Kormányzati ötöd
Gonosz elitistaként mondhatnám, hogy az MSZP most boldog lehet, mert az agy, mint szerv eddig is csak akadályozta a politizálásban, ezen állítás igazságtartalmából azonban elég sokat levon, hogy az SZDSZ már előbb eltávolította saját agyát, ilyeténképpen az MSZP agya sem lehetett, bakker, marad a gerincvelő és a VOR-zakó, ebből hamarosan Fidesz-szintű intellektuális teljesítményhalmaz lesz, alig várom már, hogy Nyakó képviselő letaszítsa a Parlament Legokosabb Embere pozíciójából Semjén Zsoltot.
Nézzük kicsit Gyurcsány Ferenc szemével az őszödi hallgatóságot, és lassan tudatosítsuk magunkban: ők győztek. Itt vannak előttünk az MSZP prominensei, a nép egyszerű gyermekei, a pozíciójukat öröklő kistérségi kiskirályok, és hallgatják, hogy el akarjuk venni a pénzüket, inog a hitbizomány, nem lesz több névadó ünnepség a faluházban. Ha valakik, hát ők pontosan értették, miről szól az őszödi beszéd, és tisztában voltak a veszélyeivel. Ők a borzalmas tagság, amely egyetlen percig sem gondolta komolyan, hogy reformokra lenne szükség, csak nem tudta, hogyan tegyen keresztbe. Ők hatalmat akartak, biztos pozíciókat, nyugalmat, kérelmező kisembereket az íróasztal előtt és évente egyszer a Csárdáskirálynőt, némi drága konyakkal.
Húsz évvel a rendszerváltás után is elhamarkodottnak tartják a kapitalizmus bevezetését, és negyven év múlva sem gondolkodnak majd másképp. Emlékezzünk már egy kicsit: éppen ellenük győztünk, amikor egyáltalán a többpártrendszert sikerült összehozni, és a privatizálás is csak addig pörgött, amíg ők tudtak privatizálni.
Néha tényleg fárasztó, hogy ilyen előrelátó vagyok, két hete voltam kénytelen megemlékezni az egészségügyi reform folytathatóságáról és folytatandóságáról - némi szorongással és iróniával -, erre most jön a bársonyos reform, ami a kormányzás egyértelmű felfüggesztését jelenti. Pedig aztat mondta Gyurcsány Ferenc, hogy (...) csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell.
Nem kell tehát másik madám, csak hónapok, és folyamatos puhítás, illetve egy népszavazás-sorozat, amelynek célja éppen ez volt: még két év kormányzás nélkül. A létező szocializmus csodáit még unokáink is látni fogják.
A semmitevés kurva országa visszavág.
