pedig a török szultánt kérjék föl. A csecsemő király érdekeinek védelme lett az ürügy arra, hogy 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15-dik évfordulója napján, Szulejmán ellenállás nélkül megszállta és birtokba vette Budát.
Ezt követően az ország három részre szakadt. A Dunántúl nagyobb része és a Nagyalföld török kézre került. A nyugati és északi peremvidékek magyar, illetve Habsburg fennhatóság alatt maradtak, míg Erdély súlyos adók ellenében ?függetlenséget? vásárolt a töröktől. A török 1699-ben szorult ki az ország területéről. Történetírásunk a közbeeső kor számos nagy alakjáról, hőstetteiről, eseményéről emlékezik meg. Például 1552-ben az egri nők férjük, apáik és testvéreik oldalán karddal kezükben vagy kővel és forró vízzel verték vissza az ostromlókat, és győztek. Szigetvár védői 1566-ban halált megvető hősiességük ellenére se voltak ilyen szerencsések. Mintegy 1,500 harcos, Zrínyi Miklós vezetésével, 90,000 törökkel szemben egy hónapig védte a várost. 25,000 török vesztette életét, miközben a védők létszáma 300-ra apadt. Tartalékaik is kimerülőben voltak. Lehetetlenné vált a vár további védelme. A tisztek feleségei és leányai úgy döntöttek, inkább meghalnak, minthogy török kézre kerüljenek. Az utolsó roham előtt a férjek megölték hitvesüket, apák leányaikat. Zrínyi felsorakoztatta hű katonáit, s mint az orkán rontottak az ellenségre. Három kivételével mind hősi halált halt.
Az 1568-as tordai országgyűlés törvényesítette a vallásszabadságot, mely szerint minden ember szabadon választhatta meg hitét. Magyarország ezzel is megelőzte Nyugat-Európát.
Öt évvel a török kiűzése után (1699) a Habsburgok magyarellenes politikája kirobbantotta az 1704-től 1711-ig tartó, II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot. A török időkben elnéptelenedett területekre visszaigyekvő magyarokat a Habsburgok katonái elkergették és idegeneket telepítettek helyükre, mint például a 40,000 szerb családot a Délvidékre, ami megalapozta Trianont. Igaz ugyan, hogy e kérdésben a magyar főurakat is nagy felelősség terheli. Ők főleg Erdélybe telepítettek be sok románt, mint olcsó munkaerőt. Nagy szabadsághősünk, II. Rákóczi Ferenc nagyapja, Rákóczi György fordíttatta le a bibliát román nyelvre, hogy ezzel elindítsa a románság művelődését. A későbbieket ismerjük. A sors különös játéka, hogy a szabadságharc bukása után Rákóczi Törökországban kapott menedéket, és ott is halt meg. Gróf Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László Franciaországba menekült, és a francia huszárság megszervezője lett. Az általa szervezett huszárezred a Bercsényi nevet viselte. 1758-ban Franciaország marsalljának nevezték ki. Az amerikai huszárságot is egy magyar, Fabriczy Kováts Mihály ezredes szervezte ütőképes, korszerű alakulattá. 1776-ban ment Amerikába és a lengyel származású Pulaski Kázmér tábornok alatt szolgált. 1779-ben Charlestonnál halt hősi halált egy huszárroham során. Az amerikai polgárháború északi hadainak 1861-ben aratott első jelentős győzelme pedig Zágonyi Károly huszárszázados nevéhez fűződik.
A török és Habsburg-hódoltság nem köszönthetett volna Magyarországra rosszabb időkben. Az Olaszországból elinduló megújulás (reneszánsz) nagy lendülettel és életerővel töltötte fel Európa művelődését, amire napjainkban is nagy szükség lenne. Ez azonban Magyarország határainál megtört. E kor nagyütemű fejlődésével csak az elzárt, de mégis viszonylag szabad Erdély tudott valamelyest lépést tartani. Ekkor épültek Európa-szerte a tudomány fellegvárai. Magyarország pedig a törökkel és a Habsburg-házzal küzdött, önmagát őrölte fel és romba dőlt.
A magyarság hanyatlásának azonban mégsem ez a legmeghatározóbb oka. Az ezerhétszázas évek elején és közepén kezdte hajtogatni csíráit egy új eszme, a nemzeti gondolat, ami 1789-ben, a nagy francia forradalomban teljesedett ki. Addig a mindenkori hatalom birtokosa (király, császár) iránti hűség volt a társadalmat összefogó vezéreszme. Az új irány a nemzetet emelte eszményi magaslatra. Nem elégedett meg a nemzethez való hűséggel, mert a fajta, a vér tisztasága is követelmény lett. A nyugati népek ezen új eszme szolgálatába állították történetírásukat, és kiművelték erős nemzeti öntudatukat, és azon keresztül társadalmi, azaz nemzeti vezéreszméjüket. Ezen eszme a nyugati országok némelyikében, mint az orkán seperte el a nemzetiségeket.
Magyarországon az új eszme a Széchenyiek okos gazdaságpolitikájával, és ugyancsak az ő általuk alapított Magyar Tudományos Akadémia segítségével művelődhetett volna ki. E folyamatot az 1848-49-es szabadságharc bukása törte meg. A Bach-kormány megtöltötte a Tudományos Akadémiát osztrák, német és egyéb idegen származású, magyarellenes ?tudósokkal", bach-tudósokkal. Feladatuk az volt, hogy a lehető legmélyebbre gázoljanak a magyarság öntudatába, érzelmeibe és lelkivilágába. Csírájában fojtsák el a nemzethű történetírást, és ezzel megakadályozzák a társadalmat vezérlő nemzeti eszme kiművelődését. E siserehad e munkát kiválóan el is végezte. Megtagadtuk dicső szittya-hun őseinket és finnugorok lettünk. Nyelvünk egy szedett-vedett tákolmány, melyben egyetlen magyar tőszó sincs, mondják a bach-nyelvészek. Szomorú, hogy a bach-tudósok szellemiségétől a mai napig nem tudtunk megszabadulni.
E kor megértése nélkül nem születhetik meg a nemzethű történetírás, ami nélkül pedig nem művelődhet ki az egységes nemzeti önismeret és az egészséges társadalmi vezéreszme. Enélkül pedig nincs nemzettudat és nemzeti önbecsülés, és nincs magyar feltámadás!
Az 1848-49-es szabadságharcot megelőző évek egyik fő kérdése a közteherviselés volt. Az 1848 elején Párizsban, majd Bécsben kitört forradalom és a hazai forradalmi hangulat a nemességet arra kényszeríttette, hogy e kérdésben a népi akaratnak engedjen. Az országgyűlés felsőháza 1848. március 15-én a délelőtti órákban megszavazta a közteherviselésről szóló törvényt, melynek értelmében a nemesség feladta kiváltságainak egy részét, s ezzel elejét vette, hogy a délután kitörő szabadságharc a főúri osztály ellen is irányuljon. A magyar főnemesség az egyedüli a világon, ha nyomásra is, de mégis önként adta föl kiváltságjogait. A szabadságharc leverése után a Bach-kormány önkénye nehezedett az országra. Majd az 1867-es kiegyezés után egy nemzetellenes, a gazdaságot karmaiba kaparintó réteg szorításába került és vergődött az új kormány és az ország. Ezt a kiváltságait feladó nemesség legyengülése is elősegített.
A századforduló táján nagy volt a nyugtalanság Európában. A hatalmi villongások háborúval fenyegettek. Kelet-Közép-Európában a nemzetiségeket a nemzeti függetlenség eszméje fűtötte. Ezt mind Bécsből, mind Moszkvából egyaránt szították a magyarság ellen. Cikkek, térképek jelentek meg Magyarország feldarabolásáról, melyeket magyar részről nem vettek komolyan. 1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb orvgyilkos megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ez lett az ürügy, az utolsó szalmaszál, melyet az első világháború kitörése okának emlegetnek. Az igazi ok, mint minden háború oka, gazdasági és hatalmi volt.
Magyarország ekkor az Osztrák-Magyar Császárság tagállama volt. Nem volt önálló külpolitikája. A birodalom miniszterei közül csak egy volt magyar, a miniszterelnök, gróf Tisza István. A birodalmi kormány Szerbia azonnali megtámadását javasolta. Tisza ezt ellenezte, és politikai megoldást javasolt. A háborús hangulat azonban tovább fokozódott, és a Császárság csapatai július végén megtámadták Szerbiát. A háború 1918-ban a felek közös megegyezése alapján fegyverletétellel ért véget. Az Osztrák-Magyar Császárság 1918. november 3-án fegyverszüneti egyezményt írt alá Páduában Olaszországgal, mely sértetlenül hagyta a történelmi határokat. Az egyezményt Franciaország nem vette figyelembe, és balkáni haderejét Magyarország ellen vonultatta fel, mely Szegedig hatolt. A román és cseh csapatoknak is engedélyt adtak arra, hogy átlépjék a magyar határokat, miközben a frontról hazatérő magyar katonákat leszerelték. A háborút béketárgyalások követték, melyek egyre inkább elfajultak és a nemzetek, vagy mint teljes győztesek, vagy mint teljes vesztesek kerültek ki belőle. Magyarország ügyét a Párizs melletti Trianonban tárgyalták. Magyarországot vádolták meg, mint a háború okozóját, és mire a ?béketárgyalások? befejeződtek, elvesztettük országunk 72%-át, a lakosság 64%-át, köztük 3.5 millió magyart, akikből másfélmillió közvetlen az új határok mentén élt, csaknem színtiszta magyar falvakban, városokban.
1938 és 1941 között nagyhatalmi tárgyalások és egyezmények értelmében Magyarország visszakapta az elcsatolt területek magyarlakta részeit. A részbeni igazságtétel maradandóságát azonban egy újabb háború kitörése fenyegette, mely nem is váratott magára sokáig. Aztán a II. Világháború győztesei 1947-ben Párizsban megismételték Trianont. Magyarország ismét elvesztette a visszacsatolt területeket, sőt azt meg is toldották, a Duna magyarországi oldalán, Pozsonnyal átellenben három színtiszta magyar falut, Ópozsonyt, Oroszvárat és Köpcsényt Csehszlovákiának ítélték A trianoni és párizsi „béke"-parancsok igazságtalanságát az 1990-es évek eseményei, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása és a véres polgárháborúk igazolják.
A történelmi Magyarország feldarabolását a nemzetiségek „önrendelkezési jogának" érdekében a ?demokratikus eszmék" jegyében tették. A tények ezt egyszerűen nem támasztják alá. A megnövelt Románia is nemzetiségi állam lett. Úgyszintén a két új állam, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Egyéb nemzetiségek között csaknem kétmillió magyar került román, egymillió magyar cseh, és félmillió magyar szerb uralom alá. A ?békeszerződés? értelmében az elcsatolt területeken népszavazást kellett volna kiírni a hovatartozást illetően. Ez Sopronban és környékén meg is történt, de miután a város és a vidék népessége Magyarország mellett adta le szavazatát, a további választások kiírását nyomban leállították. Ez nem volt más, mint a fennen hirdetett ?demokratikus eszmék? sárba tiprása. Világunkat azóta is a ?demokrácia? zászlaja alatt kéjelgő, nép- és nemzetellenes hatalom tartja karmaiban.
Az elalélt magyarságot a trianoni csapás rázta fel álmából, és rövid időn belül kibontakozott egy életerős szellemi építkezés, melynek meglett volna a remélt eredménye, de elseperte a második világháború vihara. 1956-ban egy újabb talpra állást kísérelt meg a nemzet. Mint a szunnyadó tűzhányóból az izzó folyam, úgy tört ki a magyarságból a szabadság és függetlenség vágya. Halálmegvető hősiességgel, fegyverrel a kézben fordult a külső és belső ellenséggel szembe. Hatalmas veszteségeket okozott a Magyarországot megszállva tartó szovjet csapatoknak, melyeket visszavonulásra kényszerített, s néhány nap alatt felszámolta a hírhedt ÁVO ellenállását. Október végére elnémultak a fegyverek, s néhány napig úgy tűnt, hogy ismét szabadok lettünk. Az új magyar kormány már csak a nyugati hatalmak elismerésére várt. Ekkor történt, hogy a nyugat, a ?szabadságszerető? nyugat, a ?szabadság bástyájával", Amerikával az élen ismét hátat fordított, cserbenhagyott bennünket. Eisenhower elnök Titón keresztül tudatta a szovjettel, majd pedig nyilvánosan is közzétette, hogy Amerika nem tart kívánatosnak semmiféle lázongást a Szovjetunió határán. Ezzel szabad kezet adott a szovjetnek a „lázongó" magyarok letörésére.
A vesztes szabadságharcot és forradalmat a véres megtorlások követték. A nemzet meghasonlott és befelé fordult. A Kádár-Aczél együttesnek aztán sikerült kiölni a magyar fiatalságból a nemzeti önbecsülés utolsó szikráját is. Ez, és a terhesség megszakításának törvényesítése eredményezte, hogy a magyarság évente 40-50 ezerrel, egy kisvárosnyi népességgel fogy. Ha e folyamatot nem tudjuk megállítani, kisnépből törpe néppé zsugorodunk, és ellenségeink nagy örömére eltűnünk a történelem színpadáról. Ahhoz, hogy nemzetünket meg tudjuk menteni a teljes pusztulástól, szembe kell néznünk a könyörtelen tényekkel, a valósággal. Fel kell mérnünk jelen helyzetünket, és meg kell határozni, hogy mi a teendőnk. E munka nem kezdődhet mással, mint a nemzethű történetírással. Valós múltunk ismeretéből meríthetjük mindazon tudást, akaratot és erőt, amely nélkülözhetetlen jövőnk építéséhez.
Trianon - Országcsonkítás - 1920. június 4.
A Történelmi Magyarország területe 325,000 km2 volt. Ebből 4,000 km2-t Ausztriához, 63,000 km2-t Csehországhoz, 102,000 km2-t Romániához, 63,000 km2-t Szerbiához csatoltak. Továbbá a Magas-Tátra északi részéből Lengyelországnak is jutott egy darabka. Fiumét, az ország egyetlen tengeri kikötőjét pedig Olaszországnak ítélték. Magyarország elvesztette földművelésre alkalmas területeinek 61%-át, fakitermelésének 88%-át, arany, ezüst, réz és sóbányáinak 100%-át, vas termelésének 83%-át, vas- és acélgyárainak 60%-át, olajfinomítóinak 47%-át, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül.
A történelmi Magyarország nemzetiségei:
A történelmi Magyarország nemzetiségi állam volt. 1920-ban 20,886,000 lakossal. A magyarság lélekszáma tízmillió körül volt. Az elcsatolt területek lakosságának nemzetiségi mutatói: Ausztriához; 358,000 lélek, ebből 126,000 nem osztrák (25,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 5,000. Csehszlovákiához; 3,576,000, ebből 1,874,000 nem szlovák (1,000,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 700,000. Jugoszláviához; 4,122,000, ebből 3,093,000 nem szerb (500,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 350,000 alatt van. Romániához; 5,265,000, ebből 2,465,000 nem román (1,900,000 magyar). A magyarság lélekszáma ma 1,700,000. Csonka-Magyarországnak maradt 7,516,000 lakosa. Ebből láthatjuk, hogy az elszakított területeken a magyarság lélekszáma nem szaporodott, hanem visszaesett, míg e területeken az utódállamok népessége kétszeresére nőtt az elmúlt nyolcvan évben. A történelmi Magyarország nemzetiségi térképén azt is láthatjuk, hogy közvetlen az újonnan meghúzott határokon túl, mintegy másfélmillió magyar élt csaknem színtiszta magyar falvakban, városokban. Ez a bíráskodó nagyhatalmak részéről az általuk fennen hirdetett demokratikus eszmék sárba-tiprása, és a magyarság létére törő bűnös merénylet volt.
Azt is tudni kell, hogy a történelmi Magyarországon, a nemzetiségek panasza ellenére, a magyar kormány főiskolákat, tanítóképzőket működtetett részükre, melyekben a tanítás az illető nemzetiségek nyelvén folyt. E területeken az utódállamok ma mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a magyar felsőoktatás helyreállítását.

Shalamoon!
A Népszabadságon és Népszaván kivül olvass más újságokat is,valamint mélyrehatóan tanulmányozd a bolsevizmus történelmét.Te lehet,hogy szégyenled magad,én nem.

@yids:
"Hát igen. Magyarország, a 10 millió náci országa."
"Te is az vagy? :-)"

Hát persze. Csak el kell olvasni a sok újságcikket, kiderül, hogy magyarországon mindenki vagy náci, vagy rasszista, vagy mindkettő.

"Én egyébként nem érzem magam annak, és sok ismerősöm van, aki szintén nem az. Ez erős túlzás. "

Attól, hogy valaki tagadja, hogy náci, még lehet belül az :-)

Az újságok alapján kétfajta magyar van (a kisebbségieket nem számítva): az egyik rasszista, a másik szintén az, csak tagadja.

Igen, ironizálok.

De unom már, hogy a csapból is a rasszistázás és nácizás folyik!

Slota nem náci? A rosz szomszédi viszo nelég rére nyúlik vissza. Nem véletlen, hogy a csehek örültek mikor szlovákia levált. Nekik is egy fekély volt csak.
Egyet azért nem értek, hogy még ők ugrálnak. Az Unióhoz is ők folrdoltak, miért nem Magyarország. Egyenlőre a magyar kissebbségeket éri hátrány Szlovákiában. Bezzeg, ha mi bánnánk így a kissebbségeinkel, mit szolna hozzá az unió. Volna lehetőség, hogy szlovákiát figyelmeztesse az unió, még szanksziókat is alkalmazhatna.

Amikor gazdasági váléság van, mindig előtörnek a visszafogott politikai nézetek és indulatok -várható volt a békétlenség.
Talán elfoglaltságot kellene találnia a balhékedvelő honfitársainknak - egy részüknek nagyon nehéz feldolgoznia, hogy nb2 ben kell lennie a csapatuknak.
Nem a sport szeretete miatt mentek ki, hanem a balhé lehetősége miatt, hogy félrészegen, jól be lehet szólni a rendőröknek, -a szócsata, már a neten elkezdődött, jóval korábban.
Csak remélni tudom, hogy majd ukrajnába is kimennek balhézni, arrafelé is szeretik a népek az ilyeneket. Végülis egy csomóan megúszták az októberi pofonpartyt.

No, történt, ami történt, megváltoztatni már sajnos nem lehet. Egyet viszont kőkeményen, a leghatározottabban le kell szögezni. Amennyiben még ha feltétel nélkül a szlovák hivatalos álláspontot is fogadnánk el, a szlovák hatóságoknak akkor is feleniük kell. Csak egy kiragadott példa.: Az Európai Únióban mindenhol tilos a vipera használata, a szlovák hatóságok többek között ezt is megszegték.
A legszomorúbb viszont az, hogy az impotens külügyminiszterünknek mégcsak véleménye sincs az esettel kapcsolatban, nemhogy határozottan fellépne. Mert ezt önmagára valamit is adó ország egészen egyszerűen nem hagyná, és kőkeményen működésbe hozná az eu szerveit. Szégyen, szégyen...

István, nem akarlak csesztetni, meg ezt a blogot sem lehet ennél jobban elrondítani, mint amilyen alapban, de tisztelettel érdeklődnék, hogy hallottál-e már valaha olyasmiről, hogy "link", "hivatkozás" vagy "url"?
szeretem az egérgörgőt használni, és a PgDown billentyűm is jól van, de ilyesmikkel elegánsabb lenne. :)

Roy a Szlovákiai Magyar kisebbség, úgy ahogy elvolt, de ezzel a foci dologra abszolut nem volt szükség.

Úgy látom azért, hogy Magyarországon van olyan kisebbség akikkel igencsak mostohán bánunk... (van belőlük szlovákiában is)

"Európában ma már csak a Magyar Köztársaságban tűrik meg ezeket a nézeteket."

Szlovákoknál konkrétan kormányon van a szélsőjobb. Németországban és Angliában pár éve majdnem bejutott a parlamentbe a szélsőjobb.
Olaszországban nyíltan toboroznak a szélsőséges (mind jobb mind bal) pártok a focimeccseken. Nacionalista csoportok Szlovákiától Szerbiáig mindenhol vannak. A német neonácik rendszeresen járnak át Lengyelo.-ba, Csehországba balhézni. Ja és a horogkereszt nálunk is tiltott jelkép. Akkor t. szerző, hogy is van ez, hogy egyedül nálunk tűrik meg?

MINDEN POSZTOLÓNAK!

Menjetek a youtube oldalára szép kis videókat láthattok szlovák és román barátainktól.

A román hadsereg évek óta azt gyakorolja, hogy hogyan lehet lenyomni a magyarokat, a szlovákok pedig asszisztálnak hozzá.

Nem azért de nem hiszem hogy valaki náci vagy fasiszta azért, mert próbálja magát, identitását megvédeni.

A SZOMORÚ AZ HOGY NEM TUDJUK MAGUNKAT MEGVÉDENI!
ROVOTT AGYÚ POLITIKUSAINK EGY MOZDULATOT NEM TESZNEK A MAGYAR NÉPÉRT!

ÉS IGEN:
EURÓPÁBAN KÖZUTÁLATNAK ÖRVENDÜNK EGY IDEJE, HÁLA KORMÁNYAINKNAK ROMÁN ÉS SZLOVÁK SZOMSZÉDAINKNAK.


Szomorú, hogy ez van, de egyben igazuk van:
aki nem védi meg magát azt lehet ütni.

Mellesleg nagy hazafiságra utal, hogy mindössze 100 tartalékos katonája van Magyarországnak.

ERRŐL MI IS TEHETÜNK.

"Zomba Az aki megkérdőjelezi hogy a magyarságnak évezredes joga van a csonka országon kívüli területek egy részére az vagy nem magyar, vagy ostoba"

elvesztettük a háborút -ego:_nincs jogunk.
ha nyertünk volna...
Talán a másik oldalra kelett volna állni...


Nem is tudom ki az ostoba, aki ésszerűen érvel, vagy személyeskedik ha kifogy az érvekből.
Na nehogymár kitaláld ki a magyar ki a nem magyar. (mondjuk én a marsról jöttem megfigyelőnek:)

hát ja, az meg a másik, hogy ilyenkor üt csak át, hogy mennyire talpraesett a magyar külügy. a Kingácskával az élén. van bárki a világon, aki azt a nőt komolyan veszi?

Csekonics · Csekonics 2008.11.10. 11:41:43

tudtommal amúgy a francia zsaruk is használnak viperát
Más kérdés, hogy ott aztán tényleg botrány lenne, ha ok nélkül tennék...
(Akármennyire is provokáció amit a meccsen csináltak a magyar 'szurkolók' - én spec. semmi olyat nem láttam egyetlen felvételen sem, amiért _verés_ járna. - Esetleg a stadionból kiküldeni (meccset lefújni v. ilyesmi), de nem verés.)
A mostani koszorúzás nyilas cuccban viszont tényleg gáz. Olaj a tűzre, a lehető legrosszabbkor.

Ja, amúgy én személyesen is ismerek olyan 'szlovákot' akinek csak apja meg anyja volt magyar és szerinte is gáz, amit ez a nagyhangú kisebbség művel. Tényleg csak ártanak azzal, amit csinálnak.

science, az identitásodat védd meg otthon :) (szükséges egyáltalán?:)
De ne a szomszédokhoz menj bosszantani őket revizionista jelképekkel:)
vittél volna virágot.

Régen nem a sport szeretetéről szól a dolog, az csak egy ürügy.

"elvesztettük a háborút -ego:_nincs jogunk."

A háborút nem mi okoztuk és mégis minket büntettek ezzel a váddal és következménnyel

Gondolom egyébként azok, akik most lelkesen tapsolnak és könnyes szemmel megköszönik slotáéknak,hogy "végre rendberakták a magyar csürhét", pár hónappal ezelőtt még felháborodva ordibálták a tv előtt, hogy "Freedom for Tibet". Elveik igazolása képpen elképzelem, amint a spanyol rendőrség minden mérkőzésen rommá veri a Barcelona szurkolókat,mert függetlenedni szeretnének, vagy a Bresciaiakat, akik szintén szeretnék, ha Észak-Olaszország külön országot alkothatna, nem is beszélve az Atletic Bilbao híveiről. A Livorno szurkolókat halomra lőnék a kommunizmus áldozataira való tekintettel, míg a Laziósokat egyenesen átadnák az izraeli rendőrségnek. A hollandiában folyamatosan izraelt éltető Ajax szurkolókat pedig hétről-hétre lovas rendőrök támadnák és mindezt hálákodva köszönné meg Izrael népe, mondván jogosan történt a brutalitás, hiszen zsidó testvéreink egy másik ország területén zászlóink kiaggatásával, Izraelt éltető dalok éneklésével minden húrt túlfeszítve hergelte Hollandia népét. A Franciaország-Tunézia meccsen pedig,amikor Párizsban a francia himnuszt nem lehetett hallani, mert a tunéziai bevándorlók füttye és fújolása azt tökéletesen elnyomta minden liberális térdre rogyott és megköszönte e magasztos pillanatot, s már tudták, a világot sikerült jobbá tenniük, unokáikra egy boldogabb jövő vár..

Hát nem ez a szerző lenne az első, akit ok nélküli "nácizásért" perelnek be.
"Itt nincsenek náci vagy fasiszták, csak az ősi területeiket visszakövetelő magyarok. "
Ez így van.

Egyébként meg igen, van miért szégyenkezni. Én például szégyenlem, hogy egy ilyen ember, mint ennek a cikknek az írója egyáltalán tud magyarul...

Még egy gondolat - folytatva az előbb írottakat: Így fordulhatott elő, hogy az egész történet 180 fokos fordulatot vett és a sarkáiból fordult ki. Most olvasom a hírekben, hogy Slota kezdeményezi az EU szerveinek fellépését Mo-ggal szemben... Egészen elképesztő és abszurd! De nálunk senki nincs, aki az aszatlra csapna és hivatalosan kijelentené, hogy azért ezt már tényleg nem kéne! Ez a szégyen, és nem az, amit sokan itt alig egy óra alatt a témával kapcsolatban ostobaságot összehordtak.

Igen, a szellemi fogyatekosok is irhatnak blogot. Es kommentelhetnek is.
El kellene nekunk, magyaroknak, fogadnunk azt a tenyt, hogy Szlovakia egy onallo, szuveren orszag. Meg akkor is, ha ez nekunk nem tetszik. Raadasul sokkal jobban all, mint a mi orszagunk es a kormanya ezert igen nagy presztizsnek orvend odahaza. Most keresik a nemzeti identitasukat, ami igen nehez dolog, mivel nem rendelkeznek semmifele tortenelemmel, nemzeti sajatossaggal. Ezert azt masoktol probaljak elvenni (pl. magyar szimbolumokat sajatitanak ki), illetve az egyseget a magyarutalatban talaljak meg. Ez ellen a kormanyunknak egysegesen fel kellene lepnie. Valamennyire ezt meg is teszik, dehat korberohogik oket, es veluk egyutt minket is, a szlovakok. Erre jo pelda volt az egy hettel ezelotti osszetuzes, ahol a magyarok hergelni mentek egy meccsre a szlovakokat, azok meg aranytalan erobedobassal, mocskos modon elvertek mindenkit, akar megerdemelte, akar nem. Ez nyilvanvaloan egy politikai es nagyon elitelendo tett volt! Most a magyar szurkolok Kassan bebizonyitottak, hogy ez mennyire jogtalan volt, hiszen mi normalisan szurkolunk es nem holmi garazda allatok vagyunk, ahogy ezt Slotaek/Ficoek megprobaljak beadni a szlovakoknak es a nagy vilagnak. Erre mit tesz par tucat magyar naci? Rajatszik Slotaek kezere es fasiszta szimbolumokkal felfegyverkezve masirozik Szlovakiaban. Megall az eszem! Ezek az emberek tobbet artottak Magyarorszag imazsanak egy nagyon kenyes momentumban, mint Orban es Gyurcsany az elmult evtizedben egyuttveve!!! Raadasul ellehetetlenitettek, hogy a Szlovakokkal valami konszenzusra jussunk. Most az isten sem mossa le rolunk, hogy mi valoban 10 millio naci orszaga vagyunk.
Hogy rohadnanak a szlovak bortonbe a magyar nacik!!! Kar, hogy elengedtek oket.

momentán a felvételeken én sem láttam semmi olyat amiért jogosnak tartanám a rohamrenmdőri rohamot.
Viszont ismerve a fanatikusabb futballszurkoló ultrák "munkásságát" a pofon benne van a pakliban.

-csak a magyar kisebbséget sajnálom, akik kinn élnek -és most szopnak azért mert pár hülye* ugy gondolta jó ötlet kimenni balhézni. (*ezek közül párat megvertek -nem sajnálom őket.) Érett már.

u.i. slota attól még majom marad.

Csekonics · Csekonics 2008.11.10. 11:53:26

Igen, egyrészt Kingácskának most kellene - határozottan, de kultúráltan persze, hogy hiteles legyen - asztalra csapni.
Másrészt a sok mélymagyar vegye már észre, hogy a felvonulásaikkal - bármennyire is jogosnak érzik - csak adják a lovat a Fico / Slota páros alá...

Csekonics!

Itt?
Olvasd végig a sok elmebeteg hozzászólását, nézz be más fórumokra és rájössz, hogy lassan már a komplett magyarság lesz a hibás a szerdahelyi rendőri brutalitás miatt.

A politikusaink pedig lesz@rják az egészet. Ha érdekükben lenne kiállni értük, már megtették volna.

" Zomba 2008.11.10. 11:52:00
"elvesztettük a háborút -ego:_nincs jogunk."
A háborút nem mi okoztuk és mégis minket büntettek ezzel a váddal és következménnyel "

Osztrák_Magyar monarchia hadüzenettel indult az egyes.
elbuktuk
Jött a revizionista vágyakozás, majd Adolf bácsi -szövetkeztünk
ezt is elbuktuk.
Milyen követelés?
Örülhetünk, hogy nagyobb pofon nem lett.

Páneurópai Harci Kos!

Nem személyeskedés volt a célom. De ami azt illeti te nem hiszed hogy a történelem kerekét vissza lehet fordítani és nem is akarod. Beletörődsz a jelenlegi állapotokba. Nos én arra gondolok, hogy Trianonért egész Európa bocsánatot kell hogy kérjen a magyar nemzettől, mert mi mindenért megfizettünk többszörösen is a háborúk miatt, de nekik ez nem volt elég. Gondolva itt az elcsatolt területekre és a végtelen jóvátételre amit fizettünk.

elvárná az ember a "civilizált" világtól, hogy visszavonják a Benes-dekrétumokat és minden magyar lakta terület autonómiát kapjon. Nos ez a "civilizált" megoldás is olyan távol áll most, mint az hogy háborúban foglaljuk vissza elcsatolt országrészeinket.

Remélem érthető mire gondolok. Senki nem tüntetne itt ha mindenhol megvalósult volna a területi és kulturális autonómia vagy csak hagyták volna a magyarokat békében élni, saját nyelvükön tanulni a saját ünnepeiket megtartani. De nem inkább a kiirtást célozták meg. A csendes népirtás nyomon követhető a környező országokban.

"Ezek az emberek tobbet artottak Magyarorszag imazsanak egy nagyon kenyes momentumban, mint Orban es Gyurcsany az elmult evtizedben egyuttveve!!! Raadasul ellehetetlenitettek, hogy a Szlovakokkal valami konszenzusra jussunk. Most az isten sem mossa le rolunk, hogy mi valoban 10 millio naci orszaga vagyunk."

Hát, ha nem is látom _ennyire_ sötéten a dolgot, de kb. egyetértünk.

Báró Csekonics (névrokon): Nem, nem lehet, tilos. Pont.
Abban igazad van, hogy a nyilaskeresztes egyenruhában való koszorúzás gáz, és nem a megoldást szolgálja. De erre hoztam fel - kicsit elkanyarodva a témától -példának korábban a München-mez betiltását. Az is árpád-sávos.

Páneurópai!

Gondolom rengeteg meccsen megfordultál már, hogy ennyire ismered az ultrák életét.

Megsúgom, hogy akikről te írsz, azok nem az ultrák.

Osztrák_Magyar monarchia

Tényleg, az osztrákéktól mit is vettek el? Területeket kaptak! Vesztesként!

A revízió a Trianon következménye. II. vh. után a németek mennyi területet vesztettek? A mai Németországot megnézve elég csekély veszteség. Az olaszok? Szinte semmit. Csak belőlünk osztogattak és hoztak létre sosem volt államokat.

Kit érdekel Mo imázsa, engem a magyarok megélhetése és jövője érdekel és nem az hogy a külföldiek mit gondolnak az országomról. Főleg annak örülnék legjobban ha annyira rossz lenne az imázsunk, hogy nem akarnának minket felvásárolni se.

A történelem kerekét nem lehet visszaforítani - már megtörtént, kész vége, tovább kell lépni, nem a múltban vájkálni.
-nem attól lesz jobb az országnak ha visszaköveteljük -az elveszített területeket.
fantázia egyes: visszadják: mit csinálsz az azóta ott élőkkel kitelepíted? huszon egyedik században biztos hagyná az EU.
EU-n kívül meg kivel szövetkezel? elbukik az egész.
István király jól látta, hogy szövetkezni kell a fejlett nyugati hatalmakkal, mert csak igy úszhattuk meg a totális bukást.
Az hogy pár uralkodó meg politikus rosszul taktikázott annak az utódok isszák meg a levét. Ezt a meglévő földarabot kellene felvirágoztatni az itt élőknek de nem a határon túlra kacsingatni amikor itt sincs rendben.
(nem elsősorban politikára gondolok)

Bocsánatkérés miért? Nekünk kellene bocsánatot kérnünk, hogy háborút kezdtünk, aztán a rossz oldalra álltunk.
Tény hogy alaposan leverték rajtunk.
Dolgok visszadása - milyen alapon?
A határ túloldala -autonómiához el fognak jutni előbb utóbb, de semmiképpen nem az a módja, hogy provokáljuk a kormányukat mindenféle nemzeti szamársággal.

Minden ország szereti a kisebbségeknek biztosítani az autonómiát, kiváncsi vagyok mi lenne ha a Romák kitalálnák, hogy szeretnék az egyik megyét elcsatolni:)

Zomba

A ketto nagyon is osszefugg. Egy eros gazdasaghoz befektetok, illetve megrendelok kellenek. A kutya nem fog foglalkozni egy kis orszaqggal, ameleyet mindenki utal, mert zavaros, megbizhatatalan es politikaialag erosen kifogasolhato. Ez sajnos igy mukodik.
Persze mas lenne a helyzet, ha meg tudnank allni a sajat labunkon. De ezt ma egyetlen egy europai orszag sem teheti meg.

Uff!
1.) Blog író sík hülye(vagy jól fizetik ezért.) Persze: a világban sehol másutt nincsenek szélsőséges hülyék. Most akkor szégyenljük magunkat rendesen.
2.) Szavtopluk pereli vissza a Kárpát medencét, a fehér ló biznisz aránytalan mivoltára hívatkozva.
3.) Szent Korona tan, az nagyon hiteles lehet Árpád - Szvatopluk korában. Már ők is Pápát akartak maguknak, hogy legyen kinek odaadni a népüket tokkal-vonóval.
4.) A propaganda netovábbja, hogy azok sírják vissza a nagy MO.-t (rigmusok-búsuló nóták), akiket vágóhídra küldtek akkori nagyjaink, és akik egész életükben el sem hagyták a falujukat, jó esetben akár 30 évet is megéltek.
5.) Csókoltatom a Tölgyessy híveket, akik szerint szlovákia "bezzeg" ország. Igen! Bezzeg ott érdemes befektetni, mert ott nagyobb a nyomor(még kevesebbért gályáznak a helyi lakosok. Direkt nem írtam nemzetiségeket)! És mi más is minősítené azt, hogy egy ország élhető-e, mint hogy a tőke az jön vagy épp megy.

Rózsavirág

Rét közepén piros rózsa virágzik,
körülötte giz-gaz, bogáncs burjánzik;
a kis virág búslakodik magában:
- Nincsen nékem helyem e nagy világban!

Ne félj, szépség, itt van mér a kikelet!
Ilyen szépet elveszteni nem lehet!
Van még magyar legény ezen környéken,
lekaszáljuk mi a giz-gazt serényen!

Magyarország, te vagy a mi virágunk!
Minden gyomot gyökerestül kivágunk!
Kárpátokból üzenjük a világnak:
Nincsen párja sehol a mi hazánknak!

monarchista.blogspot.com

Zomba 2008.11.10. 12:09:15

Az jó, ha érdekel az ország jövője és a magyarok megélhetése - engem is.
Hogy az ország 'imázsa' nem - azzal az a baj, hogy ez a kettő összefügg - akár tetszik akár nem.
Hogy hogyan ítélnek meg minket mások, attól sokminden függ és függhet.
Nemcsak a turizmus miatt, bár ott látszik a legközvetlenebbül. (Szállodák, éttermek, taxicégek, MÁV, Malév stb. - mind észreveszik és számokban látják, ha csökken a turisták kedve hogy idejöjjenek.)
Meg persze a gazdaság - ha az országnak 'balhés' a híre, senki nem akar sem idejönni befektetni, sem velünk kereskedni. - Ez így együtt pedig nagyon sok munkahelyet érinthet...

Marian T. Horvat: A szent inkvizíció: mítosz és valóság

A XX. századi gondolkodásmód számára ellentmondásnak tűnik a szentet és az inkvizíciót egy napon említeni. Nincs még egy ilyen téma, amiről ennyit írtak volna, vagy amit ennyiszer próbáltak volna tisztára mosni, mint a szent inkvizíciót. A modern mentalitás nehezen tud megérteni egy olyan intézményt, mint az inkvizíció, mivel az inkvizitórikus eljárás nem a XVIII. század folyamán, a nyugati kultúrában elterjedt liberális tanokon, pl. a gondolat szabadságán alapult. A mai gondolkodásmód számára nehéz a vallási meggyőződést objektívnek, a szabad, egyéni döntésen kívülállónak tekintenie. Mint ahogy a Katolikus Egyházat sem egy tökéletes, független társadalomnak látja, ahol az igaz hitet minden áron fenn kellene tartani.
A vallási intolerancia nem a középkor egyedülálló terméke: a múltban mindenütt, és mindig is úgy gondolták az emberek, hogy semmi sem háborítja jobban a közjót és a békét, mint a vallási széthúzás és a viszály. A középkorra a legnagyobb válságnak azt tekintették, ami a Latin Egyház egységét és biztonságát veszélyeztette, és ezért, ha a keresztény társadalom nem lép fel az eretnekek ellen minden rendelkezésére álló eszközzel, az nemcsak ostobaságnak, de Krisztus elárulásának is tűnt volna. A mai modern felfogás a világi államról, amely mindenfajta vallással szemben semleges, megbotránkoztatta volna a középkori elmét.
A mai ember nehezen érti meg az inkvizíció intézményét, mert elfeledkezett három tényről. Először is: a vallási meggyőződést már nem tekinti objektívnek, Isten ajándékának, s így a szabad, egyéni döntésen kívülállónak. Másodszor számára az Egyház már nem a tökéletes és független állam, amely szilárdan a tiszta és hiteles kinyilatkoztatáson alapul, s amelynek első és legfőbb feladata természetesen ennek az eredeti hitnek a makulátlan megtartása kell legyen. Az igaz hit megtartása úgy tűnik, magától értetődő volt a középkori ember számára. Az eretnekség, mivel a lelket támadta, veszélyesebb bűn volt, mint a gyilkosság, hiszen a lélek örök élete sokkal többet ért, mint a test halandó volta.
Végül: a mai ember már nem képes olyan társadalmat elképzelni, amely az Egyház és az állam szoros kapcsolatán alapul. Az egyházi hatalom elválaszthatatlanul egybefonódott a világival, nagyjából úgy, mint ahogy a lélek egybe van fonódva a testtel. Elképzelhetetlen lett volna két teljesen különálló részre szétválasztani őket. Az állam nem lehetett közömbös alattvalói lelki boldogulása iránt anélkül, hogy ne követne el árulást legfőbb uralkodója, a mi Urunk, Jézus Krisztus ellen. A XVI. századi vallási forradalom előtt ezek a nézetek minden keresztény számára magától értetődőek voltak.1
Mint ahogy William Thomas Walsh a Characters of the Inquisition (Az Inkvizíció sajátosságai) című művében írja: a keresztény társadalomban az eretnekség elfojtása mind az egyházi, mind a világi hatalom részéről olyan régi, mint az egyistenhit. (A vallás nevében Mózes több embert öletett meg, mint Torquemada.)2 Az inkvizíció, mint különálló egyházi törvényszék, jóval későbbről származik. Történelmileg a római jog néhány elemét átvevő egyházi törvénykezés fejlődésének egy időszakában működött. A maga idejében semmiképpen sem úgy tekintettek rá, mint ahogy azt ma gondolják.3 Edward Peters mérföldkőnek számító írásában, az Inquisition-ben (Inkvizíció) rámutat arra, hogy az „inkvizíció” a XVI. század vallási és politikai vitáinak és konfliktusainak „kitalálmánya”. Csak később alkalmazták a XVII-XVIII. századi vallási tolerancia, valamint a filozófiai és politikai felvilágosodás indítékainak szolgálatára. Ez a folyamat, amely mindig is katolikus-ellenes, és általában spanyolellenes volt, egyetemessé vált. Így az inkvizíció végül minden olyan elnyomó vallás jelképe lett, amely ellenzi a szellem szabadságát, a politikai szabadságot és a filozófiai felvilágosodást.

1. Mítosz
Mítosz: A középkori inkvizíció a Katolikus Egyház által fenntartott, centralizált, mindent behálózó, teljhatalmú elnyomó szervezet volt.
Valóság: Az inkvizíció, mint egyedüli, teljhatalmú, félelmetes törvényszék, „amelynek ügynökei mindenütt a vallási igazság, az intellektuális és a politikai szabadság útjában álltak, mindaddig, míg a felvilágosult XIX. században meg nem döntötték”, a képzeleten kívül nem létezett. Az inkvizíció mítoszát „a XVI. századi spanyolellenes vallási reformerek”4 teremtették. Ez az elképzelés, amely mítoszok és legendák sokaságából állt össze, a XVI. századi nagyfokú vallásüldözés kontextusában öltött alakot. A propaganda célpontja, amely az inkvizíciót a protestantizmus elleni legjellegzetesebb és legveszélyesebb katolikus fegyvernek állította be, a legnagyobb európai hatalom, Spanyolország volt, amely magára vette a katolicizmus védelmezője szerepet. A későbbiekben - bármilyen vallásüldözés bírálatáról legyen is szó - ezt a terminust használták.
Valójában nem egy, monolitikus, hanem három különböző inkvizíció volt.
A középkori inkvizíció 1184-ben Dél-Franciaországban kezdődött válaszul a katharok eretnekségére, s a XIV. század végén, a szekta kihalásával szűnt meg. A modern kutatások meggyőzően mutatják, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a középkori Európában az emberek az inkvizíciót a kormányzat centralizált intézményének tekintették volna. A kor pápáinak nem állt szándékában egy állandó törvényszéket felállítaniuk.5 Példának okáért, 1367-ig, amikor a domonkos Albericet Lombardiába küldték, a titulus inquisitor hereticae pravitatis meg sem jelenik.
IX. Gergely pápa az inkvizíciót nem egy különálló, független törvényszékként állította fel, hanem bírákat jelölt ki, akik a pápa nevében tanítóhivatali funkciókat láttak el. Ahol ők üléseztek, ott volt az inkvizíció. Az egyik legkárosabb, századokon át szőtt legenda a mindentudó és mindenható törvényszék képe, amelynek ujjai a föld minden sarkára elértek. Az inkvizítorok kis száma, s korlátozott hatáskörük messze megcáfolja az eltúlzott retorikát. A XIII. század végén egész Languedoc-ra (az albigens eretnekség egyik melegágya) kettő, Provence-ra kettő, s Franciaország többi részére négy-hat inkvizítor jutott.6
Ami azt a vádat illeti, hogy az inkvizíció a keresztény világban mindenütt jelenlevő testület volt, az inkvizíció nem is létezett Észak-Európában, Kelet-Európában, Skandináviában, vagy Angliában, Walesben, Írországban illetve Skóciában. A XIII. században a legtöbb eset a dél-franciaországi albigensek ellen irányult. Velencében 1289-ig létre sem jött, s a város levéltári iratai azt mutatják, hogy a szekuláris hatalom mindössze hatszor szabott ki halálos büntetést annak teljességében („in totu”).7
El Santo Oficio de la Santa Inquisition, ismertebb nevén a spanyol inkvizíció, 1478-ban állami intézményként alakult, hogy feltárja az igaz hit elleni eretnekséget és devianciát. Ferdinánd és Izabella azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek.8 Fontos megjegyeznünk, hogy az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek - hacsak nem a természet törvényeit szegték meg - nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá.
Végezetül: a római Szent Hivatal (Sacrum Officium) 1542-ben alakult, s a három változat közül a legkevésbé aktív, ugyanakkor a legemberségesebb volt.9 John Tedeschi nemrég megjelentetett tanulmánya, The Prosecution of Heresy (Az eretnekség vádja), a római inkvizícióval, s annak XVI. század közepi újraszervezése után alkalmazott eljárásokkal foglalkozik; azt vizsgálja hogyan küzdött a hit megtartásáért, s az eretnekség gyökeres kiirtásáért. Tedeschi tanulmányának jelentősége abban áll, hogy olyan, a reneszánsz óta fennálló feltételezéseket dönt meg, mint pl. a római inkvizíció korrupciós volta, embertelen erőszakossága, igazságtalansága - feltételezések, amelyekkel Tedeschi terjedelmes munkája kezdetén maga is foglalkozott, azonban lassan rájött, hogy az inkvizíció nem volt „rögtönzött bíróság, kínzókamra, vagy olyan jogi labirintus, amelyből nincs menekvés”. Tedeschi rámutat arra, hogy az inkvizíciós eljárás védőügyvédet is biztosított. Továbbá a vádlottnak joga volt jogi tanácsot kérni, sőt hitelesített másolatot kapott az egész tárgyalás menetéről (a vád tanúinak feltűntetése nélkül), hogy felkészülhessen a válaszra. Ezzel szemben a kor világi törvényszékein a védőügyvédnek csak szertartásos szerepe volt, a bűnösnek nem volt joga jogi tanácshoz (1836-ig), az ellene felhozott bizonyítékokat csak a tárgyaláson ismertették, s védelmét ott helyben kellett ellátnia. Tedeschi arra a következtetésre jutott, hogy a római inkvizíció a korai modern európai jogtudomány szempontjából törvényes igazságot szolgáltatott, sőt „nem túlzás azt állítani, hogy több szempontból a Szent Hivatal a jogi reformok úttörője volt.”10

2. Mítosz
Mítosz: Az inkvizíció a katolikus Egyház által uralt középkori világ bigottságából, kegyetlenségéből, intoleranciájából fakadt.
Valóság: Az inkvizíció egy nyugodt, megfontolt, körültekintő kísérletből ered, amelynek célja az összhangnak, az egységnek olyan jogi eszközét létrehozni, amely kiküszöbölné a tömeg önfejűségét, indulatát, bigottságát. A középkori inkvizítorok nemcsak a teológiai, hanem a társadalmi veszélyek ellen is küzdöttek. Az inkvizíciót a XII. század végén Dél-Franciaországban alapították, válaszul az albigensek eretnekségére; ez a szekta különösen erős volt Lombardiában és Languedocban. Fontos kihangsúlyoznunk azt a társadalmi veszélyt, amelyet ez a csoport jelentett az egész társadalom számára, s amely nem pusztán a mai korban népszerű protestáns fundamentalizmus prototípusa volt. Az albigens elnevezés a kathar szekta központjának számító dél-franciaországi Albi városából ered. A katharok (a név a szekta követőinek görög elnevezésére utal: cathaaroi = tiszták) úgy tartották, hogy két istenség, egy materiális és gonosz, s egy immateriális és jó harcol az emberek lelkéért. Minden anyagi teremtmény gonosz, az ember kötelessége az, hogy ezt elkerülje, s elutasítsa azokat, akik ezt jónak tartják. Az Ószövetség Istenét, aki a gonosz világot teremtette, elutasították. A katharok által értelmezett Újszövetség11 szolgált útmutatóként ahhoz, hogy az ember megszabadítsa lelkét az anyagi dologtól, a testtől. Egy XIII. századi szaktekintély, Rainer Sacconi, így összegezte a katharok hitét:
„Minden kathar közös hite a következő:
Az ördög alkotta a világot, s mindazt, ami benne található. Valamint az Egyház minden szentsége, nevezetesen a vízzel való keresztség, s más szentségek, nem szolgálják az üdvösséget, nem Krisztus és az Ő Egyházának valódi szentségei, hanem hamisak, ördögiek a gonosz Egyházához tartoznak. A katharok általánosan elfogadott hite szerint a testi házasság mindig is halálos bűn volt, s az elkövetkezendő életben a törvényes házasság nem kisebb büntetést von maga után, mint a házasságtörés, vagy a vérfertőzés, sőt egyikért sem kaphat az elkövető szigorúbb büntetést. A katharok tagadják továbbá a test feltámadását. Úgy tartják, hogy húst, tojást vagy sajtot enni, még a legnagyobb szükség esetén is halálos bűn, mivel coitus útján nemződtek. Esküt tenni semmi esetben sem engedélyezett, következésképpen halálos bűn. Továbbá a világi hatóságok az eretnek gonosztevő megbüntetésével halálos bűnt követnek el. Valamint senki sem nyerheti el az üdvösséget, csak a felekezetén belül.”12
A katharok tehát a szentmisét bálványimádásnak, az Eucharisztiát ámításnak, a megváltást képtelenségnek tartották. Haláluk előtt a követők vigasztalásban (consolamentum) részesültek, az egyetlen engedélyezett szentségben, amely lehetővé tette a lélek számára, hogy megszabaduljon az anyagtól, s visszatérjen Istenhez. Éppen ezért fulladás, vagy koplalás általi öngyilkosság nem csak megengedett, de egyenesen dicséretre méltó is volt.
Azt tanítani, hogy a házasság gonosz, hogy mindenféle eskü tilos, hogy a vallási öngyilkosság jó, hogy az embernek nincs saját akarata, tehát a tetteiért nem felelős, hogy a világi hatalomnak nincs joga a bűnösöket megbüntetni, az országot fegyverrel megvédeni, a középkori társadalom gyökerét ért támadás volt. Példának okáért, az eskütétel egyszerű viszszautasítása aláásta volna az egész feudális rendszer jogrendszerét, amelyben a kimondott szónak éppen olyan, ha nem nagyobb súlya volt, mint az írottnak. Még Charles Henry Lea, egy, az inkvizícióval foglalkozó protestáns amatőr történész, aki keményen szemben áll a katolikus Egyházzal, is elismerte: „Ami az ortodoxiát okozta, okozta a haladást és a civilizációt. Ha a kathar szekta domináns lett volna, vagy egyenlő feltételekkel létezhetett volna, hatása végzetes lett volna.”13
Válaszul az északi franciák keménységére, gyakori brutalitására, amellyel az albigensek elleni keresztes hadjáratot folytatták, melyben sok eretneket szabályos tárgyalás vagy meghallgatás nélkül öltek meg, III. Ince olyan nyomozati eljárást hozott létre, amelynek célja a titkos szekták feltárása volt. A másik probléma, amivel a pápaságnak szembe kellett néznie, a laikusok azon hajlandósága volt, hogy az eretnekek ellen a legkomolyabban fellépjenek, nem törődve azok megtérésével, üdvösségével. A középkori intézmény igazi atyjának IX. Gergely pápát tartják, Szt. Ferenc és Szt. Domonkos barátját, aki az újonnan alapított kolduló szerzetesrendekhez fordult, hogy vállalják el az inkvizítorok veszélyes, fáradságos, s nem kívánt feladatát.
IX. Gergely pápa olyan rendkívüli törvényszéket hozott létre, amelynek az eretnekséggel vádolt személyek leleplezése és elítélése volt a feladata. Az albigensek előre nem látható dél-franciaországi térhódítása nyilván közrejátszott ebben. Az Egyháznak Észak-Franciaországban is szembe kellett néznie a szórványosan előforduló tömeges erőszakkal, amelynek gyakran ártatlanok estek áldozatul. Az eretnekek máglyán való elégetése is feltételezhetően egy meghonosodott szokás erejének volt köszönhető. A pápát szintén nyugtalanították a Németországból jövő hírek, egy titkos társaságról, a luciferániusokról szóló jelentések, melynek meghatározott szertartásai profanizálták a Szent Ostyát. 14
Világi síkon a pápa félelmetes erővel állt szemben; II Frigyes császárral, az állítólag „modern” és „liberális” Hohen-staufen uralkodóval, aki teljesen nyilvánvalóan közömbös volt az Egyház lelki gazdagsága iránt, s állandóan szemben állt a pápasággal. A csak nevében keresztény uralkodót, II. Frigyest, erősen befolyásolták az asztrológusok s a muzulmán szokások (háremet tartott); két keresztes háborút vezetett, s kétszer közösítették ki. Már 1224 márciusában elrendelte, hogy a Lombardiában bűnösnek talált eretnekeket elevenen égessék el (az ókori Római Birodalomban felségsértésért járt ez a büntetés), vagy kisebb büntetésként a nyelvüket tépjék ki. Gergely pápa attól tartva, hogy Frigyes nemcsak eretnekeket, hanem személyes ellenségeit is elégetteti, megpróbált a probléma kezelésére megfontoltabb módszert keresni.
1233-ban IX. Gergely pápa megtalálta a maga megoldását: a lincselő törvényt a kolduló ferencesek és domonkosok által vezetett szabályos jogi eljárás váltotta fel. Speciálisan az eretnekek leleplezésére, illetve megtérítésére képzett vizsgálók és bírók voltak, akik szegénységi fogadalmuk folytán védelmet élveztek az irigységtől, a megvesztegetéstől, és elkötelezték magukat az igazság szolgálatára.
Az első dolog tehát, amit a kolduló inkvizícióról meg kell jegyeznünk, hogy létrejötte egy határozott szükségre adandó válasz volt. Az eretnekség esetében jogot, rendszert vezetett be, sőt pártatlanságot ott, ahol a politikai féltékenység elégtételének, a személyes rosszindulatnak, a közutálatnak határtalan tere volt. Ha olyan történésszel találkozunk, aki az inkvizíció bevezetését a „jogelmélet előrelépésének” tartja, ebben az értelemben kell értenünk.15 Az Inquisitio szó nyomozást jelent, s ez volt a pápa érdeke is: valódi nyomozás, törvényes eljárás a nyílt lincselés, a tömeg irracionális érzelmei és a személyes bosszú által fűtött tettek helyett.
A második dolog, amit meg kell jegyeznünk, hogy a kolduló szerzetesrendeknek a hit integritásának megőrzése éppúgy feladata volt, mint a társadalom biztonságának megvédése. Ha az eretnekség eme áradatával nem tudtak volna szembeszállni, az a nyugati kereszténység összeomlásához vezetett volna. Az egész történelem folyamán az egyik legsikeresebb törvényszék volt, amelynek sikerült az albigensek társadalom-ellenes mérgét teljesen kiirtania, s így Európa morális egységét további háromszáz évig megőriznie.

3. Mítosz
Mítosz: Az inkvizíció borzalmas eljárásai igazságtalanok, kegyetlenek, embertelenek és barbárok voltak. Az inkvizíció tűz fölött megsütötte áldozatainak lábát, befalazta őket, hogy az örökkévalóság után sóvárogjanak, kalapáccsal törte össze csontjaikat, kerékbe törve megnyúzta őket.
Valóság: Az ellenállhatatlan gótikus fikció ellenére a bizonyítékok egészen más következtetés levonására késztetnek bennünket. Az inkvizíció folyamatáról pápai bullák egész sorozata és más hiteles okmányok számolnak be, de legfőképpen olyan formulárékon és kézikönyveken keresztül ismerhetjük meg, mint amilyeneket Szt. Raymond Penaforte (c.1180-1275), a nagy spanyol kánonjogász, és Bernard Gui (1261-1331), a XIV. század elejének legünnepeltebb inkvizítora készített. Az inkvizítorok természetesen vallatók voltak, de mindemellett teológiai szakértők is, akik lelkiismeretesen betartották a szabályokat és követték az utasításokat, s akiket elbocsátottak és megbüntettek, ha nem viseltettek tisztelettel az igazság iránt. Amikor például 1223-ban Bourger-i Robert ujjongva bejelentette, hogy célja az eretnekek megégetése és nem azok megtérítése, IX. Gergely pápa azonnal felfüggesztette és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.16
Az inkvizíciós eljárások meglepően igazságosak, sőt elnézőek voltak. A kor más európai törvényszékeivel ellentétben egész felvilágosultnak tűnnek. A folyamat az Egyház híveinek egybehívásával kezdődött, az inkvizítor fennkölt prédikációt mondott, az Edit de foi-t. Minden eretneknek előre kellett mennie bevallania a bűnét. Ez az idő a „kegyelem ideje” volt, amely 15-30 napon át tartott, s amely idő alatt a vétkesnek nem volt mitől tartania, hiszen ígéretet kapott arra, hogy bűne bevallása és a megfelelő büntetés után újra bebocsáttatik a hívők közösségébe. Bernard Gui szerint a kegyelemnek ez az ideje a legüdvösebb és legértékesebb intézmény volt, mely által sokan megbékéltek,17 hiszen az eljárás elsődleges célja az eretnek Isten kegyelmébe való visszavezetése volt, csak kitartó konokság esetén lettek az Egyházból kitagadva, s a kevésbé irgalmas állam gondjaira bízva. Az inkvizíció elsődlegesen és legfőképpen bűnbánati és térítő hivatal, nem pedig büntető törvényszék volt. Ha ezt nem látjuk tisztán, az inkvizíció értelmetlen, céltalan borzalomnak tűnhet. Elméletben a bűnös, és nem a bűnöző állt az inkvizítor előtt. Ha az elveszett bárány visszatért a nyájba, az inkvizítor sikeres volt, ha nem, és az eretnek Isten elleni nyílt lázadásban halt meg, az inkvizítor küldetése kudarcba fulladt.
A kegyelemnek ezen ideje alatt a hívőket kötelezték, hogy teljes körű információt nyújtsanak az inkvizítornak minden általuk ismert eretnekről. Amennyiben az inkvizítor úgy találta, hogy kellő alapja van az illető elleni eljárás megindításához, idézést küldtek neki, hogy egy megadott napon jelenjen meg az inkvizítor előtt, mindig mellékelve az inkvizítor által ellene felhozott bizonyítékok írásos ismertetését. Végezetül hivatalos elfogatóparancs kiadására került sor. Ha a vádlott nem jelent meg, ami csak ritkán fordult elő, kiközösítetté, száműzötté vált, azaz csak kiátkozás terhe mellett nyújthatott neki bárki menedéket, adhatott neki élelmet.
Habár a tanúk nevét a vádlott előtt titokban tartották, hogy a hamis vádaktól megvédhesse magát, személyes ellenfeleiről részletes listát adhatott. Ezáltal bizonyos ellene tett vallomásokat meggyőzően megsemmisíthetett. Joga volt felsőbb hatóságokhoz, ha kellett a pápához fellebbeznie.18 A vádlott utolsó előnye az volt, hogy a hamis tanúkat könyörtelenül megbüntették. Bernard Gui például leír egy olyan esetet, amelyben egy apa hamisan eretnekséggel vádolta a fiát. A fiú ártatlanságára hamar fény derült, az apát letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték.
1264-ben IV. Orbán további intézkedése folytán az inkvizítornak be kellett mutatnia a vádlott ellen felhozott bizonyítékokat a periti vagy bona viri testületnek, s meg kellett várnia annak véleményét, mielőtt ítéletét meghozta volna. Többé-kevésbé esküdtszéki minőségében a csoport 30, 50, sőt, akár 80 tagból is állhatott, s az inkvizítor személyes felelősségének enyhítését szolgálta. Fontos ismételten hangsúlyoznunk, hogy ez egy egyházi bíróság volt, amely nem formált és nem is gyakorolt jogot a hívőkön kívül, azaz a meggyőződéses hitetleneken és a zsidókon. Csak azok estek a középkori inkvizíció igazságszolgáltatása alá, akik előbb keresztény hitre tértek, majd ezt követően tértek vissza korábbi vallásukhoz.19
A kínzást IV. Ince pápa engedélyezte először az 1252. május 15-én kiadott Ad exstirpanda bullájában azzal a megszorítással, hogy az nem veszélyeztetheti a vádlott életét, nem okozhatja végtagjának elvesztését, s csak egyszer és abban az esetben alkalmazható, ha a vádlottat sokrétű, kétségtelen bizonyítékok alapján gyakorlatilag már elítélték. Mai tudósok által írt némely objektív tanulmány amellett érvel, hogy a középkori inkvizíciós eljárásban a kínzás gyakorlatilag ismeretlen volt. Bernard Gui, Toulouse 6 éven át működő inkvizítorának naplója szerint, aki több, mint 600 eretneket hallgatott ki, kínzást egyetlen egy esetben alkalmaztak. Az 1307. és 1323. között lejegyzett 930 ítélet esetében (és érdemes megjegyeznünk, hogy a feljegyzéseket civil bíróságoktól választott, fizetett írnokok lelkiismeretesen készítették), a vádlottak többségét börtönbüntetésre, a kereszt viselésére, és vezeklésre ítélték. Mindössze 42 esetben lettek a világi hatalomra bízva, s elégetve.20
Az inkvizíció brutalitásáról szóló legendákat, a börtönbüntetésre ítéltek, s a világi hatalom által máglyán elégetettek számát figyelembe véve, az évek során erősen eltúlozták.
Professzor Yves Dossat a fennmaradt nyilvántartások és az elérhető dokumentumok tanulmányozása után úgy becsülte, hogy 1245-1246. között a toulouse-i egyházmegyében 5000 embert hallgattak ki, ezek közül 945 esetben találták a vádlottat eretnekségben, vagy abban való érintettség okán bűnösnek. Habár 105 embert börtönbüntetésre ítéltek, a többi 840 kisebb büntetést kapott. Az összes elérhető adat alapos elemzése után Dossat arra a következtetésre jutott, hogy a XIII. század közepén az inkvizíció által elítéltek mindössze 1 százalékát adták át kivégzésre a világi hatalom kezébe, s csak 10-12 százalékukat küldték börtönbe. Sőt, az inkvizítor gyakran csökkentette a büntetés mértékét, vagy átváltoztatta azokat.21 A különböző történetek által részletezett égetések nagy száma okmányokkal nem igazolható, a későbbi századok katolikusellenes propagandájának szándékos kitalációja. Az egyre gyarapodó bizonyítékok alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Szent Hivatal egyedülállóan magas szinten - jóval magasabb szinten, mint a kortárs világi törvényszékek - őrizte meg mindenre kiterjedő feddhetetlenségét.

4. Mítosz
Mítosz: A spanyol inkvizíció volt az, amely felülmúlt minden barbárságot, zsarnoki és kegyetlen gyakorlatával az egész társadalmat terrorizálta.
Valóság: 1994. november 6-án a londoni BBC adásában, „A spanyol inkvizíció mítosza” című dokumentumfilmjében hihetetlen tanúvallomás hangzott el ezen állítások cáfolatára. Történészek ismerték el, hogy „ez a kép hamis. Ez egy 400 évvel ezelőtt elterjesztett ferdítés, amelyet mind a mai napig elfogadnak. A spanyol inkvizíció 300 éves történelmében minden egyes esetnek saját dossziéja volt.” Ezeket a dossziékat most összegyűjtötték, s végre először alaposan áttanulmányozták. Professzor Henry Kamen, aki szakértője a témának, nyíltan elismerte, hogy ezek az iratok részletesek, kimerítőek, és a spanyol inkvizícióról egészen más képet mutatnak.
Ezt a propagandát a protestáns ellenszenv táplálta a Katolikus Egyház és a Habsburg dinasztia hatalmas vezetője, V. Károly szent római császár ellen, aki Európa legerősebb hadserege felett rendelkezett. Félelmeik különösen az 1547-es mülburgi csata után erősödtek, ahol Károly gyakorlatilag megsemmisítette ellenfeleit.22 II. Fülöp spanyol trónra lépése, s elszánt protestánsellenessége csak felszította ezeket a félelmeket. Amint azt Fülöp római nagykövetének írt 1566-os levelében olvashatjuk:
„Biztosíthatja Őszentségét, hogy inkább elvesztem minden birodalmamat, s ha volna, száz életemet, mintsem a vallás, vagy Isten szolgálata kárt szenvedjen. Mert nem tervezem, s nem is vágyom eretnekek vezetője lenni.”23
Míg azonban a spanyolok a csatatéren gyakran diadalmaskodtak, a propagandaháborúban inkább megalázott vesztesek voltak. Nem védekeztek a spanyol kegyetlenség és barbárság legendája ellen, amelyet azért találtak ki, hogy Európa a holland protestáns felkeléssel szimpatizáljon. A cél elérése érdekében az inkvizíció bemocskolása tűnt a legtermészetesebb eszköznek.
A XVI. század óta rengeteg pamfletet és brosúrát írtak - túl sokat és borzalmast, hogy itt most felsoroljuk őket. Elég csak néhányat megemlíteni: Orániai Vilmos bocsánatkérése, amelyet 1581-ben a francia hugenotta Pierre Loyseleur de Villiers írt, az elmúlt negyven év összes inkvizíció-ellenes propagandáját egy olyan politikai iratba zárta, amely „szentesítette” a holland felkelést. 1567-ben Renaldo González Montano kiadta Sanctae Inquisitionis Hispanicae Artes aliquot detectae ac palam traductae című művét, amelyet hamarosan Nyugat-Európa főbb nyelveire lefordítottak és széles körben terjesztettek. Ez döntően hozzájárult ahhoz, ami később „Fekete Legendaként” vált ismertté, amely az inkvizíciót a kínzókamrák szörnyűségével társította.24 Hasonló leírásokat más protestáns írók is hosszasan taglaltak, mint például a XIX. században Ingram Cobain tiszteletes, aki a kínzás egyik képzelt eszközét a következőképpen ábrázolta: egy gyönyörű ember nagyságú baba, amely ezer késsel vágta fel áldozatát, ha azt arra kényszerítették, hogy megölelje. A mítoszt megteremtették és hatalmas méreteket öltött, az irodalmi képtelenségektől kezdve útleírásokon, szabadkőműves elbeszéléseken, szatírákon (Voltaire, Zaupser), színdarabokon és operákon (Schiller, Verdi), valamint történelmi regényeken (Victor Hugo) át a későbbi századok rémregényeivel bezárólag.25
Ami a kínzást illeti, Professzor Kamen nemrégiben azt állította, hogy „valójában az inkvizíció nagyon ritkán alkalmazott kínzást. Valenciában az általam vizsgált 7000 eset mindössze két százalékánál fordult elő a kínzás bármiféle formája, s az sem tartott 15 percnél tovább. Egyetlenegy esetben sem találtam jelét annak, hogy valakit kettőnél többször kínoztak volna.” Professzor Jaime Conterras egyetértett: „A spanyol inkvizíciót a többi törvényszékkel összehasonlítva úgy találtuk, hogy a spanyol inkvizíció lényegesen kevesebbszer alkalmazott kínzást. Ha a spanyol inkvizíciót más országok törvényszékeivel hasonlítjuk össze, a kínzás terén a spanyol inkvizíció gyakorlatilag tiszta.”26
Ugyanezen időszak alatt Európa többi részén a borzalmas fizikai kegyetlenség megszokott dolog volt. Angliában köztéri bokrok megrongálásáért, vadorzásért, egy nő zsebkendőjének ellopásáért, vagy öngyilkossági kísérletért halálbüntetés járt. Franciaországban, aki bárányt lopott, kibelezték. VIII. Henrik uralkodása alatt a mérgező bevett büntetése katlanban való megfőzése volt. Még 1837-ben is Angliában egy év alatt 437 személyt végeztek ki különböző bűnökért, s a Reform Bill elfogadásáig hamisításért, pénzhamisításért, lótolvajlásért, rablásért, a postával való összeütközésért és szentségtörésért halál járt.27 Világos, hogy nagy körültekintéssel kell eljárnunk, ha a spanyol inkvizíciót a fizikai kegyetlenség és az érzéketlen durvaság sajátos vádjaival illetjük.
A spanyol inkvizíció határtalan hatalmáról és felügyeletéről szóló mítosz szintén alaptalannak bizonyult. A XIV. századi Spanyolországban az inkvizíciót húsz törvényszékre osztották, melyek mindegyikének a hatásköre többezer négyzetmérföld volt. Mégis csak egy-két inkvizítor és néhány adminisztrátor dolgozott az egyes bíróságokon. Professzor Kamen megjegyezte: „Ezeknek az inkvizítoroknak nem volt erejük a társadalmat úgy ellenőrizni, ahogy azt a történészek elképzelték. Nem volt hatalmuk, nem ez volt a feladatuk, s nem volt semmiféle eszközük hozzá. Ennek a képnek az erőltetésével olyan eszközt adtunk a kezükbe, ami sohasem létezett.”28
Valójában részben az inkvizíciónak a néppel való korlátozott kapcsolata volt az egyik oka annak, hogy a spanyolok nem viselkedtek ellenségesen velük szemben. A nagyobb városokat kivéve a többi település tíz, sőt volt hogy csak százévente egyszer látott inkvizítort. Az egyik ok, amiért az emberek az inkvizíciót támogatták, az pont az volt, hogy nagyon ritkán találkoztak vele, s még kevesebbszer hallottak róla. Kamen megjegyzi, hogy a történelem minden periódusában erős kritikai és ellenzéki feljegyzéseket találhatunk. Mégis, az inkvizíciós iratok először Llorente, majd Henry Charles Lea általi kivizsgálását alapul véve a tudósok elkövették azt a hibát, hogy az inkvizíciót a spanyol kultúrától és társadalomtól elszigetelten tanulmányozták, mintha az a vallásban, a politikában, a kultúrában és a gazdaságban központi szerepet játszott volna, s bárminemű szembenállás vagy kritika tilos lett volna.29 Ezt a nézetet támasztja alá Menendez y Pelayo szatírája azokról, akik Spanyolország minden bajáért a törvényszéket okolták:
„Miért nem volt Spanyolországban ipar? Az inkvizíció miatt. Miért lusták a spanyolok? Az inkvizíció miatt. Miért vannak bikaviadalok Spanyolországban? Az inkvizíció miatt. Miért sziesztáznak a spanyolok? Az inkvizíció miatt.”30
Az inkvizíció nem tehető felelőssé „a spanyol műveltség és irodalom dekadenciájáért” jelenti ki Peters ünnepelt, objektív tanulmányában, az Inkvizícióban, a protestáns történész Charles Lea és a katolikus Lord Acton állításai ellenére. „Az 1559-es Index váratlan csapása után, amely elsősorban a népies jámborság ellen irányult”, állítja Peters „a spanyol irodalom ellen nem indult több támadás, s száz spanyol íróból egynek sem volt konfliktusa az inkvizícióval. Sőt, az 1558-59-es intézkedések után Spanyolországban, egy minden más európai nemzetnél kiterjedtebb világi ismereteken alapuló, továbbra is aktív intellektuális élet folyt.”31
Egy utolsó és legfontosabb mítoszt kell még megvizsgálnunk.

5. Mítosz
Mítosz: Az ember szabadabb és boldogabb, ha az állam vagy a nemzet nem tesz hivatalos nyilatkozatot egyetlen igaz vallás érdekében sem. Ezért tehát az igazi haladás az állam és Egyház szétválasztásában áll.
Valóság: Ez a kérdés kritikus pontja. Ennek legdinamikusabb eleme, leglényegesebb pontja az emberi léleknek a valláshoz és a filozófiához való hozzáállása. Hogy ezt a választ teljesen megértsük, szükséges néhány feltevést tennünk.
A katolikus történelemfelfogás azon a tényen alapul, hogy a Tízparancsolat az emberi viselkedés alapvető normája, amely a természeti törvényekkel összhangban van. Azért, hogy az embert gyengeségében megsegítse, irányítsa, vezesse, saját rosszra való hajlamától és az eredendő bűnből származó hibáktól megőrizze, Jézus Krisztus tévedhetetlen Tanítóhivatalt (Magisterium) adott az Egyháznak, hogy a nemzeteket tanítsa és vezesse. Az Egyház eme Tanítóhivatalának elfogadása a hit gyümölcse. Hit nélkül az ember nem lenne képes kitartóan ismerni és teljes egészében gyakorolni a Tízparancsolatot.
Következésképpen, amint az ember a kegyelem sugalmazására, az erények gyakorlásával a kegyelem rendjébe emeli magát, a természeti törvények alapvető és változatlan elveivel összhangban álló kultúrát, politikai, társadalmi és gazdasági rendet alakít ki. Az így kialakult szokásokat és ezt a kultúrát együttesen keresztény civilizációnak nevezhetjük. Továbbá, a nemzetek és a népek csak a keresztény civilizáció keretén belül, a kegyelemmel való kapcsolat által és a hit igazságain keresztül valósíthatják meg a tökéletes civilizációt, a civilizációt, amely a természeti törvényekkel tökéletes harmóniában áll.
Az embernek tehát szilárd meggyőződése kell legyen, hogy a Katolikus Egyház Isten egyetlen igaz Egyháza, és annak valódi egyetemes Tanítóhivatala tévedhetetlen. Ezért a katolikus hitet ismernie, megvallania és gyakorolnia kell.
Felmerül a kérdés, történelmileg ez a keresztény civilizáció mikor létezett. A válasz lehet, hogy megdöbbentő, sőt sokak számára talán irritáló is. Volt idő, amikor az emberiség nagy része ismerte a tökéletesség eme ideálját, ismerte, és őszintén, odaadóan haladt felé. Ez a korszak, amelyet a kereszténység aranykorának is neveznek, a XII-XIII. század időszaka, amikor Európában az Egyház befolyása csúcsán volt. A keresztény alapelvek sem előtte, sem azóta nem látott módon uralták a társadalmi viszonyokat, s a keresztény állam ekkor állt a legközelebb teljes kibontakozásához. XIII. Leó a következőképpen utalt erre a korszakra Immortale Dei (1885) enciklikájában:
„Volt idő, amikor az evangélium filozófiája vezérelte az államokat. Ebben a korszakban a keresztény bölcsesség befolyása és annak isteni bölcsessége átjárta az emberek törvényeit, intézményeit, szokásait, a civil társadalom minden osztályát és viszonyát. A Jézus Krisztus által alapított vallás szilárdan állt minden őt megillető méltóságában, virágzott mindenütt, hála az uralkodók pártfogásának és az elöljárók legitim védelmének. Ezen időszakban a papság és a birodalom boldog egyetértésben és a jó hivatalok baráti kölcsönösségében kapcsolódott össze. Az így szerveződött civil társadalom minden várakozást felülmúló gyümölcsöt termett, emléke megmarad és tovább él, s ellenségének semmiféle mesterkedése sem tudja azt elrontani és elhomályosítani.”
A katolikus társadalom leírása mindenekelőtt egy helyes elképzelést foglal magában arról, hogy az Egyház és a világi társadalom közti kapcsolatnak milyennek kell lennie. Az államnak elvben kötelessége a katolikus hit igazságát hivatalosan megvallania, és ennek következtében az eretnekek működését és térítő tevékenységét megakadályoznia. Mert nemcsak az Egyház, de az egész társadalom lelkünk üdvösségére teremtetett, amint azt Aquinói Szt. Tamás meggyőzően állítja De Regimine Principum című művében. Ebben Szt. Tamás megmutatja, hogy minden Isten által teremtett dolog feltétlenül lelkünk üdvösségére teremtetett és kétségtelenül megszentelésünk eszköze kell, hogy legyen. Az emberek maguk is egymás üdvösségére teremtettek, ezért élnek társadalomban. Ennélfogva mind az egyházi, mind a világi társadalomnak elő kell segítenie az ember létének elsődleges célját, örökkévaló lelkének üdvösségét.
A társadalom eme magyarázata magában foglalja az értékek hierarchiáját, ahol is a szellemi értékek értékesebbek, mint az anyagiak. A Summa Theologica-ban (II, II, ii, 3), például, Szt. Tamás megjegyzi, ha igazságos egy hamisítót halálra ítélni, akkor egyenesen szükségszerű halálra ítélni azokat, akik egy még nagyobb bűnt, a hit meghamisítását követték el. Hiszen az örök üdvösség fontosabb, mint a világi tulajdon, s a közösség jóléte fontosabb, mint az egyéné.
Napjaink liberális szelleme számára ezek az állítások fájdalmas következményekkel járnak. Hiszen ha az állam kijelenti, hogy egyetlen vallás az igaz vallás, akkor elvben köteles az eretnek szekták elterjedését megakadályozni. Magától értetődő, hogy a katolikus társadalomban az állam legmagasabb rendeltetése a katolikus Egyház elismerése, annak védelme, szolgálata, törvényeinek alkalmazása. Egy katolikus társadalomban a pápának minden, az Egyházat érintő dolog felett indirekt hatalma van. Ily módon a pápa minden világi hatalom fölé emelkedik. Ha az állam feje eretnek, a pápának joga van megfosztani őt trónjától, mint ahogy azt a franciaországi IV. Henrik, a jogos francia trónkövetelő esetében tette. Más szavakkal, eretneknek nincs joga katolikus országot vezetni.
Főtisztelendő Denis Fahey írja The Kingship of Christ (Krisztus királysága) című művében: a középkorban az állam eleget tett azon kötelezettségének, hogy az Isten által alapított vallást, a katolikus vallást, amelyen keresztül Őt akarata szerint csodáljuk és imádjuk, megvallja. Amikor a katolikusok a nem katolikusok inkvizícióval kapcsolatos kifogásaira válaszolnak, úgy tűnik, megfeledkeznek a rend korábbi alapelvéről, amely a középkori társadalmat vezérelte. Ha az állam kijelenti egy vallásról, hogy az az igaz vallás, akkor elvi kötelessége az eretnekség és az eretnek szekták elterjedésének a megakadályozása. A liberális mentalitásnak ezen kötelezettséget a legnehezebb elfogadnia. Az eretnekség azért volt bűn, mert az állam a katolikus vallást annak ismerte el, ami objektíven az: az egyetlen Isten által alapított igaz vallás, és nem egy egyszerű, ideiglenes, ma létező, holnapra elenyésző rendelkezés.
Krisztus királyságának társadalmi alapelveiről Denis Fahey tisztelendő a következőket mondja: „Az igazság az, hogy az állam akkoriban megértette a fennálló világban elrendelt társadalmi szerkezet alapelveit, és hogy az inkvizíciót pont azért hozták létre, hogy megvédje a világ befolyását a rend felett, a rendetlenségre uszítók ellen. Isten szándéka szerint ugyanezen elv szolgál mintául az elkövetkezendő korok új dolgaihoz, körülményeihez. A társadalmilag szerveződött, Urunk által megváltott világi ember nem lesz olyan, mint amilyennek Isten szánta, hacsak nem fogadja el a természetfeletti, a nemzetek felett álló katolikus Egyházat. A modern világ elfordult a rendtől, és most bűnhődik hitehagyásáért és zűrzavaráért. Ezt a nagy igazságot egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy elmélyülhessen benső életünk, amellyel Krisztus királyságát ünnepeljük. Határtalanul jobb a teljes igazságért megküzdeni, mintsem látszólagos győzelmet aratni annak lefarigcsálásával.”32
A szent inkvizíció nevének befeketítése nyilvánvalóan gyökereket talált ebben a széles körben elterjedt irányzatban, a katolikus társadalmi rend ezen alapelveinek „lefarigcsálásában”, még az Egyház elöljárói körében is. Míg alapjában a szent inkvizíció problémáját filozófiai szinten kell megvizsgálnunk, nem fér kétség ahhoz, hogy évszázadokon keresztül az „inkvizíció” a tényekhez képest aránytalanul nagy méreteket öltött. A mítosz-készítő eljárást a reformáció alatt protestáns propagandisták tollforgatói kezdték el azáltal, hogy az inkvizíciót Róma gonoszságának egy újabb példájaként festették le. Munkáikban a törvényszéket az intolerancia legfőbb eszközének mutatták be. Azt állították, hogy bárhol, ahol a katolicizmus diadalmaskodott, nem csak a vallási, de a polgári szabadságot is elnyomták. Eme értelmezés szerint a reformáció szabadította ki az emberi szellemet a sötétség és a babona béklyójából. Az erre irányuló propaganda rendkívüli mértékben hatásosnak bizonyult.
Azonban, ahogy az elmúlt évtized tudósai elkezdték a levéltári iratok vizsgálatát, tanulmányaik azt mutatják, hogy az igazság érdekében az inkvizíciót valódi méreteire kell redukálnunk. Jelentőségét erősen el lehet túlozni, ha a felvilágosodás, a romantika és az azt követő liberalizmus propagandistái és filozófiái által bemutatott, jórészt alaptalan elképzelésekre támaszkodunk. Ezek az írók, még Lord Acton is, hamisan azt feltételezték, hogy az inkvizíció része volt a nyilvánvaló intolerancia és kegyetlenség egy speciális filozófiájának. Valójában a társadalomnak volt a terméke, amelyet szolgált. Összegezve, mindazon objektív katolikus gondolkodó, aki a liberalizmus és korunk modernizmusának hibái ellen küzd, és aki csodálattal tekint a Hit korának szellemére és szokásaira, egészséges csodálattal nézhet a szent inkvizícióra.

Nekünk kellene bocsánatot

mi már rég megtettük, többször is.

Természetesen nem a visszakövetelés a megoldás, hanem az előrenézés, de a múltat akkor is le kell zárni.

István király jól látta, hogy szövetkezni kell a fejlett nyugati hatalmakkal

Hát kérlek szépen sem István sem az Árpád-ház királyai nem szövetkeztek sem nyugattal sem Bizánccal. A Magyar királyság egyedülálló formában működött és általában hadakozott a nyugati hatalmakkal.

Pl az sem igaz, hogy István Bizáncból kapott koronát, már csak azért sem mert két hadjáratot is vezetett ellenük, és mindkettőben győztes volt. De ez hosszú mese.

Az EU a magyarság halála.

„NINCSEN KIRÁLYUNK, CSAK CSÁSZÁRUNK!” (JN 19: 15)
ÍRTA: SZÁSZ PÉTER DOMONKOS


Nagy örömömre szolgált, hogy szlovák nyelvű monarchista (és hagyományhű katolikus) oldal is nyílt a világhálón. A XIII. Leó Szlovák Kör (Slovenský Kruh Leva XIII.) által üzemeltetett blog (sacrumimperium.blogspot.com) magát nyíltan hagyományhű katolikusnak, és monarchistának vallja. Az örömömbe egy kis üröm is vegyült, mikor Boldog IV. Károly királyunk képmása alatt ezt a feliratot találtam:

JEHO CISÁRSKA VÝSOSŤ BL. KAROL I. RAKÚSKY
(Ő CSÁSZÁRI FELSÉGE, BOLDOG AUSZTRIAI I. KÁROLY)

„Tót atyafiaink” számára teljes mértékben történelmietlen (anakronisztikus) és következetlen (inkonzekvens) módon „császárként” jelenik meg az a személy, aki alá a szlovák nép mint a Szent Korona alattvalója tartozott, s ebben a minőségében az Uralkodó helyes megnevezése „apostoli király”. Véleményem szerint ebben egy látens sovinizmus húzódik meg, amely a több évtizedes magyarellenes sovén gyűlöletkampány eredménye. Ez ugyanúgy elutasítandó, mint a „Mindent vissza!”-típusú magyar sovinizmus. Mind a magyar mind a szlovák sovinizmus összeegyeztethetetlen mind a katolikus keresztény hittel és erkölccsel, mind a monarcho-legitimizmussal.

Bárki, aki szerves és hagyományhű katolikusságban, valamint szerves és jogfolytonos monarchizmusban gondolkodik, csakis a Szent Korona Országainak restaurációja jöhet számításba. Ez nem jelent „elmagyarosítást”, hisz a „Szent Korona” (Uhorsko) és „Magyarország” (Maďarsko) két különböző fogalom. Az első esetben azon „hungarusok” értendők alatta, akik függetlenül a népiségi (etnikai) öntudatuktól, hazájuknak azt a földet tekintik, melybe beleszervesülvén a Szent Korona tagjai lettek. „Egy a nemzet!” Egy, ahogy az Isten is egy Három Létalanyban. Ez az a „hungarus” nemzet, melyet Szent István Koronája tart egyben, és kapcsolja össze benne békében a nemzetalkotó népeket. A Szent Háromság létalanyait egymás ellen kijátszva istentagadók leszünk, míg a Szent Korona népeit egymás ellen kijátszva saját sírunkat ássuk meg. A Szent Koronának a Szent Háromságot kell tükröztetni a világban, az államiságban. Az önazonosság (identitás) egyik összetevője valóban a népi közösséghez való tartozás, amely azonban a „hely szellemétől” elválaszthatatlan. Ráadásul népeink eggyé szervesültek, a magyarság Európába a testvérnépek által gyökeresedett bele, a szlovákság is önálló arcot a közös ezer év alatt nyert, különben nyugati fele cseh lenne, míg keleti fele lengyel. Mindannyian Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária gyermekei vagyunk! Mind a népelnyomás, mind pedig a Szent Korona szabadkőműves szétverése elfogadhatatlan számunkra. Trianon a népek csapdája.

A tragikusan elhunyt katolikus gondolkodó, Somogyi József gondolata megvilágítja számunkra a széthúzó (divergens) sovinizmusok tarthatatlanságát:

„A közös múlt, a közös származás, az ősi összetartozás emlékei sokszor csak alaptalan mondák, mítoszok. Sőt a múlt valódi emlékei sokszor egészen ellenkező kapcsolatokat mutatnak, mint a későbbi nemzetiségi törekvések. Mert vajon nem sokkal több, erősebb és tartósabb közös emlék fűzi-e pl. a szlovákokat és a horvátokat a magyarsághoz, mint a csehekhez, illetve a szerbekhez? Az erdélyi szászoknak 700 éves közös és gazdag történeti emlékük van a magyarokkal, de vajon mennyi a közös történeti emlékük a bajorokkal vagy a poroszokkal? Mennyivel hosszabb történeti közösség fűzi az erdélyi románokat Magyarországhoz, mint az egy évszázaddal ezelőtt még csak nem is létező Romániához! Mennyi közös történeti emlék szétszakítása árán és milyen mondvacsinált, minden történeti múltat nélkülöző kapcsolatok alapján akarnak régi országokat szétdarabolni és a darabokból újakat összeenyvezni az elvakult nemzetiségi törekvések! E törekvések nem a népek ősi, természetes hajlamaiból, hanem csak az utolsó évszázad óta jórészt mesterségesen szított eszmékből fakadnak. A nemzetiségek sokszor inkább csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, hogy ki és mi ellen harcolnak, de a végső pozitív célokat rendszerint sűrű homály fedi, méginkább azt, hogy e célok valóban tartósan megvalósíthatók-e, vagy sem.”

„El vele, feszítsd meg!” A Fej és a Test – a törvényes és apostoli király és a nemzet sorsa egy. A Szent Korona boltozata által összefogott Hungarus Nemzet (Corpus Nationis Hungaricæ) a szabadkőműves guillotine által fejétől elválasztatott. Az apostoli király és az öt sebből vérző Haza keresztre feszítését követnie kell a föltámadásnak. Nagypéntek nélkül föltámadás – restauráció nélkül revízió nincs! Eggyé vált a Király és a Nemzet a halálban, föltámadásuk is csak egységükben válhat valósággá!

Úgy legyen!

Ez ugye csak a négy általánost végzett prolik paródiája? Nyugtassatok meg!

Szeretném azt hinni, hogy senki sem annyira elvakult, szélsőséges, hogy egy ilyen szöveget komolyan gondol.
(Mert ha netán tényleg így gondolja, akkor az illető nyilván helyesli a pogromokat, a buzitüntetés szétverését vagy esetleg egy politikai nagygyűlés molotovkoktélozását is, hisz minek provokálnak az egybegyűltek...)

QM

Igen, jomagam Tolgyessy hive vagyok. Nem mindig volt ez igy, de a tenyek, azok makacs dolgok es kevesen kepesek atlatni oket, illetve a kovetkezmenyeit. Senkinek nem esik jol itthon, hogy Szlovakia most eppen egy "bezzeg" orszag,...de az! Gazdasagilag es csakis ugy.
Most akkor mi van? Vonuljunk fasiszta egyenruhakban vegig Pozsonyban? Ez a megoldas?

Istvan

A beirasaidat sajnos nincs idom elolvasni. Ez itt nem egy doktori disszertacio helye. Szerintem mondd el a velemenyedet es csatolmanykent/linkkent kozold a tobbit. Aki akarja, elolvassa.
Ezzel nincs szandekomban kizarni teged a kommentekbol, csak kezelhetobbe probalom tenni az olvasast.
Ezert kerlek, hogy a sajtoszbadsag cimen SE essel a torkomnak.

Bezzeg Szlovákia! Nekik nincs Gyurcsányuk és MSZP-jük vagy SZDSZ-ük. Mondjuk töketlen FIDESZ-ük sincs.

Tényleg bezzeg állam :)

Zomba

Igazad van es en is csak somolygok a bezzegallamisagukon. Nem akarunk mi ANNYIRA mast.

De ha jol ertem, te arra vagysz, hogy nekunk ne Gyurcsanyunk, hanem Fico-nk legyen. (Na jo, ez csak vicc volt!!!) Vagy ki mas? Milyen allamfot kepzelsz Mo. elere? Mert nekem ez a kerdes komo;y fejtorest okoz!

Nem ártana megtalálni az egyensúlyt az esztelen önmarcangolás és a >habzó szájúprimitív< nacionalizmus között.

A dunaszerdahelyi esetet nem feltétlenül kéne belekeverni, ott a hatóság járt el. Ezen eljárás jogszerűségét és/vagy mértékét vitatják. Az, hogy az elszenvedői nem feltétlenül szimpatikusak mindenkinek, és hogy sokan csak a balhé kedvéért mentek ki az jogi szempontból teljesen lényegtelen.

A fasiszták mostani átruccanása sem legitimálja az esetleges jogsértéseket.


Magyarországon továbbra sincs "náci veszély", nem lesz nyilas hatalomátvétel, a kormánytagokat és a honatyákat pedig senki sem vádolhatja azzal, hogy kisebbségellenes tirádákkal szórakoztatják a jónépet.

Ugyanakkor az utóbbi 2-3 évben a szélsőjobb valóban egyre aktívabb, és ez csak egyvalamit okozhat: KÁRT.

Amikor magyar zászlót égetnek "a Youtube-on" akkor mindenki fel van háborodva, a híradók kéjelegve mutogatják egy héten keresztül, a kormány azonnal érintettnek érzi magát, amikor viszont itt égetnek szlovák zászlót a rendőrök előtt akkor csak nézünk.
Gyerekek: Objektivitás? Mértéktartás?

Engem különösen bosszant az, amikor páran kitalálják, hogy bosszúból majd "jól megmutatják nekik" és elégetnek egy zászlót, lezárják a határátkelőt, leköpködik az újságírókat, az itteni nemzetiségieket zaklatják vagy ~"szlovákok, mind a rabszolgáink lesztek" transzparens alatt pózolnak. Miért?? Ebből csak és KIZÁRÓLAG kárunk keletkezhet.

Értem én, hogy "a szlovákok" ilyenek, meg olyanok, de ettől NEKÜNK miért kell ilyen mélységekbe lealacsonyodni?
Hol a különbség? Ezek után mitől vagyunk mi jobbak??

Ha ezek az emberek már ennyire eszeveszetten büszkék arra, hogy véletlenül magyarnak születtek, akkor legyen meg bennük az a TARTÁS és büszkeség ami, szerintük (is), ezzel jár.

Arról, hogy az ottani szélsőjobb mit csinál, az gyakorlatilag "adott", Mi egyáltalán nem tehetünk róla. Az, hogy idehaza hogyan járatják le egyes polgártársaink a MI országunkat arról inkább.


Ha és amennyiben a határon túli magyarok ügye felmerül nyugaton, akkor a szlovák/román/szerb fél széles mosollyal fogja majd előszedni ezeket a dolgokat. Ez az egész őrület a mi tárgyalási pozíciónkat gyengíti. Bármely ország közvéleményét ellenünk lehetne fordítani egy fél perces videóban.

Végezetül: nem értek egyet a "cikkíróval". Faszfejeknek mondom, hogy nem vagyok zsidó, itt születtem és szeretem ezt az országot. (Hihetetlen)

Apám. Ez az ország tényleg a "Győzike" féle műsorok országa lesz.
Nemzeti Őrsereg...
Ha-ha-ha.
Vannak vagy húszan. Húsz alulművelt idióta.
Tényleg ezért kell ekkora hisztit levágni?

Komolyan mondom már idegesítő ez az állandó nácizás. A legtöbb hozzászólónak fogalma sincs ennek a szónak a valós jelentéséről, csak mondja, csak mondja és mondja.
Tizenévesek nácizzák le egymást. Náci az aki magyar, náci az aki szurkoló, náci az aki nem ítél el azonnal valamit, stb, stb, stb.
Náci. Náci. Náci. Náci.
Azok az emberek akik valósan találkoztak IGAZI nácikkal, és az élet oly kegyes volt hozzájuk, hogy "túlélték" a találkozást, azok nem kíváncsiak erre a sok hülyeségre.
Az az eszme sokkal kártékonyabb volt, mint néhány idióta masírozása, és mint néhány idióta hozzászóló beírása.
Elbagatelizálni, mindennapossá tenni a NÁCI jelzőt nem lehet, aki ezt teszi, és fűre fára nácit ordít, az pont azoknak az embereknek tapos a lelkébe akik szenvedtek tőlük.

Mangalica

"Magyarországon továbbra sincs "náci veszély""

En is igy latom,...de kifele sajnos nem ez a kep alakult ki rolunk mostanaban.

Engem nem is a nemzetkozi megitelesunk keserit el elsosorban, hanem az. hogy itthon hanyan hodolnak be az ujfasisztoid eszmeknek.
Tenyleg a nacik oldalara akatunk allni? Tenyleg nem volt eleg ket vilaghaborus veresegunk utani megalaztatasunk? Nem volt eleg az orszag szetmarcangolasa? Tenyleg van, aki ezt a politikat tartja udvosnek?

Biztos van, akit felháborít, de pár dolgot elmondok:
1.A trágár, gyalázkodó kommenteket töröltem, a fasiszta propagandaszövegek szerzőit ki is tiltottam. Továbbra is ezt teszem.
2.Természetesnek tartom, hogy eltérő vélemények vannak, tehát nem a vitatkozókat akarom elnyomni.
3.A bejegyzés arról akart szólni leginkább, hogy ami az európai országok zömében tilos, az sajnos nálunk még mindig megengedett. (Fasiszta cikkek, viseletek, filmvetítések, könyvek, stb.)
4.Végül fontos, és ezt is megemlítettem, hogy mennyit ártottak a felvidéki magyaroknak. Amúgy egyre több levél, vélemény jelenik meg „odaátról” magyaroktól. Valamelyik tv-adásban olvasták fel egy szlovákiai magyar rendőr feleségének a levelét, amiben leírja, hogy a rendőröket sörös-dobozokkal dobálták. Egy másik arról írt, hogy a helyi magyar és szlovák lakosság békében él, semmi megkülönböztetés nincs, csak attól félnek, pont ezek miatt az események miatt lesz konfliktus.

Shalamoon!

Milyen alapon tiltják be a fasiszta nézeteket egy demokráciában? Milyen alapon tiltanak be bármit is egy demokráciában? Olaszországban virágzik a Mussolini-kultusz. Ott lehet itt nem? Miről beszélünk?

"3.A bejegyzés arról akart szólni leginkább, hogy ami az európai országok zömében tilos, az sajnos nálunk még mindig megengedett. (Fasiszta cikkek, viseletek, filmvetítések, könyvek, stb.)"

Basszus, nem érted, hogy a szabadság lényege az, hogy a rendszer hivatalos véleményétől eltérő véleményt is meg lehet fogalmazni? A liberalizmusnak az a fő üzenete kb, hogy "öleljük keblünkre a másságot", a kommunizmusé, hogy mindent a munkásosztálynak. Minden rendszer ki engedi mondani a maga dumáját, de az a szabadság fokmérője, hogy mást is megenged-e.

Attól, hogy nyugaton ez a dívi, attól még ugyanúgy szabadságellenes dolog ez.

Másrészt meg nincs olyna, hogy "a fasiszta" a kifejezés pontatlan lsd. feljebb

Shalamoon az önkényuralmi jelképek viselete tiltott,nem tudom miről beszélsz.

Alapvetően nem a szlovák nép és a magyar nép között van ellentét, hanem a szlovák politikusok és a magyar nép között. Bár ha belegondolok a szlovákok választották őket. Mi meg a saját majmainkat és itt a gond, egy kicsit is a saját népéért létező kormány már rég véget vetett volna a szlovák kormány ámokfutásának és akkor senki nem vonulna Szlovákiába, egyenruhába. A szlovákok meg nem tiltanák a történelmi eseményeinkre való emlékezést és mindenki békében élne.

"Egy másik arról írt, hogy a helyi magyar és szlovák lakosság békében él, semmi megkülönböztetés nincs, csak attól félnek, pont ezek miatt az események miatt lesz konfliktus."

Nincs megkülönböztetés?
Lássuk csak:
1. Magyarországon egy kisebbségi simán viselheti a nevét a saját nyelve szabályai szerint, Szlovákiában a magyar nőknek viselniük kell az -ová kötőszót.
2. Szlovákiában nincsen magyar egyetem, Magyarországon van német egyetem.
3. Az 1918 előtti Magyarország, amelyet a ballib nagyon szeret fikázni, sokkal több jogot adott a kisebbségeinek, mint a mai utódállamok adnak a magyaroknak.

Shalamoon

Nagyon egyetertek a moderalasi elveiddel. Es az is igaz, hogy az eremnek mindig ket oldala van.
Jomagam is tapasztaltam Erdelyben, hogy leginkabb a politikusok szitjak az ellenteteket az amugy normalisan elo vegyes lakossagu falukban.
Itt azonban tullepet a dolog az egyszeru embereken. Itt mar mindenki allast foglal, mindket orszagban. Ez mar nem babra megy!

En egyetertek veled abban, hogy az utobbi "magyar" megmozdulasok szinte mindenkinek csak artottak. A kerdesem az lenne, hogy ezt miert nem latja at mindenki? Hanyan vannak kozottunk, akik az eroszak osvenyere lepnenek,...annak tudataban, hogy pont emiatt veszitettuk el territoriumunk es lakossagunk nagy reszet?

Hanyan szavaznak az eroszakra, amikor jol tudjuk, hogy az nem visz sehova? Vagy ha igen, annak olyan ara van, amirol csak a horvatok vagy szerbek (es sokan masok) tudnanak csak hitelesen meselni.

En a helyedben megkerdeznem, hogy ha jonak latjak a szlovakiai naci felvonulast,...akkor mik a terveik a jovore nezve?

"ami az európai országok zömében tilos, az sajnos nálunk még mindig megengedett. (Fasiszta cikkek, viseletek, filmvetítések, könyvek, stb.)"

????
gondolom nap, mint járod az európai országok zömét, olvasod a helyi sajtójukat, nézed a csatornáikat.

naná, hogy ott minden be van tiltva. nincsen szélsőjobb. áááá! bezzeg itt! az a párszáz ember szörnyű veszély.

A Nemzeti Őrsereg mért lenne náci? Mond meg? Nem is vonultak, csak koszorúzni akartak. Amit igaz megtehetnének öltönyben is, de akkor is elkapták volna őket más ürüggyel? Amúgy vannak szlovák nácik, ezt ne feledd. Ők hirdetik a magyarok pusztításának szükségességét is. Én nem hallottam még egyetlen magyar szervezettől sem hogy ki kell irtani a szlovákokat. Se a Gárda, se az Őrsereg, se a HVM senki nem beszélt népirtásról. Csak a szlovák falfirkák és youtube videók.

Amúgy nem vallom magam se fasisztának vagy nácinak, de nyilasnak se.

"Zomba 2008.11.10. 13:26:44 Amúgy nem vallom magam se fasisztának vagy nácinak, de nyilasnak se."

Ezeknek tökmindegy. Lsd. hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1ci_k%C3%A1rtya

Zomba

Megertem az aggalyaidat, mert bennem is hasonlo viharok dulnak. Szerintem sem igazsagos az egesz. De most az a lenyeg, hogyan tudnank ervenyesiteni az igazunkat. Zombi ujmagyar nacikkal semmikeppen sem.

Aki csak kozsoruzni akar, az nem fasiszta jelkepekkel teleaggatott egyenruhaban teszi azt. Foleg, hogy tudja, ezzel mit provokal ki!!!
Nem tudom elegge kifejezni, mert keves vagyok hozza, hogy ez a fasisztoid megmozdulas mennyit artott Magyarorszagnak es a szlovakiban elo magyaroknak.
Szegyen!!! Mas szo nekem sem jut eszembe.
Szegyen, hogy vannak ennyire korlatozott magyarok, akik ezt provokaljak ki. Szegyen, hogy ezta kormany es mi, civilek is hagyjuk. Europa szgyene!!!!!!

Náci kártya

Hitler vegetariánus volt. A vegetarianizmus tehát rossz.

Ez jó, nagyon jó. Akkor egy rakás buddhista is náci sőt egy rakás sztár is.

Hitler festő is volt, akkor a festészet a nácik művészete, minden festő nácik :)

"Aki csak kozsoruzni akar, az nem fasiszta jelkepekkel teleaggatott egyenruhaban teszi azt."

Néztem képeket a koszorúzó "náci" magyarokról.

Se horogkereszt, se nyilas kereszt nem volt rajtuk. Még csak birodalmi sas se, vagy turul. Bár se a birodalmi sas, se a turul nem tiltott fasiszta jelkép.

Az Árpád-sávos karszalag és benne a H rovásírásos megfelelője sem mondható fasiszta jelképnek, szerintem. A szlovákok a Kossuth-címerre is azt mondanák.

Ez egy előre eltervezett koholt vád volt, szerintem el se ítélik őket, max kitiltják őket.

De ilyen események után mit a dunaszerdahelyi, eléggé nagy meggondolatlanság és butaság egyenruhában megjelenni Szlovákia területén bárhol.

Egy másik szótárból:

Fasizmus (lat. ol.) – a kapitalista világ legreakciósabb irányzata, amely vad, terrorista diktatúra segítségével igyekszik fenntartani a kapitalista rendszert, gyökeresen kiirtani a demokráciát az országon belül és véres „totális” háborúval meghódítani más országokat, a finánctőke mágnásainak érdekében leigázni más népeket. A fasizmus alapja az imperializmus. A hatalomra jutott fasizmus, amint Németország, Japán, Olaszország stb. példája megmutatta, a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája. „A fasizmus reakciós erő, amely erőszak útján próbálja fenntartani a régi világot” (Sztálin). A fasizmus először 1919-ben, Olaszországban lépett a politikai porondra. A fasiszták Olaszországban 1922-ben kezükbe kerítették a hatalmat, 1920-ban Németországban megteremtették a fasiszta diktatúra véres terrorista uralmi rendszerét. „A fasizmus győzelmét Németországban nemcsak úgy kell tekinteni, mint a munkásosztály gyengeségének a jelét és mint annak következményét, hogy a szociáldemokrácia a munkásosztályt elárulta és a fasizmus számára az utat megtisztította. A fasizmus győzelmét Németországban úgy is kell tekinteni, mint a burzsoázia gyengeségének jelét, mint annak jelét, hogy a burzsoázia már nem képes tovább a parlamentarizmus és a polgári demokrácia régi módszereivel uralkodni, minek folytán kénytelen a belpolitikában a kormányzás terrorisztikus módszereihez folyamodni…” (Sztálin). A hitleri Németország a dolgozók középkori jogfosztottságának, a sötét pogromoknak és a zsidók megsemmisítésének, ártatlan emberek kínzásának és kivégzésének, az élenjáró tudomány, kultúra és a művészet ellen indított legvadabb hajszának birodalma volt. A fasiszták célja volt a világ újrafelosztása, a népek leigázása, a Szovjetunió megsemmisítése céljából indított világháború előkészítése és lefolytatása. A hitleristák áltudományos, embergyűlölő „fajelméletükkel” (lásd rasszizmus), a vad nacionalizmus és fajgyűlölet hirdetésével a német nép jelentékeny részét elzüllesztették és végrehajtották az imperialista rablóháború ideológiai előkészítését. A fasiszták a második világháború kirobbantása után majdnem egész Nyugat-Európát meghódították és rabságba döntötték, megteremtették az ú.n. „új rend”-et, a vad terrornak, az emberirtásnak, arabságba döntött népek könyörtelen elnyomásának és kirablásának rendszerét. A hitleri Németország 1941. június 322-én orvul megtámadta a Szovjetuniót, azt remélte, hogy megszervezheti valamennyi kapitalista állam „kereszteshadjáratát” a Szovjetunió ellen, „villámháború” útján szétzúzhatja a szovjet szocialista államot és megteremtheti az alapot saját világuralma számára. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújában a fasiszta Németország teljes vereséget szenvedett. A hitleri Németország szétverése az imperialista Japán sorsát is eldöntötte. A második világháború során a fasizmus nemcsak katonai és gazdasági, de erkölcsi és politikai vereséget is szenvedett. A szovjet nép nagy történelmi érdeme, hogy „önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációt a fasiszta pogromlegényektől” (Sztálin). A fasizmus teljes szétverése azonban még nem fejeződött be. A világreakció, különösen az Egyesült Államok és Anglia reakciója, támogatja a spanyolországi fasiszta rezsimet, szítja a görögországi fasiszta uralmat, újjáteremteni igyekszik a németországi, olaszországi és japán fasizmust. A fasizmus, mint a legreakciósabb politikai irányzat, majdnem minden kapitalista országban továbbra is megvan és komolyan fenyegeti a békét és a népek biztonságát. Az egész haladó, élenjáró emberiség feladata, hogy megszilárdítsa a véres fasizmus felett aratott diadalt, végleg szétzúzza a fasizmust és az imperialista reakciót minden kapitalista országban, megszabadítsa a népeket a fasiszta veszélytől. Csak így lehet biztosítani az egész világ népei számára a tartós és állandó békét. A fasizmus és a reakció ellen vívott harcot a békéért, a háborús uszítók ellen folyó küzdelmet a Szovjetunió vezeti – a demokráciának, a békének, a világ népei biztonságának és barátságának megdönthetetlen támasza.

(1951-ből)

(ezt gondolom nem moderálod ki, mert ez neked tetszik :D)

Zomba

Eloszor is elnezest a sok elirasert. Tul sietosen kell irnom, ezert a sok hiba.

Nem ertem miert huzol ilyen parhuzamokat. Mibe kapaszkodsz ennyire?
Mar reg nem a parhuzamokrol van szo, ....szerintem. Hanem arrol, hogy mi a faszt tegyunk ebben a helyzetben. Mert a helyzet nagyon durva es csak ket kimenetel van belole: vagy csillapitjuk, vagy fokozzuk a nemzetkozi helyzetet. Virag elvtarsrol (a TAnu c. film) tudjuk, hogy a nemzetkozi helyzet fokozodik. De hogy milyen iranyba, azt mi hatarozzuk meg. A lenyeg: meg jobban osszeveszni Szlovakiavak vagy rendezni a viszonyunkat?
Te mire szvazol?

A párhuzamok csak e miatt voltak, ami inkább csak ironizálás volt:

hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1ci_k%C3%A1rtya

Rendezéspárti vagyok. De nem megalkuvás párti.

Szeloka

Te tenyleg igy hiszed?

Shalamoon

Nem baj, hogy nem jutottunk semmire. Gondolom, nem is vartal mast.
Szamomra az a tanulsag, hogy kis hazankban meg mindig rengetegen vannak, akik a multban elnek vagy azt probaljak restauralni. Ezek miatt tartunk ott, ahol most vagyunk. Az ilyenektol csak idovel lehet megszbadulni (mivel nem vagyok a sortuz hive!).
Oszinten remelem, hogy nem valunk a 10 millio fasiszta orszgava, mert akkor az tortenik, mint a 30-as evekben: az ertelmiseg es sok mas ertekes ember el kell, hogy hagyja az orsxzagot. Es akkor megint az USA, Ausztralia vagy Kina profital belolunk.

Bartus László esete a Dimitrov-túladagolással

Papp László Tamás
2007-09-11 18:59

Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:
Ön e-mail címe:
Címzett neve:
Címzett e-mail címe:


A világháló feltalálása óta a Holokauszt-tagadás üldözése nemcsak a liberális jogfilozófia, de a józan ész szemszögéből is megvalósíthatatlan. Ha egyszer valami bejut a cybertérbe, írmagjáig kiirtani legfeljebb olyan, az önszabályozáson átlépő tartalomszolgáltatási kontrollal lehet, amelynek leánykori neve: cenzúra.
hirdetés


"Bármi igaz lehet. Az úgynevezett természeti törvények ostobaságok. A nehézkedés törvénye ostobaság. 'Ha akarnék, úgy lebegnék a padló fölött, mint a szappanbuborék' - mondta O’Brian. Winston ezt is megfejtette. 'Ha ő azt gondolja, hogy a padló fölött lebeg, én pedig azt gondolom, hogy látom őt lebegni, akkor a dolog megtörtént.'" - töpreng a Szeretet-minisztérium egyik cellájába zárva az 1984 főhőse.

George Orwell kitalált - ugyanakkor nagyon is létező - utópikus szörnyállamában a politikai rabok elméjét fizikai tortúra és pszichológiai autodafé iszonyatos vegyítésével zúzzák össze. Hogy tudatuk szilánkjait beolvasztva engedelmes humán zombikat öntsenek ki a totalitárius kohóban. Ami a világ egyik legismertebb regényében ledermesztő politikai horror, napjaink Magyarországán röhejkeltő bohózat. Orwelli lidércnyomás, vígszínműves adaptációban. Hungarikum ez a javából, ilyet csak mi tudunk.

O’Brian, gondolatrendőrségi vallatótiszt szerepében Vona Gábor, a hobbifasiszták nemzetvédelmi önképzőkörének rangidőse. Aki rettenetesen komolyan veszi, s félelmetes erejűnek tartja a Magyar Gárda nevezetű Szálasi-óvodát. Winstont pedig Bartus László alakítja. Ő, aki - mint e lapban publikált véleménye is bizonyítja - hajlandó is rettegéskeltő, tényleges veszedelmet felmutató jelenségként nézni rájuk. Merthogy az imaginárius "fasiszta veszély" receptjének két összetevője van: néhány tucat ultranacionalista, judeofób balfasz, aki még a díszlépést se tudja rendesen kivágni és pár száz, nácivészről hisztiző, gázkamrákat deliráló szoclib értelmiségi vezérürü. Persze ízesítőnek nem árt egypár, a közös zászló alá besereglő antiszemita kerti törpéknek régebben tett mérsékelt jobboldali gesztus sem.

Ezért van, hogy Bartus szerint a demokrácia "éppen az összeomlás szélén áll. Nem kis részben éppen a fasiszták szisztematikus és jól szervezett aknamunkájának köszönhetően". Ha nem ismernénk a kontextust - illetve a fasiszta jelzőt komcsira cserélnénk - letennénk az esküt, hogy az idézett mondat a Kossuth téri, alkotmányozó szittya nemzetgyűlést összepikulázni akaró, zsidózó falubolondjaitól ered. Azok szoktak ilyeneket vizionálni. Hogy itten - ahogy japán nyelvrokonaink mondják - bedől a demokorasu, épül a gyurcsányi rendőrállam.

Holott nem. Ahogy nincs Fletó-ávó, akképp újfasiszta puccstól se kéne cidrizni. Hivatkozott cikkben az a legnyugtalanítóbb, hogy éppen olyan irracionalitásba hajló, apokaliptikus nyelvezete van, mint azoknak, akikkel szemben íródott. Nagyjából a posztmodernre turbózott dimitrovi fasizmusdefiníció intellektuális nívóján. Betűhíven, "a fasizmus olyan a demokráciában, mint a rák a testben. Magyarországon ez már áttétes rák, amennyiben a legnagyobb jobboldali párt milliós tábora is ezekkel az eszmékkel fertőzött. Ezt ne tessék az egészség jelének tekinteni és a test diadalának hirdetni: mi olyan erősek vagyunk, még egy áttétes rákot is elbírunk. Igen, egészen addig, amíg meg nem halunk. Itt nyugszik az erős demokrácia, amely olyan erős volt, hogy még a nácikat is elviselte. Feketegatyás keretlegények viszik majd sírjára a virágot."

Ó, hogyne. Jártunk mink töriórára. Nemzetünk végórái közelednek, cionista termeszek rágják a drága húsát. Az osztályharc éleződik, nyakunkon a szemtelen kulákok. Faj- és osztályagóniától való hisztériás reszketés dögivel. Most viszont a demokráciahaldoklás fölötti vonítás a trendi. B. L. cikke lényegében Grósz elvtárs 1988. november 29-i sportcsarnoki beszédének píszikonformra lájtosított változata. Az MSZMP hajdan volt főtitkára a rendszerváltást akarta befékezni azzal, hogy jön a fehérterror, Bartus pedig a szabadságjogokat nyesegetné emberesen. Ebbéli igyekezetében képernyőre is vet annyi ordas baromságot, amitől csoda, hogy a merevlemeze nem röpült szikrákat hányva a plafonig. Most nagyvonalúan hunyjunk szemet afölött, hogy lefasisztázza (Gárda-ügyben amúgy csúcsvezetői szinten elhatárolódó) teljes Fidesz-bázist.

Ami kb. olyan, mintha az MSZP-szavazókat a Fiatal Baloldal Guevara-kultusza miatt sztálinistának neveznénk. Való igaz, a jobboldal a "perem alatt" megtűrte a saját, házi antiszemitáit. Akik több szavazót taszítottak, mint ahány voksot hoztak. Így a nekik tett gesztus morális/ízlésbeli probléma (és a kontraproduktivitás iskolapéldája), nem pedig a politikai rendszert fenyegető veszély.

Ám Bartus privát mikrokozmoszában országunk a náci pokol tornácán szédeleg. Ahol nyilván különítményes halálosztagok százával élesítik bombáikat. Mi erre a válasza? Tiltsuk be a fasisztákat, szóhasználatukkal egyetemben! Hiszen "politikailag korrekt beszéd is létezik a világon. A társadalmi normákat pedig törvényekkel lehet kialakítani, nem az égből szállnak alá. A törvény mondja meg először valamiről, mi jó és mi nem. Száz év múlva pedig természetes lesz."

Ja, hogy ez ilyen szimplán megy. Az okos állam jogszabályokkal megneveli a tahó polgárát. Komolyan? Az USA-ban paragrafusban büntették egy időben a szeszfogyasztást. Lett is olyannyi, csempészett piától berúgott, faszesztől megvakult atyafi, mint soha. Hasonló eredményességi mutatókkal üldözték jogilag a prostitúciót, az abortuszt, a szerencsejátékot, a drogfogyasztást, a homoszexualitást stb. Ami egy magunkfajta szabadelvűnek persze örvendetes. Csakhogy a szabadság kikerülhetetlen "mellékhatása", hogy a náci beszédet se lehet hatásosan korlátozni. Márpedig tudható: ha egy gyógyszernek nincs mellékhatása, akkor "főhatása" sincs. Ergo: a szabadságmegvonás nem hatékony és visszaüt.

Cikkírónk tudatosan összemossa a legális, bejegyzett szélsőjobb és a fasiszta terrorizmus viszonylatában lévő határvonalat. Máskülönben nem állítana olyan képtelenséget "amikor valaki azt mondja, hogy a fasiszták szabad működése a demokráciát védi, és annak erejét bizonyítja, az éppen olyan abszurd, mintha azt mondaná valaki, hogy a sorozatgyilkosok minél nagyobb száma és szabad működése a közbiztonságot védi, és a közbiztonság erejét mutatja". És nem hajtogatná zsinórban, mint a pereces, hogy bezzeg Nyugaton ilyet nem lehet. Dehogynem.

Az Egyesült Államokban a fajgyűlölő Ku-Klux-Klan törvényesen engedélyezett mozgalom, székházzal, honlappal, nyilvános telefonszámmal. Franciaországban ugyanúgy működhetnek a Nemzeti Front civil szimpatizánskörei, akár a német és osztrák újnáci egyesületek. Tarthatnak felvonulásokat, rendezvényeket, megemlékezéseket.

Viszont ha zsidók, bevándorlók, melegek verésében/felrobbantásában részesek, netán ilyenre uszítanak, akkor a hatóságok természetesen letartóztatják és betiltják őket. Erről szól a demokrácia. Hogy nemcsak egészséges narancslét ihatok, de méregerős házi pálinkát is. Jogom van eszméletlenségig leinni magam. De ha ittasan karambolozok vagy részegen verekszem, azért szigorú büntetés jár.

Bartus azt se képes felfogni: a világháló feltalálása óta a Holokauszt-tagadás üldözése nemcsak a liberális jogfilozófia, de a józan ész szemszögéből is megvalósíthatatlan. Amennyiben a milliós szerverpopuláció egyik példányára felkerül a haláltáborok létét kétségbevonó iromány, levetetjük. Csakhogy addigra már sok ezren downloadolják. S másnap tucatnyi helyen megtalálható. Levelezőlistákon, fórumtopikokban, közösségi oldalakon, tengerentúli szerverekről üzemeltetett honlapokon. Ha egyszer valami bejut a cybertérbe, írmagjáig kiirtani legfeljebb olyan, az önszabályozáson átlépő tartalomszolgáltatási kontrollal lehet, amelynek leánykori neve: cenzúra.

Különben pedig igazán szabad országban bármilyen történeti, vallási, politikai, meteorológiai, csillagászati állítás (le)tagadható. Jogom van zuhogó esőben kiabálni, miszerint süt a nap. S hogy az forog bolygónk körül, nem megfordítva. Mi több, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, a köztársasági elnök pedig nem Sólyom László, hanem én vagyok. És akkor mi van? Legfeljebb kiröhögnek. Amúgy elárulom: a népirtások megtörténtét elvitató fanatikus gyűlölködők nem a büntetőeljárástól félnek. Azt éppen hogy imádják. Bejön nekik a mártírpóz. A nevetségessé válástól azonban paráznak.

"…hol van az megírva, hogy a társadalomkritikának - e szelíd megfogalmazást használva - 'indulatosnak' kellene lennie? Ne legyen indulatos a társadalomkritika, elég az indulatokból, kulturált nemzetekben ezt nem tűrik." - írja Bartus. Ha megfontolnánk a tanácsát, s zéró toleranciát hirdetnénk az emocionális közbeszédre, valószínűleg ő se maradna szabadlábon.

Mert az övénél indulatban, demagógiában, halálvíziókban gazdagabbat tényleg csak a nácik tudnának alkotni. De a slusszpoén mégsem ez. Hanem, hogy "a zűrzavarból, az anarchiából, a minimális rend hiányából mindenkinek elege van, és még az eddigi simi-sumi mutyit is el akarják venni, a fasiszták erőre kapnak, az természetes". Válság = fasizálódás. Én pedig asszem, nagyon sok Dimitrovot tetszett olvasni. Túladagolva megárthat.

Nem tudom, hogy került az index ajánlatai közé az írásom, véletlen generálta vagy most kerültem sorra? Nekem esemény volt és igyekeztem nem főszerepelni. Nem is lenne illő valami lezárás, amire már nem várható válasz. Sok ellenvéleményt olvastam, és most nem is a kimoderált mocskolódásokra gondolok, csupán a más álláspontot képviselőkre. Nem győztek meg, véleményem fenntartom, de azt gondolom, ez nem nagy baj. Sokfélék vagyunk.
Még egy téma, hogy ki az igazi magyar? Lehetne erről is nagyot vitázni, nekem nem azok, akik a leghangosabban balhéznak, legszebben menetelnek vagy legjobban utálnak minden más nációt.
Az én magyarságom "unalmasabb". Dolgozom, gyerekeim vannak, tisztességesen fizetem az adót, TB-t, nem bliccelek a villamoson, nem szemetelek, védem a környezetet, figyelem a magyar művészetet, teszem a dolgom az ország jobbításáért. Nincs világmegváltás csak tisztességes munka. Ugye, nem is egyszerű?

Shalamoon, nincs baj azzal, hogy törölsz olyanokat, akiknek véleménye nem egyezik a tieddel, nyilván ez a tolerencia.

DE, mint már korábban írtam, nem mentheted fel a szlovák hatóságok fellépését azzal, hogy a hatályos szlovák törvények alapján cselekedtek.

a hatályos birodalmi törvények alapján üldözték el a zsidókat a nási Németországból, a hatályos magyar törvények alapján korlátozták a zsidó származásúak hivatalviselést Magyarországon.. a hatályos magyar törvények alapján küldtek embereket Recskre... és még sorolhatnám. Álláspontod a "parancsra tettem" igazsága, amit -engedelmeddel - én elutasítok. Bármely országban és bármely társadalmi rendszerben.

Ezért butaság amit írsz!
:-)

Bocsi, ez túl zavaros....

Ez most akkor mégsem humor?!